MIRELLE | gasztro- és lifestyle magazin

Nem volt könnyű, de hosszú vajúdás eredményeként tegnap végre az összes csodálatos ízharmónia kipattant Zsolt fejéből, és így már nem csak címszavakban olvasható a FINOmÁNIA őszi kínálata. 

Azt már a nyári találkozó alkalmával tudtuk, hogy nagyjából mivel szeretnénk várni a vendégeket, de most már pontosan tudható, hogy mi lesz a tananyag, mivel fogjuk kényeztetni másnap délelőtt a hallgatókat, s a már hagyománnyá vált grillezés helyett mivel zárjuk a két napos szeánszokat.

Az ősz tálcán kínált egy csomó mindent: adva volt a szüret, az őszi zöldségek melegszínű kavalkádja, a melegre, tartalmas ételre vágyó gyomor kívánsága: a hús, és persze az ünnepre való hangolódás.

S hogy mivel várja Zsolt a séfpalántákat?

2009. szeptember 25-26.
Szőlő, szüret

Első nap
Házi mustkészítés
Töpörtyűs pogácsa
Zsenge malac, mustban pácolva, kukoricával göngyölt újkáposztával
Vargabéles szőlővel
Második nap
Reggeli élményprogram: szőlőszedés a Szentendrei-szigeten
Ebéd:
Lávakövön grillezett szürkemarha hamburger, házi zsemlében, friss salátával
Mézes-szőlős pite

2009. október 10-11.
Birs és őszi zöldek

Első nap
Kacsaleves, konyakos birsalmával
Bőrén grillezett csirkemell, sült céklás raviolival
Tökös-mákos rétes
Második nap
Reggeli élményprogram: Fűszernövény előadás II. Kosztolányi Pista bácsi szentendrei kertész vezetésével
Ebéd:
Osso Bucco (Konftált borjúcsülök), egészben sült hagymával
Sült mascarpone torta fűszeres birsalmával

2009. október 17-18.
Tapasok és vendégvárók

Első nap
5 féle hideg és 5 féle meleg vendégváró falatok mediterrán és a közel-keleti ízekkel
Mini desszert variációk
Második nap
Reggeli élményprogram: a házi kenyérsütés rejtelmei, háromféle kenyérkülönlegesség elkészítése
Ebéd:
Feijoada (brazil fehér-fekete babbal készült tartalmas egytálétel )
Vaníliás Salzburgi galuska

2009. november 7-8.
Vörös és vadhúsok

Első nap
Cajun bélszíntekercs chilis salátával
Vadkacsa krémmártásban vargányás aranygaluskával
Meggyes rétestorta tojáslikőrfagylalttal
Második nap
Tepsiben sült göngyölt tarja tárkonyos uborkával
Mini kürtős kalács borókás almával

2009. november 21-22.
Adventi hangolás

Első nap
Ünnepi kalács libamájjal
Aszalt gyümölcsökkel tűzdelt malackaraj póréhagymás rétessel
Rumos gesztenye mousse
Második nap
Reggeli élményprogram: kézműves bon-bon és díszdoboz készítés
Ebéd:
Szarvasgombás házi táskák
Háromszínű csokoládétorta

2009. december 5-6.
Karácsonyi készülődés

Első nap
Melegen pácolt lazac capri habbal
Parajos lepénytorta benne sült tojással és fokhagymamártással
Hagyományos ünnepi flódni
Második nap
Reggeli élményprogram: karácsonyi készülődés, Mikulásjárás
Ebéd:
Mandarinos kacsa rozmaringos palacsintapudinggal
Kézműves diós, mákos és gesztenyés bejgli

A karácsonyi készülődést kifejezetten családi programnak terveztük. Hatodikán még a Mikulás is ellátogat a Szentendrei szigetre…..

A programokra ITT lehet jelentkezni. 

Ez a kellemes nyári sütemény, nagyon jól áthangolható az őszre. Most egy kevés, vékonyra szelt almát tettem a tál aljára és erre öntöttem igen óvatosan a tésztát.

Hja, és igen, bizony clafoutis….mert én ezt a sütemény egy francia nőtől tanultam…ez van.

A napok óta, különböző blogokon fel-fel törő gasztroindulatok továbbgondolásához egy cikk, Őszi Balázs tollából. S egy másik Uj Pétertől.

Almás clafoutis

Holtig tanulni. Az ember középiskolás korára már rettenetesen képes rühellni a "Jó pap holtig tanul", az "Ora et labora" és hasonló bölcsességeket. Aztán kilépünk az összes iskolapadból, eltelik néhány év és már megint képzésekre járunk. Jó esetben önszántunkból.

A gasztronómia is pont olyan, mint bármi más: minél jobban elmélyed az ember benne, annál biztosabban érzi, milyen kicsi tudással bír.

Ennek a tudásnak a bővítésére tanárokra, mesterekre van szükségünk. 

Az egyik mester most indítja az őszi szemesztert.

A megújult honlappal indító Maki új és kedvelt régi programokkal várja a jelentkezőket. A tavalyi  nagy sikerre való tekintettel, újra lesznek késtechnika tanfolyamok, vegetáriánus kurzusok, sőt férfiaknak szánt piaci képzés is lesz.

Lehet, hogy befizetem a férjem….

Először 1990-ben jártam Olaszországban. Anyával kettesben, vonattal vágtunk neki. Nagyon kalandos út volt, bele az éjszakába, kusett nélkül, át az akkor még létező Jugoszlávián.

A kedves szomszédaink jóvoltából hosszúra nyúlt utazásunkat követően – a reggeli indulást meghazudtolva – hajnal 1 körül  érkezett a vonat Velencébe, Mestrére. Én valamilyen ösztöntől hajtva megéreztem, hogy ez a vonat nem fog begördülni a Santa Luciára, ám ebben a jóslatomban anyám nem igazán hitt. Erősebb orákulumnak vélte a jegyen lévő leírást. Aztán mégiscsak nekem lett igazam, mert a vonat nagyon lassan döcögve ugyan, de kihátrált a Velence előtti utolsó állomásról és Padua felé vette az irányt.

Ezzel alapvetően több bajunk volt. Ad 1: nem esett útba, Ad2: az olasz nyelvet egyikünk sem bírta, így a kalauzzal se jutottunk a jegyen lévő információ és a közelmúltban történtek közötti eltérés kapcsán semmilyen eredményre. Ad3: hajnal 2 után nem sokkal, egy csövesekkel és narkósokkal gazdagon megszórt pályaudvaron találtuk magunkat.

A helyzet nem volt túl rózsás. Paduaban éjjel nem igazán volt elérhető szállás, reggelig vonat sem indult és a közvetlen környezetünkben cirkáló alakok sem bírtak maradásra, így végső elkeseredésünkben taxiba vetődtünk és azzal menekültünk Velencébe.

Anyám többször járt már az említett városban, valamelyes jártasnak vallotta magát, csak azt felejtette el, hogy a szállást kizárólag a pályaudvartól képes megtalálni. A taxi meg ugye nem egészen oda érkezett. Akkoriban még nem létezett az a bizonyos pakolósziget, hanem egy piazzán állt meg minden négykerekű jármű. Mint utólag kiderült ez a tér közvetlenül a pályaudvar mellett volt, de ez éjjel 3 körül, a totálisan sötét, alvó városban nem volt egyértelmű, sőt…

Így aztán némileg bizonytalanul vágtunk neki az éjszakának. Csekély másfél órát bolyongtunk, egyedüli élőként a városok városában, melyből a feketén falnak csapódó vízen, a csatornákból áradó szagon, és a bőrönd hidakon való átcipeléséből fakadó végső kimerültségen túl semmit nem érzékeltem.

Anya eleinte célirányosan, majd kissé tévelyegve, végezetül ördögi tűztől hajtva űzött keresztül a városon. Már hajnalodott mire valami csoda folytán az egyik utcasarkon feltekintettem, s ott lengett a pirkadatban a szálló címere.

Megérkeztünk. Kalandos, fárasztó út vitt Olaszországba, viszont az utána ott töltött két hét mindenért kárpótolt.

Végignéztük és végig ettük Velencét, Padua-t, Verona-t s végezetül, de nem utolsó sorban Rómát. Talán ehhez a városhoz fűznek a legszebb kulináris élmények. A kis eldugott pékségek, a rozmaringos, krumplis pizza, a húsvét örömére készített péksütemények, az a sok csodálatos felvágott, a saláták, a tészták.

Azóta is vissza-vissza térünk, még ha csak Észak-Olaszországba is, bár a távolabbi terveim között szerepel, hogy megmutatom az Örök várost a Nőknek és a férjemnek. 

Egy rövid áttekintés az olasz gasztronómiáról, a Mindmegettén.