Szomorú szívvel és a jövőbe vetett lelkesedéssel zárjuk ezt a nyarat. Annyira, de annyira jól sikerült, s remélem, hogy jövőre is ilyen klassz, egymásra hangolt nyarunk lesz.
A Nők hétfőn már úgy mentek ohodába, hogy számba vették merre jártak a nyáron és mit is láttak.
A Sós hely bennem is mély nyomot hagyott.
A napfény, a tenger, az ételek…
Egy kis összfoglaló a horvát gasztronómiáról itt olvasható.
Még egy kicsit Etyekről. Furcsa egy hely. Szinte itt van a sarkon s mégis tökéletesen vidék. Nagyon szerethető környezetben, sok felfedezésre váró dolog. A három nap alatt voltunk bort kóstolni, megnéztük a romjaiban is mesés alcsúti arborétumot, kipróbáltuk a Rókusfalvy fogadó konyháját, ettünk kemencében sült pizzát, és megnéztük Zsámbékon a romtemplomot.
Közben macskákkal barátkozunk, babakutyákat hentergettünk a fűben, fecskefiókát lestünk, szilvát szedtünk, csillagokat néztünk.
Házigazdánk Zsuzsa nagy türelemmel viseltetett a lányok iránt, finom borokkal és sajttal kényeztetett miket, sőt még a kecskesajtkészítést is megmutatta. Készített nekünk remek, házi mozzarellával borított pizzát és nagyon finom almás pitét.
Akinek kedve támadt Etyekre látogatni, annak ajánlom a szeptember végi Kezes-lábas fesztivált, ahol Zsuzsa is ott lesz, a Magyar kútnál.
Cozumel barátném újabb bölcs posztot adott közre a Velvet oldalain.
Az már csak plusz öröm a dologban, hogy az én receptjeim között is talált egészségesnek ítélhető példányokat.
Cikk ITT.
