Jellemzően az 1000. bejegyzésem a gyerekkori szerelmemhez köthető, a Legohoz. A Nőknek való karácsonyi ajándékvadászat közben találtam rá néhány gasztrokacatra, amivel a gyermekded lelkű lego-rajongó felnőtteket örvendezteti meg a cég.
Landolt is nálam kétféle apróság:
Egy újabb nagy klasszikus, amit a legtöbb magyar háztartás előszeretettel használ télvíz idején. De vajon tudjuk honnan származik? Hogy mi is az a cassia? Hogy mely konyhák használják?
Fahéjtörténelem és használati kiskáté a Mindmegettén.
(kép innen)
A hétvégén egy olyan desszertet készítettem, ami minden ízében kedves a szívemnek. Egyrészt velencei, másrészt tiramisu, harmadrész Jamie kezei alól kanyarodott ki. A frissen kapott receptkönyvnek köszönhetően a sorozatban látott tiramisu reprodukálása nem okozott gondot, igaz menet közben némileg felül írtam a receptet, ismerve a család befogadóképességét és ízlését.
Angol haverom akkora mennyiségekkel csapott bele a lecsóba, hogy jogosnak éreztem, ha mind az arányokon, mind a receptben szereplő étcsokoládé mennyiségén radikális módosításokat hajtok végre.
Az eredmény igen tetszetős volt, látványosan Zsófia számára hozta el egy rövid pillanatra a mennyországot, mi kevésbe étcsokoládé-hívek kissé soknak éreztük a csokoládé-kérget.
Tiramisu a la Jamie (Ikeás pitetálra és 4 főre méretezve)
12 dkg babapiskóta
50 dkg mascarpone
7 dkg barnacukor
3 nagyobb tojás
1 kupica rum (az én esetemben a csodálatos Ron Zacapa)
10 dkg 70%-os étcsokoládé
3,5 dkg vaj
csipetnyi só
2 dl feketekávé (ehhez plusz cukor)
1 narancs héja
A tál alját ügyesen kimozaikozom a babapiskótákkal, majd a forró, édesített kávét óvatosan ráöntöm. Miután maradéktalanul magába szívta, megnyugszom és a gőzön lévő habüstben felolvasztom a csokoládét, vajjal és egy csipetnyi sóval. Ha felolvadt a csokoládé, akkor hozzákeverem a csodálatos rumomat, majd óvatosan ráöntöm a tésztára és egy spatulával finoman elosztom.
A tálamat félreteszem hűlni. A tojásokat kettéválasztom. A sárgáját hosszan (4-5 percig) habosra verem a cukorral, majd belekeverem a mascarpone-t és végezetül az egészen lazítok a tojások felvert habjával.
A krémet lazán a csokoládérétegre csorgatom, majd egy kis plusz étcsokoládéforgáccsal dekorálom és minimum 2 órára a hűtőbe teszem.
Ha már mindenképp ki kell emelnem ezt-azt a mai kiflink alkotóelemei közül, akkor legyen a címben szereplő kettő, bár olyan boldog szimbiózisban működnek a tésztában, hogy igazán egyikük sem vált húzónévvé.
A tegnapi tökleves mai ráadás jelenésén kicsit módosítottam. Egyrészt elfogyott a csirke, így bécsi virslikarikákkal gazdagítva ettük, másrészt, hogy teljes fogást adjon ki, langyosan foszlós kifliket haraptunk hozzá.
Baconos-répás kifli
5 dkg bacon, apróra vágva
1 közepes vöröshagyma
1 nagy gerezd fokhagyma
42 dkg finomliszt
2 dkg friss élesztő
1 csipet cukor
3 dkg vaj
2 csapott tk pirospaprika
frissen őrölt bors
3 dl langyos tej
1 csipet só
2 tk szárított sárgarépakocka
10 dkg reszelt gouda
1 tojás
A baconszeleteket apróra vágom, kisercegtetem, majd rádobom az apróra vágott hagymát és fokhagymát. Megdinsztelem.
A lisztet átszitálom, a kenyérsütő üstjébe öntöm. Hozzáadom az elmorzsolt élesztőt, a fűszereket, a szárított sárgarépát (elhagyható) a darabokra vágott vajat, cukrot, sót és a serpenyőm tartalmát. Elindítom a szerkezetet és közben óvatosan hozzáadom a langyos tejet.
Nagyjából 50 percet hagyom a gép gondjaira bízva, majd deszkán átgyúrom, 8 darabra szedem. A tésztából ovális lapokat nyújtok, amit kiflinek feltekerek. Sütőpapíros tepsire fektetem, negyed órát pihentetem, majd elhabart tojással kenem a kifliket és egy kevés goudával megszórom, mielőtt a 215 fokra előmelegített sütőbe betolnám.
Addig sütöm, amíg a sajt kezd megsülni s a tészták feneke is már megszínesedett.
