Ma hajnalban Zuzu még nem tudta, hogy celeb lesz. 
Pedig hihetetlen karriert futott be, mint kuktakutya. A rizses ételek készítésében nagy segítségemre volt, és Zsófi úszott a boldogságban, hogy adásba került a szent állata. Nekem úgy mellékesen örült.
Műsorért klikk a képre.
A hét elején még mindig nem voltam valami fényesen, így a konyhai láng csak takarékon pislákolt. Ennek a halavány konyhai tevékenységnek az egyik terméke volt egy nagyobb adag paradicsomos krumpli, a Nők legnagyobb örömére. A paradicsomos ételek nálunk nagyon futnak. A ‘pagetti is paradicsomos mártással az igazi, ebből a piros zöldségből készülhet olaszos vagy menzás leves és a krumplival gazdagított verziót is kedvelik.
Paradicsomos krumpli
1 kg krumpli
1/2 l paradicsomlé
só
4-5 tk cukor
2 babérlevél
kevés olíva olaj
1 ek finom liszt
Olajjal, finom liszttel vékony rántást készítek egy lábasban. Amikor már aranyszínű a liszt, félrehúzom és pirospaprikával gazdagítom. Paradicsomlével felöntöm, habverővel csomómentesre keverem, majd visszateszem, közepes lángra. Ízlés szerint sózom, cukrozom és a babérlevelek is beleeresztem a lébe. A krumplit megpucolom, viszonylag széles karikákra vágom, majd szintén a paradicsomhoz adom. Lefedve, közepesnél kicsit kisebb lángon főzöm, amíg a krumpli meg nem fő rendesen.
Hagyományosan sült virslivel tálalom.
(kép innen)
A bronxi parfüm, az orosz penicillin vagy más néven a fokhagyma az emberiség régi nagy kedvence. Fűszerként, gyógyszerként és talizmánként egyaránt.
De miért is hívták bronxi parfümnek? S ugyan mi köze az oroszok gyógyításához?
Részletek a Mindmegettén lévő tényfeltáró Fokhagymológiámban.
Anna és az újfokhagyma, 2008
A hétvégére vérmes tervekkel készültem. A haló poraikból feltámadt, újra étvágyuk teljében lévő Nőket szerettem volna kicsit felpumpálni, így a hentestől egy tisztes adag fehérpecsenyével tértem haza.
A terv megvolt, az alapanyagok a hűtőben várták a sorukat, aztán szombat reggel arra ébredtem, hogy minden tagom ellene van az ágyból kikelésnek, a fejemről nem is beszélve.
Néhány óra kemény agonizáció után azonban győzött a fehérpecsenyéért aggódó énem, s szabályosan kivonszoltam magam a konyhába. Pár kényszerszünetet közbeiktatva, elkészítettem Before nekem dedikált marhaszeletét, majd a nap további részét teljesen magamon kívül töltöttem.
Ennek köszönhetően se fotó nem készült az ételről, se extra kihágásokat nem követtem el az eredeti recepthez képest.
Épp ezért álljon itt Before remekbe szabott receptje: Tejfölös marha – Mirelle-nek
(kép innen)
