Szirnyiki

Az orosz konyhával való első benyomásaim nem nevezhetők rózsásnak. Alig tízéves lehettem, amikor apám merő jószándékból és nagyvonalúságból elvitt minket vacsorázni az Orosz kultúra házába. A vacsorára már nem emlékszem, de az utána jövő néhány nap kínszenvedései kristálytisztán az emlékezetembe vésődtek. Apám vasgyomra átvészelte az orosz vihart, mi azonban anyámmal napokig egy adott útvonalon közlekedtünk az ágyunk és a fürdőszoba között.

Talán ennek az eseménynek is köze lehet hozzá, hogy életem ezt követő közel 25 esztendejében csak egyetlen rövidke vendégszerep erejéig jelent meg az orosz konyha.

Ám a múlt hét végén megtört a jég. Nyíri Sándor, alias Szása kalauzolásával betekintést nyertem az orosz paraszti konyha világába, ami mennyiségeivel ugyan megrémített, de egyszerűségével nagyon megfogott, s kíváncsivá tett. Rég éreztem már ezt a fajta érdeklődést, mikor az ember egyszerre szeretne valami nagy egész tudója lenni. Most ezzel az orosz gasztronómiával valahogy így vagyok.

Talán az én nemzedékem az utolsó, akiben még ottragadt az ellenállás tüskéje, a dafke nem tudás-ba, mint forradalomba vetett hit, de rá kellett jönnöm, hogy az általunk annyira utált rezsim, nyelv és az összes politikai hordalék ellenére az orosz konyha megérdemli a figyelmet.

A március közepén tartott orosz Finománia fogásai közül ma egy desszertet készítettem. Kicsit átírtam Szása receptjét és elővettem a hiper kerámia serpenyőmet.

Szirnyiki

50 dkg félzsíros túró

15 dkg finomliszt

1 tojás

1 bő csipet só

4 dkg vaníliás cukor

4 dkg cukor

1 citrom héja

5 dkg vaj

A túrót szitán áttöröm, összekeverem a liszttel, cukorral, sóval. Hozzáreszelem a citrom héját beleütöm a tojást, majd az egészet egy villával homogén tésztává keverem.

Negyedórát hagyom állni, majd egy serpenyőben a vaj felét felolvasztom. Vizes kézzel gombócot formálok a tésztából, s a tenyerem közt vékony koronggá egyengetem, végül a közepes lángon sercegő vajba teszem. Még négy korongot készítek, majd aranybarnára sütöm őket. Ha kész, akkor jöhet a következő adag. Nagyjából a második eresztés után a maradék vajat is felolvasztom és a hátralévő tésztát ebben sütöm ki.

Azon melegiben porcukorral megszórva, tejföllel kínálom.

Tags: ,

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • Twitter
  • RSS

Az a bizonyos íz

Nem tudom ki hogy van vele, de bizonyos ételek főzésénél a gyerekkorom vezeti a fakanalt.

Pontosabban az emlékeim, amelyek alapján mérlegelem a hozzávalók és a fűszerek mennyiségét. A töltött paprika is tipikusan ilyen étel. Csak egy kis nosztalgikus hangulat kell hozzá és már a konyhámban illatozik az Ág utcát idéző vacsora.

Töltött paprika

10-12 db nagyobb tv paprika

70 dkg darált tarja

1 bögre rizs

0,5 l paradicsomlé

4 kk pirospaprika

1 fej vöröshagyma

2 tojás

1 rúd fahéj

4 tk cukor

A vöröshagymát apróra vágom és olajon megdinsztelem. A rizst olajon kicsit kifehérítem, sózom, majd kétszeres vízben megpárolom. Egy kevés olajon kis liszttel vékony rántást készítek, amit a tűzről lehúzva 2 kiskanál pirospaprikával gazdagítok, majd paradicsomlével  és nagyjából fél liter vízzel felöntöm. Hozzáadom a fahéjat, sózom, cukrozom, majd felforralom. Eközben összekeverem a rizst, a dinsztelt hagymát, a húst és a tojásokat. Sózom, paprikázom és alaposan átdolgozom a masszát.

A paprikákat kicsumázom, a végüket levágom, majd mindet alaposan megtöltöm a masszával. A kész paprikákat a paradicsomszószba fektetem. A maradék töltelékből vizes kézzel gombócokat formázok és azt is a szószba engedem. Közepes lángon, félig lefedve nagyjából egy órát főzöm.

Friss kenyérrel vagy kiflivel, esetleg főtt krumplival kínálom.

Tags:

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • Twitter
  • RSS

Gasztrohistóriák: avagy a parasztasszony, a pap és a sajt

Hogy hogyan is született a Camembert?

Miként vált híressé?

Miért van az, hogy az angolok az érett camembert szeretik?

Miben más a Camembert mit a Brie?

A kérdésekre a válaszokat megtaláljátok a Mindmegettén.

Tags:

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • Twitter
  • RSS

Keltkuglóf

A Nők élelmezéséhez szervesen hozzátartozik a desszertek készítése. A rendesen ebédelő, vacsoráját tökéletesen eltüntető hölgyeknek jár és rendszerint jut is valamilyen házi sütemény. A múlt héten kelt kuglófot készítettem, hogy legyen uzsonnának vagy csak úgy nassolni.

Mandulás keltkalács

40 dkg finomliszt

10 dkg őrölt mandula

20 dkg aszalt szilva

2 dkg friss élesztő

4 dkg cukor

3 dl meleg tej

5 dkg puha vaj

2 tojás sárgája

csipet só

A tészta száraz hozzávalóit a kenyérsütő üstjébe szórom, majd végezetül hozzáadom az apróra darabolt puha vajat, a két szép tojássárgáját és a langyosra melengetett tejet. Ezután elindítom a dagaszt/keleszt programot.

Amíg alakul a tésztám, addig felcikkezem a szilvát és óvatosan a tésztához adom, majd hagyom, hogy végigfusson a program. A kész tésztát finoman lisztes deszkára borítom, óvatosan hosszabb kígyót formázok és a szilikon kuglófformámba pakolom.
Fél órát hagyom kelni, majd 190 fokon nagyjából háromnegyed óra alatt megsütöm. Önmagában vagy egy kis plusz lekvárral tökéletes uzsonna.

Tags:

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • Twitter
  • RSS