MIRELLE Atelier

Az Ág utcai nyarak nem telhettek el meggyes bedobós hegyek nélkül. Anya hetente legalább egy nagy adagot készített. A tepsinyi meleg tésztát hamar kockákra szelte, porcukorral meghintette s mi boldogan köptük a tányérra a meggymagot, míg az egész tálcányi süteményt be nem kebeleztük.

A dolgok mit sem változtak. Az idei meggyszezonról ugyan – Albánia okán – lecsúsztunk, de a sütőporos, soktojásos tésztában elpihenő gyümölcsös sütemény így sem maradt ki a nyári repertoárból. A héten sárgabarackkal és szilvával készítettem.

Szilvás-barackos pite

30 dkg rétesliszt

2 dkg sikér

1 zacskónyi sütőpor

10 dkg vaj

7 tojás

25 dkg cukor

2 tk vaníliás cukor

csipetnyi só

6 ek víz

3 ek rum

A cukrot a tojások sárgájával habosra keverem. Hozzáöntöm a sütőporral és sikérrel elkavart lisztet, majd a rumot, a vizet és a megolvasztott vajat, s végezetül a felvert tojásfehérjéket is a tésztához adom.

Egy nagyobb tepsit vajjal kikenek, rétesliszttel kiszórom, majd ebbe öntöm a masszát, amit utána alaposan megpakolok gyümölccsel. 185 fokon sütöm, amíg szépen meg nem színesedik.

Az elmúlt hetek egyik kisebb kirándulása Bélapátfalvára, a Szalajka-völgybe és Noszvajra vezetett. Az idő kedvezett nekünk, meleg volt ugyan, de nem fortyogó hőség, így az erdő mélyén, patakparton való sétához tényleg ideális volt.

A napot a Bélapátfalvi apátságnál kezdtük. A sok albán rom megtekintése után, a Nők fellélegezhettek, hogy egy egészen egyben lévő templomban tettünk látogatást. Szépen kívül-belül körbejártuk, a bélletes kapuzaton keresztül a templomba jutva donga- és keresztboltozáson merengtünk, megvitattuk, hogy mitől rózsa is az az ablak, meg megpróbáltam elmagyarázni, hogy vált egyszerre az ellenségtől rettegő, lőrésablakos templomkat építő emberiség a fény megszállottjává. A rögtönzött művtöri óra után még élveztük egy kicsit a falakból áradó nyugalmat, majd elindultunk a tervezett célállomásunk felé.

Szilvásváradon először a kisvasúttal felvitettük magunkat a végállomásig, majd a népes kirándulótömeget követve kényelmesen lesétálunk a patak mentén. Igazi zakopanei fílingem volt. A hely, a sok kiránduló, a holfüstölőktől jövő illat annyira nosztalgikus hangulatba ringatott, hogy személy szerint nekem többet adott a Szalajka-völgy önmagánál.

Séta közben, a pisztrángos medencék mellett vettünk némi füstölt pisztrángot, majd Pali bácsi pisztrángtanyáján alaposan beebédeltünk sült pisztrángból. Zsófi még mindig nem halbarát, de Anna gond nélkül bevágott egy egész halat, bőröstül, mindenestül. Ezután autóba vágódtunk és a Milleniumi kilátó igensok lépcsőjét megmászva egészen a Tátráig is elláthattunk volna, ha kevésbé párás időben keveredünk arrafelé. Így csak a lipicai-ménes gyakorlóterét és környező vidéket szemlélhettük.

A völgybe visszatértünk után, Eger felé vettük az utat. Úgy terveztük valahol keresünk egy cukrászdát, iszunk egy jó kávét, de aztán egy Noszvaj feliratú táblának köszönhetően a Nomád hotelben kötöttünk ki. Igaz, a szálló nem üzemel a la carte étteremként, de személyes varázsomnak, a sok közös ismerősnek, valamint Bari tökéletes háziasszonyi mivoltának köszönhetően csodás, süteményben gazdag késődélutánt töltöttünk a szálloda kertjében.

Mióta visszaérkeztünk Albániából igen sok minden történt. Tudom, tudom, a blogon ennek nem sok nyoma van, pedig a napjaink jelentős része gasztronómiai vonatkozásban sem volt elhanyagolható.

Első körben megdöntöttem az egy hét alatt főzött ételek házi rekordját. Nagyjából harmincféle fogás készült, sokféle leves, főétel és desszert formájában, amiket azután elszállítottam a stúdióba, hogy az októberi, novemberi és decemberi magazinokba majd elkészülhessenek a kivágható, gyűjthető receptek.

Amikor nem ilyesmikkel voltunk elfoglalva, akkor farigcsáltuk az őszi Finomániát, illetve jöttünk-mentünk, ettünk a Nőkkel.

S eközben végre valahára az összes vizsgát is letettem ahhoz, hogy sofírozhassam a két hét múlva iskolássá váló Nőket.

Anno, amikor négy éve belevágtam a blogba, a Nők még csak épp ohodáskorúvá váltak, s most 2-3 hete már mást sem csinálunk, csak készülünk az iskolára. Ikeát járunk, széket szerelünk, füzetborítókat veszünk, vignetták fölött és csomagolópapírok között mélázunk.

Nagyon gyorsan múlik az a fránya idő…

Megfáradt plüssállatok a noszvaji Nomád hotelben

Annyira bejött a karamellizált szilva, hogy a vasárnapi 16 fokban, az ebéd utáni meleg gyümölcsrizsre is ilyen szilva került.

Gyümölcsrizs

1 l tej

1 bögre víz

25 dkg arborio rizs

1 ek vaníliaesszencia

1 csipetnyi só

8 dkg cukor

1/2 rúd fahéj

A tejet és a vizet közepes lángon melegítem. Közben beleöntöm a rizst, hozzáadom az esszenciát, fahéjat, cukort és a sót, majd lassacskán és kényelmesen megfőzöm. Úgy két dekányi vajat megolvasztok, amiben szintén két dekányi cukrot karamellizálok, majd képpel lefelé beleteszem a szilvákat és 1-2 percig rotyogtatom. A kiporciózott rizsre halmozom a szilvákat és összetrombitálom a családot a desszerthez.