MIRELLE Atelier

Az iskolakezdés előtti utolsó hétvége csak a miénk volt. A Nők minivakációztak a Muczinál, mi pedig nagyokat aludtunk, csavarogtunk és jókat ettünk.

Szombaton megnéztük a Pozsonyi pikniket. A piknik eddig kimaradt az életünkből, mindig akkor rendezték, amikor valamilyen finomságot készítettünk a Rosinante-ban. Idén azonban végre kijutottunk.

A piknik kellemesen zajos, közepesen forgalmas volt. Ismerősökbe botlottunk itt-ott, régi Ág utcai regék keltek életre, őrült festőkről s még etyeki Zsuzsi barátnőm sajtjaira is ráleltem az egyik helyesen berendezett standnál.

Kétszer végigsétáltunk a sátrakkal szegélyezett utcán, vadul fürkésztem, hogy kapok-e valahol pozsonyi kiflit. Nem leltem. Volt valamiféle verseny, amire kiflipályaműveket lehetett beadni, de olyan sátrat, ahol kifejezetten pozsonyi kiflit adtak volna a nagyérdeműnek, olyat nem leltem.

Így aztán a Sarki fűszeresnél vigasztalódtam egy csokis croissant-nal és egy tökéletes lattéval.

Idén huszadikán – a hagyományoknak megfelelően – Shyékhoz vonultunk vissza, hogy olaszos hangvételű vidéki nagycsaládként megüljük (szék híján inkább álljuk) az új kenyér ünnepét.

A terveknek megfelelően kemencében sütöttünk 3 különféle kenyeret. Ismerve a kemence sajátosságait és a társaság feneketlen bendőjét, idén nem bedagasztott kenyérrel, hanem dupla adag, még langyos sörkiflivel járultam hozzá a sütéshez. Persze a dagasztás idén sem maradt el, egy zöldfűszeres kenyeret készítettem. Ezen kívül készült még egy elmaradhatatlan Jamie-féle mézes mazsolás kenyér, valamint Zsuzsi, a háziasszonyunk már a nap elején bedagasztott egy graham-lisztes kenyeret.

A kenyerekhez különféle – szintén a vendégek által kreált – kencéket ettünk, a savanyú sült hagyma mellett, nekem a kovászos uborkával megbolondított tejfel volt a kedvencem.

Az általam dagasztott kenyér receptje a következő volt:

Zöldfűszeres kenyér

60 dkg finomliszt

4 dkg friss élesztő

3,5 dl tej

só

2 ek napraforgóolaj

2 tk oregánó

2 tk kakukkfű

3 tk cukor

A tejet a cukorral és az elmorzsolt élesztővel egy kisebb lábosban felmelegítettem. Amikor már kellően langyos volt a tej, akkor kézzel széttrancsíroztam az élesztőt, majd a tejet a kimért liszthez adtam. Sóztam, fűszereztem és addig gyúrtam az asztalon, amíg tökéletes, sima buci nem lett belőle. A bucit vékába tettem, lefedtem, s mikor duplájára dagadt, akkor újra átgyúrtam. Ezután megint hagytam kelni, majd ebben az állapotában késsel megvágtam és Shy gyakorlott mozdulattal a péklapátról a kemencébe csúsztatta.

Nagyjából egy óra alatt készre sütöttük a kenyereket, amiknek csak annyi idejük volt hűlni, amíg káromkodás nélkül meg tudtam őket fogni, hogy nagyobb szeleteket kanyarítsak belőlük az asztal körül ólálkodó társaságnak. Igaz, voltunk rá néhányan, de falatnyi kenyér sem maradt.

Kemence helyett 190 fokos sütőben is elkészíthetjük a kenyeret.

A goldenblog szakmai zsűrije szerint a magyar gasztroblogok válogatottjának tagja vagyok.

” A szakmai zsűria következő blogokat tartotta a 11 legjobbnak idén (ábécé sorrendben):

Együnkigyunk, Gasztrogyerek, Gasztroszex, Hedonism, Mirelle konyhája, Régi receptek nyomában, Soulkitchen, Sörbúvár, Tealevelek, TOPliszt, Világevő.

Azért 11 blog, mert a zsűritagok szavazatai alapján egy esetben holtverseny alakult ki. Mind a tizenegy gasztroblognak ezúton is gratulálunk. Valamint további nagyon eredményes és ízletes blogolást kívánunk.”

Megtisztelő. Köszönöm.

A nagy nyári csavargások idején a délidő sokszor talált minket a városban. Hol wampolásban megfáradva, férjjel kettecskén csavarogva, hol a Nőkkel egyetemben. A merítésünkben sok már felfedezett, kedvelt hely szerepelt, de akadt köztük egy-két újdonság is, amiket felveszünk a kedveltek listájára, mert megérdemlik.

A már beváltak közül megint jól vizsgázott a Vakvarjú. Az aznapra tervezett Mák szabadság miatt elmaradt, így a bevált, szeretett, belvárosi, ellenben nem turistacsapda helyre vezetett az utunk. A chef ajánlatából választva a férjem bárányburgert evett, míg én borjúpofából készített paprikást ettem, jó adagnyi galuskával. Ebéd után hosszan ténferegtünk a belvárosban, élveztük a wampot, a turisták messziről megismerhető lelkesedését aziránt a város iránt, amit mi már hosszú idő óta kiélvezünk, így nem is mindig látjuk szépségét.

A séta végére megérett a helyzet egy jó kávéra, amit a szintén szeretett Gerlóczynkban, egy – a téren álló – árnyékos asztalnál kortyoltunk el. Kitűnő frappéjuk van.

Napokkal később a Nők beiskolázásához szükséges ezernyi apróság valamelyikéért futottunk tova, mikor egy baráti javaslatra ráleltünk a Teve utca és a Frangepán sarkán megbújó, garázsnak álcázott indiai kifőzdére. A Hathi ránézésre nem bizalomgerjesztő, sőt az ember nem is feltételezné, hogy az épületben autószervizen kívül bármi üzemel. Ennek ellenére, vagy épp ezért rajongókkal, törzsközönséggel és jó konyhával bír.

A magam részéről csirke kormát és csicseriborsó curryt ettem, fokhagymás naan-nal és mangó lassival. Az étel jóízű, kellően fűszeres volt, a naan isteni, a mangó lassi meg tökéletes. Arról nem is beszélve, hogy estig tökéletesen jóllaktam. Ilyen áron régen ettünk ilyen finomat és ilyen sokat. Kettőnk ebédje 3000 forint alatt maradt, pedig a férjem sem fogta vissza magát.

Tegnap viszont tervszerűen érkeztünk a várost átszelő bürokráciatúránkon a Budai Pékségbe. Extra vajas croissant-ra esett a választásom, Anna – a sok kudarc ellenére – túrós táskát kért, Zsófi egy emeletes szendvicset választott. Mindannyian elégedetten majszoltuk el a pékségben készült finomságokat. Anna visszanyerte a hitét, hogy létezik jó túrós táska, Zsófi – ha rövid időre is – de elégedetten jóllakottnak tűnt, én meg arra jutottam, hogy ez a croissant megüti az itthon sütött példányaim mércéjét. Legközelebb kávézni is fogok és hazahozok egyet azokból a gyönyörű focacciákból.