Gasztrovalentin
Az idei Valentin napra csupa gasztrocuccot kaptam. Tésztát, tortaformát, bonbonformát, egy nagyon lelkes malackuktát és egy békát, aki csók helyett egy kevés víz jóvoltából válik királyfivá. 
user's recent comments(0)
Boldogságos hétvége
Az egész úgy kezdődött, hogy Bálint-naphoz legközelebb eső hétvégére egy tisztes édességkurzust szerveztünk Eszterrel és Anikóval. Már a gondolat kapcsán éreztük azt a jóféle bizsergést, amit a telitalálatok okoznak az emberben. Most szombaton élőben is megtapasztalhattuk, hogy bizony szívesen lennénk gyakori látogató egy olyan cukrászdának és egy olyan cukrász mesternek, mint Mihályi László a váci Desszertszalon tulaja és főcukrásza.
Mihályi Laci első ránézésre kissé mogorvának tűnik, de ahogy az ember szóba elegyedik vele kiderül, hogy egy végtelenül kedves, barátságos ember, aki imádja amit csinál és még ahhoz is van kedve és türelme, hogy félamatőröknek próbáljon meg néhány egyszerűbb fogást megtanítani.
A mostani hétvégén megjelent amatőrjeink fele már lassan tapétázhat a Finománián kapott elismerésekkel, másik fele lelkes kezdőként vettette bele magát az élvezetekbe és kakukktojásként – Harrer Beatrix személyében – egy másik cukrászbirodalom is képviseltette magát.
Így aztán a sütés és az egész estés folyamatos nyalakodás mellett, egyfajta ad hoc cukrászkonferencia résztvevőivé váltunk. Nagyon kellemes, tartalmas beszélgetéseket folytattunk, miközben kavartunk, kevertünk, gőz fölött olvasztottunk, nyújtottunk, formákat vajaztunk, cukroztunk és hangos sóhajok közepette tüntettük el a még meleg csokoládé fondant-ot, vagy kiskanállal, esetleg anélkül kotortuk ki a maradék édes krémeket az üstök aljáról.
Mivel Zsoltinak erre a napra felmentése volt tanításból, így a kreatív energiáit a konyhában kamatoztatta és az egész délutáni desszertkészítés után, desszert formájú fogásokkal kápráztatott el minket.
A kacsamájból formált minyon, a krémlevesből készített pohárkrém után, zárásként egy konfitált malachússal töltött „fatörzset” kaptunk, majd jöttek a délután készített és akkor hirtelenjében fel nem falt süteményeink és az éjszakába nyúló beszélgetések.
Lacival a – délutáni forgatagban felfalt, eszméletlenül finom – csokoládé fondant mellett alkottunk egy gyümölcsszívvel ellátott csokoládé mousse desszertet és egy abbahagyhatatlan omlós tésztával készített Grand Marnier tart-ot.
Másnap reggel a nem túl éhes társaság a közös villásreggeli után, immáron Zsoltival állt neki desszertet készíteni. Az eredeti terveket felülírva, séftanonci unszolásra rétest készítettünk. Mivel Zsolti valamilyen nyalakodós, mártogatós dolgot tervezett eredetileg, így a réteseink nem hagyományos értelemben vett módon készültek el, hanem kicsiny töltött rudakat készítettünk és ehhez alkottunk kétféle krémet. 
A szombati disznóvágásnak köszönhetően orjalevest és disznótorost kapunk ebédre, majd a közben ropogósra sült rétesszivarjainkat mártogattunk a mazsolás-vaníliás és a szilvás krémekbe.
Azt hiszem a hétvége tökéletes hangolódás volt a mai Bálint-napra. 😀
A hétvégén készült képeket ebben az albumban találjátok.
Most homlokunkon győztes koszorú…
Érdekes, hogy Richárd e feledhetetlen monológja hallatán szinte biztos, hogy mindenki egy szépséges babérkoszorút lát lelki szemei előtt..
De miért is lett ez a növény a győztesek jelképe? Hogyan is vált a babér Julius Caesar és sok utódjának kötelező kellékévé? Mire is használjuk ezt az ősrégi fűszernövényt napjaink konyhájában?
A válaszokra rálelhettek a Mindmegettén található Babérológiámban.
Egy nyitó monológ után, egy babérral operáló záró monológ:
“Kitépték kezemből a babért.
A rózsát, mindent, ami kincset ért!
Vigyétek hát!… De valamim maradt,
Amit irigység, csúf rosszakarat
Nem vehet el!… Ezt ma este még
Ha majd előttem föltárul az ég
S jó Istenemhez felszállok a mennybe:
Magammal tisztán, tündöklőn viszem be.
Mert foltja nem volt egy parányi sem…
És ez, gazok…
A becsületem!”
(Rostand: Cyrano de Bergerac)
(kép innen)
Tagine-mánia
Azt hiszem megszerettem ezt az egy edényben párolást. A múltkori paradicsomos alapokon nyugvó tagine után, most egy másféle ízvilág felé vettem az utamat. Az alapfűszer maradt, csak az elemeken változtattam.
Csirkés tagine
1,5 kg csirke felsőcomb
2 nagyobb édeskömény
2 dkg Ras el Hanout fűszerkeverék
2 vöröshagyma
30 dkg fekete olajbogyó
0,5 l csirke alaplé
1 citrom héja
1/2 citrom leve
4 gerezd fokhagyma
3 dkg vaj
Egy mélyebb serpenyőben a csirkedarabokat egy kis fűszerrel meghintve körbe pirítom, nagyjából 6-7 perc alatt. Ha szép arany színűvé válnak, akkor egy tálba szedem őket és a visszamaradt zsiradékra dobom a nyolcadokra szedett édesköményt és a karikára szelt vöröshagymát, valamint a fokhagymát. Ezt is fűszerezem kicsit, s addig sütögetem, amíg a hagyma puha nem lesz. A húst az előre beáztatott római tálba teszem, hozzáöntöm a zöldségeket, a lecsöpögtetett olajbogyót, a maradék fűszerkeveréket, ráreszelem a citrom héját, majd jöhet a leve. Átkeverem az egészet és felöntöm húslevessel. 195 fokon nagyjából másfél órát főzöm. Petrezselymes kuszkusszal tálalom.