MIRELLE Atelier

Az ősz kezdetén újra téma lett az uzsonna. Valami, amivel várni lehet a Nőket, valami, amit elcsomagolhatok a helyre kis rózsaszín dobozkákba. A szokásos kísérletezős-kalkulálós sütésre a füzetcsomagolások, tisztasági csomag összeállítások, órarend böngészések miatt nem volt időm, így Limaránál néztem körül egy jóféle túrós táska receptért, amin csak itt-ott módosítottam.

Túrós táska

Tészta:

58 dkg finomliszt

2,5 dkg friss élesztő

2 dkg sikér

3,2 dl langyos tej

6 dkg cukor

1 egész tojás

8 dkg olvasztott vaj

csipetnyi só

Töltelék:

50 dkg félzsíros túró

15 dkg aranymazsola

2 tojás

6 dkg vaníliás cukor

A lisztet átszitálom, majd a kenyérsütő üstjébe borítom. Hozzáadom a sikért, a sót, cukrot, az összemorzsolt élesztőt. Bekapcsolom a masinát és lassacskán hozzáöntöm a langyos tejet és a tojást. A második dagasztási fázis alatt hozzáadom az olvasztott vajat, majd hagyom, hogy a tésztát megdagassza/kelessze a masina.

A töltelékhez villával finoman összetöröm a túrót, hozzáadom a tojást, cukrot, egy leheletnyi sót és a mazsolát. Az egészet alaposan átkeverem.

A kész tésztát finoman lisztezett asztalra borítom, ujjnyi vastag téglalapra nyújtom és 10X10-es kockákra metszem. A kockákat kicsit meghúzkodom, majd nagykanálnyi tölteléket teszek a közepére. A sarkokat összefogom s a táskát a sütőpapíros tepsire helyezem.

A tésztát 185 fokos légkeveréses sütőben aranyszínűre sütöm.

Az elmúlt évek egyik legizgalmasabb fesztiváljának ígérkezik a jövő hét végén megrendezésre kerülő Édes napok. A 3 napos rendezvény szervezői nem másra vállalkoznak, mint, hogy a Budai várban kialakítsák az édességimádok Mekkáját.

A terv szerint az édességipar nagyjai mellett, a kézműves csokoládé- és édességmanufaktúrák is helyt kapnak a rendezvényen. A csokoládén kívül, annak barátai és üzletfelei is megtalálhatóak lesznek. Lesz szörp, kávé, a csokoládéhoz társítható gyümölcsök, fűszerek, minden, amitől a csokoládé még jobb lehet.

A csokoládé nálunk nagy becsben tartott édesség. A Nők szerencsére hamar megismerkedtek a minőségi csokoládéval, így nem meglepő, hogy Zsófi kifejezetten szereti a sötét csokoládékat. Én kommerszebb ízléssel bírok, valószínűleg azért, mert kedves emlékeim kötődnek a Toblerone matériájában rejlő göbökhöz vagy épp a Cadbury-hez, ami anno apám böröndjében vándorolt haza az Ág utcába.

De azért az igazi csokoládét nagyon szeretem. A történetéről nem is beszélve. Jó tudni, hogy mitől lesz lágy és selymes a csokoládé, hogy honnan származik, hogyan válik azzá, amit a boltok polcairól leemelünk vagy a kis kézműves bonbonboltokban beszerzünk.

Épp ezért nagyon kíváncsi vagyok, hogy milyen lesz ez a fesztivál. Megadja-e mindenki számára azt, amit vár tőle. Lesznek-e hagyományos, jó magyar értelembe vett csokoládék, lehet-e majd Cluisel és Zotter között mazsolázni, keresgetni az extrém kézműves bonbonokat és kóstolni babtöretet.

Már csak annyit kérek, hogy jó idő legyen, mert a Nőkkel ott a helyünk.

Addig is néhány csokoládés olvasnivaló:

Harreréknál jártunk

Hogyan készül a csokoládé?

ChocoMe

Joanne Harris, a Csokoládé írónője

Két hete tobzódunk a szilvában. Hol leves formájában készül, hogy különféle süteményekben lelhető fel. Anya klasszikus és verhetetlen pitetésztáján kívül, már piskótában is landolt a szilva, sőt a héten morzsás szilvapitét is kreáltam belőle. Igazán finom lett.

A pite tésztája:

10 dkg vaj

15 dkg cukor

1 tojás

25 dkg liszt

1,3 dl tej

1 tk sütőpor

csipet só

A morzsa:

5 dkg vaj

9 dkg liszt

2 tk fahéj

7,5 dkg cukor

A vajat habosra keverem a cukorral, majd hozzáadom a sütőporral elkevert lisztet, a tejet és a tojást. Ebből az egyvelegből egy kissé ragaszkodó tésztát kapok, amit egy olajjal kikent, közepes tepsibe egyengetek. Nagyjából 10 nagy szilvát megmosok, kimagozok és nagyobb darabokra vágok, amivel alaposan megszórom a tésztát. Ezután elkészítem a morzsát. A lisztet összekeverem a fahéjjal és a cukorral, majd finoman elmorzsolom a hideg vajjal. Ezzel a morzsával megszórom a szilvákat és a süteményt 185 fokra előmelegített sütőbe tolom. Addig sütöm, amíg a morzsa meg nem színesedik.

Amikor a blog indult, még el se kezdték az ohodát, aztán tegnap már ott álltam az iskola betonudvarán, könnyeimet és beharapott számat a férjem mögé rejtve, s lestem, ahogy egyik napról a másikra iskolások lesznek a Nők.

Hihetetlenül boldogok, nagyon tetszik nekik a sok új gyerek, a tanszerek és a tanítónénik. Én meg próbálom szokni az új kerékvágást, a kétféle órarendet és magát a gondolatot, hogy a Nők iskolások.

Nem könnyű.