MIRELLE | gasztro- és lifestyle magazin

Tegnapelőtt átadásra került az én Segítsütim is. Alexandra egy születésnapi buliba vitte s az alábbi levéllel örvendeztetett meg tegnap:

“Köszönjük szépen a tortát, nagyon nagy sikert aratott és elképesztően finom volt.”

Ha Ti is szeretnétek elkészíteni, íme a recept:

A piskóta:

15 dkg vaj

18 dkg rétesliszt

10 tojás

15 dkg étcsokoládé

12 dkg cukor

4 dkg vaníliás cukor

csipet só

A máz:

10 dkg étcsokoládé

10 dkg cukor

5 dkg vaj

0,5 dl víz

25 dkg nem darabos baracklekvár

A 28 centis tortaformámat zsírral vékonyan, de alaposan kikenem, majd rétesliszttel kiszórom és félreteszem. Két nagy keverőtálat készítek elő, valamit egy lábasban némi vizet forralok. A lábasra egy fémedényt teszek és belekockázom az étcsokoládét, majd közepes láng felett hagyom, hogy a vízgőz megtegye a magáét és felolvadjon a csokoládém. Amíg ez zajlik, addig gépi mixerrel a vajat 8 dkg cukorral habosra keverem, s a homogén masszába lassan beledolgozom a tojások sárgáját is. Egy csipet sót adok hozzá és lassan hozzácsorgatom a felolvasztott csokoládét. A tojásfehérjéket felverem. Amikor már félig késznek mutatkozik a fehérje, akkor hozzáadom a vaníliás cukort és a maradék sima cukort. A kész habot habverővel óvatosan beleforgatom a tojásos krémbe, majd a kanalanként adagol lisztet is hozzákeverem.

A kész tésztát az előkészített tortaformába öntöm, majd a formát a 185 fokra előmelegített sütőbe teszem.

Nagyjából 40 perc múlva tűpróbával ellenőrzöm a tésztát, majd ha késznek ítélem, akkor kiveszem, s a tortaforma oldalát lepattintva hagyom hűlni. Eközben felforralom a lekvárt, hogy kellően folyós legyen. A tésztát egy késsel vagy fűrésszel félbevágom, a lekvár felével megtöltöm, majd összeillesztem és egy szilikon ecet segítségével a tetején és az oldalán elosztom a megmaradt lekvárt.

Vízben felforralom a cukrot, majd hozzáadom a csokoládét. Ha felolvadt, akkor lehúzom a tűzről, beleteszem a vajat, elkeverem és az egészet a torta közepére kezdem csorgatni, végül óvatosan bevonom vele az egészet, s a tortát egy éjszakára a hűtőbe teszem.

Az idei húsvét nagyon szépen és olajozottan zajlott, az előzetes terveknek megfelelően. Bár az időjárás próbált keresztbe tenni, de esélye sem volt, amíg ő mállott, oszlott és csepegett, addig mi legóztunk, legóztunk és legóztunk.

A pénteki ohodaszüneti napon együttesen elautóztunk a nyúlért. Idei választottunk a Pamacs nevet nyerte a keresztségben, bár alapesetben Nyulinak szólítjuk. Rendkívül kezes jószág, értelmes, lassan szobatiszta, szociálisan érzékeny és kötélből vannak az idegei.

Ezután elautóztunk egy nagyobb állatkereskedésbe, szereztünk egy nyúllakosztályt, majd rápróbáltunk a McDonald’s magyar menüjére. A meki az én olvasatomban – a mai divattal ellentétben – nem maga a sátán, csupán egy gyorsétterem, amitől annyit vár el az ember, hogy az ott kapható ételekkel elverje az éhét. Épp ezért, egészen meglepett voltam a retro burgerrel kapcsolatban. Nem mondom, hogy függő leszek, de tényleg múltidézőre sikerült ez a szendvicsük.

Pénteken este megfőztem a három kilós lapockánkat, majd elvonultam, hogy az ölbenyulat kényeztessem.

Szombat estére készítettem kalácsot, paprikás stanglit, anya pedig meglepett minket egy nagyon finom és igazán tavaszi kivitelű tiramisuval. A kávét és a kakaót lecserélte limoncellora. Nagyon üde desszert, érdemes kipróbálni!

Vasárnap jóformán egész nap legóztunk, amikor nem, akkor meg sonkát és tojást ettünk Zsolti-féle céklás mustárral. Estefelé jómagam munkába lendültem és elkészítettem a Segítsüti nyertesének, Alexandrának a Sacher tortát.

Hétfőn jöttek a locsolók és Alexandráék is befutottak a tortáért, aminek a mai levél tanúsága szerint nagy sikere volt.

Heppi és Lakócz alaposan meglocsolták a Nőket, félő, hogy megint két rend ruhát ki fognak nőni… A locsolóknak készítettem répatortát és a Reggeliben is látott sós stangliból is sült vagy három tepsi, ebéd gyanánt pedig készítettünk egy sonkalé alapokon nyugvó krumplilevest.

Most épp akut csokimérgezésem van és legszívesebben sót nyalogatnék.

Tegnap este a Nőkkel nagy készülődésben voltunk. Mit is vigyünk magunkkal? Jöjjön-e a Nyányá és a Zuzu, hova is tűntek a rózsaszín kötények és a piros szélű sodrófák? Aztán lassan összerendeződtek a dolgok és bekerültek a nagy kosárba, hogy a mai televíziós szereplésükkor minden a helyén legyen.

A korábbi videós anyagok kapcsán tanúsított fesztelenségük miatt, most sem tartottam tőle, hogy leblokkolnak vagy nem tudják kezelni a sok rájuk szegeződő tekintet és kamera súlyát s szerencsére igazam lett. A kíváncsiságuk hajtotta őket és meglepően természetesen viselkedtek.

A mai műsor megtekinthető itt: RTL Klub Reggeli

2. részben 11.20 után

3.részben 17.50-től

Semmi tévedés, igen ez a 2010-es Sok kicsi beszámolója. Ilyen az ha két ikres anyuka, esetünkben Julcsa és én időpontot próbál egyeztetni az ohodai vírusok közepette. De mivel kitartóak voltunk és nem adtuk fel, így a vasárnapi gyönyörű napsütés már kint talált minket a Rosinanteban.

A több körben egyeztetett menü alapanyagai a konyhában vártak miket, ahol nagyon hamar kést ragadtunk Julcsával és férjével, s nekiveselkedtünk, hogy elkészítsük az ebédünket.

Első körben egy mascarponéval és friss paradicsommal gazdagon megrakott lasagne-t készítettünk, majd a böjt jegyében összehoztunk egy jó kis ratatouille-t, Julcsa távol maradt lányaiknak készítettünk mogyoróvajas kekszet, magunknak pedig – desszert gyanánt – alkottunk egy tisztes adag túrós palacsintát. Közben beszélgettünk, ikres témákat boncolgattunk, közös ismerősökön merengtünk, a Nők folytonos kérdéseire feleltünk, majd kicsit dél után lerogytunk és sorra kóstoltuk a remekműveinket.

Igazán finomakat főztünk, sőt annyira jókat, hogy csak a lasagne-ról készült kép, a többit befaltuk, aztán szépen lassan összeszedtük magunkat és hazaautóztunk a tavaszi napsütésben úszó szigeten át. Remélem Julcsáékkal még találkozunk, akár újra kint a Rosinanteban.