MIRELLE | gasztro- és lifestyle magazin

A Valentin-napra kapott négy kicsi kapcsos tortaformát a hétvégén felavattam. Valami gyors, könnyű, személyre szabott méretekkel rendelkező süteményt szerettem volna készíteni, így esett a választásom egy almás, kevert tésztás csodára, amit az ehetőre hűlése pillanatában tüntettek el a Nők.

Almás szívek, 4 személyre

10 dkg rétesliszt

8 dkg vaj

1/2 csomag sütőpor

1 tojás

7 dkg vaníliás cukor

2 alma

2 kk fahéj

1 marék mazsola

csipet só

Az almákat meghámozom, magházukat kiszedem és nagyobb kockákra vágom. A formákat zsírral kikenem, rétes liszttel kiszórom. Az almakockákat elosztom a négy formában, hozzáadom a mazsolát és megszórom fahéjjal. Kimérem a lisztet, elkeverem a sütőporral, cukorral, majd hozzáadom a tojást és az olvasztott vajat. Alaposan átkeverem a tál tartalmát, majd egyformán elosztva ráhalmozom az almákra a tésztát és 180 fokon szép színesre sütöm. Ha megsült porcukorral megszórom és vagy tejföllel vagy tejszínnel, esetleg vaníliafagylalttal kínálom.

Az óbudaiak között már egy ideje téma, hogy a Szentendrei út elején, a Profi előtt van egy lakókocsi, ahol érdemes megállni. Ugyanis állítólag itt készítik a város legjobb hamburgerét.

A napi jövés-menésben én is többször jártam a hamburgeres felé, de valahogy soha nem volt alkalmas se az idő, se semmi, így csak maradt az elsuhantamban önmagamnak tett ígéret: nemsoká jövök és letesztelem.

A kezemben lévő példányokon jól lemérhető, hogy mi a különbség a sima és mega burger között

Aztán egyik nap úgy ért minket az éhség, hogy pont belefért az időnkbe egy jó kis hamburgerezés és rövid vacilálás után nekilódultunk. A városi legendák szerint néha komoly sorok gyűlnek össze a lakókocsi előtt, de a szerencsésen idétlen időzítés (du. 2-3 óra között) kedvezett nekünk, mert csak mi álldogáltunk rommá fagyva a bodega előtt, amíg a vaslapon sült a hús. Én a magam részéről egy alap hamburgerre próbáltam rá, a férjem merészebben vágott a dolgok közepibe, ő megaburgert kért extra tükörtojással.

A fényes buciba csomagolt – csalamádé helyett jégsaláta és egyéb zöldségek alkotta ágyon pihenő – forró, illatos húst kechup és mustár ölelte körül, s az első harapás után már nem csupán urban legend-nek tartottam, hogy itt igazán jó hamburger kapható. A hús szaftos volt és pont úgy sütötték, ahogy szeretem, a buci átharapható volt, a szószoktól pont annyira szöttyös, amennyire kell és a szendvicsben helyet foglaló saláták is jól teljesítették a szerepüket. Egyszóval finom volt.

Kipróbálásra és rászokásra javasolt a Magicburger.

Amikor én még kislány voltam… akkor még a moziban az előadás alatt a nézőközönség nem pattogatott kukoricát evett izgalmában vagy épp unalmában, hanem hatalmas sólebenyekkel tarkított perecet.

Aztán rendszert váltottunk, a Puskinban megszűntek a szünetek (igen, kérem alássan én még pisiszünettel láttam a Farkasokkal táncolót) és a perec csendesen és finoman levonult a pástról, átengedve a terepet az összes nyugati mozibanrágható csodának.

Az én korosztályom meg perec nélkül maradt. Néha, ha a Nőkkel az állatkertbe vet a Jósors, mindig elcsábulok, mesélve közben, hogy “Mikor a mami kicsi volt még és a papapával kijött medvét rajzolni…”, aztán beleharapok a múltat idéző pékáruba és az egész illúzió szertefoszlik.

De honnan is származik a perec? Hogyan vált szerves részévé a kultúránknak? Hogyan alakult ki a mostani formája?

Részletek a Mindmegettén lévő írásomban.

Az általános kalácsológiai összefoglaló és az édesekre keltekre vonatkozó fejezet után álljon itt a harmadik rész, a sós kelt tésztákat taglaló felvonás.

A kelt tésztákkal való barátságkötés után már csak egy lépés a baráti összejövetelekre, családi hétvégékre vagy csak merő önzésből való pogácsasütés. De miből is érdemes dolgoznunk? Milyen formában készíthetünk sós snackeket?

Részletek a Mindmegettén.