Nem tudom kinek a gyereke hogyan eszik az ohodában/iskolában, de a Nők példamutatóan tüntetnek el minden félipari hulladékot, amit a közétkeztetés eléjük tár.
Anno, amikor ohodába kerültek, voltak félelmeim, hogy az otthoni koszt után semmilyen hajlandóságot nem fognak mutatni a konyhásnénik által tányérra halmozott ételek iránt, ám a Nőknek több eszük volt. Rájöttek, hogy a sok eddmegleves és cukrostészta pont annyi energiát ad nekik, amivel a csilláron lógva az őrületbe kergethetik az ohoda személyzetét.
Így aztán meg se lepett, hogy az iskolában is mindent befalnak, sőt van, hogy repetáznak is. Épp ezért most megújult erővel hordom haza a zöldségeket, s ha kell estére is főzök valamit, hogy kompenzáljam a szénhidrátban gazdag, de minden egyébben igen szegényes menzai kosztot.
Gyakorta készítek leveseket, vagy csak egy-egy jó szeletnyi natúr húst adok nekik, de ha mégsem visz rá a lélek az esti főzőcskére, akkor a szendvicseik mellé nagy halomnyi zöldség vagy saláta kerül. A szofisztikáltabb zöldségformának megvannak a szokott keretei. Leggyakrabban görög salátának induló elfajzásokat keverek, de van amikor valami más íz felé veszem az irányt. A héten is így történt. A múltkorában egy zellerrel foglalkozó cikkem kapcsán már többször megörvendeztettem magam egy-egy adag waldorffal, de a családi mennyiség elkészítése mindig elrettentett. Aztán rájöttem az üdvözítő megoldásra: jégsalátával dúsítottam a salátát. Remélem Oscar Tschirky megbocsájtja nekem.
Waldorf saláta négy főre hangolva
2 nagy alma
1 nagy fej jégsaláta
5-6 szál halványító zeller
10 dkg dió
Mártás:
1 tojás sárgája
1,5 dl olaj
só
porcukor
2 tk mustár
4 ek tejföl
A diót száraz serpenyőbe szórom, majd közepesnél kicsit nagyobb lángon, időnként rázogatva megpirítom. A jégsalátát viszonylag apróra metélem, az almát félbe kapom, magházát kiszedem és szintén apróbb kockákra vágom. A zellerszárat alaposan megmosom és a santokuval pikk-pakk vékony patkókra szelem.
A zöldeket összeöntöm egy nagy vájlingba, majd a megpirított diót egy szűrőbe teszem hűlni. Amíg hűl a dió, addig elkészítem a mártásomat. A habverő folyamatos használata mellett a tojássárgájához csorgatom az olajat, majd hozzáadom a mustárt. Ezután sózom, cukrozom, tejföllel lazítom és a salátába keverem. A diót a szűrőben megszabadítom a héjától, apróbb darabokra töröm és szintén a salátához keverem.
Pirítóssal vagy bármilyen jól megrakott szendviccsel kínálom. (Mi a túrós-diós kiflivel ettük.)
