MIRELLE Atelier

Jamie angol szakácskönyve csak nem akar kikeveredni a konyhámból. Folyton kéz alatt van, ebből kifolyólag sokat lapozgatom és gyakran merítek belőle ihletet. A vasárnapi ebédet is egy ilyen szombat esti lapozgatás előzte meg, amit egy biciklizéssel, rollerezéssel, balesetes gyerek vigasztalásával egybekötött bevásárlás követett és délben már az asztalon illatozott az angol gasztronómia kvintesszenciája, a Shepherd’s Pie. A férfivá élemedett srác útmutatásait nagyjából követve, viszonylag gyorsan tartalmas és igazi vasárnapi ebédnek minősíthető ételt kaptam, amit a Nők is finomnak és visszatapsolhatónak ítéltek.

Shepher’s Pie

50 dkg darált marhahús

5 dkg vaj

olíva olaj

3 közepes sárgarépa

1 nagy vöröshagyma

2 tk szárított kakukkfű

frissen őrölt fekete bors

só

2 dl tejszín

40 dkg apróbb csiperke

80 dkg krumpli

5 dkg vaj

Az apróra vágott hagymát az olajon megdinsztelem, majd hozzáadom az vékony karikára szelt sárgarépát, kis vizet öntök alá és fedő alatt félpuhára párolom. Ezután hozzáadom a marhahúst, kifehérítem, borssal, kakukkfűvel, babérlevéllel fűszerezem, s annyi vizet adok  hozzá, ami épp ellepi. Takarékon nagyjából egy órát főzöm.

Eközben megpucolom a krumplit, nagyobb darabokra vágom és sós vízben puhára a főzöm, majd vajjal és kevés tejjel sűrű krumplipürét készítek belőle.

Az elkészült raguhoz tejszínt és apróra vágott gombát adok, ezzel még hagyom rotyogni egy kicsit, sózom, majd az egészet egy szufflétálba kanalazom. A tetejére ráhalmozom a krumplipürét, amit megpróbálok ügyesen elegyengetni és egy villával valamilyen mintát varázsolni rá. A késznek ítélt művet 180 fokra előmelegített sütőbe tolom és addig sütöm, amíg szépen meg nem színesedik a püré.

Párolt zöldségekkel kínálom.

A házi gumicukor nagy sikert aratott a Nők körében, amit nem is csodálok. A gumicukor régóta kedvelt mifelénk (engem is gyengéd szálak fűznek hozzá gyerekkorom óta) és a Nők – ha nem is túl gyakran – de néha kapnak egy-egy zacskóval. Ok, Zsófi mostanában épp négy zacskónyi gumicukor boldog tulaja lett, de emögött igen komoly üzleti érdekei húzódtak. A szorobán versenyen való részvételéért cserébe választhatott magának valamilyen apróságot és a kisasszony ebben a négy zacskónyi finomságban látta a tökéletes díjazást. Tegyük hozzá, hogy a cukrok lassan egy hete itthon vannak és eddig egy csomagot pusztítottunk el közösen.

A bolti gumicukor helyett azonban könnyen, gyorsan készíthetünk otthon is ilyen finomságot. Erről beszélgettünk reggel a Csak csajokban.

A Nők növésben vannak. Ennek örömére nincs az a mennyiségű étel, ami könnyedén el ne tűnne bennük, mégis fél órával később újra éhesek. Épp ezért a vacsorákat olykor megfejelem egy-egy süteménnyel, ami jó eséllyel még a kihűlést sem éri meg. Az almás süteményünk is erre a gyors mulandóságra volt ítélve, de a Warhol-i 15 perc hírnév azért neki is kijárt.

Diós, gyömbéres almatorta

3 nagy, savanykás alma

2 tojás

4 ek tej

14 dkg vaj

10 dkg cukor

1 mk őrölt gyömbér

1 mk őrölt szegfűszeg

23 dkg finomliszt

1 tk sütőpor

csipetnyi só

1 citrom reszelt héja

Az almákat meghámozom, majd kockákra vágom. A liszthez hozzáadom a sütőport, a fűszereket, a citromhéjat és egy csipetnyi sót. A vajat a cukorral habosra keverem, majd hozzáadom a tojásokat és a tejet. A masszába beleöntöm a  lisztet, majd alaposan átkeverem. A homogén masszába beleteszem az almakockákat és az egészet egy kizsírozott, kilisztezett tortaformába teszem.

A tetejére az alábbi morzsát szórom:

5 dkg finomliszt

5 dkg vaj

5 dkg dió

2 dkg cukor

A diót száraz serpenyőben megpirítom, majd a héját ledörgölöm és a diót apróbb darabokra töröm. A liszthez hozzáadom a cukrot és az egészet elmorzsolom a vajjal. A morzsához hozzáadom a diót és ezzel megszórom az almatortát.

A tortát 180 fokon sütöm, tűpróbáig.

A salzburgi galuska régi szerelem. Úgy négy éve ettem először, azóta, ha az étlapon találkozom vele, nagy a valószínűsége, hogy olyan ételt eszem, amihez kínálják. A salzburgi galuska remek köret, tökéletes levesbetét és desszertnek sem utolsó. Elkészítése után nem a legtisztább konyha marad hátra, de a jó dolgokra áldozni kell.

A héten levesbetétként készült, méghozzá úgy, hogy a maradékgazdálkodás jegyében az előző napi csirkesültről lementett hússal gazdagítottam. A zöldségkrémleveshez tökéletesen passzolt.

Pórékrémleves, csirkés salzburgi galuskával

2 nagy póréhagyma

1 l alaplé

1 mk őrölt szerecsendió

csipetnyi só

2 dl tejszín

10 dkg vaj

Galuska:

12 dkg vaj

1 dl víz

csipetnyi só

10 dkg finomliszt

1 marék apróra vágott sülthús

A pórét megpucolom, vékony karikára szelem. A vajat egy lábasban megolvasztom, majd a pórét megfonnyasztom rajta. Ezután az alaplevet ráöntöm és közepes lángon főzöm. Mikor már puha a hagyma, akkor tejszínt és szerecsendiót adok hozzá és sózom, ha szükséges. Végül botmixerrel elkrémesítem.

A galuskához a vajat vízzel és egy csipet sóval felforralom. Hozzáadom a lisztet, majd a tűzről levéve a tojásokat és robotgéppel eldolgozom a tésztát. A kész tésztába belekeverem a húst, majd egy lábasban sós vizet forralok és két kanál segítségével galuskákat szaggatok bele. Ha kifőttek a galuskák, akkor a tányérokba szedem és hozzámerem a levest.