MIRELLE | gasztro- és lifestyle magazin

A hétvégén kerül megrendezésre – immáron második alkalommal – a Kézműves magyar ízek vására, amin – a száznál több kistermelő remek portékája mellett – most már az ország kolbászát is megkóstolhatják a kedves vendégek.

A Kerekes Sándor által megálmodott, az idei köleses, barackos ország tortának alapanyagait felhasználó kreációt tényleg érdemes megkóstolni, úgy ahogy illik, a kolbászhoz a sárgabarackos mustárt és a főtt kölessel készített kenyeret. Nekem nagyon ízlett ez az első hallásra kissé pikáns, a tortára való építkezésből gondoltan talán erőltetettnek vélt kolbász. Az ízek a helyükön vannak, nagyon jól kiegészítik egymást, főleg a hús és a mustár találnak szép összhangra. A kolbászt ugyan csak melegen kóstoltam, de Kerekes Sándor elárulta, hogy szárazkolbász formájában is kóstolható és remélem kapható is lesz a vásár három napja alatt, ahol még az ország kedvenc ízének kiválasztására is sor kerül, valamint a kézműves termékekből – a kóstolók által létrehozott lista alapján – elkészül a  kedvenc ízeket rejtő kosár.

Az október végi sajtótájékoztatón még 35 ízzel a számban próbáltam mérlegelni, hogy a vakteszten átesett 24-es kolbásznak vagy a kettes számú méznek kedvezzek-e a szavazatom leadásakor, múlt hétre azonban már finomodtak a szabályok és 5 termékcsoport 5 versenyzője vetekszik a megtisztelő címekért. A kolbászok, mézek, szörpök és sajtok mellett a lekvárok közül hírdetnek majd kategóriagyőztest.

Kaldeneker Gyuri nem először látogatott ki a szigetre. Tavaly egyszer már részt vett egy kurzuson, amolyan megfigyelői státuszban, majd a Finománia vásárain is megjelent csodás lekvárjaival. Most azonban mint oktató séf látogatott el hozzánk, hogy a lekvárok bűvöletében tartsa a társaságot két napon át.

Első nap kétféle lekvárt készítettünk. Készült hagymalekvár és levendulával illatosított körtelekvár, majd elkészítettük az ehhez passzoló fogásokat. A hagymalekvár mellé sütőtökös és olívás focaccia-t  gyúrtunk, a körtelekvárt másnapra félretettük. A főétel nem is kívánt ilyen típusú kiegészítést, úgy volt tökéletes, ahogy volt.  A gorgonzolával és paradicsommal rétegezett szűzérme steak mellé céklapürét kaptunk és egy kis sütőtök is került a tányérunkra. Mindez sok finom friss fűszernövénnyel gazdagítva, jóformán só nélkül. A desszert pedig egy nagyon könnyű, gazdag ízvilágú, – ahogy mondani szoktam – szerethető céklás brownie volt, amit viszont egy kevés levendulás eperlekvár kísért.

Másnap egy téli, szinte már karácsonyi hangulatú répatortát készítettünk, amihez aztán sorra kipróbáltuk a lekvárokat. A korábban még nem kóstolt sütőtök chutney, a narancsos céklalekvár és a számomra legkedvesebb paprikalekvár is ekkor debütált.

Igazán ízes, télre hangolódó hétvégénk volt. A vasárnap délelőttünkbe – a korai kezdésnek és a lelkes közreműködésnek köszönhetően – belefért egy jó nagy séta is, s záróakkordként az ebéd mellé  még elkóstolgattuk a finomabbnál finomabb lekvárokat.

Az összes kép itt található: Kaldeneker hétvége

A lencse régi nagy kedvencem. Igaz, ritkán csinálok, de nagyon szeretem. A téli, télvégi időszak az, amikor a leggyakrabban eszembe jut, mint lehetséges alapanyag, de amilyen ronda hideg lett a napokban, szerintem már most is érdemes egy-egy tálnyi melengető lencsét készíteni.

Minden, amit a lencséről tudni érdemes.

Michel Roux 14 évesen ismerkedett meg a tészták világával és most számunkra is szeretné megmutatni azt, ami őt akkor rabul ejtette és azóta is fogva tartja. A Magyarországon néhány hete megjelent Tésztavarázs könyvével ehhez kíván segítséget nyújtani nekünk. A könyv alapos és igen szemléletes módon mutatja be, követi le az egyes tésztafajták kialakítását, amiben igen nagy segítség a számos fázisfotó. A fejezetek felépítése izgalmas. Roux minden esetben az alaptészta bemutatásával indít, majd jön a variációk végtelen sora, édes és sós módon, ahogy azt már a cím is ígérte. A receptek között akad egyszerű és fifikás is, de minden tésztanemnél  találhatunk kedvünkre való és tudásunkra szabott receptet.

A további recepteknél nekem kicsit furcsa az alaptészta meghatározása, főleg, hogy az elején megadott mennyiség nem mindig könnyedén alkalmazható az adott receptben elvárthoz. Értem ezalatt, hogy a nyitó receptben 480 grammnyi tésztát kapunk a megadott alapanyagokkal, míg a következő recept már 375 grammnyit kér rajtunk számon. Némi logikával és egy számológéppel persze ez is megoldható, de nem túl felhasználóbarát.

Javaslom a könyvet mindazoknak, akik szeretnek játszani a tésztával, akiknek van idejük és energiájuk maguk készíteni az ételek alapjául szolgáló leveles-, égetett- vagy filótésztát, akik szeretnének kicsit jobban elmélyedni a sós és édes házi tészták rejtelmeibe.

Én a maga részéről egy nálunk gyorsan fogyó, épp ezért gyakorta készített omlós keksz alappal vágtam bele a könyv felhasználásába.

Pâte sablée

25 dkg finomliszt

20 dkg vaj

10 dkg átszitált porcukor

2 tojássárgája

csipetnyi só

Az eredeti megoldástól itt némileg eltértem. Roux a lisztben létrehozott mélyedésbe tenné a vajat cukort, sót, ezeket elmorzsoltatná, majd hozzáadatná a sárgákat és úgy forgatná bele a tésztát. Ennél a pontnál elakadtam. Siva nevetve vette volna az akadályokat, nekem azonban csak két kezem van és kevéssé voltam tojástörőkompatibilis a vajas ujjaimmal, sőt a családi hagyományok is a morzsa  és ahhoz adandó tojás fronton mozogtak, így itt a hagyományok felé vettem az utam. Elkészítettem a nagyon kellemes morzsát, majd hozzáadtam a sárgákat, s mivel a tészta igen lágy így könnyedén sikerült egyenletesen beledolgoznom. Eztán fóliába csomagoltam a tésztát és a hűtőbe tettem.

Az eddig készített keksztésztákhoz képest nagyon lágy volt, amikor összedolgoztam, viszont tény, hogy nagyon könnyedén és gyorsan lehetett vele dolgozni a hűtőből kivéve. Túl sokat nem szabadott macerálni, mert a majd’ negyed kilónyi vaj ezt az olvadásra való felkérésnek értelmezte, de ha gyorsan kiszaggattam a virágokat, akkor gyönyörűen működött. A korongjaimat sütőpapíros tepsire ültettem és 180 fokon addig sütöttem, amíg már fel lehetett őket emelni a sütőpapírról, de még nem színesedtek meg. Miután megsültek, rögtön rácsra szedtem őket és ott hagytam kihűlni.