Az idei nyaralásunk helyszíne, az évek óta hanyagolt Balaton volt. A Balatonhoz való viszonyom mindig is kissé visszás volt. Kora gyerekkori emlékeim között a balatoniak messze nem a legfényesebbek: kullancsok, a legkedvesebb kék úszógumim halála, kiszáradással fenyegető megbetegedések. A későbbi kamasz éveimet sem a magyar tenger határozta meg, így igazi kötődés sose alakult ki bennem. A legpozitívabb balatoni emlékeim Kinga barátnőm badacsonyi nyaralóban tett látogatások, ahol a Balaton csupán festői hátteret kínált a mi szertelen hétvégéinkhez.
Most azonban nyaralni készültünk a Balaton partján, ami erőst elbizonytalanított. Hosszas keresgélés után ráleltem az ideális lakhelyre és a szervezés, egyeztetés és nyúlfelvigyázási problémák megoldása után nekivágtunk az északi partnak. Nem meglepő mód a bazaltorgonák alatt leltünk otthonra, nem tudván, hogy tudat alatt milyen jó döntést hoztunk, mert ezen az oldalon legalább még volt víz a tóban.
A gyerekek lelkesen vetették bele magukat az együttlétbe, s mi felnőttek is lelkületünknek megfelelő passziót kerestünk. A férfiak a tökéletes wifi megalkotásán dolgoztak, mi nők a sercegő, de működő tévén követtük az olimpia eseményeit.
A nyaralást fürdések és csatangolások sorából kívántuk felépíteni. A szigligeti strandnál ideálisabb helyet elképzelni se tudtam: tiszta, rendezett és a büfé részlege egészen meglepően jó. Egyrészt ott van Oszi bácsi a keszeges, aki ezeket a szálkás halakat is képes olyan finomra sütni, hogy az ember inkább küzd egy kicsit a szálkákkal, minthogy egy grammnyi, fűszeres húst is veszni hagyjon. Másrészt olyan friss, ropogós, nem olajos lángosokat sütöttek, amihez lángossütőnél még nem nagyon volt szerencsém.
A kirándulásainkat már nem mindig sikerült ennyire jól eltalálnom, bár azt kell, hogy mondjam ez nem teljes mértékben az én hibám. A könnyebb, városi sétákon túl, szerettem volna, ha a lakhelyünkként szolgáló tanúhegyek egyikét legalább megnézzük közelebbről is. A neten fellelhető források szerint a Szent György-hegy tökéletesen alkalmas erre, hiszen kiépített tanösvények kószálva, könnyed sétával megismerkedhetünk a badacsonyi bazalthegyek eme példányával. Így aztán felkerekedtünk. Valószínűleg én vagyok elkényeztetve a Budai-hegység tanösvényei által, de a hegynek meredeken futó, kecskecsapásnál nem szélesebb utakat nem tudom tanösvénynek tekinteni. A kezdeti lelkesedésünket hamar kikezdte az ádáz szederbokrokkal vívott harc és a tanösvény teljes hiánya, arról nem beszélve, hogy nem voltunk hegymászáshoz öltözve. Kitartóan küzdöttünk egy darabig, aztán győzött a józan eszünk, s fáradtan, mocskosan feladtuk. Kimerültek voltunk és éhesek. S ekkor bevillant Kinga barátnőm napokkal korábbi javaslata, a badacsonytomaji Borbarátok.
A Badacsony oldalában futó, Római úton könnyedén megtalálható komplexum első ránézésre kicsit túl nagy, az ember szinte fél, hogy egy afféle étkeztetőgyárba érkezik. Az első benyomások azonban kellemesek voltak, a pincérek készségesnek tűntek. Kimerült és csalódott csapatként szinte szomjaztuk a jó szót és a szódát, úgyhogy hamar helyet foglaltunk és belevetettük magunkat az étlapba. Túl éhesek voltunk ahhoz, hogy családra bontva rendeljünk, csupán gyorsan túl szerettünk volna esni az egészen, hogy a mosolygós pincérlány kezébe már nem csak a papírtömböt, hanem a gőzölgő ebédünket lássuk. A fogások szépen folyamatosan érkeztek és hibátlanok voltak.
Az adagok ugyan túlnőttek a divatosnál, cserében azzal kecsegtettek, hogy desszert nélkül is jóllakunk. A gyerekek is boldogan lakmároztak (leszámítva Annát, akibe az ördög bújt belé és nem szeretett volna összebarátkozni a csupapörc, talpigtúró laskatésztával). Mire minden elpusztítottunk a délelőttről bennünk maradt keserűség és fáradtság is elpárolgott.
Az ízes, tartalmas, jó minőségű ételek és a folyamatos, de nem tolakodó szervíz után már csak pont volt az í-n, hogy a számla rendezésekor, mire kiejtettük volna, hogy osztva szeretnénk fizetni, a mosolygós pincérlányunk már hozta is a bontott számlákat. Végezetül meginvitáltak minket a borospincébe (remek marketing fogás, csak gratulálni tudok), ahol az ingyen kóstolót követve egy-két üveg bor is hozzánk ragadt.
Mivel tudtam, hogy a férjem születésnapja pont a nyaralásunk hetére esik, cinkos mosollyal az arcomon a barátainkkal egyetemben megbeszéltük az egyik tulajjal, hogy a jeles napon visszatérünk. Lelkesen segített leszervezni a helyet, a tortát, felajánlotta, hogy minden elrendez és megszervez nekünk. De ez már egy másik történet.
Egyszóval, ha valakit a jósorsa a Badacsony környékére sodor és szeretne finomat enni, jó kiszolgálás mellett, annak tiszta szívből javaslom a Borbarátokat.
