MIRELLE Atelier

Az all you can eat éttermek világával először az amerikai sorozatokban találkozhattunk, majd idővel nálunk is megjelent a műfaj, kicsit egyszerűsítve, magyarosítva mutatta meg, hogy milyen is az, amikor a bőség zavarával küzdve lehet válogatni az ételek, a stílusok között. Nem sokkal később megjelentek az ázsiai versenytársak is, a running sushi hamar népszerűvé vált és meg is gyökeresedett. Az utóbbi években kevesebb minőségi all you can eat vendéglátóhely született, a gazdasági helyzet, a világjárvány nem kedvezett ezeknek a közös étkezést preferáló, nagy választékkal operáló helyeknek.

Most azonban új versenyző jelent meg a színen, a Whale Restaurant Kőbányán. A kívülről modern irodának, raktárnak tűnő épületben egy elképesztően nagy, rendkívül profi kialakítású ázsiai all you can eat étterem várja a vendégeket, ahol bőven gondoltak a családi minden tagjára, azokra is, akiktől távol áll a hazai ízvilágon túlmutató gasztronómia. A helyszínen hétvégén könnyű parkolni, az irodaépület mindkét oldalán számos parkolóhely lett kialakítva, tömegközlekedéssel is jól megközelíthető az étterem, mind a Kőbánya-Kispest metró, mind a vonatállomás irányából nagyjából 10 perc laza sétával érhető el.

A vendégtér hatalmas, a fogadótérben lévő néhány asztal azt a látszatot kelti, hogy a megszokott méretekkel találkozunk majd, de aztán az illatokat követve beljebb lépünk, láthatjuk, hogy az épület teljes szélességében asztalok, boxok várják a vendégeket. A hatalmas ablakoknak köszönhetően napos, ügyesen és igényesen dekorált, nagy belmagasságú, remek szagelszívó-rendszerrel felszerelt térben a hostessek mutatják a számunkra fenntartott asztalt és utána indulhat is a vadászat.

Javaslom, hogy első körben mindenki járja körül az összes pultot, adjon időt magának felfedezni, hogy mi mindennel is van dolga. Vannak levesek, mellette ott készülnek folyamatosan a friss sushik, tekerik a makikat, a nigirik szép sora pihen a tálakon, akad lazacos, tigrisrákos, avokádós és ezernyi másféle is.

A szakácsok mögötti kétoldalú pulton sorakoznak a főtt ételek, a hazai ízek kedvelő különféle egytálak, pizzák, raguk, köretek közül választhatnak, bőven van mit. A legizgalmasabb azonban a következő pultsor, ahol a grillhez és a wokos fogásokhoz választható ki minden, amit csak szeretnénk. Számtalan zöldség, előkészített tészta mellett a friss húsok, halak és tengeri herkentyűk egész sora vár, zöldkagyló, többféle rák, halak, tintahalak (erre ugye a magyar kicsit kevés szóval bír, de akad ebből is több verzió), nyársra húzott apró rákok, halfilé és a tengeri választék után ott a bárányborda, a marhahús, sertés, csirke, valamint a béka, ha valaki Virágékhoz hasonlóan békapecsenyére vágyik.

A wokhoz és a grillhez is csak a pultok alatt pihenő tányérok egyikére kell gyűjteni, amit megkívántunk, majd a megfelelő sorba beállva kivárni, amíg a szakácsok készre sütik, wokosítják az általunk választott finomságokat.

Desszert fronton az európai irány az erőteljesebb, többféle, szintén időről-időre változó kínálat jelenik meg a desszertes pályán, minimum 4-5 fajta pite, tortaszelet vagy falatnyi édesség közül lehet választani, van külön fagylaltos pult, friss gyümölccsel is zárhatjuk az étkezést vagy gumicukorral is tömhetjük magunkat.

Az italok szintén az ár részét képezik, az asztalok, boxok közötti szervízasztalok aljában lévő hűtőkben találhatunk gyümölcsleveket, üdítőket, a kávé és alkoholos italokért az előtérben lévő részhez kell zarándokolni és kérni az ott dolgozóktól.

A Whale ideális terep lehet a sokféle igénnyel rendelkező családok számára, ahol azért van egyfajta elköteleződés az ázsiai konyha iránt, hiszen a japán és kínai konyha erőteljes jelenléte mellett az olasz és a magyar gasztronómia is szerephez jut. Az ételinteleranciával élők számára szintén széles a kínálat, gluténmentesen étezőként számos fogást találtam, a sushinál hiányoltam egyedül a gm szójaszószt, de ezen kívül a friss halak, a grillezett fogások közül könnyen tudtam választani.

Az árak a hétközbeni, hétvégi vonatkozásban változnak, valamint napszakfüggőek, ugyanígy alakul az ott tölthető idő is. A hétköznapi ebédidőben 8000 forintból étkezhetünk két órán át, míg hétvégén 13500 forintért és három óra időtartamban merülhetünk el a Whale Restaurant választékában.

Három év alatt ingyenesen látják vendégül a babákat, és ahogy azt már más all you can eat étteremben megszokhattuk 150 centi alatt féláron ehetnek a gyerekek.

Összművészeti utazásra várnak minket 2025. október 21-én, amikor a Győri Filharmonikus Zenekar bemutatja a Magic of Vivaldi – A négy évszak című, 3D-s multimédiás koncert-show-ját az Audi Arénában. Ebben az előadásban a klasszikus zene, a vizuáltechnika és a mozgásművészet olyan harmonikus egységbe olvad, amely még a legkeményebb klasszikuszene-rajongó számára is tud új csodákkal szolgálni.

Egy izgalmas történet keretein belül jelenik meg a muzsika: 1725-ben egy különleges hajó érkezik Velencébe, fedélzetén egy ritka küldemény, Vivaldi frissen nyomtatott kottája, A négy évszak. Három évszázaddal később ez az ikonikus mű újjászületik: a Magic of Vivaldi az idő és tér korlátait átlépve hozza el a múltat a jelenbe. 

A zenei alapot a Győri Filharmonikus Zenekar adja, karmester és rendező: Bogányi Tibor, a vizuális világot és művészeti koncepciót Zászkaliczky Ágnes álmodta meg. A Budapest Táncszínház a mozdulatokon keresztül teremti meg az atmoszférát, a koreográfus: Zachár Lóránd. A szólista hegedűművész: Homoki Gábor, míg Vivaldi „személyes megszólaltatója” Bogányi János. Vizualitásért a Kimera Productions, jelmezért pedig Bati Nikoletta felelnek. 

Az előadás célja többá válni, mint egy zenei esemény, élményt adni a nézőnek, hallgatónak, amely érzékeket mozgat, és mélyebbre vezet bennünket az emberi lélek és kultúra világába. A Margitszigeti világpremier után Győr a következő állomás, ahol ez a különleges produkció elérhető hazánkban. Az esemény a 2025/26-os győri hangversenybérletek részeként is elérhető, kihagyhatatlan lehetőség mindazoknak, akik szeretnének belemerülni Vivaldi örök dallamaiban, egészen új megvilágításban látni, feldolgozni a jól ismert művet, tételeket.

Lépjetek be a hangok, fények és mozdulatok világába! Jegyek már elérhetők online és a jegyirodákban, ne maradjatok le róla!

Szeretem az, ahogy Scalzi sci-fit ír, hiszen úgy történetet mesélni, világokat teremteni és exodusokat, univerzumok, fajok közt zajló háborúkat megmutatni, hogy nem veszti el a könnyedségét. Scalzi pontosan ilyen író: nem csak a gördülékeny stílusával ajándékozza meg a műfaj rajongóit, hanem azzal a szerethető humorral is, amely sosem árt a cselekménynek, sőt, éppen ettől válik igazán élővé és élvezetessé, scalzissá. A törékeny béke ennek tökéletes példája.

A regény  A vének háborúja világába tér vissza, tíz évvel az utolsó kötet eseményei után. A felszínen úgy tűnik, hogy a civilizációk közötti béke stabil, de Scalzi gyorsan megmutatja, mennyire illékony ez az egyensúly. Amikor eltűnik egy vegyes fajokat, humánokat is érintő kolónia, a háttérben zajló politikai játszmák, diplomáciai manőverek és idegen fajok belső konfliktusai lassan fenyegető lavinává dagadnak. A főszereplő, Gretchen Trujillo, aki látszólag egy jelentéktelen diplomata, egyszer csak kulcsszereplővé válik, rajta múlik, hogy az egész galaxis belerohan-e egy új háborúba.

Ami Scalzit kiemeli más űroperák közül, az a stílusa: szellemes, ironikus, de sosem olcsó vagy fölöslegesen könnyed. A kritikusok szerint a könyv éppen attól működik jól, hogy a politikai intrikák és a kozmikus rejtélyek mellett mindig marad hely a karakterek emberi oldalának, a hétköznapi humor szikráinak és annak a fajta reménynek, amit sok kortárs sci-fi már kevésbé enged meg magának. A tempó feszes, a párbeszédek élnek, a világépítés pedig egyszerre ismerős és újszerű.

Igaz, a történet néhol kicsit kényelmes megoldásokkal él, a szerencse sokszor nem pártol el a főszereplő mellől és nem minden aspektust dolgoz fel eléggé, a könyv összességében lendületes, szórakoztató és gondolatébresztő. A törékeny béke méltó folytatása Scalzi univerzumának: egyszerre nyújt otthonos élményt a régi rajongóknak, és önállóan is megállja a helyét, így az új olvasók is élvezettel vethetik bele magukat. Ha valaki szereti a sci-fit, ahol a politika és a diplomácia mellett jut hely az akciónak, a rejtélynek és a jóízű humorral fűszerezett párbeszédeknek, Scalzi új regénye kihagyhatatlan olvasmány.

(fordító: Farkas István)

Eszternek és Krisztiánnak volt egy álma. A sok évtizedes konyhai munka beteljesüléseként a saját, kétszemélyes gasztronómiai szentélyüket szerették volna megteremteni, ahol Krisztián szenvedélye, kreativitása végre kiteljesedhet, megmutathatja, mit gondol a minőségi gasztronómiáról és vendéglátásról. Vagy inkább vendéglátásról és gasztronómiáról. A Séf 921 kitchen esetében ugyanis a vendég sokkal előkelőbb pozícióba kerül, mint a legtöbb étteremben, a kis létszámnak, a nem forgó asztaloknak (azaz egy este csak egy vendégé az asztal, nincs presszió, csak békés élvezet) köszönhetően itt valóban vendégül látják az ide érkezőt. Igényeire szabják a teret és az élményt, legyen szó randevúról, családi eseményről, közös ünneplésről, csapatépítésről vagy épp egy séfasztalos közös étkezésről.

Eszter és Krisztián Székesfehérvár belvárosában, a fürdő mellett találta meg a tökéletes helyszín, egy régi épület földszintjének boltívei alatt üzemel a látványkonyha, amely rengeteg eseménnyel várja az ide érkezőket. Eleve nap közben is be lehet térni, hogy helyi, kézműves finomságokra, borokra tegyünk szert a delikát részlegen, különben meg Krisztián tematikus estjein, minden héten megújuló menükínálatával szolgáló alkalmain vehetünk részt, amely messze túlmutat egy szimpla éttermi vacsorán. A hangulatos, otthonos teret nagyon szerethető módon uralja a konyha, hozza az otthoni, bulikból jól ismert hangulatot, ahol mindig minden fontos a konyhában történik, de mellette elegáns és igényes környezetet is teremt az étkezésekhez. Ezt a kettősséget a házigazdák jelenléte oldja, Eszter óvó tekintete nem csak a vendégek mozdulatait kíséri, hanem Krisztiánét is, aki gyakorlottan dolgozik a jól felszerelt egyszemélyes konyhájában. Itt minden kézre áll, látszik, hogy nagy gonddal alakították ki, a tér felveszi Krisztián alakját, hozzá idomul, vele lélegzik.

A fogások pedig születnek. Krisztián megfontolt mozdulatai alól bomlanak ki, apró részekből tevődnek össze, megannyi gondosan elkészített darabja egy nagy kirakósnak, amely végül előétellé, levessé, főfogássá és tányérdesszertté nemesül. Krisztián szeret kísérletezni, érezhetően nyitott az új technológiákra, a fine dining megoldásaira, behozza a helyi alapanyagokat, keresi a reflexiókat, játszik a textúrákkal, szépen építi fel a fogásait.

Egy falatnyi amuse bouch-sal indítunk, Krisztián a parmezánropogós vásznára helyezi az értékeket, az ízek a formában otthonra lelnek. Még egy harapásnyi nyár kerül elénk, aszalt paradicsom, paradicsommajonéz viszi a prímet. Ropogtatunk, örülünk, mindenki oldódik, hosszan fejtegetjük a világ dolgait, faggatjuk a séfet, majd gyűlünk a pultnál, figyeljük, ahogy tálal.

Hideg lecsó, onsen tojással koronázva, padlizsánnal körítve, szalonnapörccel megszórva, fújt üvegre emlékeztető burgonyachipssel kerül elénk, a savak hangját tovább erősíti a savanyított shimeji gomba és a pácolt lilahagyma. Mellé bor is érkezik, még szép, hogy a környékről, a móri BRIGÁD pincészet 2024-es rajnai borával nyitjuk a sort, amely szintén szépen reflektál a savakra.

A leves a póréhagyma dicséretét zengi, számos formában jelenik meg a hagyma a burgonykrémes leves betétjeként, szalmaként, norilapos mozaikként, barna vajjal, krémként, hamu formájában, fürjtojással párosítva, lilaburgonyával színesítve. A bor itt is jól illeszkedik a fogáshoz, a földes jegyek mellé a kesernyés lecsengésű, a Czuppon borászatból érkező Nadapi zengő izgalmas választás.

A leves után újra zsizsegünk, figyeljük, ahogy Krisztián tüzet csihol, süt, majoránna illata száll, friss rozmaring találkozik a kacsazsírral, hiszen újabb alkotás készül, a tányérok sora megtelik élettel, a rosé kacsamell izgalmas társaságot kap. Tányérra kerül az almás zellerkrém, savanyított zeller, mustármagos alma, kacsamáj krokett, alma chips is érkezik, a roppanósságot a friss dió adja, a színek intenzitásáról a céklahamu gondoskodik. A feketeribizli-jus és a Nadapról, a Bakos Borászattól érkező Lover siller még mélyebb aromákat csal elő.

Lelkesedünk, bár a jóllakás már fenyeget, de nincs mese, ebből tényleg mégis mit hagyjunk ott? Közben tovább trafikálunk, élvezzük, hogy nem vagyunk időhöz kötve, hogy csak ránk figyel a konyha, amely Krisztián tekintetével pásztázza a tányérjainkat, közben megfontolt mozdulatokkal nyúl a hűtőbe, kerül elő minden, ami a desszerthez kell.

Ősz van, a lúdláb szezonja, jön a meggy, felkészül a csokoládé, új tányérsor várja, hogy történeteket meséljen. Krisztián pedig alkot, a részekből megszületik a monodesszert, a monodesszert pedig átlényegül tányérdesszertté. A csokoldémousse ott pihen a bársony alatt, kerül bele meggyragu, mellé meggy coulis, meggykaviár, meggyfagylalt pihen a morzsaágyon, formásan, izgalmasan, csokoládé fedő kerül a ragura, majd az egészet egy roppanós tésztafátyol zárja, így kerül elénk. A meggy savassága szép, nem tolakodó, a csokoládé él a mousse-ban, nincsenek felesleges ízek, felesleges édesség, csak ideális textúra, kellemes, jól megfogható lágyság, összeillő aromák, amelyekhez a minimális maradék cukorral rendelkező nadapi Fush Ujvári Pincéből érkező vörös D-moll cuvée pont annyit tesz hozzá, amennyitől még kerekebbé válik.

A Séf 921 kitchen pont attól szerethető, hogy őszinte: itt minden a konyháról, Krisztiánról és a gasztronómia iránti szenvedélyről szól. Menjetek, vigyétek magatokkal szeretteiteket, barátaitokat, foglaljatok asztalt akár egy különleges alkalomra, akár csak egy megállóra, Balatonra menet vagy a Velencei-tónál nyaralva. Élvezzétek a minőségi, izgalmas és személyre szabott élményt, ünnepeljetek, kóstoljatok.