MIRELLE Atelier

Looking for real Hungarian flavors beyond the tourist traps? Puli és Juhász brings back the nostalgic “csárda” vibe with red-checkered tablecloths, hearty goulash, and authentic hospitality.

Puli és Juhász: A Nostalgic Journey into Hungarian Comfort Food

For those who have lived abroad, the longing for home-cooked flavors is a powerful thing. When my daughter Anna returned from a year in Belgium, her “wish list” was dominated by one thing: authentic Hungarian cuisine. To welcome her home, I chose a place that is currently the talk of the town in the Jewish Quarter: Puli és Juhász.

The Return of the Red-Checkered Tablecloth
In recent decades, the traditional, cozy “csárda” (inn) style—once the backbone of Hungarian dining—has slowly vanished from the city center. Puli és Juhász has set out on a mission to reclaim this heritage. Located in a beautiful Neoclassical heritage building on Dob utca, the restaurant uses a clever mix of humor and quality design to recreate the beloved country-inn atmosphere without being kitschy.

Beyond the “Holy Trinity” of Lángos, Goulash, and Chimney Cake
While most tourists only know the famous trio of street foods, Puli és Juhász aims to show that Hungarian gastronomy is far deeper. The menu is a curated collection of “home-style” classics:

Soul-Warming Soups: Served in traditional small red pots and kettles, their Goulash, Carp Fisherman’s Soup, and rich Pea Soup with semolina dumplings are meals in themselves. The Classics: From the iconic Catfish Paprikash with dill-cottage cheese pasta to the massive crispy Schnitzel, every dish feels like it was made by a Hungarian grandmother. The “Cigánypecsenye” (Gypsy Roast): As the menu poetically puts it, “No music, but the garlic dances on the plate.” Served with traditional “rooster comb” bacon and potato slices, it’s a masterclass in garlic-infused tradition.

Inclusive and Hearty
What I personally appreciated—besides the nostalgic vibe—is how inclusive the menu is. Even with a focus on traditional dishes, they offer a great range of gluten-free and allergen-friendly options, so no one feels restricted while exploring the flavors of Hungary.

Why You Should Visit
Puli és Juhász isn’t just a restaurant; it’s a piece of the Hungarian soul served on a plate. It’s the perfect spot if you’re looking for a “slow food” experience in the middle of the city’s hustle, where the portions are generous, the flavors are honest, and the atmosphere takes you back to a simpler time.

Mirelle’s Tip: Come hungry! The servings are “Hungarian-sized,” meaning you’ll likely be too full for their amazing Somlói dumplings or homemade strudel—unless you plan for a very long, lazy lunch.

Vannak hívások, amikre jó hallgatni. Furcsa dolog ez a világháló, még furcsább a benne való tájékozódás, de az ősi ösztönök még itt is működnek, létrejöhetnek olyan kapcsolódások, amelyek aztán a fizikai térbe lépve is pontosan azt az élményt hozzák, amit sejtettünk, vagy még többet. Eda megkeresése is így érkezett, át a social media felhőjén, hogy aztán egy kánikulától terhes délutánon a belváros szívében materializálódjon és az estébe nyúló, egészen mélyen átmozgató, elképesztő mélységeket megjáró utazássá váljon.

Eda álma épp most válik valóra: megteremtett egy teret, kialakított egy rituálét és maga mellé gyűjtött olyan embereket, akikkel meg tudja valósítani az elképzelését, az önismeret útján lépdelők számára ad betekintést önmagukba, segít a jelek értelmezésében, a mélyebb megélésben és az esetleges elakadások feldolgozásában.

Az önismeret régóta az ember sajátja, a használatával sokan szeretnek csínján bánni, mert sok kérdést vet fel és a válaszokért bizony keményen meg kell dolgozni. Ez az az út, amire csak rálépni lehet, munka van vele, de a végén olyan harmóniában élhetünk önmagunkkal, amely segít valamelyest megvédeni a mindennapok tőlünk független, de ránk is folyamatosan hatással lévő történéseitől. Én emlékezetem óta erőteljes és állandó diskurzusban állok önmagammal, keresve mindig azt, hogy hogyan tudom leginkább megélni önmagamat, nem változni kívántam sosem, csak a legteljesebb módon megmutatkozni a magam valójában. Ez egy autodidakta mód, apámnál láttam a folytonos önreflexiót, emlékeim szerint vele voltak olyan beszélgetéseink, amelyekben ezeket feszegettük és láttam magam körül azt, hogy hányan és hányféleképp próbálnak valamivé válni, ahelyett, hogy önmagukkal kötnének végre szövetséget és ebből a társulásból próbálnák kihozni a legtöbbet. Ez az énmunka folyamatosan velem van és az elmúlt egy-két évben még erősebbé vált, a fizikai valómmal való együttműködés irányába kiterjesztve, illetve társadalmi kontextusban is, mivel a minőségem megítélése (középkorú nő) évezredes atavizmusokat hív elő és lássuk be, ezek jelentős része pejoratív. Tehát most ez az irány, ezeknek a behatásoknak a teljes elengedése, a fizikai, fiziológiai változásaim megélése, azok helyén kezelése. Ebben a felhangosított időszakban, amikor a kérdéseimre folyamatosan keresem és/vagy dolgozom ki a válaszaimat, csodálatos időzítéssel érkezett Eda meghívása. Jöjjek, nézzem meg, ő mit álmodott, ő hogyan szeretne ebben az arra nyitottaknak segíteni.

A megérkezés pillanatától egy rendkívül őszinte, szép íven mozgó, nagy területet bejáró beszélgetésbe kezdtünk, az életünk megannyi pontját érintve meséltünk, kapcsolódtunk, majd jöhetett maga az Anahata szertartás. Eda ebben számos rituálét dolgozott össze, megteremtette azt a folyamatot, amelyben a különálló elemek egyetlen áramlássá váltak. Az Anahata egy zuhanyrituáléval indul. Az aromaterápiát is gondosan használó, a víz tisztító, nyugtató erejét behívó nyitány, amelyben könnyű ellazulni, végre kint hagyni, lemosni mindazt, ami nem a miénk. Az illatokkal azonban nem csak ebben a szakaszban dolgozik, utána is segít a felesleges hatások levételében, abban, hogy minden elcsendesedjen és mi is megérkezhessünk. Ha a zuhanyrituálé alatt még nem is sikerült volna ellazulni, utána már tényleg minden adott ahhoz, hogy a szükségtelen zsizsegés szűnjön. Ami kell is ahhoz, hogy a masszázsrituálé kínálta élmény a maga teljességében megélhető legyen. Nem, nem itt fogja a markotányos masszőr kikapni az egyben letapadt izmokat, ez a masszázs más minőséget kínál (bár a bal vállam sokkal és sokkal jobb lett azóta): a tradicionális masszázstechnikákat a modern érintésterápiával ötvöző holisztikus élményben ott a gyógyítás, az oldás, az energetikai feltöltődés, a meditáció, a megélés lehetősége. Izgalmas tapasztalásokkal teli kirándulás ez, ahol a lecsendesített tudat mögé érkező képek, mondatok, színek helyét idővel biztosan meglelem. A folyamatot lekerekítő, az elindult változásokra ráerősítő záró rituálét követően a magam ritmusában próbáltam felzárkózni a kint folyamatosan lüktető 21. századhoz, majd az Anahata szertartást vezető Evivel átbeszéltük az élményeinket. Hiszen őt is érték behatások, ő is olvasott és látott és érdekes volt összevetni, hogy ugyanabban a térben mozogva, azonos idősíkon ki milyen tapasztalatokat gyűjtött.

A Lemúria kínálta szertartást mindenkinek jó szívvel ajánlom. Annak is, aki folyamatos diskurzusban áll önmagával, aki rendszeres munkát és energiát fektet ebbe az örök kapcsolatba és annak is, aki még az elején áll, szeretne elindulni, de nincsenek mintái, hogy hogyan tegye. Egyetlen kitétel van, amivel tiszteljétek meg magatokat és a Lemúria munkatársait is: legyetek őszinték és működni fog.

Anna nyári hazaérkeztét combos listák előzték meg, amelyekben kifejtette, hogy milyen hazai finomságokra vágyik a lassan egy éves belga lét után. Éppen ezért szerettem volna meglepni egy jó magyaros konyhát vivő hellyel, ahol a listáról vagy azon túlról is választhatja a kedvenc hazai fogásait. Az utóbbi évtizedekben finoman eltűntek azok a kockás abroszos helyek az életünkből, ahol a vidéki csárdagasztronómia fellelhető volt, vagy legalább a magyar konyha kedvelt házias és éttermekhez rendelt fogásaihoz lehetett hozzájutni. Az idő elvitte a Kerék csárdát, a Kopár is bezárt, de pont az elmúlt hetekben volt hír, hogy a belváros szívében egy gasztróban igencsak járatos csapat pont ezt a tematikát tűzte az új étterme zászlajára, amit a Dob utcai egység neve is fennen hirdet: Puli és Juhász. A klasszicista műemlék épületben igényes kialakítású, a csárdatematikára erősen, de nem minden humor nélkül ráerősítő enteriőrrel rendelkező étterem több dolgot tűzött a zászlajára. Egyrészt otthon kíván nyújtani a honukat (azaz kockás abroszos helyüket) vesztettek számára, másrészt meg kívánja mutatni a turistáknak, hogy a most oly divatos lángos (akarom mondani langosch), gulasch és kürtős kalács szentháromságán a magyar gasztronómia messze túlmutat.

A lányokkal a nyári belváros melegében a kellemesen klimatizált belső teret választottuk, majd hosszan elmélyedtünk az étlapban, latolgatva a kapacitásunkat, mérlegelve az egyes befutókat, ívet teremtve a levestől a főételen át. Tobzódtunk. Még én is könnyedén megtaláltam  a magam befutóit, az étlapon korrekt módon feltűntetésre kerül a mentes fogások sora, a gluténmentes vonalon mozogva sem éreztem magamat korlátozva, könnyedén tudtam választani.

Hegyeserős és kenyér az asztalon, ahogy kell

Anna a tavasszal kihagyott borsólevesét szerette volna megélni, amely tartalmasan, grízgaluskák kíséretében kispiros lábasban érkezett. Zsófi markánsabb ízekre vágyott, ő egy tartalmas gulyáslevest kért, amelyet ugyanolyan kis bográcsban tálalva kínáltak, mint az én sűrű, pontyban gazdag halászlevemet. A levesek egy átlag hétköznapon önmagukban is megállnák a helyüket ebéd gyanánt, a mennyiségek és a beltartalom is erre predesztinálja őket.

A főfogásokban megint szerteágazó rendeléseket adtunk le. Zsófinál biztosan tudtuk, hogy az örök szerelem, a rántott hús lesz a befutó, Anna a kapros túrós csuszával körített harcsapaprikást választotta, míg én egy valódi csárdaklasszikust, egy cigánypecsenyét kértem. Zene nincs hozzá, írja az étlap, de a fokhagyma táncol a tányéron. Költői megfogalmazás, de helytálló, a rósejbnivel kínált cigánypecsenye a legjobb fokhagymás hagyományok szerint készült kakastaréjjal, úgy, ahogy azt sok-sok éve ettük.

Az étlapon minden megtalálható, amivel a magyar konyha a házias vonalon megfogja a hazai és nemzetközi rajongóit, de megtalálhatóak a „műdalok is”, a magyar gasztronómiából sarjadzó éttermi fogások, a perkeltek és paprikások, a főzelék vonalról is akadnak vendégszereplők, a desszertvonalon ott vannak a megkerülhetetlen házi klasszikusok, a somlói, a mákos guba, az aranygaluska és a házi húzott rétes is, amire azért kíváncsi lettem volna. De ez több okból sem tudott megvalósulni. Egyrészt a liszt miatt, másrészt pedig annyira jóllaktunk a levessel és a főfogással, hogy egyikünknek sem fordult meg a fejében, hogy további finomságokat válasszon. A Puli és Juhász nemcsak Annának adott vissza valamit a hazai ízekből, hanem mindannyiunknak jutott a rég eltűnt csárdahangulatból is. Ide még visszatérünk.

Sokszor és sok helyütt megénekeltem már, hogy kávézás attól igazán felemelő, ha azzá tesszük. Nem elég a minőségi alapanyag, nem elég a megfelelő elkészítés, ha az elfogyasztásnál nem engedjük meg magunknak azt a luxust, hogy élvezzük. Pedig a kávé pont erre hivatott, megfelelő indokot adni a hétköznapokban a tudatos kikapcsolódásra, a befelé figyelésre, az önmagunkkal való kapcsolódásra vagy a társas igényeink kielégítésére. Kinek mi kell a teljességhez.

A Camecoro-szemlélet lényege, hogy minőségi alapanyagokból kínál single origin és blended kávékat, gondosan ügyelve arra, hogy az ízprofilok széles tárházában mindenki meglelje a számára legszerethetőbbet, amelyik a leginkább az ő általa keresett ízvilágot képviseli. Ebben nagy segítség lehet Aromi az AI alapú barista-asszisztens, amely segít a fogyasztóknak megtalálni a számukra leginkább megfelelő kávét. Néhány egyszerű kérdés alapján személyre szabott ajánlást ad a termékkínálatból, azaz az online vásárlás során nagy segítségére lehet azoknak, akik még csak keresik számukra tökéletest. 

A szortimentben a blendek mellett Indian Cherry, Santo Domingo, Ethiopia Yirgacheffe, Mexico Magic, Guatemala Blond, Cuba Serrano Superior, Nicaragua Blond 100% arabica single origin kávék találhatóak, illetve 100% robusta is elérhető, a Sydney Maca Dream Ugandából, valamint a brazil Rondonia területéről származó Sunrise.

A kávék mellé pedig jár a plusz élmény, a Camecoro-playlist, amely az egyes csomagolásokon található QR-kódok beolvasásával érhető el. Ez biztosítja a teljes átélést, a kávézáshoz az adott kávé termőterületéről hozva el számunkra a zenei aláfestést.

Tudatos kávézás, valódi énidő – Camecoro.