MIRELLE | gasztro- és lifestyle magazin

Az első barcelonai vacsoránk fontos eleme volt egy tálnyi cseppet csípős szafttal leöntött sült krumpli, amit a napokban itthon is elkészítettem.

Patatas bravas

1,5 kg nagy szemű újkrumpli

40 dkg darabos paradicsomkonzerv

1 vöröshagyma

3 gerezd fokhagyma

1 tk szárított kakukkfű

3 szárított birds eye chili

1 ek friss rozmaring

1/2 csipetnyi só

frissen őrölt bors

A krumplikat megpucolom, enyhén sós vízben felteszem főzni. Kevés olíva olajon megdinsztelem az apróra szelt hagymát. Amikor már majdnem jó, akkor hozzáadom a szintén apróra vágott fokhagymát. Erre jön a kakukkfű, a felszelt chili. Kicsit megfuttatom az olajon, majd hozzáadom a paradicsomot, sózom, borsot tekerek rá, majd fedő alatt takarékon rotyogtatom.

A krumplit addig főzöm, amíg még nem esik szét. Miután megfőtt alaposan lecsöpögtetem és hagyom, hogy a felesleges nedvesség eltávozzon belőle. Ha már langyos, akkor kockára vágom.

Egy mély serpenyőben fél centi olajat hevítek, majd a krumplikockákat átpirítom, közben egy kis friss rozmaringgal és egy kevés fokhagymával ízesítem.

A kész krumplit nyakon öntöm a chilis raguval és azonnal tálalom.

Amikor én még kislány voltam… a zakopanei Gazda hotelben csodás hűs rebarbara kompótot hoztak inni az ifjúságnak. Hol szamócával, hol almával vegyesen, kellemesen hűtve, úgy hogy a nyári melegben egy jóféle limonádéval felért. Aztán ahogy múlt a gyerekkorom, feledésbe merült a szocializmus és már nem csak a Gazda hotelben lehetett ebédelni, a rebarbara kompót eltűnt a kínálatból.

A héten egy bő kiló rebarbarát vettem, aminek a feléből kompót lett, hogy időutazhassak, s hogy a Nőknek megmutathassak egy ízt a múltamból.

Rebarbara kompót

40 dkg rebarbara

2 l víz

1/2 citrom

8 dkg cukor

1/2 rúd fahéj

A rebarbarát alaposan megpucolom (krumplihámozóval), egészen addig míg nem a kés sehol nem akad fás részekbe. A vizet felteszem forrni, hozzáadom a cukrot is. Amíg melegszik a víz, addig 2-3 centis darabokra vágom a szárakat, majd a forrásban lévő vízhez adom a fahéjjal együtt, kissé visszaveszem a hőfokot és néhány percig főzöm, folyamatosan figyelve, hogy ne főzzem rommá a rebarbarát. Ha megpuhult a rebarbara, akkor félrehúzom, belereszelem a citrom héját és hozzácsavarom a levét. Hűtve, de nem hűtőhidegen kínálom.

A tavaszi süteményeink eléggé egysíkúak, mert csupán okot szolgáltatnak arra, hogy még több gyümölcsöt együnk. Így aztán a piték sora készül a konyhában, minimális tésztával, sok-sok töltelékkel, s az se ritka, hogy a süteménynek szánt gyümölcsöket a Nők egyszerűen felfalják.

Szerencsére a piac roskad az epertől, s még a Lidl is tud meglepetéseket okozni egy-egy rekesz rebarbarával.

Rebarbarás pite

Tészta:

20 dkg finomliszt

8 dkg vaj

2 csipet cukor

1 csipetnyi só

2,5 ek tejföl

Töltelék:

35 dkg rebarbara

10 dkg cukor

1 ek vanília kivonat

2 dl tej

1 ek finomliszt

2 tojás

A rebarbarát igen alaposan megpucolom (szigorúan kötényben, krumplipucolóval felszerelkezve), egészen addig, amíg a szeletelésnél már nem érzem, hogy bárhol fás lenne. A megpucolt szárakat 2ujjnyi széles darabokra felszelem, majd egy serpenyőbe teszem, 5 dkg cukorral megszórom és közepesnél kisebb lángon”dinsztelem”, amíg meg nem puhul.

A tésztához a lisztet, cukrot, sót a vajjal elmorzsolom, majd a tejföllel tésztává gyúrom. Kis időre a hűtőbe teszem, majd kinyújtom, pitetálba fektetem, méretre szabom. Az alját villával meglyuggatom és 160 fokon elősütöm, figyelve arra, hogy fel ne púposodjon. Nem hagyom megszínesedni.

A tojásokat felütöm, hozzáadom a vaníliát, a lisztet, a maradék cukrot, s a tejjel kikeverem. Az elősütött tésztára fektetem a megpuhult rebarbarát, a cukros lével együtt, majd ráöntöm a tejes krémet és 180 fokon addig sütöm, amíg a krém meg nem szilárdul és kissé meg nem színesedik.

Az eper teljes mértékben eluralta a konyhánkat. Eddig nyersen ettük, bár már tervben egy krémleves is, ám a szemfüles Nők mindig kiszúrják a tálnyi gyümölcsöt és onnantól kezdve lőttek az elképzeléseimnek. Ma azonban egyszer csak összeálltak az ízek, a textúrák és az illatok, s én már mentem is, hogy készítsek egy tepsinyi süteményt.

Epres galette

Szirup:

10 dkg cukor

1 dl víz

12 kisebb levél bazsalikom

1/2 citrom héja

Tészta:

30 dkg finomliszt

12 dkg vaj

csipetnyi só

4 ek tejföl

Töltelék:

70 dkg nem túl apró eper

25 dkg mascarpone

A sóval meghintett lisztet elmorzsolom a vajjal, majd a homogén morzsához hozzáadom a tejföl és igen jó, rugalmas tésztát gyúrok. Ezt alufóliába csomagolom és minimum fél órára a hűtőbe teszem.

A cukrot a vízzel felöntöm, majd hozzáadom a bazsalikomot és sűrű sziruppá főzőm. Amikor már majdnem kész, hozzáreszelem a citromhéjat. Ha a szirup már langyosra hűlt, habverővel összekeverem a mascarponéval.

A sütőt 180 fokra előmelegítem, majd a tésztát gáztepsi nagyságúnál valamivel kisebbre nyújtom, s egy sütőpapíros tepsire fektetem. Az epret nem túl vékonyan felszeletelem (közepes eperből 5-6 szelet legyen), majd a tésztára csorgatom a mascarponét, s – a szélén nagyjából 1 centit kihagyva – szétterítem a tésztán a krémet, amit eperszeletekkel megpakolok. A tészta szélét felhajtom, habart tojással lekenem és az egészet a sütőbe tolom. Addig sütöm, míg a tészta szépen meg nem színesedik.

Langyosra hűlve, egy kis tejszínhabbal megbolondítva kínálom.