MIRELLE | gasztro- és lifestyle magazin

Múlt héten egy érdekes és klassz délelőttöt töltöttem azzal, hogy megismertem az Electrolux új – főleg konyhai eszközöket felölelő – termékcsaládját, az Inspiration-t. A letisztult, elegáns forma mellett az eszközök megnyerően egyértelműnek tűnő kezelése is tetszett. Persze mindez 21. századi megoldásokkal, így nem csak az esztétikum kapott helyt az új sorozatban, hanem az eszközök kiemelkedő tudással is bírnak.

Az Electrolux hitvallása számomra nagyon szimpatikus. A folyamatos kutatás, a trendek figyelése és azok tudatos alakítása, a háztartási termékeknél olykor háttérbe szoruló formatervezés erősítése, letisztítása az ő elképzelésük szerint mind-mind arra irányul, hogy a  gépeik a felhasználók számára ne csak megoldást, hanem örömet is okozzanak és segítsék a felhasználót az alkotói folyamatban. Ezzel teljes mértékben azonosulni tudok, mert én is szeretem a tárgyaimat és folyamatos szelekcióval próbálom az engem körülölelő teret olyan tárgyakkal megtölteni, amelyeket örömmel használok.

Az elmúlt évtized buborékformát és egyéb organikus motívumokat követő eszközparkja után megnyugtatóan egyszerű a sima vonalvezetésű, az összetartozás jeleként egy bizonyos flow line-t magán viselő kollekció. Semmi erőltetett dinamika, semmi girland, csupán időtálló, minőségi anyagok, s a belőlük áradó nyugalom és harmónia.

Az eszközök nézegetése után, ki is próbálhattuk azokat. Egy – Segal Viktor által vezetett  – közös főzés keretein belül, lehetőségünk nyílt a sütő és az indukciós főzőlap tesztelésére. Az indukciós főzőlap hőmérséklete finom érintéssel könnyedén szabályozható, a sütő gőzölős megoldással, közel száz előre beállított sütési móddal segíti az alkotást és akkor még nem beszéltünk a készülő étel  maghőmérsékletét alapul vevő sütési módról, ahol a sütő lekapcsol, ha az étel pont annyira átsült, amennyire kell. Egy ilyen sütővel azt hiszem én is könnyedén meg tudnék barátkozni. A technikai kivitelezéshez hozzátartozik, hogy az ipari konyhákat is tervező cég sok mindent beépített a séfeknek készített eszközök tudásából a háztartásokba tervezett új gépekbe.

A közösen elkészített ebéd után jóllakottan, elégedetten és konyhatervezve mentem utamra.

Piszke napokban feltett gnocchi receptje azonnal belopta magát a szívembe. Először a fotó, aztán a recept bűvölt el. Épp ezért tegnap reggel gyorsan be is szereztem a hozzávalókat és az egyszerű recept további egyszerűsítésével pikk-pakk remek ebédet kreáltam magamnak.

Csirkés, tejfölös gnocchi

35 dkg csirkemell filé

50 dkg konyhakész gnocchi

5 dkg vaj

2 dl tejföl

20 szál friss rozmaring

2 ek olíva olaj

1 maréknyi reszelt keménysajt

A hús harapásnyi darabokra metélem. Egy üvegtepsit a platnira teszek, ebbe öntöm az olajat, amin kifehérítem a húst, majd hozzáadom az apróra vágott rozmaringot, kicsit sózom. Beleöntöm a gnocchit is, s a vajjal együtt néhány percig pirítom (folyamatosan mozgatva, hogy a nudli ne ragadjon le). Végül tejfölt kanalazok rá, kis sajtot reszelek a tetejére, átforgatom, s a 180 fokos sütőbe tolom. Addig sütöm, amíg a nudlik meg nem színesednek.

Múlt pénteken a Nők iskolájában fél napos dzsembori keretében megünnepeltük a májusi Madarak, fák napját. Ugyan madarakról és fákról egy szó nem hangzott el, de este egy eseménydús, klassz délelőtt fáradalmait próbáltam  kiheverni.

A Madarak, fák napja az iskolában hagyományosan nagy evészettel társul. Minden osztály külön konyhával készül a gyerekeinek, de más osztályok fogásaiból kunyerálni is ér. Mivel ez a főzőcske egyfajta presztizskérdés is, így a tavaszi szülői legsarkalatosabb kérdése is az volt, hogy mit főzünk. Zsófiék osztályában a bográcsgulyás győzött, míg a görög osztályfőnökkel bíró Annáéknál egyértelmű volt a mediterrán hangvétel. A magam részéről a magyaroshoz bryndzás, paprikás pogácsával készültem, míg a görög konyhához egy tepsinyi baklavát gyártottam.

Elő kell bocsátanom, hogy nem szeretem a görög édességeket. A több hónapot kitevő görög nyaralásaink alatt száraz kekszet és mézes joghurtot ettem, mert a többi édességük émelyítően édes volt számomra. Így aztán a baklavánál eleve úgy indultam, hogy alaposan lefaragtam a receptekben fellelhető cukor és méztartalmat, s az eredmény egy számomra is élvezhetően édes sütemény lett.

Baklava (közepes tepsiméretre)

2 csomag réteslap (16 lap)

60 dkg darált dió

10 dkg zsemlemorzsa

10 dkg porcukor

3 tk őrölt fahéj

2 tk őrölt szegfűszeg

15 dkg vaj

Szirup:

2,5 dl citromlé

25 dkg méz

25 dkg cukor

1 dl víz

A cukrot a mézzel a citromlével és a vízzel felteszem főni. Nem sűrítem be túlságosan, mert a tészta sok szirupot megiszik.

A diót, a porcukrot összekeverem a morzsával és bátran fűszerezem. A vajat megolvasztom. A réteslapokat a tepsi méretére igazítom. Vajjal tocsogósan kikenem a tepsit, majd belefektetek egy réteslapot, amit szintén alaposan megkenek. Így járok el összesen hat lappal, majd a diós töltelék felét elosztom rajta. Ezután egy újabb lapot fektetek rá, vajjal megkenem, majd óvatosan a töltelékre fordítom. Négy lapot teszek a töltelék tetejére, mindegyik közé olvasztott vajat kenve. Ezután jön a töltelék másik fele, majd hat lap, a korábbiak szellemében. Végezetül óvatosan egy éles késsel kockákra vágom. A 170 fokra előmelegített sütőbe tolom a tésztát, majd időközönként kiszedem és alaposan meglocsolom a sziruppal. Addig sütöm, amíg szépen meg nem színesedik. Amikor kész, egy késsel újra fellazítom a kockák közét, majd hagyom kihűlni.

Főzőcske Zsófiéknál:

Főzőcske Annáéknál :

A barcelonai reggelik közül az egyik kedvencem a szikár spanyolnál elköltött krumplis tortilla volt. Ez is az a tipikus, egyszerűen nagyszerű fogás, miközben ettem, tudtam, hogy otthon is el fogom készíteni. Aztán a héten született egy újkrumplis anyagom, s innentől kezdve eldőlt, hogy napokon belül megsül az a bizonyos tortilla.

Újkrumplis tortilla

1 kg apró szemű újkrumpli

1 ek olíva olaj

1 nagyobb fej vöröshagyma

6 tojás

friss rozmaring

só

A krumplikat megpucolom, enyhén sós vízben, fedő alatt megpárolom. Eközben a hagymát apróra vágom és egy nagyobb, csak fémből készült serpenyőben olajon megdinsztelem. A kész krumplit szűrőbe borítom, hagyom, hogy kicsit párologjon, a hagymás olajra rádobom a rozmaringot, kicsit megfuttatom, majd a krumplik következnek, végül a cseppet sózott elhabart tojással nyakon öntöm. Közepes lángon hagyom, amíg a tojásnak már csak a teteje folyós. Ekkor a bekapcsolt grillráccsal üzemelő sütőbe tolom a serpenyőt és a hőfoktól/grillrácstól függően addig sütöm, amíg meg nem szilárdul az omlett és kicsit meg nem színesedik.

Fűszeres tejföllel és paradicsomsalátával kínálom.