MIRELLE | gasztro- és lifestyle magazin

Múlt héten, a kánikulát megelőző nyárban egy remek ebéden vettem részt a Table Free és a Lucullus szervezésében. Akik régóta követik a blogot, tudják, hogy elkötelezett csodálója és követője vagyok az indiai konyhának. Nem csak főzöm, hanem sokszor tesztelem is, így igazi öröm volt számomra, hogy egy eddig nem próbált indiai étterembe szólt a meghívás.

Az indiai konyhához Magyarországon valahogy hozzánőtt a füstölőszagú félszuterén enteriőr, amivel ez – az egyébként indiaiak által vezetett – hely végre szakítani tudott. Az utcaszinten lévő étterem európai konyhát sejtető belső kialakítása nagyon kellemes, a falakon lévő dekorációkban ütközik a modern Bombay/Mumbai tengerparti sztrádájának gigantikus látképével a plafonról belógatott szári, s az eklektikus sokszínűséget az étlap autentikus indiai fogásait kiegészítő magyar borkínálat csak fokozza.

Az ételekben azonban nincs semmi fúziós. Az általam kóstolt pácolt húsok hibátlan fűszerezéssel bírtak, a chutneyk tökéletesek voltak és a hagyma pakorát egyszerűen képtelenség volt abbahagyni, annyira jó ízű és ropogós volt.

A különféle curryk gazdagon voltak elkészítve, bár a daal egy kicsit túl híg volt ahhoz, hogy a csodálatos naanra szedve ne csorogjon szerte szét. A pualo rizs meg már a látványával is lenyűgöző volt.

Régen ettem ennyire kiegyenlített minőségű indiai menüsort. A magas nyitás után a folytatás is hozta a kezdeti nívót, egyedül a desszert okozott némi galibát, bár ennek részint én vagyok az oka. A magyar borok mellett az étterem olasz fagylaltokat is kínál és a desszertként kapott fagylaltok számomra a túlédes kategóriába tartoztak. Szívesebben zártam volna egy mangó lassival a menüsort, de ez az egyetlen hiba, amit fel tudok róni.

A fagylalttól eltekintve csak javasolni tudom a helyet. Menjetek, próbáljátok ki, hogy milyen a jó indiai konyha.

Meglepően egyszerű, könnyű, hidegen is ehető ételt sütöttem a napokban. Minimális anyagigény, fél órán belüli szintidő és az eredmény egy nagyon finom, ropogós, krémes lepény. Csak javasolni tudom.

Cukkinis lepény

1 csomag leveles tészta

1-2 közepes cukkini

1 tojás

2 dl tejföl

szárított kakukkfű

só

2 marék reszelt sajt

A leveles tésztát gáztepsi méretűre nyújtom, majd sütőpapírral bélelt tepsibe fektetem. A tejfölhöz hozzáadom a tojást, csöppet sózom és belehintem a kiskanálnyi kakukkfüvet, majd elhabarom. A cukkininek lecsapom a végeit és a maradékot vékonyan felkarikázom. A tésztára ráöntöm a tejfölös krémet, s a cukkinikarikákat katonás sorba rendezve ráfektetem. Picit sózom, majd sajttal megszórom, 180 fokon addig sütöm, amíg szépen meg nem barnul a sajt.

A melegnek köszönhetően mostanában kissé későn vacsorázunk. Egyrészt kevésbé vagyunk éhesek, másrészt a sütőt sem szeretem addig bekapcsolni, amíg a kinti hőmérséklet nem kezd el finoman csökkenni.

Tegnap este kétféle is sült a sütőmben, de most első körben a desszertet mutatnám meg. Nagyon visszafogottan édes, a ribizli ízének utat engedő desszertet készítettem, összesen két szelet vészelte át az éjszakát.

Ribizlis, túrós pite

Tészta:

20 dkg finomliszt

8 dkg vaj

csipetnyi só

1 ek tejföl

Túrókrém:

25 dkg túró

4 tojás sárgája

4 dkg vaníliás cukor

Hab:

1 kis doboznyi ribizli

4 tojás fehérje

6 tk cukor

A vajat a sós liszttel elmorzsolom, majd a tejföllel jól gyúrható tésztává alakítom. Kis időre beteszem a hűtőbe. A ribizlit megmosom, leszárazom, majd papírtörlőre borítom és hagyom, hogy valamelyes leszáradjon. A túrót villával megtöröm, a tojások sárgájával és a cukorral kikeverem.

A tésztát pitetálnyira nyújtom, villával megszurkálom és a 180 fokra előmelegített sütőben addig sütöm, amíg el nem kezd színesedni. Akkor kiszedem, a sütőt 140 fokra visszaveszem. A tésztára rásimítom a túrót, majd felverem a tojásfehérjéket a cukorral és a legvégén beleforgatom a ribizlit. Addig sütöm, amíg a hab szépen meg nem színesedik.

Tegnap, amikor a lakás hőmérséklete már a kevéssé barátságos 28 fokon függött, rájöttem, hogy pogácsára vágyom. Semmilyen logikus magyarázat nem volt rá, de addig-addig jár a fejem a pogácsa körül, amíg a konyhában találtam magam, lisztet mérve. Mivel kenyér se volt itthon, így a projekten némi módosítást hajtottam végre, de az eredmény tökéletesen kielégítette mind a péksütemény, mind a pogácsa iránti igényemet, s leginkább a pékségek pogácsáira emlékeztetett.

Pékpogácsa

48 dkg liszt

2 dkg sikér

2 tisztes csipet só

2 tk cukor

7 g élesztő

3 ek tejföl

5 dkg vaj

1,5-1,7 dl langyos víz

2 marék sajt

A szárazanyagokat a kenyérsütő üstjébe szórtam, majd a vajat 2-3 darabra vágva hozzáadtam. Ezután jött a tejföl, majd beindítottam a dagaszt/keleszt funkciót és akkor adtam hozzá a vizet, amikor a tejfölt már bedolgozta a gép. Rugalmas tésztát dagasztattam a masinával, amit nyolc bucira szedtem, finoman átgyúrtam, majd sütőpapíros tepsin 20 percet pihentettem. Végül 1-1 bojtnyi sajtot ültettem a tetejükre és 185 fokon addig sütöttem, amíg a sajt meg nem színesedett. Langyosan, vajjal megkenve ettem.