MIRELLE Atelier

Tavaly, mint “kiállító” voltam jelen a Konyhakiállításon, bár ez ebben a formában kissé sántít, de ha azt mondom, hogy a Rosinante lelkes csapatát erősítettem, akkor már sokan értik, hogy mire gondolok.

A Konyhakiállítás azért tetszett, mert a szakmai jellege mellett kifejezetten izgalmas volt a laikusok számára is. A központi színpadon folyamatosan zajlottak a főzések, sok stand maga is készült egyedi ízekkel, finomságokkal és bizonyos – régóta hiányolt – eszközökhöz  jó áron hozzá lehetett jutni.

Remélem az idei Konyhakiállítás is ilyen lesz, ahol a látogatók találkozhatnak az idei év konyhai újdonságaival. Ezek között persze ott vannak a professzionális gépek is, de mellettük a mindennapi konyhai életünket megkönnyítő masinákra is bukkanhatunk.

A gépek és a konyhák mellett idén az étkezők is fontos szerephez jutnak a kiállításon, ahol a szervezők többféle enteriőrrel kívánják beindítani a fantáziánkat, sőt a mostanában kicsit feledett terítéskultúrára is nagyobb hangsúly kerül majd.

Mindemellett folyamatos gasztroprogramokkal is várják az eseményre látogatókat. Főzőbemutatók, receptek és titkos praktikák mellett, szó lesz az idei év gasztrotrendjeiről és az egészséges étkezéshez kapcsolódó sütési-főzési módszerekről is. A bemutatót tartó séfek között ott lesz a két Gault & Millau sapkás Pesti István és a tavalyi év cukrásza, Balatoni Brigitta.

Ha ti is szeretnétek megnézni a legújabb konyhákat, megkóstolni sztárséfek kreálmányait, vagy csupán ihletet, inspirációt meríteni egy új, szebb konyhához, akkor gyertek és játszatok!

Írjátok meg e-mailben mirelle kukac mirelle pont hu címre a neveteket, ha szeretnétek elmenni a Konyhakiállításra és február 28-án a Nők kisorsolnak öt  jegyet. A levél tárgyaként “Konyhakiállítás” szerepeljen. A jegyek a rendezvény egész időtartama alatt felhasználhatóak, egy-egy napi belépésre jogosítanak.
Az esemény helyszíne: Papp László Budapest Sportaréna

A múltkori Macesz huszárban tett látogatás után eldöntöttem, hogy ha belehal a férjem, ha nem, én káposztás cvekkedlit fogok készíteni. A kóstoló adagnál ugyan több nem fér volna belém, de erőst sajnáltam, hogy nincs lehetőségem egy fazéknyi pirított tésztás káposztás tésztával hazatérni. Így aztán fogtam magam, vettem egy nagy fej káposztát, egy fél kilónyi fodros kockát, feltankoltam libazsírból és alkottam.

Ezentúl csak így, pirított tésztával fogom készíteni verhetetlen.

Arról nem beszélve, hogy a káposzta milyen egészséges. Tudtátok, hogy már az ókori Rómában is megszavazták az egyik legjobb ételnek? Hogy az egyiptomiak hittek benne, hogy elűzi a másnaposságot?

Káposztatörténelem és receptek a Mindmegettén.

Van az úgy, hogy este hétkor jut eszembe, hogy süssek valamit. Ilyenkor viszonylag gyors receptre van szükség, ha még éjfél előtt enni kívánunk belőle, ergo vagy kevert tésztás süteményt készítek vagy omlós alapokon nyugvót. Most ez utóbbi született, kísérleti jelleggel, de olyan finom lett, hogy felvesszük az állandó repertoárba.

Almás, mogyorós pite

Tészta:

20 dkg finomliszt

8 dkg vaj

csipetnyi só

1 ek cukor

2 bő ek tejföl

A liszthez hozzáadom a cukort és a sót, majd a vajat darabokra vágva. Finom morzsává dolgozom, majd a tejfölt is hozzáadva jó állagú, rugalmas tésztává gyúrom. A tejfölös omlós lapot nem kell a nyújtás előtt hűteni, így azonnal nyújtom és a pitetálba fektetem, majd a pitetálat a hűtőbe teszem. A feles széleket levagdosom. A sütőt 175 fokra előmelegítem.

Töltelék:

2 nagyobb alma

10 dkg mogyoró

12 dkg cukor

15 dkg vaj

2 tojás

A mogyorót egy száraz serpenyőben megpirítom. Amíg pirul, addig meghámozom az almát, félbe vágom, kiszedem a magházát, majd vékony szeletekre vágom. Ezután a vajat habosra keverem a cukorral és hozzáadom a 2 tojást, amivel szintén eldolgozom. A megpirult mogyorót kicsit megdarálom az aprítóban, de úgy, hogy azért darabos maradjon.

Ezután az almaszeletek felét a pitetálba teszem, rászórom a mogyorót és befedem a maradék almával. Végezetül a vajkrémet elkenem a tetején és a pitetálat a sütőbe tolom. Addig sütöm, amíg az almák arany színt nem kapnak, ami nagyjából 40 perc.

Csütörtök délután egy igazán barátságos, szinte már családias hangulatú cukrásztanfolyamon jártam. A Tchibo szervezésében tartott sütögetés apropóját a most futó süteményes kollekció adta, de maga a találkozó ezen jóval túlmutatott.

A Szamos belvárosi üzletének impozáns környezetében, a szalon egyik cukrászának, Pap Zoltánnak a segítségével ismerkedtünk a termékpaletta gasztronómiai vonatkozású eszközeivel, a gyakorlatban. Feltűrt ingujjal, fejbe nyomott papírcsákóval és nagy-nagy lelkesedéssel. A picinyke bemutatóteremben sokan sürögtünk, mindenkinek voltak kiszemelt darabjai, amit élőben is ki szeretett volna próbálni, s mindannyian lelkesen játszottunk, figyeltünk, tanultunk, kísérleteztünk. A két óra úgy röppent el, hogy észre se vettük, s közben megannyi finomságot készített és falt fel a társaság.

Készült macaront, sült a most oly divatos pop cake, kipróbáltuk a zseniális habzsákot, a csokoládét tökéletesre olvasztó masinát, magam részéről izomlázat nem félve kézzel vertem a tojásfehérjét, mert nagyon érdekelt az a lukas fejű habverő. Egyszóval kiéltük magunkat. Most is bebizonyosodott, hogy a német precizitással kevés dolog ér fel. Végiggondolt ötletek, minőségi alapanyagok jellemzik ezeket a konyhai bizgerákat, amelyek nélkül ugyan lehet élni, de ki tudja, hogy érdemes-e.