MIRELLE Atelier

Tegnap délután – talán a tavaszi napsütésben elköltött 10 dekányi pogácsaebédemnek hála – majd’ meg vesztem az éhségtől. Ebben lelkes partnerekre akadtam, a kiskamasz Nők is folyamatosan éhen akarnak pusztulni, így hárman tallóztunk a hétvégi maradékoktól mentes hűtőben. Nem volt mit tenni, sütni kellett valamit.

A pizza már dél körül megfogant a fejemben, de aztán valahogy mégsem vált valóra, de új formában, grissiniként újra támadásba lendült az elmémben, s én szépen komótosan össze is állítottam a megszokott tésztát. Annyit variáltam a dolgon, hogy a tésztába kerítettem némi szárított oregánót, bazsalikomot és kakukkfüvet. Majd rábíztam a piszkos munkát a gépre. Gyönyörű, hatalmas és a grissininek kissé lágy tésztát kaptam (tudom is az okát, a szárított élesztőt becseréltem frissre), amiből semmi pénzért  nem akaródzott a kenyérpálcáknak megszületniük. Hiába győzködtünk Zsófival, feltűrt ingujjú karjaink alól csak szakadt foszlányok születtek, sehol egy délceg grissini.

A sokadig kísérlet után megkértem a férjem, hogy vágjon sajtot, sonkát, magam egy kis paradicsomot metéltem, Zsófit pedig megtettem a kechup-felelősnek. A kechup nálunk mint alapanyag képviselteti magát, a férjem remek, egyedi melegszendvicseihez szolgáltatja a fűszeres szósz alapját. Most a maga egyszerű valójában is pont megfelelt a céljaimra.

A tésztát átgyúrtam, bő ujjnyira nyújtottam, majd ötször ötös kockákra vágtam. A tésztát széthúzogattam, Zsófi belepöttyentette a kechupot, én beleillesztettem a sajtot és a sonkát, majd a műveletsort Zsófi zárta egy darabka paradicsommal. Ezután ügyesen lezártam a gömböt és sütőpapíros tepsire ültettem. Mire minden golyónk kész lett, a sütő is elérte a kívánt 250 fokos hőmérsékletet, amelyben halvány aranyszínre sütöttem a gömböket. Gond nélkül bevágtuk a közel fél kilónyi lisztből készített tésztát.

Ha valaki tudatosan készül ennek az ételnek a megalkotására, akkor nyugodtan játszhat a szósszal, de be kell vallani, hogy a zöldfűszeres tésztában teljesen jól muzsikált a kechup.

Alaptészta:

37,5 dkg finomliszt

7 g szárított élesztő

2 ek olíva olaj

1 kk cukor

2 csipet só

2,5 dl meleg víz

Ritkán csinálok tepertős pogácsát, mert rendkívül veszélyes eledel. Épp ezért van, hogy csak fél adaggal készítek. Mert nincs kellő önuralmam.

Tepertős pogácsa

50 dkg finomliszt

40 dkg tepertő

4 tojássárgája

1 bő diónyi zsír

3,4 dl tejföl

3 dkg friss élesztő

3 tk só

frissen őrölt fekete bors

A lisztet, a tojássárgákat, a zsírt, a tejfölt, az élesztőt, a sót és a borsot nem túl lágy tésztává dagasztatom a géppel. Amíg készül a tészta, addig megdarálom a töpörtyűt. Amikor már megdagasztotta/kelesztette a tésztát a gép, akkor kinyújtom és megkenem tepertőkrémmel, picit sózom.

A tésztának először a jobb oldalát hajtom be középig, majd a balt. Végül alulról a felső széléig hajtom. Ezután negyed órát pihentetem. Ekkor nyújtom a tésztát, majd az előző menetet ismétlem. Negyed óra elteltével újra nyújtom, hajtogatom. Utána nyújtom még egyszer, majd egy nagy késsel beirdalom a tetejét. Pogácsaszaggatóval, vagy lisztezett pohárral kiszaggatom (csak ügyesen és takarékosan….hajtogatott tésztánál törekedjük az optimalizálásra). Sütőpapíros tepsire teszem, 20 percet hagyom pihenni, majd 180 fokos előmelegített sütőbe tolom.

Meglepően erős az idei márciusi gasztroprogram kínálat. Remélhetőleg az időjárás is a pártjukra áll és szép, napos időben csavaroghattok a kiszemelt fesztiválokon.

A napsütés már melengeti az arcunk, de a gyomrunknak még szüksége van a tartalmas, gazdag fogásokra, amelyek egyik magyar remeke a bableves.

A bableves is tipikusan olyan étel, amely minden családban sajátos mód, egyedi kiegészítőkkel készül. ki csipetkével szereti, ki fokhagymás lepényt süt mellé, ki hedonista mód mindkettőt. Van, aki habarja, van aki csak a végén cseppent rá egy kevéske tejfölt. Van, aki nem sajnálja belőle az erőt és olyan is van, aki bölcsen csak a kimert levest fokozza a saját szája íze szerint.

Bárhogy is legyen, amíg nincs húsz fok, addig éljen a bableves!

Jókai bableveshez való viszonya és egy vállaltan jó recept pedig itt olvasható.