MIRELLE | gasztro- és lifestyle magazin

Ha nagyon szeretném magunkat kényeztetni, akkor vagy marha stefániát készítek áfonyalekvárral és krumplipürével vagy egy adag brióst.

A gazdag matéria, a tojások és a vaj, a tésztában megbújó cukor, a fényes felület és a grátisz konty végett ez az egyik kedvenc péksüteményem. Boltban nem nagyon merek vásárolni, hiszen pont a korábban felsorolt alapanyagokat szokták belőle kispórolni, de itthon szívesen készítem.

A briós tisztességes múltra tekint vissza, s nagy rajongói között volt Marie Antoinette. Ha még több izgalmas részletet szeretnétek megtudni akkor menjetek a Mindmegette oldalára, ahol  természetesen egy jól kipróbált briós recept is található.

Annak, aki meg szeretné ünnepelni a Valentin napot, nem kötelező a kedvesével étterembe menni, hanem otthon is készíthet kényeztető vacsorát. Ilyenkor nem az a fontos, hogy túl bonyolult, fifikás, időigényes csodával álljunk elő, pusztán az a lényeg, hogy valami olyannal készüljünk, amit a partnerünk kedvel.

Egy jóféle szendvics, valamilyen egyszerűen elkészíthető hús teljesen jó lehet, a desszertet meg könnyedén kiválthatjuk egy csokoládé fondue-vel. Az édes fondue alapjai megegyeznek a klasszikus fondue-vel. Nagy különbség azonban, hogy a csokoládés verzióhoz általában egy mécsest adnak, ami önmagában kevés ahhoz, hogy megolvassza a csokoládét. Épp ezért gőzfürdő fölött, kis olajjal kikeverve érdemes megolvasztani a csokoládét, majd a selymes krémet csak óvatosan át kell tölteni a fondue-be. A mécses innentől kezdve tökéletesen teljesíti a feladatát, nem engedi visszakötni a csokoládét.

A fondue-be tehetünk ét-, tej- és fehér csokoládét, csak arra figyeljünk, hogy a hozzá kínált falatok is igazodjanak az ízekhez. A tej- és fehér csokoládé esetén a kevésbé édes, savasabb gyümölcsöket érdemes kínálni, míg az étcsokoládéhoz jobban passzolnak az édeskésebb gyümölcsök. A gyümölcsök mellett mini égetett fánkokat is kínálhatunk.

Az 1001 étel amit meg kell kóstolnod, mielőtt meghalsz nem szakácskönyv, hanem egy furcsa gasztro-enciklopédia, afféle gasztronómiai bakancslista, avagy inspiráció ízvadászok számára.

A kötetben a számunkra hétköznapinak számító alapanyagok mellett sosem hallott furcsaságok, igazi legendák és sokak által kedvelt klasszikusok is helyt kaptak. Így aztán az indiai tutajpoloskán kívül olvashatunk a passiógyümölcsről vagy épp az ír szódás kenyérről is.

A fejezetekre bontott, jól tematizált könyv szócikkei izgalmasak, közérthetőek és kedvet csinálnak az adott alapanyag vagy étel kipróbálásához. Ehhez társul még a gazdag képanyag és a kóstoló címszó alatt futó extra kiegészítés is, amely megkísérli a lehetetlent, azaz, hogy szavakkal visszaadja az ízélményt.

Javaslom minden gasztroőrültnek, s ajánlom nekik, hogy egy külön betétlapon vezessék, hogy melyek azok az alapanyagok, ételek, amelyek már kipipálásra kerültek, s mik azok amelyeket a közeljövőben ki szeretnének próbálni.

A múlt héten egy nagyobb lélegzetvételű, az égetett tésztáról szóló anyagot írtam. Ezeknek az anyagírásoknak természetesen mindig az a vége, hogy az adott téma  nagyon hamar  terítékre is kerül.

Évek óta kerülgetem az égetett tésztát, készítettem már, de igazi késztetést soha nem éreztem. Talán csak egyszer, amikor a Született feleségekben Brie egy hatalmas croquembouche-t csinált. Hihetetlen kihívásnak tűnt, s főleg ez volt benne a vonzó, nem is az égetett tészta.

Ilyen egy igazi croquembouche (kép: Goodfood)

Aztán most jött ez az anyag, s éreztem, hogy egyszerűen muszáj égetett tésztát csinálnom. Vergődtem egy sort a St. Honoré és a képviselőfánk között, aztán győzött az egyszerűség. Egyelőre, mert az a St. Honoré olyan, de olyan vonzó…

A tészta kapcsán egyértelmű volt, hogy Varga Gábor barátom receptjével fogok dolgozni. A krémnél meg bíztam a saját fantáziámban és a mascarpone tökéletes állagában. Nem kellett csalatkoznom, a végeredmény egy igazán harmonikus, finom sütemény lett.

Kávékrémes képviselőfánk

Tészta:

13 dkg finomliszt

13 dkg víz

13 dkg olaj

4 közepes tojás

csipetnyi só

csipetnyi cukor

Egy tepsibe ujjnyi vizet töltök, s a sütő aljára csúsztatom. A  sütőt 210 fokra előmelegítem. Egy gáztepsibe sütőpapírt teszek. Egy tálba kimérem a lisztet. A vizet és az olajat kimérem egy közepes, vastag fenekű lábosba, majd hozzáadom a cukort és a sót. Ezt az elegyet felforralom, majd hozzáadom a lisztet és fakanállal elkavarom. Addig dolgozom rajta, amíg el nem válik az edény falától. Ezután egy habüstbe borítom, s elektromos mixerrel egyenként beledolgozom a tojásokat.

A kész masszát habzsákba töltöm és sima csővel – kellő távolságra egymástól – a fánknak valókat a sütőpapírra ültetem. A tepsit a sütőbe tolom és elkészítem a tölteléket.

Kávékrém:

50 dkg mascarpone

2 erős presszókávé

4 ek porcukor

2-3 ek karamellkrém (elhagyható)

Egyéb kiegészítők:

tejszínhab

6 ek kristálycukor

8-10 szem dió

A  mascarponéhoz hozzáadom a kávét, a karamellkrémet és a cukort, majd egy villával kikeverem (jobb mint a habverő, mert abból igen nehéz kiszedni a sűrű krémet). Ezután egy serpenyőben – közepes láng felett – felolvasztok 5-6 ek cukrot.

A diókat vékony lapokra szelem. A kisült fánkokat a tepsin hagyom kihűlni, majd kenyérkéssel óvatosan lemetszem a kalapjukat és megtöltöm őket a kávékrémmel, egy kevés tejszínhabbal, s végezetül visszaültetem a kalpagokat, amit karamellel óvatosan meghúzok (erre a legjobb egy kiskanál). A karamell akkor jó, ha a kanálról már egyenletes, vékony sugárban csorog vissza a serpenyőbe. Amíg még nem kötött meg a karamell (azaz azonnal) megszórom vékonyra szelt dióval.

Az égetett tésztáról bővebben itt olvashattok.