MIRELLE | gasztro- és lifestyle magazin

A leveshez felhasznált kukoricából két maréknyi kimaradt. Ebből született a kukoricaropogós, amit Rose Elliot Nagy vegetáriánus szakácskönyvében találtam. A könyv egy kincsesbánya, nemsoká kimerítő elemzést is írok róla, addig csak saját boldogságomra forgatom és főzök belőle. Az eddigi tesztek azt mutatják, hogy a könyv nem csak ránézésre jó.

Kukoricaropogós

25 dkg kukorica

1 tojás

2,5 dkg finomliszt

só

frissen őrölt fekete bors

A kukoricához hozzáadom a tojás sárgáját. Átkeverem, majd hozzáadom a lisztet, a sót és a fekete borsot. Ezzel is átforgatom. Ezután a fehérjét habbá verem s nem meglepő mód ezzel is átforgatom. Egy serpenyőben ujjnyi olajat hevítek, majd kanálnyi adagokat szaggatok a kukoricás krémből és az olajba teszem. Átforgatva aranybarnára sütöm. Papírtörlős tányérra szedem. Majd snidlinges tejföllel kínálom.

Rendkívül egyszerű, gyorsan elkészíthető és még finom is. A téli zegernyében szinte kötelező. A kukoricalevest mindenkinek csak javasolni tudom, nálunk a Nőknek régóta nagy kedvence, amit nem is csodálok.

Kukoricaleves

50 dkg kukorica

2 nagyobb vöröshagyma

1 ek olíva olaj

1 ek vaj

2 l víz

2 dl tejszín

só

frissen őrölt fekete bors

A hagymát apróra vágom. Az olajat és a vajat egy lábasban felmelegítem, majd a hagymát lassan megdinsztelem. Az üveges hagymára rádobom a kukoricát és vízzel felöntöm. 15-20 percet főzöm, majd hozzáadom a tejszín és egy botmixerrel a lehetőségekhez képest jól elkrémesítem. A kész krémet sózom és alaposan megborsozom és rögvest tálalom. Sajtos pirítós kínálok mellé.

A loukoumades-szal kapcsolatban ugyanolyan fenntartásaim voltak, mint nyáron a baklavánál. Féltem tőle, hogy ehetetlenül, tocsogósan édes lesz, de az eredmény felülírta az aggályaimat. Igaz kicsit visszafogtam a szirup cukortartalmát és rájöttem arra is, hogy nem kell órákig a szirupban áztatni a tésztát.

Nagyon könnyű, ropogós fánkocskákat kaptam, amit tökéletesen megédesít és megízesít a hozzá készített szirup.

Loukoumades

Tészta:

40 dkg finomliszt

1 csomag (7 g) száraz élesztő

csipetnyi só

2 dkg cukor

1 tk őrölt szerecsendió

3,7 dl langyos víz

1 tk vaníliás cukor

Szirup:

3,7 dl víz

20 dkg cukor

1 ek méz

1/2 rúd vanília

1/3 rúd fahéj

1 citrom leve

A liszthez hozzáadom a cukrot, a sót és az élesztőt. Elkeverem, majd a vízzel lágy tésztává dolgozom. A keverőtálat lefedem és egy órát hagyom pihenni a tésztát. Addigra nagyjából a duplájára dagad. Amíg kel a tészta, addig elkészítem a szirupot.

A vizet egy forralóban felteszem. Beleöntöm a cukort és hozzáadom a fűszereket, közepesnél nagyobb lángon hagyom, hogy gyöngyözzön és a fűszerek kiadják az ízüket. Tíz perc után hozzáadom a mézet és belecsavarom a citromlevet. Nem nagyon sűrítem tovább, hanem lezárom és nekiállok a fánkok kisütésének.

Ezt a fánkot bő olajban sütöm. Az olajat felhevítem, majd kicsit visszaveszem alatta a hőfokot. Két kanál segítségével diónyi fánkokat szaggatok. Sütés közben átforgatom, majd az aranybarna fánkokat szűrőkanállal kiszedem és papírtörlős tányérra szedem. Egy tálkába szedem a fánkokat és egy bő merőkanálnyi sziruppal nyakon öntöm.

A Spílernek nem kell reklám, a Spíler abban a pillanatban eladja magát, ahogy az ember belép. Remek hangulatú, jó atmoszférájú hely, amolyan törzshelynek való.

A Király utca környékén kialakult, erőteljes vonzással bíró negyedben lévő étterem barátságos, befogadó enteriőrje mellett az étlapon sorakozó fogások is maradásra bírják az embert. A klasszikus kedvencek mellett sok – a gyorséttermek árait megszégyenítő, minőségben és mennyiségben messze túlszárnyaló – fogás közül választhatunk.

A divattá vált hamburgerek, a Pest-Budában megismert és megszeretett kenyérlángoson kívül az étlapon megjelentek azok a hatalmas főtt burgonyák is, amelyekről az én korosztályom a Wendy’s bezárása óta regél az utódainak és esélytelenül kergeti a budapesti bisztrók kínálatában.

Az eddig tesztjeim során sikerült közelebbi barátságot kötnöm a sólettel, a ház aktuális kínálatában élő savanyú malaclevessel, egy elképesztően finom császárhúsos hamburgerrel és azzal a bizonyos óriáskrumplival, amihez – a sokféle variáción túl – extra feltéteket is kínál a ház.

A merítés hibátlan volt, épp ezért a Spílert jó szívvel ajánlom egy gyors üzleti vagy egyéb megfontolások alapján szerveződött ebédre, egy családi vagy baráti vacsorára, esetleg egy romantikus találkozóra, vagy egy laza estére.