MIRELLE | gasztro- és lifestyle magazin

Nem tudom ki hogy van vele, de én kifejezetten szeretem a fehérrépát. Arra már nem emlékszem, hogy gyerekkoromban szerettem-e, anyát meg felesleges megkérdezni, mert a megszépítő messzeségben én voltam a legjobb csecsemő, s van egy olyan érzésem, hogy a répa-rezisztenciámra se emlékezne már, ha lett volna ilyen. Annyi bizonyos, hogy az utóbbi tíz évben a fehérrépát kedvelem a legjobban a levesben és meglepő mód a Nők is kifejezetten fehérrépa-fanok. Így aztán nálunk a szokásosnál több gyökérzöldség landol a levesben és nem ismeretlen a fehérrépából készített krémleves és püré sem.

Kis fehérrépa-történelem és receptek a Mindmegettén.

A háttérben: kakukkfüves, tejszínes párolt fehérrépa

Ha nagyon szeretném magunkat kényeztetni, akkor vagy marha stefániát készítek áfonyalekvárral és krumplipürével vagy egy adag brióst.

A gazdag matéria, a tojások és a vaj, a tésztában megbújó cukor, a fényes felület és a grátisz konty végett ez az egyik kedvenc péksüteményem. Boltban nem nagyon merek vásárolni, hiszen pont a korábban felsorolt alapanyagokat szokták belőle kispórolni, de itthon szívesen készítem.

A briós tisztességes múltra tekint vissza, s nagy rajongói között volt Marie Antoinette. Ha még több izgalmas részletet szeretnétek megtudni akkor menjetek a Mindmegette oldalára, ahol  természetesen egy jól kipróbált briós recept is található.

Annak, aki meg szeretné ünnepelni a Valentin napot, nem kötelező a kedvesével étterembe menni, hanem otthon is készíthet kényeztető vacsorát. Ilyenkor nem az a fontos, hogy túl bonyolult, fifikás, időigényes csodával álljunk elő, pusztán az a lényeg, hogy valami olyannal készüljünk, amit a partnerünk kedvel.

Egy jóféle szendvics, valamilyen egyszerűen elkészíthető hús teljesen jó lehet, a desszertet meg könnyedén kiválthatjuk egy csokoládé fondue-vel. Az édes fondue alapjai megegyeznek a klasszikus fondue-vel. Nagy különbség azonban, hogy a csokoládés verzióhoz általában egy mécsest adnak, ami önmagában kevés ahhoz, hogy megolvassza a csokoládét. Épp ezért gőzfürdő fölött, kis olajjal kikeverve érdemes megolvasztani a csokoládét, majd a selymes krémet csak óvatosan át kell tölteni a fondue-be. A mécses innentől kezdve tökéletesen teljesíti a feladatát, nem engedi visszakötni a csokoládét.

A fondue-be tehetünk ét-, tej- és fehér csokoládét, csak arra figyeljünk, hogy a hozzá kínált falatok is igazodjanak az ízekhez. A tej- és fehér csokoládé esetén a kevésbé édes, savasabb gyümölcsöket érdemes kínálni, míg az étcsokoládéhoz jobban passzolnak az édeskésebb gyümölcsök. A gyümölcsök mellett mini égetett fánkokat is kínálhatunk.

Az 1001 étel amit meg kell kóstolnod, mielőtt meghalsz nem szakácskönyv, hanem egy furcsa gasztro-enciklopédia, afféle gasztronómiai bakancslista, avagy inspiráció ízvadászok számára.

A kötetben a számunkra hétköznapinak számító alapanyagok mellett sosem hallott furcsaságok, igazi legendák és sokak által kedvelt klasszikusok is helyt kaptak. Így aztán az indiai tutajpoloskán kívül olvashatunk a passiógyümölcsről vagy épp az ír szódás kenyérről is.

A fejezetekre bontott, jól tematizált könyv szócikkei izgalmasak, közérthetőek és kedvet csinálnak az adott alapanyag vagy étel kipróbálásához. Ehhez társul még a gazdag képanyag és a kóstoló címszó alatt futó extra kiegészítés is, amely megkísérli a lehetetlent, azaz, hogy szavakkal visszaadja az ízélményt.

Javaslom minden gasztroőrültnek, s ajánlom nekik, hogy egy külön betétlapon vezessék, hogy melyek azok az alapanyagok, ételek, amelyek már kipipálásra kerültek, s mik azok amelyeket a közeljövőben ki szeretnének próbálni.