Madártej pite

Múlt héten anya ünnepi, születésnapi ebédjéhez nekem valamiféle tortával kellett hozzájárulnom. Próbáltam rájönni, hogy mire vágyom, s mivel a gondolataim minduntalan a madártejhez kanyarodtak vissza, így azt az ízvilágot próbáltam pite formába önteni.

A tészta alapját a már megszokott és elronthatatlan tejfölös omlós tészta adta, majd erre egy tojássárgájával alaposan felturbózott mascarpone réteg került, s végezetül jöhetett a tojások habjából emelt kupola.

Madártej pite

Tészta:

20 dkg finomliszt

8 dkg vaj

csipetnyi só

1 ek cukor

2 bő ek tejföl

Krém:

50 dkg mascarpone (remekül muzsikál az Aldi light mascarpone-ja)

5 tojás sárgája

10-12 dkg porcukor

1 rúd vanília

1 ek vanília esszencia

Hab:

5 tojás fehérje

10 dkg porcukor

A liszthez hozzáadom a cukort és a sót, majd a vajat darabokra vágva. Finom morzsává dolgozom, majd a tejfölt is hozzáadva jó állagú, rugalmas tésztává gyúrom. A tejfölös omlós lapot nem kell a nyújtás előtt hűteni, így azonnal nyújtom és a pitetálba fektetem, késsel megszúrkálom és 150 fokon nagyjából 10 perc alatt elősütöm.

Amíg sül a tészta, addig összekeverem a krémet. A mascarponéhoz hozzáadom a tojások sárgáját, majd a vaníliarudat óvatosan felnyitom és a kés lapjával kikaparom belőle az összes magot.

Tipp: Évek óta nem használok bolti vaníliás cukort, s nem veszek méregdrága esszenciákat sem. Tartok egy kisebb üvegben némi kristálycukrot, amihez néha hozzákeverem a felhasznált vaníliából megmaradt részeket, illetve egy 4 dl fehér rumba áztatva őrzök 6-8 rúd felhasított vaníliát, amit szintén időként átrázogatok és olykor-olykor felfrissítek vagy vaníliával, vagy egy kis rummal. A kikapargatott rudat sem dobom ki, hanem a már meglévő vanília esszenciához adom, vagy aprítóban alaposan megdarálom és kristálycukorral összeforgatva félreteszem.

Mire elkészülök a krémmel, elősül a tészta, amire rásimítom a vaníliás tölteléket és a sütőbe teszem, nagyjából 40 percre. Akkor jó, amikor már kezd foltokban megbarnulni a teteje.

Ekkor kiszedem, hagyom kicsit hűlni, s felverem a tojások fehérjét. Majd mikor már alakul, akkor hozzáadom a porcukort is és azzal majdnem kemény habbá verem. Egy spatulával ügyesen ráhalmozom a dermedő vaníliás krémre és annyi ideig sütöm, amíg szép aranyszínű nem lesz.

Tipp: Néhány éve tanultam és azóta gondosan betartom, hogy soha nem verem fel teljesen a tojásfehérjét, hanem csak úgy majdnem jóra. Ennek az az oka, hogy ha túl keményre verem, akkor a sütőben már nem fog tudni tovább növekedni és menthetetlenül összeesik. Lehet valami a dologban, mert mióta így csinálom, mindig szép magasak maradnak a habjaim.

A kisült tésztát hagyom kihűlni, majd néhány órára a hűtőbe teszem és hidegen szervírozom.