MIRELLE Atelier

A linzernek rengeteg változata ismert, de ez az alap sok továbbgondoláshoz jó, afféle biztos bázis, ahonnan elindulhatunk kísérletezni. Ez a tészta remek keksznek, klasszikus linzerkoszorúnak, de omlós alapú tésztákhoz is nyugodtan bevethetjük. Egyetlen titka van – na jó, kettő – hideg vajra van szükség hozzá és nem szabad túldolgozni.

Linzer

5 dkg porcukor

10 dkg vaj

15 dkg finomliszt

1 csipetnyi só

A lisztet kimérem, majd hozzáadom a porcukort és a leheletnyi sót. Összekeverem. A vajat nagyobb kockákra vágva hozzáadom és óvatosan – anélkül, hogy a vajat túlzottan megolvasztanám – egyenletes morzsává morzsolom. A morzsát határozott mozdulatokkal tésztává gyúrom, amelyet vékonyan lisztezett deszkán kinyújtok, majd az elképzeléseimnek megfelelően felhasználom.

Például teafiltereket készítek belőle….

Nem igazán tudok rá jó indokot, de úgy érzem megér egy bejegyzést, hogy miért is lanyhult a konyhai tevékenységem az év első hónapjában. Tévúton járnak a fogadalom/újjászületés/fogyókúra/életmódváltás teória hívei, a nemfőzésnek, pontosabban a kevesebb képpel illusztrált gasztro-kreativitásnak egyetlen egy oka volt: apa.

Akik régebb óta követik a blogot, több bejegyzésben is találkozhattak már apával, hol egy puncstorta, hol más, egyéb Ág utcai regék kapcsán. Aztán elment, magával vitt oly sok mindent, ami megfoghatatlan, de számon kérhető űrt hagyott maga után.

S én lassan eszmélvén rájöttem, hogy a Wessely-anekdoták, a különféle riposztok, bomot-ok mellett tárgyakból, emberekből is újra varázsolni tudok. Így született meg a Wessely-kör, s így fogant meg egy kiállítás ötlete.

Teljesen amatőr, laikus képszerető festőmester-gyerekként csupán sejtéseim voltak, hogy merre induljak, de apa tanítványaival folytatott telefonbeszélgetések során egyre nagyobb visszaigazolást nyertem: jó úton járok.

Hosszas szervezés, tervezés, rengeteg telefonálás és baráti segítségnyújtás (nem tudok elég hálás lenni keresztlányom édesapjának, Kálmánnak) kellett hozzá, de múlt csütörtökön egyszer csak ott álltam egy számomra oly otthonos miliőben, megannyi ismerős arc által körülvéve, s ebben a térben egyszer csak ott volt ő.  A képekben, a barátokban, a festőkben, bennünk.

Csodálatos érzés volt.

Képek a kiállításról

A muffin egy furcsa képződmény, de egyszerűségével, gyorsaságával kevés desszert vetekedhet. Így aztán a téli, szürke hétköznapok felpörgetéséhez a legegyszerűbb út a citromos muffinon keresztül vezet.

Citromos muffin

17 dkg rétesliszt

2 tojás

7 dkg vaj

6 g sütőpor

0,3 dl citromlé

1 citrom reszelt héja

csipetnyi só

2 ek citromlikőr (elhagyható, de javasolt)

8 dkg cukor

A vajat a cukorral habosra keverem, majd hozzáadom a tojásokat, ráreszelem a citrom héját, belefacsarintom a citrom levét, majd a likőr következik. Végezetül a sütőporral elkevert lisztet is a masszához adom és a tésztát papírkapszlikkal kirakott muffinformába adagolom. 180 fokra előmelegített sütőben sütöm, odafigyelve, hogy azonnal kivegyem, amint a tűpróba igazolja, hogy elkészült.

 Bővebben a muffinről itt olvashattok.

A téli időszaknak is megvannak a maga eltevési feladatai. Ilyenkor lehet például remek kezeletlen citromhoz jutni, amiből viszonylag könnyen készíthető fantasztikus citromlekvár.

A citromlekvár készítésének számtalan módozata ismert, a többnapos procedúrákon át az alig néhány órát igénybe vevőkig. az általam használt recept ez utóbbi kategória, bár nem a lustaság vezetett, hanem inkább a praktikum, s a több napi receptkutatás és elemzés után úgy döntöttem, hogy a jó campagnai citrom a gyorsabb módszer eredményeként is finom lesz.

Citromlekvár

4 citrom (40 dkg)

40 dkg cukor

2 dl víz

A citromot folyóvíz alatt megmosom, megtörlöm, majd egy nagy szakácskéssel a héját úgy levágom, hogy lehetőleg egyben maradjon a gyümölcs belseje. Ezután a belsőkről levárom, lekapargatom a fehér részt, majd karikára szelem, az esetleges magokat kipiszkálom és egy vastag fenekű lábosba teszem, a cukort ráöntöm.

A héjakat is megpucolom. A deszkára fektetett példányokról egy nagy és éles késsel óvatosan lemetszem az összes, keserűséget rejtő fehér részt, majd leheletvékony csíkokra metélem a héjat és a cukros citromhoz adom. Vízzel óvatosan felöntöm, majd közepes lángon főzöm, gyakorta kavargatva. Miután felforrt egy kicsit visszaveszem a hőt alatta és addig főzöm, amíg jól be nem sűrűsödik és a citromhéjak áttetszővé nem válnak.

A kész lekvárt tiszta üvegbe öntöm, majd fedővel alaposan lezárom és fejre állítom. Így hagyom negyed órát, majd talpra teszem és meleg dunsztban tartom egy-két napig.

A posztban elkészített fogáshoz az ásványvizet a Fonte Libra családi ásványvíz biztosította.