Úgy tervezem, hogy idén már viszonylag korán elkezdem a hangolódást. Ezzel próbálok segíteni nektek, hogy mire az advent időszaka ránk köszönt, addigra már kész tervetek legyen a vacsorát, az aprósüteményeket és a tartalmasabb süteményeket, valamint a gasztroajándékokat illetően. Ennek megfelelően szép apránként elősorjáznak majd a régi karácsonyi receptúrák, az új, ropogós recenziók, ajánlók mellett korábbiak is felszínre kerülnek, a sok év alatt itt-ott megjelent számos anyagomat is megpróbálom összelasszózni, hogy legyen miből válogatni.
Bemelegítésnek, – s mert a lassan télbe forduló november már tartalmas süteményeket kíván, -íme itt egy egészen egyszerű, de mutatós sütemény, amit nem csak a csodás dekoráció tesz ünnepivé, hanem a beltartalma is.
A pekándióval gazdagon megszórt koszorú nem túl nagy, de egy kisebb társaság, család számára az ünnepi vacsorát követően pont elegendő és stílusából kifolyólag teázáshoz, kávézáshoz is teljesen ideális.
Sok éve mondom, hogy a kelt tésztától nem kell félni, ennél a receptnél sincs szükség gyúrástól kikerekedett alkarra és mindent legyűrő akaratra, a szárított élesztő és a tészta többi alapanyaga teszi a dolgát, úgy, ahogy kell.
Pekándiós, mazsolás koszorú
25 dkg kenyérliszt (BL-80)
7 g szárított élesztő
1 dl tej
1 tojás
5 dkg vaj
csipetnyi só
15 dkg mazsola
3-4 ek konyak
15 dkg pekándió
8 dkg vaj
1 tojás
7 dkg barna nádcukor
A lisztet egy nagyobb edénybe kimérem, majd hozzáadom a száraz élesztőt és a sót. A tejet kimérem, a vajat beledarabolom, majd az egészet finoman meglangyosítom. Végül beleütöm a tojást és elhabarom. A tejes keveréket a liszthez adom és a tésztát addig dolgozom, amíg rugalmas állagú nem lesz.
A rugalmas állag eléréséhez szuper a kenyérliszt, tényleg érdemes azzal csinálni. Ha nincs Bl-80-as kenyérlisztetek, akkor sima finomliszt is megteszi.
A kész tésztát egy olajjal egészen vékonyan kikent tálba teszem, majd tiszta konyharuhával letakarom és meleg helyen hagyom, hogy a duplájára keljen.
Amíg kel a tészta, addig a mazsolát egy kisebb müzlis tálba kimérem, majd nyakon öntöm a konyakkal. A kimért pekándiót pedig durvára vágom. A puha vajat a cukorral habosra keverem, majd a tojást is alaposan beledolgozom.
Ennél a műveletnél érdemes az elektromos kézi habverő szolgálatait igénybe venni. A vaj, a cukor és a tojás tényleg egészen klassz állagot vesz fel, ha rendesen ki van verve. A cukornál nem flancolás a barna nádcukor, egyszerűen annyi klassz aroma van benne, hogy a sütemény más fűszerezést nem is kíván. Ha sima cukorral készítitek, akkor egy kevés őrölt szegfűszeget tegyetek bele és egy pici őrölt koriandert.
A tojásos keverékhez adom a lecsöpögtetett mazsolát és a diót.
A tésztát finoman lisztezett deszkára borítom, kicsit átgyúrom, majd ujjnyi vastagságú téglalapra nyújtom. A keveréket egyenletesen ráhordom (erre a legalkalmasabb egy szilikon spatula), a téglalap szélein egy-egy bő centit szabadon hagyva, majd a hosszanti oldalán szorosan feltekerem.
A tészta készítésénél nagyon fontos, hogy milyen is az a bizonyos lisztes deszka, amin dolgozunk. Alapvetően tésztafüggő, de minden esetben megszívlelendő, hogy a már megkelt tészta állagán nem javít az utólag ráragadt, beletapadt liszt, ezért mindig csak annyi lisztet vigyünk fel a felülre, amennyi biztosan szükséges ahhoz, hogy a tészta ne ragadjon oda. A másik, amire fontos odafigyelni, hogy a liszt egyenletesen borítsa be az asztalt. Ennek legjobb módja, ha magvetőket utánzó mozdulattal oldalról és viszonylagos magasságból rövid csuklómozdulatokkal megszórjuk a felületet. Ha ez túl bonyolultan hangzik, akkor a porcukrok adagolására szolgáló füles, bögrére emlékeztető szerkezettel is elérhető a kívánt mód lisztes, de nem agyonlisztezett felület.
A feltekert tésztát késsel félbevágom, majd ügyesen a két -kicsit cseklő és tartalmát borogatni kívánó – félkígyót egymásba csavarom. A kész koszorút sütőpapíros tepsire fektetem és 190 fokon addig sütöm, amíg szépen megszínesedik. Ez nagyjából egy fél órát vesz igénybe. Miután kisült, a tepsin hagyom langyosra hűlni, majd egy tálra átemelem, porcukorral hintem és úgy kínálom a vendégeknek vagy a családnak.
(Az edényeket és a dekorációt az F&F biztosította.)
