MIRELLE | gasztro- és lifestyle magazin

Egy jól átgondolt szezonális étlappal engem könnyű levenni a lábamról. Főleg akkor, ha a leírás alapján vonzónak tűnő fogások valóban magas minőséget hordoznak, az elém kerülő ételekben van egy csipetnyi csavar, ami mellé visszafogott fűszerezés társul, s az ételek átgondoltak és nem túlgondoltak.

A BESTIA konyháján Krausz Gábor mindezt könnyedén megvalósította. A nemzetközi, londoni vizekről tavaly ősszel hazaevező séf biztos kézzel alakította az étlapot, az újítások mellett az ikonikus, a törzsközönség által kedvelt ételeket új köntösben öltöztette.

A hely hangvételét, a laza, de egyben sikkes stílust a konyha sokféleképp közelíti meg. A magas minőségű kocsmagasztronómia mellett helyt kapnak a különféle rafinált saláták, a rotisserie-ben készített húsok, illetve egy josper is a konyha és a vendégek javát szolgálja.

A menü tesztelése nem egyszerű feladat. A könnyed fogások is telítenek, de azért találni az étlapon számos olyan ételt, ami valóban felüdít, hűsít és nem tompít el feleslegesen. Felvezetésnek ott a libamájkém, ami ugyan nem igazán tekinthető nyári fogásnak, de az egészen légies textúra, s a mellé kínált fűszeres hagymalekvár kellemes felvezetése az ebédnek.

A levesek közül kóstolt hideg kukorica gazpacho azonban már teljes mértékben a kánikulára szabott fogás volt, amely a klasszikus kukoricaleves és a jéghidegen szervírozott gazpacho jó tulajdonságait elegyítette. A laza szerkezetű, krémes, de nem túl sűrű, inkább lágy, de tartalmas textúrával rendelkező levesben nem voltak zavaró kukoricahéjak. A leves pont annyira volt hűs, hogy élvezni lehessen az ízeit, nem volt túlhűtve, de még véletlenül sem langyosan került elénk. A kukoricalevesektől megszokott édesség helyett a leveshez adott calabriai nduja fűszeres, jalapenora emlékeztető íze érvényesült.

Bár a leves után egy termetes grillhússal kellett volna folytatnom, egy kis kitérő erejéig teszteltem a hely újítását, azaz megkóstoltam a grillezett baracksalátát, amihez könnyed kecsketúró társult. A barack és a túró nagyobb adag kevert salátán pihent, amiben aszalványok erősítették az édes gyümölcs adta hangulatot és kellemes chilis felhangok adták meg az egyensúlyt. Az ebéd egyik legkedvesebb fogása volt ez az akár desszertnek is beillő, könnyű, üde, a kesernyés ízeket az édessel és a csípőssel izgalmas házasságba hozó saláta.

A saláta után végül asztalra került a bárány, amely a josper adta hőnek és a szakács gondos munkájának köszönhetően megfelelő textúrával és visszafogott fűszerezéssel bírt. A hús kellő teret kapott, a rozmaring finom kísérője volt csupán. A nyári szezonhoz illő grillezett cukkini került a bárány mellé, a tálalásra szolgáló deszkán kevés sóvirág, s kevés sült hagyma kellette magát, hogy egy-egy falatot megízesítsen.

A hely étlapján megjelenő házias fogások közül érdemes kipróbálni a tökfőzeléket. Régi vesszőparipám, hogy sokan azért nem szeretik ezt az ételt, mert még nem ettek belőle igazán jót, s Krausz Gábornál bizony rá lehet kapni a tökfőzelékre. A habarást és rántást nem látott, textúráját megőrzött, ügyesen fűszerezett főzelék kellemes alapja volt a fűszeres kacsakolbásznak, amivel közösen alkottak egy egységet. A kolbász erőteljes fűszerei és a főzelék lágy állaga és íze hatottak egymásra, a harsány ízvilágú kacsának kellett ez a visszafogottság, a tök pedig jó néven vette a kolbászból kapott, domináns ízeket.

Zárásként valamilyen hideg desszert dukált, így – miközben kint dühöngött a kánikula – boldogan kanalaztam a madártejet. A megszokottnál selymesebb textúrájú, kicsit talán hígabb madártej – a frissen ráreszelt lime-nak köszönhetően – kellemesen hűtött, nem volt túl édes. Az extra textúrát nem csak a megszokott hab biztosította, hanem a csokoládés morzsa is, ami megtartotta az állagát, így a lassan kanalazott desszert nem veszített a karakteréből.

Ha könnyű, izgalmas, a nyárra jellemző fogásokra vágytok, akkor érdemes felkeresni a belvárosban található BESTIÁT.

Szeretem, ha egy szakácskönyvet nem csak a receptek miatt érdemes forgatni. A Magok a konyhában rendkívül esztétikus külseje mögött letisztult, de korántsem unalmas belső rejtezik. A három részes sorozat első köteteként megjelent Magok a konyhában témája a sokszor lenézett, félreértelmezett, elcsépeltnek gondolt, s ezért mellőzött hüvelyesek.

A belbecs igazán felhasználóbarát, a letisztultság itt is tetten érhető. A felhasználásra kerülő alapanyagmennyiségek mellett örömmel fedezhetjük föl az elkészítés pontos időtartamát, s a különféle érzékenységben, allergiában szenvedők, valamint a cukorbetegek számára is pontos információkkal szolgál a könyv.

A világkonyhát alapul vevő kiadványban számtalan izgalmas recept közül választhatunk, a tartalmasabb és könnyebb fogások között az előételektől a salátákon, köreteken és a főételeken át egészen a desszertetekig .

Nem volt kétséges, hogy Mészáros Gábor csokoládéi az idei szezonban is végigaratják a különféle versenyeket és begyűjtik az őket megillető elismeréseket.

Gáborral még a vállalkozás kezdetekor ismerkedtem meg, az első beszámolók idején még egymaga volt a csomagoló gépsor és a titkárnő is, aztán szépen lassan beérett a rengeteg munka, s azóta már ugyan nem járok liofilizált epret enni a hűs műhelybe, de szemmel tartom Gábor és a chocoMe útját.

Az idei évben chocoMe ismét többszörös Academy of Chocolate Awards díjas lett Londonban, a tavasszal megrendezett világversenyen a manufaktúra által jegyzett öt csokoládékülönlegesség is elismerésben részesült. A chocoMe ügyes drazsírozott termékei, a Raffinée sorozat négy termék is sikerrel vette a megmérettetést, a tonkababos tejcsokoládéval és kakaóporral bevont szicíliai mandula ezüst érmes lett, az abbahagyhatatlan, guérande sós szőkecsokoládéval bevont szicíliai mandula hántolt ostyával a dobogó harmadik helyén végzett, ugyanúgy ahogy az Arabica kávéval és kardamommal ízesített étcsokoládéval bevont mandula, valamint a mogyorós tejcsokoládéval és őrölt Etióp Harrar kávéval bevont piemonti mogyoró.

A mutatós külcsín mögött minőségi belbecs :)

A pho-invázió egyik élharcosa, a piaci levesezőből magát étteremlánccá kinövő Dang Muoi most új utakra csábítja a vietnámi konyha szerelmeseit.

Bár a magam részéről egy kiadós pho leves után már nem nagyon tudtam eddig soha elmerülni a vietnámi konyhaművészetben, az utóbbi egy-két évben kisebb leveseket kezdtem rendelni, s hol ezt, hol azt próbáltam ki az egyre szélesedő palettáról.

Nagy valószínűséggel nem csak én vagyok ezzel így, éppen ezért a Dang Moui most arra vállalkozott, hogy egy gazdag svédasztal segítségével próbálja kimozdítani a pho-hívőket a holtpontról, s megmutatni, hogy a vietnámi konyha messze nem egyenlő egy tartalmas és meglehetősen addiktív levessel.

Az óbudai fonódó mentén nyílt, a Kolosy tértől egy kőhajításnyira lévő étteremben nem csak a fotókkal illusztrált étlapról választhatunk, hanem a vendéglő belső termének harmadát elfoglaló pulton maga az illatos választék fogad minket.

A svédasztalos választékban közel ötven fogás közül kerül föl az adott napra rendelt, s a séf által megálmodott kínálat, a klasszikus tavaszi- és nyári tekercsek mellett például kókuszos sertésköröm, fűszeres sült hal, csípős bébipolip vagy például enyhén csípős marhahús is található.

A vietnámi-svéd rendszer könnyedén átlátható, lehet enni 40 perces időablakban (ami az irodisták számára épp ideális), de a kényelmesen étkezőkre is gondoltak, így 150 percünk is lehet arra, hogy szépen, komótosan végigegyük az egész kínálatot. Az árak természetesen ennek függvényében alakulnak, mindenki pénztárcájának és idejének megfelelő módon arathatja le a svédasztalt.