You are here: Home > Éttermekről, cukrászdákról > NANO

NANO

Amikor szó került arról, hogy nyílik egy új, molekuláris gasztronómiával foglalkozó hely a belvárosban, kissé szkeptikusan álltam a dologhoz. Sok évvel ezelőtt – mikor a spanyolok ezen az egyetlen úton tudtak elindulni a jövő gasztronómiája fel – több csalódás ért. Az öncélú, a látványos éhezéssel egyenértékű vacsorák és gasztronómiai bemutatók nem győztek meg, egyszerűen becsapva éreztem magam, mint egy rossz cirkuszi előadás után. A nitroköd kevés volt a boldogságomhoz, bár azt éreztem és értettem, hogy ha nem ragaszkodnának görcsösen ahhoz, hogy minden miszlikbe szedjenek, másnak mutassanak, mint ami, akkor egy-egy fogás valóban értékelhető, élvezhető fricska lenne, mondjuk egy degusztációs menüsorban. De töményen sok volt, s azt gondoltam, hogy én és a molekuláris gasztronómia egy életre végeztünk egymással.

Aztán a múlt héten ott találtam magam a NANO-ban, ahol izgalmas, újszerű, ötletes, egyáltalán nem izzadságszagú, könnyed és látványos fogások és koktélok során visszanyertem a hitemet, s a molekuláris gasztronómia végre megajándékozott egy valódi gasztroélménnyel.

Huszák Zoltán séf és Keresztes Ferenc bártender megmutatták, hogy a molekuláris gasztronómia önfeledt játék az ízekkel, formákkal, textúrákkal, de ez az önfeledtség koránt sem öncélú, a lényeg, hogy a vendég is élvezze. Mi – az egész csapat – boldogan kóstoltunk, a jó ütembe érkező fogások és koktélok szép harmóniában vezettek minket végig az estén, a baconhomoktól egészen az arany robbanócukorral koronázott nitrokávéig.

Bár minden fogásban tetten érhető volt ez a sajátos konyhanyelv, a menüsor nem vált egysíkúvá, a molekuláris gasztronómia teljessé tette az élményt. Már az aperitifnek kínált pezsgőkoktélnál érezhető volt, hogy izgalmas estének nézünk elébe, a Testarossa pezsgőkoktélban eperkaviárszemek úsztak, s tetején színes levendulahab pihent. A Disznóságok és uborka textúrák tételnél Huszák Zoltán erősen belecsapott a húrokba, a konfitált császár és a disznósajt nyalóka mellett olyan bravúros tételek vitték el a fogást, mint a baconhomok vagy az uborkasaláta granité.

nano1

Ezt egy hűs, de nem túlhűtött, lila káposztából készített gazpacho követte, aminek tökéletes betétjéül szolgált a gőzölt fogas. A leves után pedig egy koktélvariáció érkezett, amelynél – a nyitó pezsgőkoktél után – Keresztes Ferenc is megmutatta, hogy mi mindent tud kihozni az alkoholok és a molekuláris gasztronómia találkozásából. A MagicBar varázslatos volt, a friss fügével töltött whisky kapszula, a cseresznyés Mojiio zselé, valamint a légiesen könnyű, de mégis kerek, testes zöld almás-kiwis-levendulás Red Bull hab egészen új dimenzióba emelte az estét.

A következő fogás az étterem bölcsességéről tett tanúbizonyságot, egy 12 dkg-os bélszín képébe, amely nem esett atomjaira, nem vált morzsává vagy kaviárrá, hanem lencseszufléval, finoman fűszerezett laskagombával, burgonyával, és kadarkából készült vörösbor-fátyollal varázsolt el miket.

nano3

A tisztes hús megtette a hatását, már csak egy jóféle desszertre vágytunk, ami Rózsa, Panna, Cotta címen érkezett. A panna cotta gyöngyökkel tarkított guava infúzió, a cukoros grissini, a liofilizált málna és a gyerekkorunk legszebb emlékeit idéző arany robbanócukor jó zárás volt. Arany robbanócukorból még repetáztunk is, a vacsora végén szervírozott nitrogénezett espresso morzsákat gazdagon meghintették az aranyló rögökkel, amik vidáman pattogtak a szánkban.

nano2

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • Twitter
  • RSS

Comments are closed.