Reggeli, rohanás

Bár azt gondolják, gondoljátok sokan, hogy a gasztrós életében minden étkezés tökéletesen komponált, el kell árulnom, hogy ez azért nem így van. A törekvés megvan bennem, hogy minden körülmények között mindig a legjobbat nyújtsam a Nőknek és magunknak, de a reggeleink azok sok esetben (90% fölött, de pszt) kaotikusak. Semmi extrát nem kell elképzelni, csak négy, nagyon álmos embert, aki a lakás különböző pontjain próbál életet verni magába, nyújtózik, szedelődzködik, öltözik, fogat mos, a Nők az este még átnézett, szertehagyott tancuccaikat gereblyézik, én a – férjem által precízen lefőzött, kezem alá készített – lattémmal ülök, vagy épp a kicsit kiengedett, a kiengedésen felbátorodott nyulat kergetem, esetleg zoknit vadászok, a ruhaválasztás nyűgjével küzdő kamasz lányaim napját fényezem (az egész borul, ha az a póló nem az a póló).

Egyszóval zűr van.

Olyan finom.

Alapvetően szerethető.

Nincs veszekedés, csak a nyúllal anyázunk, mikor besurran az alá a kanapé alá, ahová esélytelen utána nyúlni, s valljuk be, ki az a hülye, aki megteszi, hiszen a veszélyérzet a nyúlból is a legrosszabbat hozza ki.

S ebben a zűrben a legtöbbször egyre nem jut idő: reggelizni.

A héten, a Philadelphia sajtótájékoztatóján pont ezt a feloldhatatlan ellentétet kívánták rendezni egyszer és mindenkorra, hogy a reggeli rohanásban se legyen kifogásunk arra a rossz és rögzülni látszó szokásra, hogy nincs időnk reggelizni. A Philadelphia krémsajtjaival tényleg könnyedén megoldható a reggeli és tízórai is, de most még könnyebb dolgunk van, hiszen három új íz is megjelent a kínálatban, már a csak a bőség okozhat zavart a rendszerben. A natúr, zöld fűszeres-fokhagymás és fekete olíva bogyóval ízesített krémek állaga egészen lágy és könnyű, a megszokott, sűrű matéria helyett egy habos, levegős, de karakteres változat jelent most meg a piacon.

A krémeket azonban nem csak a rohanós hétköznapokon vethetjük be, hanem a ráérős hétvégéken is, amik a mi családunkra is kifejezetten jellemzőek. A lusta délelőttök és a klassz délutáni – sok esetben gasztronómiai élvekkel tarkított – kiruccanásaink között pont egy tartalmas reggelivel köszönünk a szervezetünknek és ünnepeljük meg azt, hogy nyugi van és végre együtt lehetünk.