MIRELLE | gasztro- és lifestyle magazin

Már több mint két éve nálunk is szempont a cukormentesség. Szerencsére a férjem kevés édességet fogyaszt, így a hétköznapi sütéseim menetében nem állt be különösebb változás, de az ünnepi időszakokat bizony már körbelengi, a hogyan csináljunk jó cukormentes édességet, desszertet kérdésköre.

Bevallom, nálunk a cukorfogyasztás minimális, így viszonylag ritkán kell valamit valamivel kiváltanom, illetve elvonni se nagyon van honnan, a teát, kávét soha nem ittuk cukorral, a nassolásunk jó része gyümölcs, az italaink – a csapvíz mellett – mentes üdítőkből állnak.

Mint kiderült, pont ezek azok a területek, ahol könnyű édesíteni. Az italoknál ugyanis nincs anyaghányad, itt nem számít, hogy az eredetileg használt cukor milyen szerepet töltött be, hogyan viselkedett, hogyan lépett kölcsönhatásba a többi alapanyaggal, mint a tészta esetében. Ez ugyanis az összes desszertnél számít. Ezért is örültem a Coca-Cola Magyarország meghívásának, ahol Sallay Fanni és Iklódi Dóri mutattak néhány trükköt, illetve Szűcs Zsuzsanna dietetikus mondott néhány igazán megszívlelendő tanácsot.

Az első ilyen okosság, amit nem csak mentesen étkezőknek, hanem a simán csak tudatosan táplálkozóknak is érdemes megfogadni: a receptekben szereplő cukormennyiség 10-15%-át nyugodtan csaljuk el, nem fog érződni a végeredményen,  sőt – adta hozzá a plusz infót Fanni – ha tehetjük, akkor többféle cukorral adjuk meg a kellő mennyiséget, ezzel is tovább gazdagítva a sütemény ízpalettáját.

Ez a többféle édesből való dolgozás a természetes cukorpótlókra is igaz, Fanni állítása szerint különösen jó, ha keverjük ezeket, mert a különféle édesítők egymás mellékízét szintén képesek elnyomni, tompítani. Az sem mindegy azonban, hogy milyen típusú süteményhez milyen típusú édesítőt használunk: a xilit a lágyabb krémekben, piskótákban muzsikál jobban, az eritrit a roppanós állagú, linzer jellegű tészták édesítésére alkalmas igazán.

Ahogy a cukrok arányítása, úgy a liszteké is fontos, Dóra szerint itt ugyancsak érdemes egy egészséges, 70-80%-os teljes kiőrlésű liszt, 20-30%-os fehér liszt bázisú alapra építeni, ami még lassú felszívódású, de a fehér lisztnek köszönhetően könnyebb, levegősebb tésztát eredményez.

A workshopon készített desszertnél szintén így jártunk el, aminek a receptjét most meg is osztom veletek.

Ilyen cuki kuglófokat gyártottam. És igen, ilyen fáradt voltam 10 óra autókázás után. :D

Húsvéti márványkuglóf

Hozzávalók:

21 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt

9 dkg sima búzaliszt

15 dkg eritrit

10 dkg vaj

3 db tojás

3 dl AdeZ Mesés Mandula ital

1 csomag sütőpor

2 ek. holland kakaópor

1 tk. vanília aroma

Elkészítés:

A vajat kissé megolvasztjuk, majd a tojásokkal és az édesítőszerrel habosítjuk, majd 2,5 dl mandulaitalt hozzáadunk, és összekeverjük.

A liszteket egy másik tálban összekeverjük a sütőporral, majd apránként hozzáadjuk a tejes keverékhez, és addig keverjük, amíg csomómentes lesz. Ekkor kétfelé vesszük a masszát. Az egyik felébe teáskanál vanília aroma kerül, a másikba kakaópor és a maradék mandulaital.

Egy kuglófformát kivajazunk, lisztezünk, majd elkezdjük a rétegzést. Tetszés szerint a vaníliás vagy a csokis masszával kezdjük: felváltva csorgatjuk bele, körbe-körbe a formába, amíg el nem fogynak.

Előmelegített sütőben (190 fok) nagyjából 40-45 percig sütjük a kuglófunkat, majd tűpróbával ellenőrizzük, hogy teljesen átsült-e.

Mindig öröm a magyar csokoládék győzelme, hát meg akkor, ha a saját ügyfeleim azok, akik ezeket a szép sikereket elérték.

Többek között ezért is örülök az ország legfiatalabb aranyérmes chocolatier-jenek. Ugyanis az alig 25 éves Demeter Ádám nyert a töltött bonbonok egyik fő kategóriájában, a csokoládék világversenyén, az International Chocolate Awards 2019-en.

Ádám a családi vállalkozásban dolgozik, de szülei régóta szabad kezet biztosítanak számára, a Demeter Chocolate kitűnő kézműves bonbonjainak kialakításában és kivitelezésében elévülhetetlen érdemei vannak, az újabb alapanyagok megismerése, azok felhasználása, a legújabb trendek követése már kifejezetten az ő feladatköréhez tartozik.

A zsűri külön arannyal értékelte a bonbonoknál a helyi alapanyagok használatát is, amelyben szintén aranyat szerzett a Demeter Chocolate Irsai Olivér szőlőpálinkával ízesített bonbonja. Azaz Ádám rögvest két aranyérmet is szerzett az idei International Chocolate Awards-on.

Furcsa dolog ez az idő. Elnézem a Nőket. Hevernek a kanapén, prücskörésznek, Zsófi olykor még unatkozni sem átall. Én meg egyre inkább azt érzem, hogy legértékesebb kincseim egyikévé vált maga az idő, ami nem kegyelmez, nincsenek a Mátrixból vett lassulások, a párhuzamos univerziumok és Hermione időnyerője is várat magára, nekem magamnak kell kialakítanom a ritmusomat úgy, hogy ne egy versenyfutás legyen az életem. Inkább egy ügyes szisztémát építek, amiben mindennek megvan a helye, mégis rugalmas, könnyen alakítható, és nem a saját magam hajszolása a cél, hanem pont az, hogy a lehető legkényelmesebben oldjam meg a feladataimat.

Ezért szeretek itthonról dolgozni. Nagy teher, sőt igazi kihívás, de már itt lecsípem a munkába járás idejét, és amíg más a héven tömörül, addig én már javában a következő havi gasztronómiai magazint szerkesztem.

Ugyanez a bajom a mozgással is. Nagyon szeretek mozogni. Nagyjából 20 éves koromban jöttem rá, hogy amitől a tornatanáraim – semmilyen eszköztől vissza nem riadva – el szerettek volna tántorítani, az nekem jó. Oldja a feszültséget, segít gondolkodni, jót tesz a szervezetemnek, és a legfáradtabb változatomat is azonnal feltölti. Éveken át lelkesen kick-boxoltam, kipróbáltam az összes fantázianévvel illetett közösségi padra fel- és leugrálást, jártam biciklis órákra, elmélyült pillanataimban, éveimben a callanetics látványra könnyű feladatsoraiban kerestem a megvilágosodást, aztán néhány éve ráleltem a társamra, a futópadra.

Le kell szögezni, hogy nem futok. Na, ha valamit elintéztek ezek a tornatanárok és a Czakó utcai véget érni nem akaró Cooper-tesztek, az a futás. Egyszerűen nem szeretem, viszont gyalogolni, gyorsgyalogolni kifejezetten imádok, úgy pörgeti ki belőlem a fáradtságot és ad teret a szertefutó gondolataimnak, hogy munkásabb időszakokban minden reggel leverekedtem magam az egyik közeli terembe, hogy – a békási tömbházak és az alattunk futó tizenegyes út megnyugtató látványát figyelve – kigyalogoljam a problémáimat, és elérjek a megfejtésekhez.

De akármennyire a kertek alatt közlekedtem és választottam a legmegfelelőbb (felszereltség, megközelíthetőség, tisztaság) termet, több időt töltöttem a kocsiban, mint amennyit ténylegesen a futópadon gyalogoltam, hegynek, boldogan.  Ennek ellenére állhatatosan jártam, egy nagyobb felújítási munkáig, amely teljesen ellehetetlenítette a próbálkozásaimat. Feladtam, elkezdtem a környék utcáit róni, de hol esett, hol sötét volt, hol csak hideg és nekem kifejezetten hiányzott a megszokott rutinom. Azaz a gyaloglás elmaradt. Néha-néha nagyobb távokat megtettem, de a napi, vagy kétnapi rutin, amelyet nem csak a szervezetem, hanem az agyam is megszokott, rettentően hiányzott.

Pótcselekvésként előkaptam a callaneticshez jól passzítható, ismerős mozdulatsorokkal operáló jógát, amibe ideig-óráig fülig beleszerelmesedtem, majd jött a felismerés, hogy a dinamikus jógát nem kedvelem, a klasszikus, kitartott pózokkal dolgozó jóga mellé kéne az intenzív mozgás. Azaz visszatértem az eredeti problémámhoz: hogyan fogok én hatékonyan gyalogolni?

Az otthoni pad lehetősége meg sem fordult a fejemben, egészen addig, amíg rá nem leltem a Mediwel OTO Antelope futópadjára, ami kifejezetten otthoni használatra terveztek és nem tévedés: összecsukható. A színe és az áramvonalas formája már csak a hab volt a tortán.

Az OTO Antelope paddal visszakapom a mozgás szabadságát, akkor és annyit gyalogolok, amennyit jólesik, nem kell lesnem, hogy épp lejár-e a bérletem, hoztam-e inni, van-e nálam törölköző. Nem kell azzal szembesülnöm, hogy az öltözőt és a hozzá tartozó helyiségeket olyanok is használják, akikkel nem vagyunk azonos véleményen a tisztaságról és a rendről, vagy nem kényszerülök abba a helyzetbe, hogy edzés után izzadtan üljek autóba és úgy jöjjek haza.

Az OTO Antelope futópaddal visszakapom az időmet, az utazással, a dugókban töltött percekkel, félórákkal már nem kell felszoroznom a sportolásra szánt időmet, rugalmasan, a folyvást alakuló napirendembe tudom illeszteni a mozgást, s ki tudja, egy nap talán már nem csak gyalogolni, hanem futni is kedvem támad.

Addig meg a nappaliban, vagy az épp tavasza forduló teraszon róhatom gyalogos kilométereimet, tehetem helyre a gondolataimat, töltekezhetem fel, arról nem is beszélve, hogy a példa bizony ragadós. A kényelemhez szokott Nőkben is – láttamra és a mutatós pad láttára – megszületett az igény a mozgásra, Zsófi boldogan fut, figyeli a maga mögött hagyott távot, közben feldolgozva a tápanyag és a mozgás közötti kapcsolatot, Anna is sétál, ha épp kedve támad, és a férjemben szintén ott a felismerés, amely egyszer talán a mozgás örömévé válik.

Újpest számtalan csodát tartogat. A jobbnál-jobb éttermei mellett most már saját ginfőzdéje van, nem is akármilyen, az ország egyetlen olyan üzeme, amely nem mellesleg, a szabad kapacitások lekötése gyanánt készítik a gint, hanem azért, mert az itteni csapat erre az italra esküdött föl, ebből szeretné a lehető legjobbat kihozni.

A nem túl impozáns külső környezetből érkezve szinte üt a húszas évek Amerikája, már várom, hogy a falon lévő – nagyon izgalmasan megszerkesztett, színvilágában harmonikus, mégis mozgalmas – Opera Gin Budapest cégér elé belibben a tánckar, hogy Luhrmann egyik tökéletes jelenetével átvezessenek egy másik századba.

A ginfőzde valóban egyedülálló, a kézműves módon, London Dry módszerrel előállított ital ízei meglepően összetettek, a hagyományos gineknél valamivel fűszeresebb, citrusos ízvilág nagyon szép, harmonikus.

A gin felfutása az elmúlt 10 évben igazán látványos, ma már szinte a whiskyvel vetekszik a népszerűsége és a koktél alapanyagok között is előkelő helyet foglal el, éppen ezért az Első Magyar Gin Manufaktúrában koktélokhoz való gin előállításán is dolgoznak, amelyeket bároknak szeretnének majd értékesíteni.

Az Opera Gin Budapest ízét meghatározó jegyek között kifejezetten magyar alapanyagot szintén találni. A borókabogyó a Kiskunsági Nemzeti Parkból van, az italba kevert levendula pedig egyenesen Tihanyból érkezik. Ezen kívül angelika gyökér, koriandermag, írisz gyökér, édesgyökér, grapefruit héj található a magyar ginben, a csavart pedig – a levendula mellett – a citronella, az ánizsmag, a kubebabors és mák adja.

A távlati tervek között nem csak a speciális koktélgin szerepel, hanem a nevet és logót inspiráló Opera környékére tervezett bár is a bakancslistán van. A legközelebbi megmérettetés pedig május elején vár a ginre és megálmodóira, hiszen ekkor mutatkozik be a Vienna Gin Festivalon, nyáron pedig a londoni Junipaloozára készülnek, ahol a feltörekvők szekciójában mutatkoznak be.