MIRELLE | gasztro- és lifestyle magazin

El se hiszem, hogy már két éve volt, amikor a Nőkkel a dzsungelt jártuk, kakaóültetvényeken és kávéfarmokon múlattuk az időt Costa Ricában. Az élmény tulajdonképpen azóta is konstans tart, mindig akad valamilyen apróság, apropó, amelynek nyomán újra Közép-Amerikában vagyunk.

Most épp a Nespresso új, limitált szériás kávéja adta meg a flow-mban a lökést, a Costa Rica-n tapasztalt csodálatos kávékultúrát hozták el, nem csak nekem, hanem az összes Nespresso rajongó számára.

Ezt a 100% arabica kávét gondosan válogatva, kézzel szüretelik Costa Rica felföldi, vulkanikus talajú ültetvényein, majd 12 órán át 65-70 fokos természetes termálvízben áztatják (ebből is akad egy kevés az vulkánok országában).

Az egyedülálló feldolgozási mód során az ásványi anyagok teljesen átitatják a kávébabokat, felerősítve azok finomabb karakterjegyeit.

Ezzel az eljárással készített kávét még mi sem kóstolhattuk meg ott, mivel a módszert szabadalmaztató helyi termelők kizárólag a Nespressonak készítik el ily módon a kávét.

A termálvízben áztatott kávé malátás, édeskés, gabonás jegyekben gazdag eredményt ad, amely tökéletesen kiteljesedik espresso és lungo formájában is, de tejes kávéitalként is javasolt a fogyasztása.

Bár jó lenne nagyot sóhajtva azt hazudni, hogy “Beh, de hosszú volt ez a tél!”, a mi telünk inkább rövid, de zaklatott és kimerítő volt. Ahogy már írtam, ikrekkel felvételizni  nyolcadikban pont az, amit az ellenségeimnek kívánnék, ha a lehető legaljasabb módon szeretném őket a gyehennára vetni. Sebaj, lassan vége, mi pedig hol győztünk, hol csak tanultunk, de többek lettünk és sokkal fáradtabbak is a megszokottnál.

Persze a tavaszi fáradtság, a szervezetünk évszakváltása is közrejátszott, közrejátszik abban, ahogy most érezzük magunkat, de ebben az a jó, hogy lehet ellene tenni. A tavasz virágaival már egy ideje próbálom feldobni az otthonunkat, a húsvétot hónapokkal megelőzően kitettem a tavaszi, nyuszis dekorpárnáinkat, hogy színükkel, mintájukkal – kicsit a tudatunk alatt – segítsenek minket. Ezen kívül nagyobb mennyiségű endorfint termeltetek a kedvenc ételeinkkel, a legkedvesebb sorozatainkkal, Bolyhos is jön és teszi, ami egy majdnem terápiás nyúl dolga.

De az igazi mégis az lesz, ha kinyílik a teraszajtó és indul a szezon. Jönnek az ültetés napjai, a tervezésé, a nagytakarításé. Amikor kikerülnek az új fűszernövények, megszületnek az elképzelések, a magról nevelt apróságaink kidugják a fejüket a földből, mi pedig kint ülünk, először inkább csak a napon, majd a félárnyékban, harapjuk a levegőt, isszuk a Pilisből érkező levegőt, töltekezünk.

Aztán szépen-lassan, ahogy megjelennek a primőrök, ráállunk a tavaszi étkezéseinkre, kisebb adagokban, többször falatozunk, odafigyelünk a kellő mennyiségű víz fogyasztására (tudnám, miért olyan nehéz néha?!), visszatérünk a grillezett fogásainkhoz, jöhetnek a hatalmas saláták, a legegyszerűbben összeállított, gondosan előkészített húsos fogások, a fűszeres vajjal locsolgatott grillzöldségek, vagy párolt rokonaik, a tavaszi főzelékekről nem is beszélve.

Egyszóval: a magam részéről tavaszra vágyom, felhőtlen, kötetlen, boldog, egészséges tavaszra. Reméljük, a hétvégén beköszönt és sokáig velünk marad.

Bolyhossal hétvégén tuti ültetünk, ebbe a gyönyörű üvegházban a kedvenc klasszikus fűszereink mellett, turbolya és zsázsa kezdni majd meg a földi pályafutását.

Soha nem vágytam négy lábú csirkére, de a sok serclis kenyér már régóta kísért álmaimban. Gyerekként és fiatal felnőttként is imádtam a roppanós kenyérvéget, ha lehet – étteremben – most is azután a falat után nyúlok, de itthon lemondtam róla, ahogy az anyák jelenős része egy idő után csak a csirke mellehúsáért rajong (ja, nem, csak az marad), addig itthon Anna sercli-imádata kiütött a nyeregből, és maradtak a karéj ilyen-olyan részei.

A Gourmet Fesztiválon viszont lesz sercli, azt ígérik, meg paprika és sör, azaz igazi magyaros, klasszikus hangvétel ígérkezik, majális a javából. De lássuk, hogy pontosan mit is kínálnak nekünk:

A paprika, a sercli és a sör adja majd az inspirációt idén a fesztiválon részt vevő séfeknek. Az előző két évhez hasonlóan idén is kulcsszavakat jelöltek ki a szervezők, amelyekről kedvére asszociálhat a több mint 50 kiállító étterem csapata amellett, hogy konyhájuk kínálatából elhozzák kedvenc fogásaikat, és a fesztiválra kitalált ételeiket.

A gasztronómia rajongóinak legnagyobb közép-európai ünnepén ezúttal is számos kiemelkedő hazai és külföldi séf ad exkluzív vacsorát: az osztrák és mediterrán konyhát vegyítő, kétcsillagos bécsi Konstantin Filippou fúziós ízeit és fesztelenségét, az egycsillagos szöuli Lee Dzsong-kuk évtizedekig érlelt szószait és marinádjait, Iván és Szergej Berezutszkij, a moszkvai Twins Garden ikerpár séfjei pedig hatalmas hazájuk számtalan kreatívan feldolgozott alapanyagát hozzák a Millenárisra.

A Millenárisra érkezik a legjobb olasz pezsgőházként emlegetett Ferrari is, amelynek válogatott tételeihez a Stand éttermet jegyző Széll Tamás és Szulló Szabina főz egy megismételhetetlen ebédmenüt. Bemutatkozik az albán Bledar Kola, aki a világ egyik legjobb éttermeként számon tartott koppenhágai Nomában gyűjtött inspirációt ahhoz, hogy hazája egyszerre balkáni és mediterrán hagyományait újraértelmezze, és ott lesz Max Stiegl is, aki a Fertő-tó melletti éttermében újítja meg Burgenland konyháját belsőségekkel és gőzgombócokkal.

Több mint 10 éve, mióta étteremtesztelőként és éttermi szaktanácsadóként dolgozom, soha nem értettem, hogy az éttermek miért spórolnak a kávén. Az ország legmenőbb, legfelkapottabb helyein zártam pocsék feketével az estét, ami nem csak pillanatnyi keserűséget hagyott a számban, hanem az egész, gondosan, rengeteg munkával, kitűnő alapanyagokból felépített vacsora töretlen ívét tette semmissé.

Természetesen sok esetben a pénz áll a dolog mögött, a tulajdonosi kör számára a számok olykor nagyon kecsegtetők, az ajtón kopogtató két-három ismertebb márka ügynökétől pont az hallják, amit szeretnének, hogy nem kell beruházni még ebbe is, hanem hozzák a gépet, jön az összes kiegészítő, és csak kicsit lesz drágább az alapanyag, mintha – egy nagyobb beruházással – a saját vagy szakértő ízlésében bízva, valódi minőség mellett döntenének.

Szerencsére a velem dolgozó éttermekben, cukrászdákban vagy eleve megvolt a nyitottság a jóra, sőt a legjobbra, vagy nagyon hamar belátták, hogy a vendéglátás akkor válik kerek egésszé, ha nem csak az ételekre, az enteriőrre és a borlapra fordítanak nagy figyelmet, hanem a kávé is megkapja az őt megillető reflektorfényt, és valóban olyan fekete kerül a vendégek elé, amelyre büszke lehet a hely, amely méltó kiegészítője a menünek, vagy adott fogásnak.

Az évek során ez a szembetűnő hiányosság nem csak nekem fájt, számtalan kollégámmal szót emeltünk a kávéért, annak méltó kezeléséért, már csak a saját jól felfogott érdekünkben is. S így, röpke tizenév után ez már díjakban is megmutatkozik, a szakma szépen lassan rászorítja az igényesebb vendéglátóhelyeket a minőségi kávé választására.

A Nespresso támogatásával létrejött Az Év Éttermi Kávélapja díj célja, hogy az éttermek felismerjék, érdemes nagyobb figyelmet fordítaniuk a minőségi kávéválasztékra annak érdekében, hogy vendégeik számára teljessé tegyék a náluk szerzett gasztronómiai élményt.

Az idén először átadásra kerülő díjnál közel háromszáz vendéglátóhelyen tesztelték a kávékínálatot és annak színvonalát. A felmérésből jól látható, hogy azokban az elsőrangú éttermekben, ahol az étel minőségére is nagy hangsúlyt fektetnek, ott a kávé minőségére is egyre jobban odafigyelnek, de sok esetben még ezeknek az éttermeknek is csak elenyésző százalékában található széles kávéválaszték, vagy a kávé készítésére valóban alkalmas, szakképzett személyzet.

Ennek fényében kíváncsian várom, hogy vajon melyik lesz az a 10 legjobb étterem, ahol idén már nem csak a hagyományos tételek vizsgálata alapján dől el a sorrend, hanem igenis szerepet játszik majd a kávé mibenléte, elkészítésének magas foka is.