MIRELLE Atelier

Az autómosóba vinni a kocsit egy időben kifejezetten férfias dolog volt. A férjem például rendszeresen eljárt egy időben bandázni az egyik barátjával. Jól beadták a verdát a mosóba, addig elszédelegtek egy kávézóba, beszélgettek. Ennek egy egészen kifinomult változatával Albániában találkoztam újra, ahol a bizniszteremtés alapja sok esetben egyetlen egy slag birtoklása volt, amely köré némi ponyvát húztak, majd Lavazo-nak, mosodának nevezték ki, de olyan soha nem volt, hogy a Lavazo-ban ne lehetett volna inni, enni valamit.

A nagy albán körútjainkon rendesen rá is szoktunk, hogy az aszfaltmentes országutak után egy-egy lavazo-ban tegyünk helyre a saját lelki békénket és a kocsiét is. Ilyenkor őt alaposan megtisztították, mi pedig a helyi kínálatból szemezgetve ebédeltünk, kávéztunk, fagylaltoztunk.

Aztán sokat viccelődtünk rajta, hogy ezt az üzleti rést a magyar kollégák miért nem képesek megtalálni.

Tegnap kiderült, hogy nem csak az albánoknak jutott eszükbe ez a remek gondolat, hanem Angyalföld szívében is született egy olyan hely, ahová érdemes egy ebédre, vacsorára begurulni, vagy így, Mikulás és karácsony tájékán egy jó forralt borra, alkoholmentes forró almás limonádéra betérni, nézni az ünnepi dekorációt, élvezni a konyha kínálatát, amíg a kocsink visszanyeri eredeti pompáját.

Tegnap este megkóstoltuk a Fáma ünnepi menüjét, amivel a karácsonyi időszakban várják a hozzájuk érkezőket. A szilvakrémleves nudlival gazdag és hatalmas adag volt, afféle inverz elgondolása a szilvás gombócnak, a krumplilevest akár anya is főzhette volna, igazi házias, klasszikus, az újragondolás szelétől megóvott fogás volt.

 A főételek közül nekem egy lazacos burgerre esett a választásom, míg a többiek egy tisztességes adag baconbe tekert sertésszűzzel ismerkedtek, amely szarvasgombával ízesített krumplipüré ágyon érkezett. A hamburgerem ugyancsak méretes adag volt, a mellé kínált diós remulád nagyon el volt találva, a roppanósra sült édesburgonyával tökéletes egységet alkottak, nem véletlen, hogy többen is az én köretemre pályáztak a társaságból.

A desszertnek – a finom és méretes adagok okán – már nem nagyon maradt hely, de azért a pohárban kínált répatortának csak nem bírtunk ellenállni.

A Fámába érdemes családilag ellátogatni, az autómosást egy közös ebéddé nemesíteni, de befuthatunk ide egy csajos forró csokizásra is, amíg szépülnek a járgányok, napos időben a téli időszakra rendszeresített kinti standok kínálatából szintén érdemes csemegézni, egy kis gesztenyét, forró limonádét vagy épp pirított magvakat ropogtatva várni, esetleg nézni, ahogy a téli utak és az időjárás által megcincált autónk visszanyeri régi fényét.

De a Fámába szerintem autó nélkül is érdemes elugrani, a házias, bisztró jellegű kínálatot kár kihagyni azért, mert esetleg tömegesen közlekedünk, vagy biciklivel járjuk a várost.

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy a Traktor tipikusan a gombhoz a kabát esete. Hiszen ebben az esetben degradálnám azt a gasztronómiai műhelymunkát, amely a Traktorban zajlik, holott az éttermeknek ez a szíve, ha nincs jó konyha, akkor hiába a hibátlan enteriőr.

Bicsár Attiláék izgalmas, vagány stílusa megérdemelte a környezet megújítását, a Traktort öt nap leforgása alatt olyan hellyé formálták, amely már jól tükrözi a benne jelen lévő gasztronómiát, sejtetni engedi az érkező vendég számára, hogy asztalhoz ülve, vagy a bárpulthoz sétálva mire is számítson, ha betér a Traktorba.

A Traktorban pezsgés van, a fúziós konyha legjavát felvonultató étlap, az alapanyagok, azoknak elkészítési módja és kombinálása már maga ad egy folyamatos dinamizmust a konyhának, és a vendégeknek is. Bicsár Attila konyháját nem csak a sokszínű játékosság jellemzi, hanem a fogások összes elemére fektetett hangsúly, amelynek jegyében a Traktorban a köretek kiválasztása majdnem olyan fontos, mint a főfogások meghatározása. A magyar alapanyagokból kiinduló, enyhén ázsiai vagy épp dél-amerikai hangvételű köretté nemesedő tételeket a vendégek meg is oszthatják egymással, ezt elősegítendő nem a főtétellel együtt érkezik a legtöbb esetben a köret, hanem külön tálalva.

A konyha lazaságát, magabiztosságát jól jellemzi az, ahogy az újranyitást megünnepelendő rendezvényen egy negyven kilós tonhal adta a vacsora alapját, amelyet a közönség szeme láttára kezdtek el feldolgozni, majd nagyon hamar érkeztek is a halból készített nagyszerű fogások.

A konyhához igazított vendégtér kifejezetten izgalmasra sikeredett, a feladatot a nemrég nemzetközi Red Dot elismerést kapó Laki Eszter, és a dániai tapasztalatokkal is rendelkező Csap Viktor kapta, akik a tervezés és kivitelezés során töretlenül szem előtt tartották az étterem stílusát, hangvételét, hogy ennek leképezése szülessen meg az enteriőrben.

Az elképzelés jól sikerült, a tér kellően pezsgő, barátságos és modern, jól jellemzi a Traktor vagány, sokszínű konyháját.

Furcsa könyv Emmanuelle Pirotte alkotása, a Ma még élünk. Az ügyes felütésű, könnyed módon, egyszerű eszközökkel, de hathatósan atmoszférát teremtő könyv tulajdonképp egy kamaradráma. A hátteret a II. világháború, a normandiai partraszállás emléke, a portyázó német- és amerikai egységek adják, de valójában minden bent, egy pincében, vagy inkább bennünk játszódik.

A könyv kifejezetten könnyen olvasható, gördülékenysége a forgatókönyv alapnak köszönhető, amelyből Emmanuelle könyvvé nemesítette a történetet. A plasztikussága, a kezdetektől jól fenntartott feszessége, a jó arányban megjelenő leíró részek mind értelmet nyernek ennek a ténynek az ismeretében.

A történet főhőse egy amerikai álruhás SS-tiszt és egy zsidó kislány, akinek rövid életét semmi más nem jellemzi, mint a folyamatos menekülés, rejtőzködés, a mimikri, amelyben ez az emberpalánta nem megtört fénytelen árnyék lesz, hanem a benne lévő őserő minden egyes megmérettetés után erősebbé és erősebbé faragja.

A két sors, a két önmagát megacélozó jellem, a maga érzelmektől mentes túlélési stratégiájával mégiscsak – pont a megmagyarázhatatlan érzelmek okán – egymásra talál, és nagyon gyorsan, szinte minden időbeliség nélkül kialakul közöttük egy rendkívül soros kötelék.

A könyv ezzel az alappal indít, majd szereplőit egy ardenneki pincéjébe irányítja, ahol még fülledtebbé válik a dráma, a valós történések előterében az írónő a pince lakóinak, az ő egyéni sorsuknak a felvonultatásával próbál kaleidoszkópszerű, összetett képet adni az össztársadalmi változásokról, bemutatni azt, hogy kit hogyan érint az öt éve húzódó háború.

Emmanuelle könyve a gyerekre irányított, aprócska motívumból világméretű tragédiára rámutató perspektívájával felidézte bennem a Könyvtolvaj hangvételét, de azzal ellentétben itt a remény sokkal nagyobb hangsúlyt kapott, a legdrámaibb jeleneteknél is érezhető volt egyfajta biztonság, amivel az író kivezette főszereplőit újra és újra a halál torkából.

A könyv egyenletes tempója sajnos a végére elveszett, a végső, mindent eldöntő jelenet után gyors snittekben, térben és időben is ugrálva, szinte csomagban kaptam az információkat és az érzelmeket, amelyek így egy szerethető, kicsit kiszámítható, de mégis suta véget adtak az egyébként háromnegyedéig gondosan felépített könyvnek.

Bár még épp csak emlékké halványulnak a nyári szigetes élményeink, a Nőkkel már bőszen tervezzük a következő szezont. Szerencsére a Sziget is beizzította már a 2020-as motorokat, így az early bird jegyek mellett sorra jönnek ki a fesztivállal kapcsolatos információk.

2020-ban a Szabadság Szigetére már Szitizen Prime bérletek válthatók, és a leggyorsabb vásárlók egy olyan ajándékcsomagot is kapnak, amiben egyedi, környezettudatos szigetes ajándékok lesznek, az organikus anyagból készült pólótól kezdve az újrahasznosított papírtextil hátizsákig.

Illetve ma indul Hajós András, a legnagyobb videómegosztón nagy sikerre futó, Dalfutár című műsorának harmadik évada, amely most a 2020-as Sziget himnusz megírását tűzte ki célul.

A műsorban alkotó zenészek, szövegírók, producerek és énekesek olyan slágert szeretnének alkotni, amely valóban minden szempontból megfelel a Sziget életérzésnek. A sláger megszületéséhez a Dalfutár koncepciója jól illik, amelyben négy alkotó – szövegíró, énekes, zeneszerző és producer -, egymásról nem tudva, egymástól független dolgozik egy-egy dalon, majd összejőve együtt finomítanak a produkción. A Sziget dalok januárig fognak megszületni, ezután dől majd el, hogy melyik lesz végül a Sziget hivatalos himnusza.