Az idei szezon nagyon izgalmas felhozatalt tartogat a gasztronómia szerelmesei számára, ebből a merítésből könnyen megajándékozhatjuk magunkat, illetve megtalálhatjuk a barátaink, szeretteink számára is a megfelelő, az adott személy beállítottságához tökéletesen illeszkedő szakácskönyvet.
A mostmutasdmeg sztárok mellett a régi nagy klasszikusok is újra szóhoz jutnak a piacon, a magyar szakácskönyvek között számtalan valós, értékes beltartalommal bíró példányt találhatunk, ha egy kicsit alaposabban megnézzük a kínálatot.
Janits-Szabó Virág: Buddha-tálak
Janits-Szabó Virág előző szakácskönyvét is nagyon elmélyülten fogattam, a recenzióírásra készült lelkem a sorok olvastán önkéntelenül belassult, felvette a szerző bölcs, megfontolt ritmusát, amely az első oldaltól megfogta az olvasót, kézen ragadta, és féltő, óvó gonddal vezette át buddhista szellemiségű szakácskönyvén. A mostani könyv egy nemzetközileg évek óta felkapott, nálunk nagyjából 1-2 éve megjelent trendet vesz górcső alá, ez pedig a Buddha-tál. A Buddha-tál lényege a teljesség, az étkezéshez összeállított fogások, alapanyagok, főzési eljárások, fűszerek kölcsönhatásából születő egység, amelyet nem csak a keleti konyha fogásaival mutatja be Virág, hanem kifejezetten európai konyhákra és alapanyagokra hangolt változatokon keresztül ismertet meg a Buddha-tálak filozófiájával. A könyv addiktív, én a bemutató után egy hétig csak ilyen tálakban gondolkodtam, annyira magával ragadó módon kaptam meg az első instrukcióimat ehhez a művészethez.
Váncsa István: Lakoma, a francia konyha legfinomabb ételeiből
Váncsa maga egy intézmény, egy elképesztően erős kifejezési móddal megáldott reneszánsz ember, akiben a tudás nem csak halmozódik, hanem azt – írásban és szóban – képes átadni. Egy vele töltött ebéd felér egy kisebb szemináriummal, ahogy az a héten én is megtapasztalhattam. Kis asztaltársaságunk a legújabb Lakoma kóstolására gyűlt össze, de a végén az evés és a jegyzetelés között kellett valami egészen lehetetlen egyensúlyt teremtenem, mert az étel is kedvemre való volt, és Váncsa István szavaiból sem volt kedvem túl sokat elvesztegetni (minden második aranyat ért). A Lakoma egy autentikusnak szánt francia receptgyűjtemény, amely a mostanság franciaként ismert haut cuisine mögötti valós, paraszti konyhán alapuló francia gasztronómiát hivatott bemutatni az olvasónak. Váncsa könyvében a képek helyett a leírások, az esszék és a novellák beszélnek, hitelességét, autentikusságát jól jelzi a forrásjegyzék, és a korábbi könyvek tapasztalata alapján ez sem fog senkinek csalódást okozni.
Alexis Gabriel Ainouz: Így főz egy francia srác
Az autodidakta youtuber szakács videó számos fiatal számára hozták közelebb, tették közérthetőbbé a francia konyhát. A most megjelent szakácskönyv is ezt a kötetlen, laza, pettyet őrült, de minden ízében francia jelleget hordozza. A leírások, a képi megoldások egy új generációnak szólnak, őket buzdítva arra, hogy igenis készítsék el a kedvenc ételeiket otthon, hiszen semmi ok az aggodalomra, ha követik Alexis leírásait, akkor biztosan sikerülni fog. A könyv természetesen jóval több egy egyszerű szakácskönyvnél, mini francia gasztrolexikonnal gazdagított, konyhatechnológiai leírásokban bővelkedő, de ezek az anyagok is mind úgy kapnak helyt a könyvben, hogy ne tűnjék lexikális tudásnak a bennük felhalmozott információ, inkább afféle laza kitérő, plusz okosság, hogy még jobban sikerüljön a crêpe, még ígéretesebb legyen a felaprított vöröshagyma, és még jobban megismerjék a fiatalok a francia gasztronómiát.
Csigó Zita: Morzsaparty
Az utóbbi években – a klímakatasztrófa tudatosodása okán is – egyre jobban szembesül a világ, és természetesen mi fogyasztók is azzal, hogy milyen elképesztően pazarló életmódot folytatunk, a megtermelt és megvásárolt élelmiszereink hány százaléka megy pocsékba, végzi a szemétben, ahelyett, hogy beteljesítené a sorsát: hasznos tápanyagként feldolgozásra kerülne a konyhánkban. Erre a jelenségre hívja fel a figyelmet Csigó Zita könyve, és ad számtalan javaslatot arra nézvést, hogy hogyan kerüljük el az otthoni élelmiszerpazarlást. A könyv fejezetei ügyesen játszanak az alapanyag fogalmával, megmutatva, hogy nem csak a nyers alapanyagok vannak veszélyben, a nagyobb adagban elkészített, elunt készételek megmentésére ugyancsak szolgál tippekkel. A hagyományos, a hétköznapi konyhában fellelhető maradékok mellett az ünnepi időszakban – szinte minden háztartásban – felgyűlő extrább fogások túlélésére is vannak stratégiái. Emellett felkészíti az olvasót, hogy arra, hogy ne csak a már megvásárolt tételei esetén legyen a lehető leghatékonyabb és legtudatosabb, hanem receptpárokon keresztül azt szintén megmutatja, hogy már az alapanyagok beszerzésénél hogyan minimalizálható a későbbi esetleges pazarlás.
Gáspár Bea: Bea konyhája
Gáspár Bea az elmúlt évtizedeket a képernyőn töltötte, az ország jelentős része számára ismerős. Gasztronómiai ismereteit, sok éves konyhai tapasztalatát, kedvenc családi receptjeit adja most közre egy szakácskönyvben. A beltartalom meglehetősen sokszínű, a receptek során lekövethető Bea életútja, amelyben ott vannak a nagymamáktól, rokonoktól örökölt ízek, leírások, a cigány konyha elképesztően egyszerű, kevés és olcsó alapanyagra hangolt, de mégis karakteres ételei, valamint Bea kedvencei és a család körében osztatlan sikert arató fogások teszik teljessé a választékot. Ez a gyűjtemény nagyon jól forgatható a hétköznapokon, de érdemes vendégváráskor, családi ünnepekre való készülések idején ugyancsak érdemes elővenni, átolvasgatni, ihletet meríteni, vagy csak szépen, soronként lekövetni Bea receptjeit.
Yotam Ottolenghi: Egyszerűen
Ottolenghi könyveit lapozva az ember a legjóllakottabb állapotában is biztosan megéhezik. Ez most sincs másképp, a világ alapanyagiból készülő, a Kelet varázslatos fűszereivel megbolondított fogásait megrendelni is szívesen megrendelné az ember, de igazából a megfőzésük sem ütközik semmilyen akadályba. Az Egyszerűen-nek pont ez az erőssége, a megszokott Ottolenghi minőséget kapjuk, varázslatos fotókkal, egyértelmű, részletes leírásokkal, és olyan jelzésrendszerrel ellátva, amely tovább egyszerűsíti a receptek kiválasztását. Bár a húsok és a halak is külön fejezetet kapnak a könyvben, az Egyszerűen kitűnő ajándék vegetáriánus, flexiteriánus és vegán ismerőseink, barátaink számára, hiszen a receptek nyolcvan százaléka teljes mértékben belesimul a húsmentes életmódot folytatók számára. A desszertfejezet szűk, de nem elhanyagolható része a könyvnek, amelyben kifejezetten házias tételek szerepelnek, lefedve az egész évet, kezdve az eperszezont tartogató tavasztól, egészen a brownie-szerű svájci kekszekkel érkező télig.
Yotam Ottolenghi, Hellen Goh: Édes
Ezt a könyvet minden süteményimádó, édesipari konyhatündér, kezdő házicukrász imádni fogja. Nem feltétlen kell ajándéknak szánni, már most megvehető, és akkor az aprókekszes fejezet csodás tételeinek egy részét az ünnepekre el is készülhetnek. A könyv nagyon szép merítéssel dolgozik, egy kalap alá véve a világ desszertkínálatát, megmutatva belőle a legjobbakat, ügyesen szelektálva és fejezetekbe szervezve, hogy mindenki megtalálja a számára kedves süteményeket, desszerteket. A könyv fenyeget annak kockázatával, hogy csúnyán elhízunk, és mire kisütjük a teljes tartalomjegyzéket, addigra készen állunk a pályamódosításra, de szerintem Ottolenghi Édes könyve megéri ezt a rizikót. A receptek a szokott, ellenállhatatlan, de a végletekig egyszerű képi világgal karöltve érkeznek, az alapanyagok megadása precíz, a készítést leíró szöveg körültekintő, és megfelelő mértékben részletes, a receptek összességében közérthetők.
