MIRELLE Atelier

Mostanában ráálltunk a palacsintagyártásra. Az valahogy kötelező eleme lett a péntek estének, és ha nem túl éhes a csapat, akkor a szombati reggelünket is megédesíti, legalábbis a korán kelőkét biztos. A tészta bekeverése és sütése az én reszortom, de a héten Anna azzal lepett meg, hogy Alex, a francia srác szakácskönyvében található crêpe leírását addig tanulmányozta, amíg a hazaérkeztemre francia palacsinta formájában materializálódott.

A crepe, azaz a franciák a miénkre sokban emlékeztető palacsintája tartalmas történet, sok-sok vajjal, teljes tejjel és elképesztően sok tojással készül. Miután a vajat finoman le kell barnítani a felhasználás előtt, ezért ennek a tésztának meglepően kellemes mogyorós íze van, így nem igényel túl sok, illetve túl intenzív tölteléket.

Crêpe

4,5 dl teljes tej

3 db nagyobb tojás

13 dkg finomliszt

1 dkg cukor

6 dkg vaj

csipetnyi só

Anna egy nagy keverőtálba felütötte a tojásokat, majd hozzáadta a tejet, elkeverte. Ezt követően – folyamatos keverés mellett – jöhetett a cukor, a só és a liszt is. A vajat egy kisebb serpenyőbe tette, majd közepes lángon megolvasztotta, és egészen addig kevergette, amíg „énekelni” nem kezdett, és ügyesen lebarnította, majd hagyta kihűlni, végül a tésztához adta.

Anna a napokban egyszer csak előállt egy rakat ötlettel, hogy mi mindent enne, főzne. Az inspirációt a karácsonyi ajánlómban már dicsért, általa véletlenül megtalált Francia srác szakácskönyv adta, amit este – lelkes narráció mellett– meg is mutatott. Most egy perzsa rizst készített belőle, amihez köftét adtam, mert vannak a családnak olyan tagjai, akik számára egy színes, illatos rizs sajnos önmagában nem ér fel a teljes fogás nyújtotta élménnyel.

Perzsa sáfrányos rizs

35 dkg basmati rizs

9 dl víz

12 szál sáfrány

15 dkg aszalt meggy vagy vörös áfonya

7 dkg pucolt, sótlan, pörkölt pisztácia

2 db bio narancs (kezeletlen héjú)

Anna a sáfrányt egy bögrébe öntötte, majd vizet forralt és két evőkanálnyival felöntötte, és lefedte. A rizst szitába borította, és két részletben, nagyon alaposan kimosta folyó víz alatt, majd egy lábasba borította és kilenc deci vizet adott hozzá. Lefedte, felforralta, majd kis lángon 15 percig párolta. Amíg párolódott a rizs, addig a pisztáciát és a vörös áfonyát durvára vágta. Utána a fedőt leszedte és hagyta 5 percet gőzölögni a rizst. Ezt követően a felét egy tálba borította ráöntötte a sáfrányt, villával elkeverte, hogy minden szem megszínesedjen.

A többi rizst egy nagy tálra halmozta, rátette a sárfányszínű rizst, majd megszórta a pisztáciával, vörös áfonyával, és két narancs héjás finoman ráreszelte (erre a legjobb eszköz az, ami szép, hosszú csíkokban szedi le a citrusok héját, anélkül, hogy a fehér része is vele menne.

És már tálalta is. Mi köftével ettük, de humusszal, vagy mentás-joghurtos raguval is el tudom képzelni.

rizs

Az utóbbi két évben csodás új szokásokat vettem fel. Például rendszeresen eljárok reggelizni Ildi barátnőmmel. Egyszerűen rákaptunk az ízére, kutatjuk a minőségi helyeket, ahol jót ehetünk, a magunk békés, olykor fél napokat is felölelő módján. Nem könnyű a sok felkapott, fenszi, magamutogató kirakathely között meglelni a kissé szótlan kincseket, de pont ez a kihívás ebben a nagy közös bruncholásban, hogy meg kell dolgoznunk az ideális délelőttjeinkért.

Tegnap felfedeztem egy új helyet, amelyet rögvest beírtam a felkeresendő helyeink képzeletbeli listájára, ugyanis tökéletesen hozta mindazt, amit én tudatosan vadászom.

A Bake my day a nevéhez híven megalapozza a napot, ebben a pékségben nem csak pusztán a minőségi, kovászból készített kenyerekért és pékáruért érdemes betérni. A Bake my day a napunkhoz igazodva kínál reggelit, kávét, ebédnek valót, marasztal uzsonnára. Teszi mindezt a termékein keresztül, a személyzet jóvoltából, akik egy nagyon klassz, organikus csapat tagjai, nem merev pozíciókra beosztva, hanem a kenyér, a kelt tészta iránti közös vonzalomból fakadó, belső rendezőelv szerint működő rendszer részeként.

A választék igen gazdag, a fantasztikus kenyerek, baguette-k, zsemlék világa rögvest beszippant, pedig a péksüteményekre is javasolt időt szakítani, hiszen olyan szépséges croissant-ok, csigák kelletik magukat, amelyeknek fénye csak a gyerekkoromat idéző pacsni mellett fakul meg egy rövidke pillanatra.

A szendvicseket, házi kencéket, gazdag salátákat szintén javasolt górcső alá venni, a különféle süteményekről, kávés italokról nem is beszélve.

Lengyelországi túráimnak – közel negyven éve – egy biztos pontja mindig akad: a fánk. A helyiek könnyű, cukormázzal bevont, sokszor vaníliakrémmel, eperlekvárral töltött fánkjai ellenállhatatlanok, kóstolja bár az ember Zakopaneban, a Samantában, Krakkóban, a posztóházzal szemben, vagy Varsó bármelyik fánkozójában.

Éppen ezért idén úgy döntöttem, hogy itthon is elkészítem. Igaz nem kapott cukormázat és be se töltöttem (hogy a Nőknek ne legyen eleve elrendelve az ízesítés), de a tészta összetételét a lengyel blogok összehasonlító elemzése során átvettem, és igen, egy ízében, színében és állagában az emlékeimben élő fánkot sikerült alkotnom.

A siker a tányérokon is mérhető volt, a fél kiló lisztből induló tészta pillanatok alatt elpárolgott. Fotózni is csak gyorsan, telefonnal sikerült.

Pączki

50 dkg finomliszt

2 dl tej

0,5 dl habtejszín

6 dkg vaj

6 dkg cukor

csipetnyi só

10 g szárított élesztő

2 db kisebb tojás

2 db tojássárgája

1 cl vaníliakivonat

A lisztet a keverőtálba szitáltam, majd azt mérlegre téve kiporcióztam bele a cukrot, az élesztőt, elkevertem, majd a csipetnyi só is belekerült. A tejet és a tejszínt egy forralóba kimértem, hozzáadtam a kellő mennyiségű vajat, langyosra melegítettem, majd elkevertem benne a tojásokat, a tojások sárgáját és a vaníliakivonatot. A keverőtálat a helyére pattintottam, lassú fokozaton beindítottam, és közben vékony sugárban a liszthez adtam a folyadékot. Laza, de rugalmas tésztát kaptam, amit konyharuhával lefedtem, és jó fél órát hagytam kelni.

A tésztát erősebben lisztezett felületre borítottam, majd ujjnyi vastagra nyújtottam, és közepes pogácsaszaggatóval kiszaggattam. Addig hagytam kelni a tésztát, amíg a kókuszolajat felhevítettem, majd közepes lángra visszavettem. A fánkok gyorsan sülnek, ezért ügyelni kell a hőfokra, mivel sok bennük az élesztő, ezért szép ducik lesznek, de ha nem kapnak elég ideig hőkezelést, akkor bizony nyers marad a közepük. Ezért kell nagyon eltalálni a zsiradék hőfokát.

Ha viszont ez sikerül, akkor szép kakaóbarna fánkok születnek, amelyek nem megégettek, ez a fajta a lengyeleknél is ilyen sötét. A bélzetük nagyon finom, laza, aki kedvet érez hozzá, az kis sima csővel nyugodtan felszúrhatja az oldalukat és vaníliakrémet, lekvárt vagy akár nutellát is injektálhat beléjük.