Terasz projekt
Az idei tavasz meghatározó feladata volt a terasz, amelyet már nagyon régóta szerettem volna berendezni. A halogatásnak mindig megvolt a maga oka, amikor beköltöztünk maximum grillezni mentünk ki, aztán teregetésre használtam, majd amíg a Nők kicsik voltak, addig rózsaszín gyerek kerti bútorok, elképesztő mennyiségű széttaposott gyurma, felfújható medence és néhány megrágott fűszernövény uralta.
Tároltunk itt biciklit, egy darabig rádióamatőr antennaparknak is tűnt, aztán az elmúlt években rákaptunk a nyáresti kinti üdülésekre, hol egy kávéval, gin toniccal vagy épp a fly radarral a kezünkben ültünk kevéske, szedett-vedett bútoron, néztük az eget, a hunyorgó csillagokat, a hegygerinc mögül fénypászmával előbújó repülőket.
Persze a déli fekvés sosem kedvezett se a növényeknek, se a napközbeni kint tartózkodásnak. Hol ilyen, hol olyan árnyékolással próbálkoztunk, a flórát pedig ma már jelentős részt a muskátlik színes hada és a kinyírhatatlan bogárűző büdöske adja, a többiekről az évek tapasztalata lebeszélt.
Egyszóval a terasz valahogy mindig folyamatban volt. Idén azonban nem volt kecmec, a karantén feladta a leckét, hamar egyértelművé vált, hogy online társadalmi létünk egyik záloga a kellő mennyiségű tér, amihez most ideje volt hozzákapcsolni ezt a helyiséget is.
Annával ketten vettük magunkra ezt a terhet, alapvetően fix elképzelések mentén hagytuk, hogy két hónap alatt – amennyire az idő, az üzletek nyitva tartása és áruválasztéka engedte – organikusan összesűrűsödjön mindaz, amitől otthonos, lakható, szerethető és sokrétűen használhatóvá válik a terasz.
Gyakorta megmerítkeztünk a Kik, a Pepco, a Mömax és a Jysk kínálatában, nem vetettük meg az ALDI és a Lidl középső sorát sem, sőt esténként kitartóan túrtam a Marketplace oldalát, apróbb dolgok után kutatva. A növények szintén így jöttek haza, hol itt, hol ott akard egy cserépnyi csoda, amit szépen beleillesztettünk az alakuló ábrándunkba.
Ami most készen lett. Összeraktuk, megteremtettük, szeretjük. Remélhetőleg – ha elmúlik ez a furcsa május – lesznek végre olyan esték, amikor a fagyhalál kockáztatása nélkül ülhetünk kint, hogy hallgassuk a környék madarait. És nem csak a reggeli kávé, a napindító jóga, az online francia óra, a délutáni olvasás, hanem az esti beszélgetések helyszínévé is válik a terasz.