MIRELLE Atelier

Tegnap végre kezemben tarthattam az új chocoMe csokoládét, amelyről már egy bő hónapja tudtam, és teljesen oda voltam az ötlettől, de Gábor megesketett, hogy hallgatok róla. Jó természetem, valamint szita memóriám okán ez így is lett.

Tegnap viszont megérkezett, itt van, és én este, sok rohangálás után két falatnyi ginnel ízesített krémmel töltött petit-vel jutalmaztam meg magam. A lágy, szerethető étcsokoládé burok meleg fénye, telt íze mögött, egy gazdag, alkoholos, de inkább az alkoholra jellemző fűszereket felvonultató krém bújik meg. Nem egy egyszerű, egysíkú ízprofilú termék, kicsit olyan mint egy kristály, ahogy forgatom, annyi olvasta van.

 Nagyon szomorú tény, hogy csak kilenc lapocska rejtezik a dobozban, viszont az is igaz, hogy két darabbal már bőven boldog az ember, pont ennek az intenzitásnak és ízgazdagságnak köszönhetően.

S hogy honnan a cím? Anna este egy darabig nézegette a csomagolást, majd megjegyezte, hogy milyen helyesen dülöngélnek a betűk a dobozon, mint akik becsiccsentettek. Éljen Gábor, éljen a gin és éljen ez a szép, gazdag magyar nyelv.

A vajdasági konyhát több évtizede formálják a helyi szerb és balkáni behatások, így napjainkra a hagyományos magyar konyha mellett, a délvidéki éttermek kínálatában és a családok vasárnapi asztalán egyaránt megjelennek a klasszikus, magyaros fogások, a helyi hagyományos ételek, és a balkáni konyha legjobb megoldásai is. Halászlé, vajajja és csevapcsicsa – ezek mind érdemes megkóstolni, ha Magyarkanizsán járunk. 

Kanizsán nem csak állomás, halászlé is van

Magyarországon Szeged és Baja hallatán mindenkinek a halászlé jut eszébe, pedig van egy település a délvidéken, ahol hasonló hagyományokkal és népszerűséggel készül a helyi kanizsai halászlé. A frissen fogott dévér, kárász és ponty mind kiváló az alapléhez, amit harcsával főznek készre, és gyufatésztával tálalnak.

Balkáni fogás a magyar konyhában

A Balkán térség egyik, ha nem a leghíresebb étele a csevap, amit a török hódoltság hagyományozott a délszláv népekre. A darált húsból készült fogás mára azonban a helyi magyar családok számára sem idegen, és a vajdasági éttermekben is kapható a népszerű szerb fogás. Az igazi bosnyák recept szerint marha- és birkahúsból készítik, a délvidéki verzióban viszont sertés dagadóra cserélik a bárányt, de a szerbekhez hasonlóan lilahagymával, ajvárral is tálalják. Aki viszont a hagyományosabb ízeket kedveli, kérheti a csevapot kajmakkal, ami egy jellegzetes szerbiai túró.

Vajalja vagy vajajja?

Reggelire, kolbásszal és kenyérrel, vagy csak önmagában fogyasztva, igazi hagyományos kanizsai étel a vajalja. Az egyszerű ételhez semmi más nem kell, csak vaj, liszt és só – előbbit lassú tűzön olvasztják meg, majd hozzáteszik a lisztet, megpirítják benne, majd ízlés szerint sózzák. A sűrű, lisztes-vajas keveréket ezután hidegen, szeletelve tálalják. A vajalját (amit délvidéken sokan vajajjaként emlegetnek) a legtöbben a piacon szerzik be, ahol a sajtpultokban található.  

A pirospaprika por és paprika pehely

A magyaros ételek alapvető alkotóeleme a pirospaprika, amit a vajdaságban sem hanyagolnak az emberek. A szerb konyhában viszont a por állagú fűszer mellett csípős paprikapelyhet használnak, amit szudzsuknak hívnak, és ami mára a délvidéki magyarság fűszerespolcáról nem hiányozhat.

Csevapcsicsa

60 dkg marhahús (nyak vagy lapocka)

40 dkg sertéshús (dagadó)

2 dkg só

frissen őrölt fekete bors 

1 tk. szódabikarbóna

2 gerezd fokhagyma

A húsokat felcsíkozzuk, összekeverjük a fűszerekkel, majd 6 órán keresztül hideg helyen pihentetjük. Ezután a fűszeres húsokat ledaráljuk, először nagyobb lyukú húsdarálón, majd utána az apró lyukú rostán. A darálás után még nagyjából 20 percen keresztül gyúrjuk. A kapott masszából 3 dekás hengereket formálunk, gyúrunk. Ezeket grillen 4-5 perc alatt készre sütjük. Ajvárral és lila hagymával tálaljuk. (Ez eredeti bosnyák recept szerint 80 dkg marhahúst és 20 dkg birka húst használunk.)

Tiszai halászlé

Alaplé:

50 dkg apró hal (dévér, kárász, ponty halvég)

3 fej vöröshagyma 

1 db csípős paprika

1 db paradicsom

só

Kiegészítések:

80 dkg halfilé (ponty, harcsa)

1 csomag gyufatészta

A hozzávalókat mind összefőzzük (nagyjából 1 óra alatt, lassú tűzön), majd a megfőtt alaplevet szűrőn átpasszírozzuk. A megkapott alaplevet meghintjük 1 kanál őrölt pirospaprikával, és amennyiben szükséges még sóval és borssal ízesítjük, majd újra forraljuk.

Miután az alaplé elkészült, belerakjuk a 2 x 2-es kockára vágott halfiléket. Majd 20 perc alatt lassú tűzőn össze főzzük. Gyufatésztával tálaljuk.

Recept: Szajkó Ferenc mesterszakács, Magyarkanizsa

Az az igazi. Klasszikus. Morzsálós. Abbahagyhatatlan, aminél egyszerűen nem lehet leállni. 

Ilyen anya szilvás pitéje.

Következzen a recept.

Szilvás pite 

Szilvás pite

Bár az utóbbi években sokasodnak a jó élményeink, a magyar filmek esetében gyakorta vannak félelmeim, főleg, ha vígjátéki műfajban próbálják ki magukat a rendezők. A nemzetközi produkciók átültetése, és a kis magyar valóság ferde tükre nem mindig a várt eredményt hozza.

Éppen ezért volt bennem egy drukk a keddi vetítés előtt, hogy a jó tempójú előzetesben ne legyen benne minden jó poén, hogy a film a beígért bájjal varázsoljon el másfél órán át. A Hab beváltotta az ígéretét, valóban az év legédesebb vígjátéka lett.

De nem a sütemények miatt, amelyek szemlézése a film első öt percében a világ legnagyobb aljasságának tűnt, utána már egy szem vajas pattogatott kukorica is megtette volna, csak bármi. Aztán elmúlt a sóvárgás, mert beindult a történet, amely jó tempóban rántotta magával a nézőket, és már nem volt idő a hősszerelmes süteményeken, és holmi kukoricákon gondolkodni, a főhősnőnk bája elvarázsolt.

Az alapszituáció egyszerű, adva van egy sok csalódást maga mögött tudó lányka, aki kellően tüskés, kellően szentimentális és kellően elvakult, hogy egy édes álomvilágban éljen, szimbiózisban a falon függő ifjú Mácsaival és a párba álmodott – reménytelen szerelmeseket – mintázó süteményeivel. Ehhez az alaphoz hamar érkezik is a fő konfliktus: az álomnak vége, nincs pénz tovább üzemeltetni a lány lelkét olyan szépen megmutató cukrászdát.

Cukrászlány és a párban járó sütemények

Ekkor jön a mentőöv, egy pályázat, amelynek bizarr projektvezetője, és a messziről jött sikerember prototípusát – a hozzá kötődő zsigeri undorral együtt – tökéletesen bemutató coach együtt keresi egy négy napos tréningen a megfelelő nyertest. Akinek házasnak kéne lennie. Minimum.

Főhősnőnk erre a szituációra keresi a megoldást.

A film a klasszikus vígjátéki filmek kliséiből építkezik, a végeredmény mégsem klisés, hanem egy koherens, jól szerkesztett, ügyesen lezáródó mese, ami picit keserédes, amelyben nagyon jól megrajzoltak a karakterek, és ahol még a legellenszenvesebbnek vélt figurák is feloldozást nyernek. A másfél órában rengeteg „aha”-pillanat van, amikor rájövünk, hogy mi honnan ismerős, melyik motívum honnan eredeztethető, de ezzel nincs baj, a főhős maga is a filmrajongó, még szép, hogy az élete a kedvenc filmjeinek a sémáit követi.

A Habban a szereplők élnek, a színészek végre nem azt az idegesítő filmes robot-magyart beszélik, valóságosak és nagyon szerethetők. A helyszínek megválasztása ügyes, a képekben van min gyönyörködni, kicsit megint szépnek lehet látni a várost. A térbeli és időbeli elhelyezése szintén hangulatos, jó lehetőséget teremtve a jelmeztervezőnek, hogy mindenből a maga kedve szerint válassza ki a megfelelően mait és az épp oda illően retrót. 

Egyszóval a Hab édes, de nem émelyítő, olyan sütemény, amiből szívesen veszünk még egyet, amelyről egész délután ábrándozhatunk, és amely akár idővel törzsvendéggé is nevelhet minket egy olyan képzeletbeli cukrászdában, ahol a legszebb szerelmes filmeket süteménybe álmodják.

Versenyre kész “család”