Bár a Nőkkel még van néhány évünk, hogy ráforduljunk erre a célegyenesre, de ami késik, az ugyebár már holnap kopogtat az ajtón, így sosem árt a témában olvasni.
Ez a pandémiás időszak szerintem a pályaválasztásnak sem használ, hiszen a gyerekek az 50 órás közösségi szolgálat során is sok inspirációt gyűjthetnének, illetve a nyári munkákkal megtapasztalhatnák, hogy mi az, ami vonzza őket és melyik az a feladat, amelynek elvégzésének gondolatától is kifutnak a világból.
Sokgenerációs értelmiségi család sarjaként személy szerint pártolom a továbbtanulást, sőt az élethosszig történő tanulás híve vagyok (még magam előtt is látom az iskolapadot, ha a Nők önálló életet kezdenek), nem feltétlen képzelem itt a felsőoktatásban töltött éveiket és egyáltalán nem kívánom megszabni, hogy milyen irányba orientálódjanak. Mivel vészesen öregszenek a Nők így természetesen azért már nálunk is visszatérő beszédtéma a felnőttkor, a tanulás és a diploma utáni élet, de jelenleg még az útkeresés szépséges, álmodozó fázisában járunk, ahol szinte minden lehetségesnek tűnik. Nincsenek meg nem ugorható kihívások, és azt is próbálom tudatosítani bennük – a saját példáinkon keresztül – hogy az egyetemi szak nem feltétlen pecsételi meg a sorsunkat egy életre, vannak hivatások, amelyre az ember később talál rá.
Nem irigylem azokat a gyerekeket és az őket körülölelő családokat, amelyeknek a pandémia ideje alatt kell meghoznia a továbbtanulással kapcsolatos döntéseit, de íme, néhány jó tanács:
Miért menjek egyetemre?
Sok szülő már az előtt egyetemi továbbtanulásra szánja gyerekét, hogy erre bármilyen hajlandóságot látott volna. Erre természetes reakció lehet a szembeszegülő, „csakazértse” hozzáállás egy tinédzser részéről. „Érdemes belegondolnunk abba, hogy szüleink gondoskodóan, jóindulattal terelgetnek minket, hiszen nagy tapasztalat áll mögöttük, amire elképzeléseiket, elvárásaikat építik. Azt látják, hogy ha továbbtanulunk, több lábon fogunk állni: egy egyetemi képzés nem azt jelenti, hogy a tanult szak lesz az egyetlen opciónk a jövőben, sokkal inkább megnyithatja előttünk a lehetőségeket különböző területeken, ahol később majd elhelyezkedhetünk.” – mondta el Tapolyai Emőke. A pszichológus szerint a fiataloknak érdemes kikérni a szülők véleményét és nyitottan, dac nélkül meghallgatni a javaslataikat, elképzeléseiket. „Beszélgessünk velük, hogy kiderüljön az elképzelésük mögötti motiváció, aminek megértése mindkét felet segíti a döntésben.”
Mit tegyek, ha nem az a szakma érdekel, amit a szüleim kinéztek nekem?
A szülők és a diákok között gyakori vitatéma az intézmény kiválasztása is, hiszen a bevett forgatókönyv szerint a megfelelő felsőoktatási intézmény jelentheti a belépőt a munkaerőpiacra. Sok szülő – saját tapasztalataiból kiindulva – aggódik gyermeke jövője, megélhetése miatt, ez a szempont azonban a fiatalok szemében még nem ennyire hangsúlyos. Tapolyai Emőke szakmai tanácsa az, hogy mivel a pályaválasztáskor a gyermek életéről van szó, az ő szemszögéből kell megvizsgálni a kérdést. „Egy fiatalnak abba az irányba érdemes elindulnia, ami őt motiválja, érdekeli. Ne felejtsük el, hogy a sikeres felvételit követően több éves tanulás, majd további több évnyi gyakorlás és munka következik, amihez kitartás szükséges, a kitartáshoz pedig elengedhetetlen a motiváció és a jól látható jövőkép.” – teszi hozzá a pszichológus.
Mit tegyek, ha nem hisznek bennem a szüleim?
Sok esetben nem az az alapprobléma, hogy a diáknak nincs elképzelése a továbbtanulását illetően, hanem pont az, hogy nagyon is van – azonban tanárai, szülei nem fűznek e tervhez sok reményt. Ez azt eredményezheti, hogy a fiatal már azelőtt elveszíti a motivációját, hogy kipróbálhatná magát az adott területen, mondván, hogy nem való hozzá. Tapolyai Emőke szerint az önismeret elengedhetetlen a sikerhez, ennek azonban részét képezi az a külső ismeret is, amit mások látnak belőlünk. Érdemes ezeket a visszajelzéseket is figyelembe venni egy döntés mérlegelésénél. „Ha nem hisznek benned, érdemes megkérdezni őket, hogy vajon mit látnak, tudnak, amit te nem. A kapott információt vesd össze a saját meglátásaiddal, és úgy mérlegelj. Ha viszont valami igazán motivál, menj és szerezd meg, tarts ki!” – mondja bíztatóan a szakember.
Mit tegyek, ha anyagi akadálya van a továbbtanulásomnak?
Ha a motiváció és a vágyott szak is megvan, a továbbtanuláshoz viszont nincs elegendő forrás, akkor sem kell kétségbe esni. Ha valóban szeretnénk elérni a kitűzött célunkat, kezdjünk el nyomozni a témában: különböző pályázatok, támogatási lehetőségek segítségével megvalósulhat a tervünk, csak kitartás és leleményesség szükséges hozzá. Mindemellett ott a munkavállalás lehetősége is – sok fiatal dolgozik a tanulmányai mellett részmunkaidőben. „Ha tényleg fontos neked az a szakma, amit választottál, vállald a vele járó nehézségeket, küzdelmeket is. Ráadásul sokkal inkább a sajátodnak fogod érezni azt, amiért te magad megküzdesz. Amikor megkapod a képesítésedet és azt csinálhatod, amiért harcoltál, amire sok energiát, időt szántál, akkor fogsz igazán kiteljesedni. Szóval lépj és tegyél érte!”
A Budapesti Metropolitan Egyetem háromrészes videósorozatot készített a pályaválasztás kihívásairól, amelyben az érintett korosztálytól beérkezett kérdésekre Tapolyai Emőke klinikai és pasztorálpszichológus, felsővezetői coach válaszol. A szülők és diákok kapcsolatával foglalkozó teljes videót és a sorozat további részeit a Metropolitan YouTube csatornáján tekinthetik meg az érdeklődők.
