MIRELLE Atelier

Kezdek rájönni, hogy a kortárs magyar irodalomnak olyan szépségei vannak, amelyet a nemzetközi merítésből – legyen bármennyire mai – nem találhatok meg. A közös múlt, a nagyszülőtől hallott közös emlékek, egy nemzet kollektív emlékezete és a saját gyerekkorunk összekacsintó nosztalgiája most már számos műben visszaköszönt. Szűcs Péter Dharma című családregényét már tavaly óta vártam. Úgy egy éve beszélgettünk róla, Vámos Miklós könyvének sajtósétáján, én meg jól elraktároztam magamban a tényt, hogy egyszer majd lesz egy regény, amit biztosan el szeretnék olvasni.

A várakozásomat idén nyáron egy szépséges könyv követte, amelyet beillesztettem a nyári olvasmányaim sorába és a hétvégi töltekezések időszakában egy nap alatt felfaltam.

A Dharma eteti magát, jó olvasni, erős, esendő figuráit Péter ügyesen skicceli fel a lapokra, a viszonylag nagy váltások ellenére megmaradnak az ívek az egyes korok és sorsok között. Tanulságot is kapunk, a könyv háromnegyedében kissé burkoltan, az események sodrában születnek a kisebb-nagyobb felismerések, a végén, Indiában már tételmondatok formájában jelenik meg egy csomó, valóban megszívlelendő gondolat.

A történetet önmagában – spoiler nélkül – nehéz lenne felvezetni, de talán nem is kell, az emberi természet csodáját, az önmegvalósítás iránti hol fékezhetetlen vagy elnyomott vágyát, az egymással való viszonyát, a szeretet erejét mutatja be a könyv egy képzeletbeli, de nagyon is valós alapokon nyugvó család generációinak rendkívüli és hétköznapi történetein keresztül.

A Dharma teljes, kerek élményt nyújtó regény, amely jó felütés egy hosszabb írói karrier kezdetéhez.

A csapolt sör minősége nem csak a csapon lévő sörön múlik, hanem azon is, hogy hogyan kerül a pohárba. Éppen ezért – a minőségi sörökért – indította újra csaposképzését a Dreher, amelynek fő célpontja a nyári sörözések legfőbb helyszíne: a Balaton.

Augusztus végéig közel 350 vendéglátóhelyen kapnak gondos kiképzést a csaposok az országos program keretein belül. A megfelelő csapolás különleges fogyasztói élményt nyújt – ezt az alaptételt a fogyasztók véleménye is tökéletesen visszaigazolja. A Dreher tavaly augusztusban készült kutatásából kiderült, hogy a csapolt sört a fogyasztók elsősorban a sör friss csapolása és íze, a felszolgálás, valamint a fogyasztói élmény miatt választják. Ez utóbbi kapcsán a csapolás hangulatát, a látványt, az esztétikát és magát az „elkészítést” emelték ki.

„A sörfőző mester megfőzi a sört, a sörcsapoló mester pedig elkészíti azt”.  A 2017-ben indult program azt célozta meg, hogy tudatosítsa a fogyasztókban, milyen elvárásokkal fordulhatnak a sörözők, vendéglátóegységek felé. Így könnyebben ki tudják választani, hogy melyek azok a vendéglátóhelyek, ahol a minőségi sörözés élménye garantált.

A Dreher Sörgyárak által szervezett tudásátadásra épülő program folyamatos, azaz egy-egy vendéglátóegység minden évben megkapja a szükséges oktatást a szakszerű sörkezelésről, a magas szintű csapolásról és csapolóberendezés karbantartásról. Ez utóbbi azért is fontos, mert a kutatás szerint a csapolt sör minősége kapcsán a fogyasztók kiemelt fontosságúnak tartják a csapolóberendezések karbantartását és a higiéniai szempontokat is. 

Vannak műfajok, amelyeknek kiemelt helye van a szívemben, az egyik ilyen az urban fantasy. Neil Gaiman Sosehol könyvével egyszer és mindenkorra beleszerettem ebbe a világba, a tükör-nagyvárosokba, a folyóistenekbe, London ezernyi alternatív arcába.

Éppen ezért vártam nagyon Deborah Hewitt könyvét. A Lélekmadár az igazi klasszikusok vonalán mozog, ott van benne Gaiman, Aaronovich és Miéville könyveinek lenyomata. Deborah alapgondolata tetszett, London és a finn mitológia ötvözése egyediséget adott könyvnek, de figurái kidolgozottsága, a történet stabilitása és ritmusa mögött még felsejlett az elsőkönyves író bizonytalansága és egy erőskezű szerkesztő hiánya.

Az alapötlet, maga a váz ügyes, a történet íve adott, ám a köztes részek egyenszilárdsága nem jellemzi a könyvet. A főszereplő Alice meglehetősen pechvogel, vele minden megtörténik, aminek nem kéne és még az átkozott madárfóbiájával is együtt kell élnie, amit kamasz kora óta erősen elfojt. Örökbefogadott kislány, aki legjobb barátnőjével, Jen-nel közösen vág bele a felnőtt létbe, de egy munkahelyi fiaskó után összefut egy bolond öregasszonnyal és néhány túlságosan is rámenős fickóval. Alice nagyon hamar Varjútanyán, egy alternatív Londonban találja magát, ahol a társadalom tagoltságát sokban meghatározza a finn mitológia és nem mellesleg a madarak, különösen az emberi lelket őrző estifecskék. Alice pedig elindul élete küldetésére, hogy megkeresse Jen barátnője estifecskéjét…

Deborah szívesen mesél, hol itt, hol ott lazít a tempón, tér ki. A protagonista/antagonista szereplők megrajzolásánál azonban picit elbizonytalanodik, érezhetően szereti bizonyos szereplőit, de teljes jellemrajz nem mindegyikhez születik, a plasztikus környezet, a kopottas, némileg avítt London színpadára nehezebben költöztethetők fel a szereplők, mint egy rutinos regényírónál.

A hibái ellenére a Lélekmadár szép gondolatokat ad, kellemes nyári kikapcsolódás és gyakorlott urban fantasy olvasók számára is élvezetes.

Tavaly kora ősszel, egy majdnem kánikulai napon tértünk be a Pozsonyi úti Cioccolatte fagylaltozóba. Utazni vágytunk. Én gyerekkorom ízeit fedeztem fel, miközben Anna Itáliában barangolt. A The Sweet Escape koncepciónak köszönhetően egész nyáron válogatott desztinációk felé repítette el vendégeit ez a falatnyi kézműves fagylaltozó a Pozsonyin, Szilvi és Giuliano jó érzékkel választottak helyszíneket és találták meg azokat az emblematikus ízeket, alapanyagokat, amelyek könnyen felidéznek egy-egy elmúlt vakációt és képesek hiteles képet festeni egy olyan gasztrokultúráról, amelyet esetleg nem ismerünk.

Az elmúlt egy év nagy változásokat hozott az életükbe, megszületett az új Cioccolatte fagyizó, a BudaPart új világában teremtve meg az otthonosság pici szigetét, magával hozva valamit az újlipótvárosi törzsközönség-formáló erőből, igazodva az itteni lakosokhoz, a BudaPart ritmusához, életviteléhez.

A tágas, letisztult mégsem barátságtalan környezetben a megszokott kínálat várt, meg Szilvi, aki lelkesen mesélt az új helyről, az új, épp kiforrni készülő közösségről, a lehetőségekről és az idei ízutazásról. Ugyanis a The Sweet Escape idén is folytatódik, megint világgá mehetünk, most épp Ázsia felé indulva kerülhetjük meg a Földet kedvünk szerint.

Az első hét rögvest Európa és Ázsia határára repít, Törökország felfedezéséhez négy ízt kínál a Cioccolatte. A házilag gyártott tahiniból készített, lime-mal, fahéjjal és kardamommal fűszerezett Halva mellett megkóstolhatjuk a Leblelit, a csicseriborsóból készített, kakaóval ízesített, fűszerköménnyel, rozmaringgal és fahéjjal fűszerezett fagylaltot vagy rárepülhetünk a két vegán serbetre. Az Ottomán serbet igazi közönségkedvenc lehet, a cseresznyés-szilvás könnyed fagylaltot finoman árnyalja a fahéj és a szegfűszeg. A negyedik tétel, a Tamarind Serbet szintén nagyon izgalmas fagylalt, amelynek alapját olyan folyadék adja, amelybe linden teát áztattak. Az ízeket tovább mélyíti a friss gyömbér, a zsálya, a fahéj és a szerecsendió.

A nyári ízutazás minden hetére érdemes visszatérni, sőt nemsoká már reggelizni is javasolt lesz a Cioccolatte-ban, amely remek origójává válhat a BudaPark most éledő közösségének.