MIRELLE | gasztro- és lifestyle magazin

Nincs mese: a tavasz csak prológus a nyárhoz, hangulatteremtő, hangulatba hozó hónapok ezek, amelyben már a nyár főpróbája zajlik.

Ez jól látszik az AVON áprilisi újdonságain is, minden kicsit a nyárra, a melegre koncentrál. Az izzó napfényt magába záró Incandessence Soleil parfüm gazdag, bohó illata is már a nyarat idézi. Nyári ruhákat, hosszan elnyúló árnyakat, meleg fényeket, bárok asztalain finom párával bevont, gyöngyöző koktélokat álmodó illatában a fás hangulat mellett ott az élénk és frissítő gyümölcsösség.

A nyári időszakban a sminkünk leegyszerűsödik (az enyém biztosan). Egy finoman napbarnított arcbőr sokkal kevesebbet kíván, a melegben bőséggel elég a napvédőt viselnünk, nem feltételen kell a téli sminkünk, ha nem muszáj. A nyári megjelenésünkhöz azonban rengeteget adhat egy mutatós rúzs, amely már messziről felhívja ránk a figyelmet, szépen harmonizál a ruhánk vagy épp a körmünk színével és pont annyit ad a megjelenésünkhöz, hogy tökéletesek legyünk. A fényvisszaverő gyöngypigmentekkel gazdagított ultracsillogó ajakrúzs esetében nincsenek kérdések. Tartós fedés, extra csillogás, igazi nyári hangulat, a színpalettán meg mindenki megtalálhatja a számára ideális árnyalatot.

Hogy miért is nem sminkelek nyáron? Mert a negyven fok nagy ellensége a szabadtéri sminkviselésnek. A legjobb sminkeket is kikezdi az izzadás, népiesen szólva elmászik a helyéről ami eredetileg jó helyre teremtetett és az összhatás inkább lesz maszatos, mint elegáns. Ezen segít az Avon előkészítő és fixáló spray, amely két lépésben is használható. Egyrészt sminkelés előtt érdemes az arcra fújni, hogy a bőrünk kellően hidratált legyen, majd az elkészült mesterművet őrizhetjük meg vele, hogy ne járjunk úgy, mint Leonardo egyik állítólagos freskója.

Magyarországon évente és fejenként átlagban 10-11 kilogramm édességet fogyasztunk, és ebben a kosárban a csokoládé mintegy 3 kilogrammot nyom. A lakosság harmada (33 százaléka) naponta, közel fele (45 százaléka) hetente fogyaszt édességet. Csupán a megkérdezettek 6 százaléka mondja, hogy nem eszik édességet.

Ugyanakkor a válaszadók mindössze negyede (24 százalék) vásárol tudatosan, 28 százalékuk bevallottan impulzusainak enged, amikor édességre költ. A fogyasztók fele (49 százaléka) ezzel együtt a minőséget keresi, és csupán 14 százalékuk ismeri be, hogy az alacsonyabb ár alapján dönt, több mint harmaduk (37 százalékuk) pedig váltogatja ezeket a szempontokat.

A vásárlók kereken háromnegyede a cukorral édesített, több mint fele (54 százaléka) a nem mentes termékeket keresi. A megkérdezettek negyede választ cukormentes, illetve édesítőszeres, 16 és 10 százaléka pedig laktóz- vagy gluténmentes termékeket.

Nem mondható, hogy válogatósak lennénk, ami az összetevőket illeti. A válaszadók csupán egy harmada (34 százaléka) mondta, hogy a természetes alapanyagokból készült termékeket részesíti előnyben, kétharmaduknak ez nem fontos. Túlnyomó többségük (80 százalékuk) döntését a termék fenntarthatóságáról tájékoztató tanúsítványok megléte vagy hiánya sem befolyásolja, mivel a vásárlók sok esetben ezek tartalmát sem ismerik.

Szőke csokoládé és édességnyomtatás

Miért kedveljük ennyire az édességet? Erre a kérdésre a táplálkozástudomány szemszögéből adott evolúciós magyarázatot előadásában Antal Emese, a TÉT Platform Egyesület dietetikus-szociológus szakmai vezetője. Az édes ízzel ugyanis már születésünktől fogva a jól hasznosítható, szénhidráttartalmú energiaforrást azonosítjuk, amelyet biztonsággal fogyaszthatunk, így nem véletlen, hogy végigkíséri az életünket. Bár egy friss kutatás szerint az édes ízt kedvelők száma az életkor előrehaladtával és az iskolai végzettség emelkedésével csökken, és a városlakók körében is kisebb arányú.

Az édesség innováció három fő trendjét az egészséges – funkcionális, mentes és energiacsökkentett – termékek térnyerése, a különleges ízek, például a szőke, azaz karamellizált fehércsokoládé megjelenése, valamint az olyan gyártási csúcstechnológiák alkalmazása mutatja, mint a 3D nyomtatás. A tudatosan táplálkozókra gondolva a gyártók a termékek újszerű kiszerelésével is kísérleteznek. A hazai piacon pár éve jelentek meg a harapásnyi méretű (bite size) édességek, és a felmérés során begyűjtött válaszok alapján a fogyasztók ötöde (21 százaléka) már ezeket is keresi az üzletekben.

Vásároljon a lakosság kicsi vagy nagy csomagolásban, a magyar édességgyártók idén ismét is stabil húsvéti keresletre számítanak, akárcsak tavaly, amikor a 2020-as, járvány miatti megtorpanást követően újra magára találat az édességpiac – mondta Sánta Sándor. A fogyasztás mennyisége 900 tonna körül alakulhat, értékben pedig 10 százalékos forgalombővülést jeleznek előre a kereskedők a tavaly tavaszi, ünnepi időszakhoz képest.

Az előrejelzés és a tervezés azonban már régen volt ennyire nehéz. Bár a világjárvány visszahúzódott, az orosz-ukrán háború hatásai, az ellátási láncokban jelentkező fennakadásokkal, a kereskedelmi korlátozásokkal, az elszabadult árakkal és inflációval, az ingadozó árfolyamokkal együtt komoly kihívásokkal szembesítik az iparág szereplőit, akik a termelésben már a karácsonyra készülnek, hogy novembertől elegendő csokimikulás és szaloncukor kerüljön az üzletek polcaira, és a weben árusítók raktáraiba. 

A hazai cégek, kisvállalkozások nimbuszán nagyot változtatott a pandémia. Az egyszerű átlagfogyasztó a saját bőrén tapasztalhatta meg az ellátási láncok törékenységét és vette hirtelen észre a hazai termelőket, akik addig is jelen voltak az életében, csak sokkal szerényebben és halkabban húzódtak meg a termékválasztékban. A #veddahazait kezdeményezés olyan szépet ment és olyan hosszú és jó lecsengése lett, amely nagyban megváltoztatta a fogyasztók kiskereskedelmi forgalomban elérhető magyar termékek iránti viszonyát, kialakult egy bizalmi hangulat, rájöttünk, hogy a mi szánk íze szerint sok esetben csak mi vagyunk képesek előállítani a termékeket.

Ennek a pozitív fordulatnak az eredményeképp egyre tudatosabbá válnak a kisvállalkozások is, a biztos megélhetést nyújtó sajátmárkás termékek mellett szépen felépítik, alakítják a saját arculatukat is, az egyébként izgalmas, de soha tolakodóan nem hangoztatott családi történetek erőre kapnak és a magyar prémium a szemünk előtt születik meg.

Ennek a magyar termék-tavasznak az egyik újabb izgalmas példája a Deka Union Kft., ahol apa és fia áll a több mint 10 éve prosperáló cég mögött. A minőségi alapanyagokból készülő, a magyar gasztronómia hagyományait alapul vevő, saját receptúráik alapján készített termékeik között megtalálható a debreceni kolbász, a különféle szárazkolbászok, a grillre való friss kolbászok és többek között a sokunk által kedvel disznósajt is.

A Deka Union-nál ügyelnek arra, hogy a hagyomány az valóban hagyományt takarjon: nincs nátrium glutamát, minden íz a mesterséges umami extra lökete nélkül képes megadni azt a harmóniát és gazdagságot, amit megszoktunk és megszerettünk. Nem hiszek az adalékanyagokban sem, sőt kifejezetten ételintoleranciával élők számára is gyártanak termékeket.

A család nem 10 éve csöppent bele ebbe az egyedi és igen színes világba, közel 80 éve foglalkoznak kolbászkészítéssel, immár a harmadik generáció sajátítja el és őrzi a fűszer, hús, paprika keverésének titkát. Dékány Ferenc, a cég tulajdonosa egész életét ezeknek a csodás termékeknek szentelte, kereskedelmi és termelési igazgatója volt a Gyulai Húskombinátnak és a Csabahús ügyvezetőjeként is sok szakmabeli megtanulhatta a nevét. Az általa felhalmozott tudás jelenti a mai napig a Deka Union szellemi tőkéjét, a több ezer egyedi recept kitűnő kiindulópontja a cég innovációs törekvéseinek.

A termékportfólió kialakítása során törekedtek arra, hogy az őshonos mangalica is szerepet kapjon, ennek a speciális prémium sertésnek a húsából készült termékek is szélesítsék a kínálatot, hiszen szakmai múltjukban már közel 30 éve helyt kapott a fajta mentése és világszinten való megismertetése.

A húsvéti időszak közeledtével örömmel mutatom meg nektek is, hogy milyen arcok, történetek húzódnak meg egy-egy hazai vállalkozás mögött, hány ember elkötelezett munkájának gyümölcse az – az esetleg sajátmárkás köntösben megjelenő – grillkolbász, szárazkolbász, amelyet a kiskereskedelmi boltok polcairól, hűtőiből lekapunk.

Keressétek a Deka Union termékeit, a tesztjeink alapján valóban finom és a mi szájízünkhöz illő árukínálattal várnak ránk.

A római városnézésünkre való felkészülésnek fontos részét képezte a mentes helyek felkutatása és a tervezett programokba való illesztése. Róma már első ránézésre a gluténmentesek Mekkájának tűnt és erre az ottlétünk alatt sem cáfolt rá.

Hol reggelizzünk?

Attól függ, hogy mit értünk reggeli alatt. Ha csak egy cappucino-t, akkor bárhol, nincsenek rossz döntések, ahol van kávégép és pult, amire támaszkodhatunk, akkor megérkeztünk, ez a mi helyünk. Ha azonban ennél többre vágyunk, akkor javasolt felkeresni a Vatikán oldalában meghúzódó (az üzletből a vatikáni falakra és a kupolára látni) kávézót, amely valóban 5 perc sétára fekszik a Szent Péter tértől, a Gianicolo irányába.

Le altre farine del mulino (Via di Porta Cavalleggeri, 151/153, 00165 Roma RM, Olaszország)

Meglepően gazdag választékot kínál a reggeli péksüteményekből és mindenféle egyéb aprósüteményeket és tortákat is kínál. A kávé hibátlan, a brioche (criossant) olyan foszlós, amire mentes lisztnél még nem láttam példát. Nem meglepő módon sok a linzer, a saját lisztkeverékével dolgozó reggeliző/kávézó/cukrászda többkörös látogatásokat is megér.

Hol ebédeljünk?

Ez viszonylag egyszerű kérdés, a város szinte minden szegletében fellelhető valamilyen mentes étkező, ha nem is dedikáltan az, de kifejezetten gluténmentes menüvel operál. Mi a dedikáltan mentes helyekben hittünk, meg a számos pozitív kommentben, így a Vatikántól az Angyalvár felé húzódó, csendes kis utcában teszteltük már első nap a Mamma Eat Lab-ot, amely nem csak számomra jelentett meglepetést, hanem a lányaim is boldogan konstatálták, hogy kiugróan jó minőségű konyhát visznek.

Mama Eat Lab (Borgo Pio, 28, 00193 Roma RM, Olaszország)

A szerviz picit lassú és esetleges, az egyetemistának tűnő pincérek elvarázsoltak, a fotocellás bejárati ajtó teljesen öntörvényű és étlap címén csak egy QR-kód jár az asztalhoz, de ha ezeken sikerül felülemelkedni, akkor igazán remek élményben lehet részünk. A választékban számos pizza és tésztaétel található, Anna nagy kedvence volt a padlizsános szicíliai penne, Zsófival mi a pizzák irányába nyitottuk, ő egy szalámival gazdagon megrakott Diavola-t evett, én a magam részéről maradtam a San Marzano paradicsomból készült alapra ültetett bivalytejes mozzarellával készíttet Buffalina-nál.

A mennyiségekre nem lehet panasz, a nápolyi hangvételű pizzatészta meg egyenesen mennyei.

A gogo (Viale Giulio Cesare, 66/68, 00192 Roma RM, Olaszország)

A Vatikán másik oldalán található szeletbár furcsa hangulatú hely, de nekünk a múzeumból kiszédülve ideális választás volt. A római hagyományokra épülő, teljes esgészében gm kínálattal készülő A gogo-ban többféle pizzából válogathatunk és kedvünk szerint dönthetjük el, hogy mit szeretnénk. A pizzák mellett szendvicseket és süteményeket is árulnak, elég esetleges, de széles választék lapult a pultban, mikor ott jártunk. A pizza itt is nagyon finom volt. A tészta jó, a feltét hibátlan. A hely az Ottaviano metrómegálló kijáratánál van, azaz szinte bárhonnan pillanatok alatt elérhető.

Mama Eat Trastevere (Via di S. Cosimato, 7/9, 00153 Roma RM, Olaszország)

Bár az elején azt mondtam, hogy szinte bárhol lehet mentesen enni, a Colosseum környéke ebből a szempontból kissé vak folt a városban, itt csak mentest is kínáló helyek vannak, így innen a legjobb választásnak a Trastevere sűrűjében található Mama Eat tűnt. A hely sokkal felkapottabb, mint a vatikáni, a személyzet és az étlap mibenléte azonos, viszont sokkal gazdagabb a választék és a glutén is fogyasztó családtagoknak készítenek gluténos tételeket is (Zsófi itt búzalisztes pizzát evett). A piros matricájuk megvan, azaz jó eséllyel külön tudnak minden kezelni a konyhán és mivel nekem se lettek tüneteim, úgy tűnik, ezt a szeparálást tényleg szépen megoldják. Míg Zsófi itt sonkás pizzát evett, addig mi Annával kipróbáltuk a lasagne-t, ami remek választásnak bizonyult. Gazdag szósz, finom tészta. A mennyisége férfiembernek vagy a 15 km-nél járó nők számára nem feltétlen elégséges, de a ház borával kísérve egy szavunk se lehetett.

Hol fagyizzunk?

Rómában fagypont felett fagylaltozni kell! A teljesen gluténmentes, a város legeslegjobb helyén lévő Fiocco di Neve, azaz Hópehely csodálatos hely, nagyon gazdag fagylaltkínálattal, gluténmentes ostyákkal és palacsintákkal.

Fiocco di Neve (Via del Pantheon, 51, 00186 Roma RM, Olaszország)

A hely falatnyi és jó eséllyel mindig tömve van, de van mosdó és a Pantheon előtti szökőkút szélén bármikor le lehet ülni fagyizni (nem úgy mint a Spanyol lépcsőnél). Két hatalmas pultban kínálják a fagylaltokat, két ízzel egy életre, de egy délutánra biztosan jól lehet lakni.