Kazimir Bisztró – barátságos hangulat, otthonos konyha
A legforróbb nyári napok egyike talált minket a városban, az a fajta, amikor olvad az aszfalt, süt a kövezet, vágni és dobozolni lehetne a forróságot. Ebben a klímában szédelegtünk keresztül a belvároson, majd egy gyors bal kanyarral befordultunk az árnyékba borult Kazinczy utcába, ahol az egyik réges-régi kapualj el is nyelt minket.
Már itt megváltás volt a régi ház lehelte hűs és a fejünk felett nyújtózkodó boltívek rezzenéstelen tömörsége, ahogy bizton vigyázták a ránk szabott árnyékot, de az igazi felüdülést a belső udvar adta, ahol boldogan rogytunk le egy asztal mellé, hatalmas adag limonádékat rendelve és elmélyedve a rövid, de igen tartalmas étlapban.
A Kazimir Bisztró meglepett. Mint kiderült, már 10 éve regnál a belvárosnak ebben a lüktető, fluktuálódó szegletében, ahol minden kicsit a máról szól. A Kazimir ezalatt, az egy évtized alatt szépen beilleszkedett a Kazinczy utcába, magára szabta az őt befogadó épületet, a krakkói zsidó negyedet, a Kazimierz-t tökéletesen megidéző környezetben magyar és külföldi vendégek egyaránt megtalálják a számításukat. A konyha nem kóser, sőt még csak nem is tréfli zsidó, hanem finoman magyaros, szerethetően házias, tartalmas adagokkal, jól megkreált, kipróbált és megszeretett receptekkel.
A koros épületet mára körülszőtte a város, a belső udvarra magasba szökő lichthófok néznek, ebben a zárt világban könnyű elfelejteni, hogy a bulinegyed közepén ülünk, sokkal inkább a szentendrei utcákat vagy a Krúdy-féle Óbudát vizionálja az ember a kapun kívülre.
Az étlappal könnyű volt barátságot kötni, a levesek a kint tomboló hőség okán kimaradtak, de egy előételt muszáj volt ennünk, a vaslapon sült friss kecskesajt mézes, kesudiós salátával emberes adag, Annával ketten bőségesen elégnek éreztük felezve, finoman szemezgettünk a kevert salátában, faltuk a krémes sajtot, amíg a főételeink elkészültek.
A Kazimirban vannak emblematikus fogások, amelyekre a törzsvendégek érzékenyek, így étlapon kell lennie a rusztikus galuskával és tejfölös uborkasalátával kínált mangalica paprikásnak, és ilyen kötelező elem – a negyed éves étlapváltások ellenére – a Kazimir rablóhús is, amit füstölt kolbász és szalonna tesz teljessé.
Mi azonban más irányba gondolkodtunk, pontosabban szerelemből döntöttünk, míg Anna a kacsamell hívó szavának nem bírt ellenállni, addig nálam a lecsó győzött kiütéssel (ahogy végig az egész szezonban). Nem csalatkoztunk, pedig ilyen hozzáállással a legkönnyebb. Anna elégedettsége magas fokra hágott, a jól elkészített kacsamell lilakáposzta pürével, balzsamos sült almával és édesburgonya chipsszel körítve érkezett és tűnt el a gyerekben nyomtalanul.
Én egy kislábaskában tálal tojásos, sült kolbásszal megfejelt lecsó boldog tulaja lettem, amely hozta az elvárásaimat, mennyiségre és háziasságra nézvést is.
Amíg ettünk, addig figyeltük a betévedőket, akiket megszólított a hűs kapualj, és akik beljebb merészkedtek a krakkói kocsmák hangulatát ontó étterembe, ahol aztán rögvest értelmet nyert a napjuk és hozzánk hasonlóan tempós italrendeléseket követően ebédelni tértek.
A Kazimír jó hely. Barátságos, vonzó, otthonos, laza, jól érhető, sokszínű, sokféleképp használható. Jöhetünk ide ebédelni, uzsonnázni, van, aki a pekándiós torta elkötelezett híve, de akár esküvők, kisebb-nagyobb rendezvények otthona is lehet a méretes belső terekkel is rendelkező bisztró. Amíg azonban tart a kánikula, addig kiemelt helyen kezelendő a belső udvara, ahol bármikor örömmel szolgálják fel nekünk a kedvenceinket.
