Old Timer autók, az általam valaha látott legnagyobb (mondhatni gigászi) smoker, fantasztikus vendéglátás és csodás fogások vártak néhány hete Fóton, a The Pit-ben.
A letisztult, ipari környezetben berendezett, jól szervezett és az indusztriális jelleg mellett is barátságos térbe érkezve kontinenst váltottunk, újra átszeltük az óceánt, csak most picit északabbra tett le minket a gép, az Államok déli részénél, Texas és Louisiana határmezsgyéjére, ott ahol az amerikai gasztro-olvasztótégelybe egyszerre kerülnek bele a karibi hatások, a mexikói beütés, a francia telepesek ízlésvilága és a hús iránti olthatatlan szenvedély.
Ebből a gazdagságból születik meg a helyi konyha, ami magas szinten űzi a barbecue vonalat, hisz a hús minőségében, szereti a fűszereket és tartózkodik minden felesleges kencétől, máztól és szósztól, itt a hús, a fűszer és a füst muzsikál együtt, aminek a tökéletes akkordjait nem kell és nem is szabad semmivel elfedni.
A The Pit autentikus, hagyományos és valóban az adott régióra koncentráló, ott, ebben a formában tetten érhető fogásokra koncentrál, amit persze az tesz lehetővé, hogy egy olyan szakértő séfet tudhat a konyháján, aki nem csak könyvekből, filmekből és nyaraláson szerzett tapasztalatok alapján fejtette vissza, alkotta újra vagy kísérletezte ki a majdnem olyat. Levák Gábor ugyanis másfél évet szentelt az életéből annak egy houstoni séfiskolában, hogy a helyi konyha minden csínját-bínját elsajátítsa.
A barbecue és cajun ételek választékában, az étlap leírása mellett is könnyen elkavarodhatunk, de a személyzet pont erre van, nem csupán a tökéletes szervizt hivatottak megtestesíteni, hanem szakavatott idegenvezetőként tárják elénk a hely konyháját. Érzékenységre, csípősség elfogadására/elviselésére/imádására való hajlandóságunk felmérését követően tesznek javaslatot, minden kérdésünket szakértő mód megválaszolják, hogy az ebéd vagy vacsora végére szép, komplex képet kapjunk Amerika déli államának, államainak konyhájáról.
Nem is olyan könnyű választani
Az étlap jól felépített, választéka bőséges, megtalálhatók rajta a klasszikus előételek, mint a cajun remuláddal, rántott rákkal készített Po’boy szendvics vagy a marhahúspogácsás Slider, levesei között ott vár ránk a louisianai konyha kedvelt ragulevese, a Gambo, amelyben minden elengedhetetlen helyi alapanyag helyt kap. Ott a szárzeller, a színes paprika, a hagyma, amelyre kolbász kerül, majd csirkecombfilé pirul velük, hogy gazdag alapot adjanak a levesnek. Bár önmagában laktató étel, de minden esetben érkezik mellé egy kis tál párolt rizs, pont úgy, mintha kint rendelnénk meg, bármelyik helyi kifőzdében vagy étteremben.
A főfogások között megtalálhatjuk a cajun és a kreol konyha kedvelt ételeit, az Etouffée-t és a spanyol paella-ból született Jambalaya-t is, de az étlap ezen tételei között mégiscsak az igaz ékkövek a már a nyitányban megénekelt smoker-ben készült húsok. Az smoker 100 fokos állandóságban füstöli a benne található húsokat, húskészítményeket (ld. kolbász), hol hikori fával, pekán fával vagy épp bükkfával ízesítve azt, miközben a lassú hőkezelés hatására olyan omlóssá válnak az alapanyagok, hogy azt szavakkal nehéz körbeírni, de elég jó képet ad, ha azt mondom, hogy villával szinte képtelenség tálra szedni a szeletbe vágott füstölt szegyet.
Füstös csodák
Ha a húsokat tekintjük az origónak, akkor a függvénytáblánk többi értékét is fel kell ám venni ahhoz, hogy megszülessen az igazi louisianai barbecue. Ennek elmaradhatatlan kelléke a roppanós, szósszal elkevert, de el nem áztatott, ress, de nem teljesen nyers zöldségekből álló coleslaw saláta, jöhet mellé egy kis fenomenális házi chilis bab, ott a helye egy adag gazdagon sajtos, csőben sült Mac’n’cheese-nek és nem árt, ha van a kezünk ügyében egy kis sült burgonya is.
Elképesztő választék
A húsokkal betelni szinte képtelenség, valóban olyan minőséget képviselnek, amiről még a sokat kóstolt veterán gasztrós hajlamos később is álmodni. Eltelni viszont könnyedén lehet, az adagok meglehetősen nagyok, így javasolt családi felállásban megtekinteni első körben a helyet, és ennek fényében összerendelni mindent, hogy teljes ízelítőhöz lehessen jutni és megszülessenek a nagy kedvencek, amelyeket aztán későbbi látogatásokkor már rutinból lehet kérni.
Ha viszont – valami csoda folytán – maradna hely a desszertnek, akkor a beignet fánkot feltétlen meg kell kóstolni. A New Orleans-ban élő francia telepeseknek köszönhetően született, azóta Louisiana állam fánkjává is nemesedő beignet elképesztően könnyű, lágy tésztájú, szögletes alakját sokszor bújtatja vastag porcukor bundába. A beignet visszaható étel, ma már az öreg kontinensen, az anyaországban is elterjedt és kedvelt sütemény.
Azok a bizonyos szögletes fánkok…
Ha ne vagyunk fánkos hangulatban, akkor jöhet a pekándiós pite, a brownie vagy az almaszeletekbe gazdag házi pite.
…és az almával gazdagon megpakolt pite
A The Pit ajtót nyit az Államokra, ide betérve valóban olyan, mintha Dr. Stange segítségével teret léptünk volna, nincs az a hosszú és fáradtságos utazás és a jet leg-et is meg lehet úszni, a legjobb louisianai konyha meg Fóton csak ránk vár.
