MIRELLE Atelier

Az izraeli konyhával való ismerkedésre és garantált szerelembe esésre nincs is jobb évszak a nyárnál. Az ezerszínű mediterrán, közel-keleti fogásokhoz szinte minden alapanyag könnyedén beszerezhető ilyenkor. Cserháti Tamara lelkes vezetőnk ebben a gazdag birodalomban, magabiztosan mutatja mindazt, amit helyben, a családjától tanult és ami ma már az ő hagyományait is jelenti. A receptek egyszerűen követhetők, csak finoman komplikáltak, nincs semmi feleslegesen túlbonyolítva, a sokat főző háziasszonyok finoman csiszolódó rutinja kacsint ki minden fogás mögül. 

Friss, merész. lenyűgöző – mondja az izraeli konyháról a szerző és ezt mutatós, színes, vibráló, ízgazdag recepteken keresztül gondosan be is mutatja nekünk. A könyv tökéletes bizonyítéka annak, hogyan lehet húshangsúlyos fogások helyett a gazdag helyi kínálatra alapozva tartalmas, teljesértékű ételekkel megtölteni egy teljes szakácskönyvet.

A Yalla! azok számára is remek kiindulópont lehet, akik hajlanak a flexiteriánus, vegetáriánus életmód felé. Az inspiráló receptekkel teli kötet remek választás a nyárra, de a többi évszakban is érdemes forgatni.

A Cleanne mindazt tudja, amire régóta vágyom. Már a Nők érkeztekkor bevezettem egy csomó önkorlátozó szabályt, ami mind azt a célt szolgálta, hogy minél kevesebb vegyszerrel találkozzanak. A német cégek már 20 éve egészen jó alternatív megoldásokat kínáltak, de azért messze nem volt teljes a paletta. Ugyanezen elvek mentén szigorítottam a bejövő tisztítószereken Cucuka kapcsán, bár ő nagy ketreclakó volt, de ha épp kint tengette az idejét és rágta a töltőket, akkor is ügyeltem rá, hogy ne találkozzon olyan tisztítószer maradványokkal, amelyek rá nézvést ártalmasak lennének. A helyzet Boyhossal fokozódott, ő – Yolán színre lépéséig – kifejezetten kinti nyuszi volt, Yolánnal meg tényleg szintet léptünk, mert ő mindig mindenütt ott van és mindenbe bele is dugja a hegyes fekete kis orrát.

A Cleanne azonban nem csak a vegyszermentességet hozza el, hanem magyar növényi alapanyagokat ad cserébe (még kisebb karbonlábnyom, ha nem Timbuktuból utazik a szupertitkos, szuperzsíroldó szupernövény) és a flakonokra is megvan a gondja. Ugyanis rájöttek arra, hogy ha a környezettudatos vásárlók jó fejek és a szelektívben landol a kimosott flakon, akkor is elveszett, nem jut vissza hozzájuk, azaz újabbak gyártására kell pazarolni az egyre fogyatkozó erőforrásainkat. Ha viszont a vásárlók visszaviszik az „újraflakonokat”, akkor azokat – rendeltetésüknek megfelelően – újra tudják tölteni a termékeikkel és minden szépen, plusz flakonképződés nélkül megy tovább a maga útján.

A Cleanne flakonjait az EcoFamily üzletekben lehet leadni, országosan 54 üzletükben lehet ezeket visszaküldeni a feladónak.

Vagy ebben a formában tudjátok visszajuttatni:

A zacc jótékony hatásait már gyerekorom óta ismerem, a szomszédasszonyunk – a maga egyszerű, közel sem tudományos módján – a kotyogós lejárt kávépogácsáit már akkor is a kert fái alatt helyezte örök nyugalomra. Tegnap azonban szemtanúja lehettem, hogy milyen az, amikor a profizmus és szakértelem találkozik, két, a saját területén élen járó, a fenntarthatóságot ésszel és kitartással kezelő szereplő összefog és valami maradandót, szépet és hasznosat alkot.

A Nespresso nagyon régóta a fenntarthatóság felé tereli önmagát és a vásárlóit, a végtelenszer felhasználható alumínimum kapszulákat nem csak visszagyűjti és újrahasznosítja, hanem a kapszulák elhasznált tölteléke, a zacc is új életet kezd. Ez persze közel nem olyan egyszerű, amint ahogy az Sükösdné gondolta egykor az Ág utcában, de valójában nem is annyira bonyolult.

A Nespresso a lehető legjobb partnert kereste meg ehhez az együttműködéshez, a Pannonhalmi Apátsággal közösen hosszas, de sikeres projekt alatt alkottak meg egy olyan – kereskedelmi forgalomba is hozható – termőközeget, amely a talaj minőségének javítására tökéletesen alkalmas. A javarészt magyar tőzeggel és szürkemarha trágyával kevert, magas minőségű kávézacc ideális tápot jelent a gyógynövénykert flórája számára is: tegnap megtapasztalhattuk, hogy milyen az, amikor gondos kezek, minőségi tápokkal kezelik a levendulát, az illatozó, méhektől zümmögő, pillangóktól vibráló, élénklila virágmező elég meggyőzően mutatta: a projekt sikeres.

Évek óta vissza-visszatérek a pannonhalmi Gyógynövénykertbe, ebbe az öbölbe az apátság alatt. Nem véletlen a vonzódásom, sajátságos kisugárzása van a helynek. Az 1026 éves állandóság mellett azonban látom a fejlődést is, jó figyelni, ahogy egyre bujábbak a bokrok, egyre gazdagabb a biodiverzitás. Ennek – a jó kertészeken, az egészen egyedi mikroklímán kívül – fontos alkotóeleme a minőségi tápanyagok biztosítása a növények számára.

A tápanyaghoz azonban szükség van a visszagyűjtésre is. Ebben a magyar Nespresso-fogyasztók élen járnak, jóval a világátlag felett, közel 45%-a a kapszuláknak visszakerül a körfogásba. Ennek a százalékos aránynak a növekedésén is dolgozik a Nespresso, évek óta számos lehetőségünk nyílik az elhasznált kapszulák leadására, a butikokon kívül a futároknak is odaadhatjuk és elvileg most már gyűjtőpontokon is visszajuttathatjuk a cég számára az értékes szemetünket. A ciklus további tökéletesítése mellett a Nespresso idei évre tett vállalása, hogy minden, a kávéiból készülő eszpresszó karbonsemleges legyen.

Én nagyon drukkolok nekik és főleg magunknak, hiszen az ő törekvéseik is a mi túlélésünk, minőségi létünk zálogát jelentik.

Bevallom őszintén, annak ellenére, hogy mérnöki diplomám van, sok esetben elbizonytalanodom egy-egy műszaki cikk láttán. Ok, a leírásokat alapból félre szoktam tenni az első körben, szeretek magam rájönni, hogy mennyire felhasználóbarát az eszköz, ami az utamba került. Ennek persze vannak hátulütői, 20 évig használtam a sütőm úgy, hogy szerintem a teljes repertoárjának a felét nem tudta megmutatni.

Természetesen ma már jóval tudatosabb vagyok, a kis és nagy háztartási gépek beszerzésekor ügyelek arra, hogy olyat vegyek, amelynek a funkciói számomra kielégítőek, azaz mindent tudnak, amire vágyom és csak kevés olyan felesleges kunszt van bennük, ami miatt nehezebb lenne a használatuk.

A belső mellett a külsőre is sokat adok, szeretem, ha egy tárgy ergonomikus, könnyen kézre esik, szükség esetén nem kell sokat bíbelődni vele, könnyen tölthető, van esetleg saját dokkolója és így – a rendszerető lelkem – mindig vissza tudja tenni a helyére és ezt másoktól is joggal megkövetelheti.

A walkie talkie készülékek évek óta hű társaink, ebben benne van a férjem több mint 40 éves rádióamatőr múltja és az én biztonságszeretetem. Mindig jó tudni, hogy egy kiránduláson, utazáson, nyaraláson kapcsolatban vagyunk, térerőtől függetlenül, nem számít a cellák kénye-kedve, a saját sávunkon elérjük egymást.

Nagy boldogságomra a múltkori kirándulásunk alkalmával a Motorola eszközei között rábukkantam a Talkabout T72-re, amely nincs túlkomplikálva és az én gyerekméretnél csak egy hangyányit nagyobb kezemmel is könnyedén kezelhető.

Ildi barátnőmmel 3 teljes napra kiszakadtunk a hétköznapokból, négy kamasszal és az ennek megfelelően pörgős életvitellel a hátunk mögött ez már szinte orvosilag is javallott volt. A családjaink kicsit kétkedve fogadták az eltávunk határozott bejelentését, amit pluszban azzal is megspékeltünk, hogy az online térben is jóval kevesebbet keringtünk és a telefonjainkat szintén takarékra tettük. Ehhez jött hasznos segítségként a walkie talkie, amely az egymással való kommunikációnkat viszont megkönnyítette, amíg Ildi épp visszafutott a Regéci vár parkolójába, addig se vesztettük egymást szem elől, függetlenül attól, hogy a Zemplén közepén mekkora térerőt szabtak ránk a szolgáltatók. A kis, kompakt kivitelű, szinte súlytalan eszközök könnyedén becsusszantak a női válltáskáinkba, karabinerre csíptetve is magunkkal vihettük, a ki-bekapcsolás és az adás-vétel sem okozott gondot.

A mi kocaturista életmódunkhoz kapcsolódó kommunikációt is lazán megkönnyítette (hogyan máshogy magyarázod el, hogy a bal hátsó ülés alatt kell keresni valamit, amikor te a vár fokán állsz, a másik meg a parkolóban küzd a neked fontos apróságért?), de egyértelmű, hogy nagyobb túrák, biciklizések, hegymászás közben is nagy hasznunkra lehet.

A Motorola Talkabout T72 walkie talkie eszközei könnyen összhangba hozhatók, más PMR rádiókkal is együtt használhatók, bírják, ha az idő csapadékosba vagy párásba csap át, frekvencia-engedélyre sincs szükségünk a használatukhoz és nagyjából – jó terepviszonyok mellett – 8 km-es hatótávolságon belül tudunk rajtuk keresztül szót érteni egymással.