MIRELLE | gasztro- és lifestyle magazin

A római városnézésünkre való felkészülésnek fontos részét képezte a mentes helyek felkutatása és a tervezett programokba való illesztése. Róma már első ránézésre a gluténmentesek Mekkájának tűnt és erre az ottlétünk alatt sem cáfolt rá.

Hol reggelizzünk?

Attól függ, hogy mit értünk reggeli alatt. Ha csak egy cappucino-t, akkor bárhol, nincsenek rossz döntések, ahol van kávégép és pult, amire támaszkodhatunk, akkor megérkeztünk, ez a mi helyünk. Ha azonban ennél többre vágyunk, akkor javasolt felkeresni a Vatikán oldalában meghúzódó (az üzletből a vatikáni falakra és a kupolára látni) kávézót, amely valóban 5 perc sétára fekszik a Szent Péter tértől, a Gianicolo irányába.

Le altre farine del mulino (Via di Porta Cavalleggeri, 151/153, 00165 Roma RM, Olaszország)

Meglepően gazdag választékot kínál a reggeli péksüteményekből és mindenféle egyéb aprósüteményeket és tortákat is kínál. A kávé hibátlan, a brioche (criossant) olyan foszlós, amire mentes lisztnél még nem láttam példát. Nem meglepő módon sok a linzer, a saját lisztkeverékével dolgozó reggeliző/kávézó/cukrászda többkörös látogatásokat is megér.

Hol ebédeljünk?

Ez viszonylag egyszerű kérdés, a város szinte minden szegletében fellelhető valamilyen mentes étkező, ha nem is dedikáltan az, de kifejezetten gluténmentes menüvel operál. Mi a dedikáltan mentes helyekben hittünk, meg a számos pozitív kommentben, így a Vatikántól az Angyalvár felé húzódó, csendes kis utcában teszteltük már első nap a Mamma Eat Lab-ot, amely nem csak számomra jelentett meglepetést, hanem a lányaim is boldogan konstatálták, hogy kiugróan jó minőségű konyhát visznek.

Mama Eat Lab (Borgo Pio, 28, 00193 Roma RM, Olaszország)

A szerviz picit lassú és esetleges, az egyetemistának tűnő pincérek elvarázsoltak, a fotocellás bejárati ajtó teljesen öntörvényű és étlap címén csak egy QR-kód jár az asztalhoz, de ha ezeken sikerül felülemelkedni, akkor igazán remek élményben lehet részünk. A választékban számos pizza és tésztaétel található, Anna nagy kedvence volt a padlizsános szicíliai penne, Zsófival mi a pizzák irányába nyitottuk, ő egy szalámival gazdagon megrakott Diavola-t evett, én a magam részéről maradtam a San Marzano paradicsomból készült alapra ültetett bivalytejes mozzarellával készíttet Buffalina-nál.

A mennyiségekre nem lehet panasz, a nápolyi hangvételű pizzatészta meg egyenesen mennyei.

A gogo (Viale Giulio Cesare, 66/68, 00192 Roma RM, Olaszország)

A Vatikán másik oldalán található szeletbár furcsa hangulatú hely, de nekünk a múzeumból kiszédülve ideális választás volt. A római hagyományokra épülő, teljes esgészében gm kínálattal készülő A gogo-ban többféle pizzából válogathatunk és kedvünk szerint dönthetjük el, hogy mit szeretnénk. A pizzák mellett szendvicseket és süteményeket is árulnak, elég esetleges, de széles választék lapult a pultban, mikor ott jártunk. A pizza itt is nagyon finom volt. A tészta jó, a feltét hibátlan. A hely az Ottaviano metrómegálló kijáratánál van, azaz szinte bárhonnan pillanatok alatt elérhető.

Mama Eat Trastevere (Via di S. Cosimato, 7/9, 00153 Roma RM, Olaszország)

Bár az elején azt mondtam, hogy szinte bárhol lehet mentesen enni, a Colosseum környéke ebből a szempontból kissé vak folt a városban, itt csak mentest is kínáló helyek vannak, így innen a legjobb választásnak a Trastevere sűrűjében található Mama Eat tűnt. A hely sokkal felkapottabb, mint a vatikáni, a személyzet és az étlap mibenléte azonos, viszont sokkal gazdagabb a választék és a glutén is fogyasztó családtagoknak készítenek gluténos tételeket is (Zsófi itt búzalisztes pizzát evett). A piros matricájuk megvan, azaz jó eséllyel külön tudnak minden kezelni a konyhán és mivel nekem se lettek tüneteim, úgy tűnik, ezt a szeparálást tényleg szépen megoldják. Míg Zsófi itt sonkás pizzát evett, addig mi Annával kipróbáltuk a lasagne-t, ami remek választásnak bizonyult. Gazdag szósz, finom tészta. A mennyisége férfiembernek vagy a 15 km-nél járó nők számára nem feltétlen elégséges, de a ház borával kísérve egy szavunk se lehetett.

Hol fagyizzunk?

Rómában fagypont felett fagylaltozni kell! A teljesen gluténmentes, a város legeslegjobb helyén lévő Fiocco di Neve, azaz Hópehely csodálatos hely, nagyon gazdag fagylaltkínálattal, gluténmentes ostyákkal és palacsintákkal.

Fiocco di Neve (Via del Pantheon, 51, 00186 Roma RM, Olaszország)

A hely falatnyi és jó eséllyel mindig tömve van, de van mosdó és a Pantheon előtti szökőkút szélén bármikor le lehet ülni fagyizni (nem úgy mint a Spanyol lépcsőnél). Két hatalmas pultban kínálják a fagylaltokat, két ízzel egy életre, de egy délutánra biztosan jól lehet lakni.

Christina Lauren Nem mézes hetek című könyve nekem számos párhuzamot juttatott eszembe, de leginkább Shakespeare Sok hűhó című darabjának főszereplő párocskáját idézte meg, a felvágott nyelvű Beatrice-t és a feleselésben mindig helyt álló Benedeket.

Olive és Ethan született ellenségek, akárcsak az idecitált szépirodalmi alakok, gyakorta találkoznak nagyobb társaságban és az soha nem szül jó eredményt. Olive belső monológjaiból hamar kiderül az egymás iránt érzett kimeríthetetlen ellenszenv oka és valószínűleg a világ végezetéig békésen elutálnák egymást, ha nem jönne közbe Oliva ikerhúgának és Ethan öccsének az esküvője, amely nagyobb fokú ételmérgezésbe torkollik. Kevés szerencsés kivétel van, akit nem szólít 5 percenként a mosdó, és ez pont a mi kis párosunk.

A nászút megnyerve, visszaválthatatlanul várja a boldog ifjú párt, és amíg a többiek próbálnak mozdulatlanságba meredten túlélni, minden tekintet rájuk szegeződik, hogy megmentsék a helyzetet és lenyaralják azt, ami – ha személy szerint nem is nekik, de – jár.

Így veszi kezdetét Olive és Ethan kalandja, ami nem tartogat nagy meglepetéseket, de kedvesen és finoman hozza egyre közelebb és közelebb a szereplőket. Közben minden még fel nem göngyölített, el nem varrt szálat is összeszednek az írók, így semmilyen kétség nem marad bennünk: ezt a két embert az Isten is egymásnak teremtette.

Persze nem vezet egyenes út a végső beteljesülésig, finom, nem túl meredek kanyarok után azonban végleg egymásra találnak főhőseink.

A Nem mézes hetek klasszikus strandkönyv, jól fogyasztható, jól megírt, gördülékeny, két margarita vagy caipirinha mellett is befogadható, nem buta, de nem is megerőltető olvasmány, aminél jobbat el se lehet képzelni, ha az ember egy (vagy több) napot pihenős-olvasós létezésben kíván tölteni egy medence vagy tenger partjainál.

Az anyák szuperhősök. Mindig mindenre van megoldásuk, tudják a választ a világ nagy és legkisebb kérdéseire egyaránt, puszikkal gyógyítanak bibiket és hegyeket is megmozgatnak, ha arra van szükség. Az anyák nem alszanak, kávéval működnek és csak néha, ha épp vetül rájuk egy cseppnyi árnyék, akkor fáradtak.

A nők szuperhősök. Akik akkor is a vállukon viszik a terheket, amikor már rogyadozik a térdük, akiknek mindig van egy ezeregyedik megoldásuk, ha az első ezer csődöt mondott, akik akkor is szépek, ha fáradtak.

A nők és az anyák néha fáradtak. Nem mindig, de néha a nagy világmegváltások közben, a 24 órás figyelem, az örök feltétlen szeretet adta akadályok legyőzése közben utoléri őket a kimerültség.

Az anyák napjának fontos üzenete – mint minden más világnapnak –, hogy rávilágítson: ott a másik 364 nap is, tessék ugyanolyan kitüntetett figyelemmel lenni az év minden napján egymás iránt.

A Lush anyák napi kollekciója engem a gyerekkor különféle fázisaiban rajzolt anyák napi gyerekrajzokra emlékeztet. Van benne zsírkrétával felkent napsárga zsiráfcsalád, boldog méhecske, bárányfelhőkkel tarkított türkiz ég, ott a szuperhősök világa, minden szín és forma a gyermeki boldogság kifejeződése, az, ahogy a kisebbek és nagyobbak képesek megmutatni az őket feszítő örömöt, átadni azt az érzést, amit bennük a családjuk kelt. 

A végtelenül kedves, szép emlékeket idéző kollekció minden egyes darabja a megfáradt anyák kényeztetését szolgálja, a különféle fürdőbombák, habfürdők, szemmaszkok, a napfényt magában hordozó tusfürdők, a boldog, jókedvű hangulatot árasztó ajándékcsomagokról nem is beszélve.

Az én anyák-napi csomagomban egy csodálatos, a tavaszi mediterrán napfényt idéző, Provence-t idéző Mimosa tusfürdő került, amely a mimózavirág kivonatán kívül friss narancslevet és szegfűt tartalmaz, valamint egy – a Wonder Woman tiarájára emlékeztető – Wonder Mum maszk, amely egyszerűen telitalálat. A szemmaszkot a hűtőből kivéve kell a pihentetnek kívánt szemekre helyezni. A friss aloe vera és karragénkivonat segít a szemek nyugtatásában, egy lazulós délutánhoz, estéhez egyszerűen tökéletes. A legkedvesebb gyerekrajzokat idéző Besties habfürdőben pedig az is jó, hogy megosztható azzal, akitől kaptuk.

A teljes kollekció elérhető a Lush üzleteiben vagy online.

A hazánkba érkező vendégek első – vagy második – benyomásai között biztosan szerepel a pálinka. A magyar gasztronómia megkerülhetetlen eleme azonban nem minden esetben hoz dicsőséget, a kerti lottyadt gyümölcsökből készített, minden cseppet elnyelő párlat nem feltétlen méltó hírvivője a gazdag hazai gyümölcskínálatnak és páratlan vendégszeretetnek.

Ezt ismerte fel közel 20 éve a Rézangyal alapító párosa, akik felmérték a fesztiválra érkező fiatalok italfogyasztási szokásait és a magyarok által kínált választékot és úgy találták: itt az ideje belépni a piacra egy magas minőségű, jól iható, szerethető párlattal, ami valóban azt az igényességet mutatja, amit egy jóféle alapanyagokból készített, megfelelően kezelt párlatnak mutatnia kell. Először 2003-ban terveztek egy nagyobb, átforgó pálinka bemutatót az ismertebb hazai gyártókkal közösen, majd a hirtelen jött népszerűség őket és a beszállítókat is meglepte, akik ilyen volumenben egyszerűen képtelennek mutatkoztak a beszállításra. Így született meg a Rézangyal 2005-ben.

A saját stílus kialakításánál a nemzetközi párlatokat vették alapul, olyan blendek létrehozásán kezdtek el dolgozni, amelyek nem csak a magyar gyümölcspárlatok nimbuszát adják vissza, hanem megteremtik az éveken át tartó egyenletes minőség lehetőségét is.

Így született a ma ismert kollekció, sok-sok házasítást követően találták meg azokat az alapanyagokat, gyümölcspárlatokat, amelyek együttesen képesek a legszebb, legkerekebb eredményt adni.

A Rézangyal azonban nem szeret csak úgy a levegőbe beszélni, egy kisebb workshop keretén belül a márka ízmestere, Borbáth Gabriella megmutatta, hogyan lehet több szilvapálinka felhasználásával megalkotni a csak ránk jellemző, számunkra legtöbbet adó párlatot. Az alappálinkák végigkóstolásával és kategorizálásával indultunk. Közösen átvettük a jellemző ízjegyeket, a párlatok hangulatát. Munkatársunk volt a nagyon édes, fűszeresebb Stanley szilva, a muskotályos, nem fűszeres, virágjegyekben gazdag Katinka szilva, a kései, magas cukortartalmú, gazdag ízű Besztercei szilva és a könnyed, bájos Vörös szilva. 

A blendelés, kóstolás során nem csak íz ízekről, illatokról tanultunk, hanem a pálinka élvezetéről is: ha azért nem szeretitek a pálinkát, mert túlzottan sok az alkohol és kevés a gyümölcs, akkor az első korty után fújjátok ki a levegőt és engedjetek utat az ízeknek!

A saját pálinkánk megalkotása után még a Rézangyal ház prémium sorozatából is kóstoltunk, nálam a hordós érleléssel készített érlelt alma lett a befutó.