MIRELLE | gasztro- és lifestyle magazin

A kezdő vállalkozások jelentős részét elkerüli a humor, ami – fekete öves vásárlóként – sok esetben meglehetősen zavar, annak ellenére, hogy értem az okát. Hisz abban, amit létrehozott, de bizonytalan benne, hogy hogyan szólítsa meg a közönségét, úgyhogy finoman beleköhög a kesztyűs kezébe és halkan magázni kezd.

Az Ooton ellenben széles rutinnal, gyakorlottan leintett, ahogy épp haladtam a Széna térről a Fény és a Lövőház utca felé, jelzett, hogy itt van, térjek be, mert jó lesz.

A magabiztosság nem véletlen, a The Planteent is üzemeltető csapat rutinos játékos, ismeri a fogyasztóit, megtanulta a marginális vegán réteg mellett jó stílusban megszólítani a bizonytalanokat, a mentesen étkezőket, és ha valaki nem nyakaskodó csakazértis hústhússal vendég, akkor annak is tud mutatni kellemesen meghökkentőt.

Az Ootonban legelőször a hely elrendezése kapott meg, az angol utakon örök szerelemmé nemesedett Pret A Manger szendvicsező láncolat üzleteit idézi, nem véletlen, a tulajoknál épp akkora kedvenc, mint mifelénk. A jót nem kell újra kitalálni, bőven lehet belőle inspirálódni, aztán adaptálni a saját környezetünkre, az adott helyiségre és az adott közönségre.

Szerintem az Ooton adaptációja jól sikerült. Gazdag és színes választékuk humoros nevek mögé rejtezik, minden mintha pont, hogy húsos lenne, aztán meg mégsem, de a vájtszeműek azért látják, hogy itt messze többről van szó öncélú jópofáskodásnál, sokkal inkább az az üzenet, hogy „Hidd el, ez épp olyan jó, vagy jobb”.

Különféle wrapok, szendvicsek (van gluténmentes is, wrapból csak ígéretet kaptam, hogy zajlik a fejlesztés), sütemények és desszertek (itt is hódít a gluténmentesség) és a saláták, amelyek színesek, gazdagok, izgalmasak és mind-mind különféle csodálatos növényből születtek.

Elképesztően izgalmas töltelékekkel készülnek a wrap-ek

Zsolnay Gergely séf nagyon jó érzékkel mutatja be a növényi alapú táplálkozásban rejlő lehetőségeket, az általa kínált fogások végre nem pótolják, nem a hiányérzet ellen hatnak, nem valami helyett lehet velük betelni, hanem önmagukért szerethetők, teljesértékűek, izgalmasak, innovatívak és adott esetben otthon is megalkothatók.

Az ebédem – A Narancs – legyen szó épp a Kutyaszorítóban-ról vagy az őszi avarról. Mindenki úgy és arra asszociál, amire csak szeretne.

Az Ooton nem csak a vedd és vidd szemléletmódja szerinti hely, itt – ha épp a budai széljárás engedi – akkor kint le is lehet ülni ebédelni, megpihenni a városi rohanásban, találkozókat, üzleti ebédeket bonyolítani és közelebb kerülni egy kicsit egy fenntarthatóbb, szerethető gasztronómiához.

Az ebédem és én – a környezet hangulatos, tényleg csak a hírhedt budai Szélcsatornában fújó hidegkúti szelek akadályozhatnak meg benne, hogy itt együnk.

Sok-sok évvel ezelőtt, egy esőbe fordulással fenyegető májusi délelőtt szedtem életemben először és eddig utoljára szamócát, a Szentendrei szigeten. Az élmény megvolt, kis fonott kosárkákba gyűjtötték a Nők a zsákmányt, én meg finoman felügyeltem, hogy amíg megfelelő mosást nem kaptak a gyümölcsök, addig minden darab szigorúan a kosárban landoljon.

A héten végre újra élhettem ezt az édes programot, azzal a különbséggel, hogy lassan ráfordulunk a novemberre, valamint, hogy derék és térdizület kímélő módon a vállmagasságban lógtak felém az érett, telt szemek és hogy mindezt nem a Szentendrei szigeten, hanem Vecsésen, a paradicsomairól híres Vecsési Paradicsom üvegházában tettem.

A Vecsési Paradicsom diadalútját nem kell bemutatni, egy remek üzleti koncepció találkozott a magyarok nem titkolt vágyával, miszerint nincs is jobb, mint reggelire, ebédre vagy vacsorára betolni egy egész vödörnyi érett koktélparadicsomot. Abszolút értem, a paradicsomok között fix befutó nálam is az édes, roppanós, falatnyi paradicsom, amelyet – mint a szőlőt – lehet eszegetni, bármikor és bármeddig. 

A paradicsom azonban kényes jószág, és ahogy minket letarolt a covid az elmúlt években, úgy jelent meg a ToBRFV (Tomato Brown Rugose Fruit Virus), a paradicsom pestis és szempillantás alatt tett semmissé számos holland paradicsomfarmot majd idővel Vecsésre is betette a lábát. A hívatlan vendég okozta károk komoly kihívást jelentettek a tulajdonosnak, Márkus Zsoltnak, de idővel kikristályosodott, hogy hogyan menthető meg a vállalkozás, mi az, ami az addig sikeres paradicsomra épülő céget életben tarthatja: egy másik imádott növényünk, a szamóca.

A szamóca bírja a strapát, nem hat rá a ToBRFV vírus, kevéssé energiaintenzív (olcsóbb fenntartani a jelenlegi energiaválságban), arról nem is beszélve, hogy egy csodálatos piaci részt tud ezzel a vállat betölteni: a folyton termű töveken ringó édes szemek ígéretes változatosságot hoznak az alma-körte-citrus téli gyümölcsválasztékba.

Az elmúlt évben ez összehangolt, intenzív munkával megteremtették a szamócatermesztés lehetőségét, megszülettek azok a technológiai változtatások, beruházások, kiépült a fűtési- és víztisztító rendszer, végrehajtottak minden termesztéstechnológiai kutatást, kezdődhetett a valódi termelés.

A cég a tervek szerint hetente 3-4 tonna szamócát termel majd, amihez 220 ezer palántát ültetett el, és az első vállalkozás lesz Németországtól keletre, aki a téli szamóca termesztés területén ilyen kapacitással rendelkezik.

Azaz nemsokára már nem csak a veresi paradicsom láttán csillanhat fel a szemünk, hanem a friss gyümölcsök között ott lesznek majd a piros, érett, veresi szamócák is.

Emlékszem, mikor sok-sok évvel ezelőtt, kezdő újságíróként egy szépséges kora délutánt töltöttem az első Whisky Show-n. Teljesen új és vonzó világ tárult ki előttem, olyannyira, hogy utána több whisky is bekerült a háztartásunkba, a miheztartás végett és főleg azért, mert tetszett a műfaj és találtam közte – már az indulásnál is – olyat, amit értettem és megszerettem.

Idén már tizenegyedik alkalommal találkoznak a nemzetközi whisky- és párlatkultúra jeles képviselői a Whisky Show kétnapos rendezvényén. A nemzetközileg is elismert budapesti rendezvényen Írországtól Japánig, Skóciától Tajvanig, Németországtól Franciaországon át az USA-ig számtalan kiállító jelen lesz. A rendezvény persze ma már messze túlmutat a whiskyk világán, a hagyományos whiskymustrán és kóstolón, a whiskyk mellett évek óta egyéb prémiumpárlatokat is kiállítanak, illetve kóstolhatnak a vendégek.

Prémium párlatok testközelből

Fontos kiemelni, hogy az exkluzív rendezvény már csak a nevében szól csupán a „uisge beatha”-ról, ami gael nyelven annyit tesz: az „élet vize”, vagyis a whisky.

Ma már a Whisky Show arra is kiváló alkalmat nyújt arra, hogy közelebbről is megismerkedjünk a különféle prémium és szuperprémium párlatokkal. A whisky mellett – a teljesség igénye nélkül – az alábbi italok kerülnek terítékre: armagnac, cognac, calvados, gin, rum, tequila, mezcal sotol, vodka.

Változatos programok

Mint minden évben, idén is több helyszínen számos program várja a látogatókat, lesz Whiskykoktél-verseny, és természetesen jönnek az elmaradhatatlan skót dudások is. A mesterkurzusokra minden bizonnyal az idén is sok érdeklődő lesz kíváncsi.

Párlatkóstolók – Masterclassok – Ismerj meg új ízeket!

Mint minden évben, idén is több gyártó és lepárló képviselője, lepárlómestere, márkanagykövete tart ültetett mesterkurzusokat, kóstolókat, amelyekre elővételben lehet jegyet vásárolni a WhiskyNet.hu portálon, illetve a helyszínen. A szemináriumokon – egy informatív előadás keretében – négy-öt tételt lehet kóstolni, így az érdeklődők a profi előadók segítségével párlattudásukat is csiszolhatják.

Jegyértékestés:
https://www.whiskynet.hu/whisky-show

Alig pislogtunk párat, máris itt Finlay Donovan folytatása. Ami annyira az, hogy még ki sem fújták magukat rendesen a főhőseink, máris újra feltekeri a tempót az írónő és Finlay eszelős kalandjai zakatolnak tovább. A folytatások sokszor rejtenek buktatókat, de ebben a kötetben kifejezetten azt éreztem, hogy Elle épp most jött bele a cselekmények szövésébe és az első könyv felépítéséhez képest sokkal bátrabban nyúl a karakterekhez és az események láncolatához. Hullába, nárcisztikus exférjben, lenyomozhatatlan múlttal rendelkező bébiszitterben és cselt cselre halmozó nőkben most sincs hiány, az amerikai, latino és orosz női válogatott mérkőzik meg egymással, és a férfiaknak csak a kispad marad.

A gyerekek meg cukik, a szerepük ebben a könyvben kicsit a „ki vigyáz ma rájuk” szintjére szorul, jelképezik Finlay anyaságát, de igazából nem sok vizet zavarnak. A női kapcsolatokban azonban több lesz az élet, felértékelődnek a családi kötelékek, a vérségi és baráti alapon kötött, élethosszra ígért véd és dacszövetségek.

Elle könyve olvasmányos, kedves és finoman humoros. Gördülékeny, valóban olvastatja magát, egy jó hétvégi elvonulásra, országot átszelő vasúti zötyögésre, boros egyedüli estékre egyszerűen tökéletes.

S hogy lesz-e folytatás?

Szerintem nem kétséges.