Élvezetes bűnözés – megújult koncepcióval és rendkívül izgalmas signature koktélokkal vár a White Raven, a Hilton skybárja

A tavalyi debütálás után már rutinosan indította a szezont a Várban a White Raven. A zajos sikerre való tekintettel még magasabbra tették a mércét, az italkínálat megújítása mellett az ételválasztékot is finoman újrahangolták. Az élmény most is pazar.

A Nőkkel zűrös egy évet zártunk. Már mindannyian érezzük a finis szelét, az utolsó kanyarok egyikét vettük be idén, pontosabban ők, én már csak asszisztáltam a történésekhez, és most, hogy mindkét intézmény szabadságolta őket nyárra, ideje volt, hogy ezt méltóképp megünnepeljük. A tavalyi augusztusi élmény élénken élt bennem, tudtam, hogy, ha méltó évzárást szeretnék, arra a legideálisabb választás a White Raven. 

Május végén már megörvendeztettek (és ez nem pusztán üres szófordulat) egy zseniális, latin nyelvű sajtóanyaggal, aminek az apropóját az új signature koktélok adták. Az italok íve idén a hét főbűnre épül, ebben a kacér, kihívó hangulatban könnyű elengedni magukat és az italok, az ételek, a hely és a panoráma adta miliőben felolvadva élvezni az életet.

A megújult italkoncepciót Tóth István bar outlet manager és Simon István assistant bar outlet manager csapata intenzív színekkel és erősen koncentrált tartalommal töltötte fel, illetve a már említett kardinális bűnök nevét viselő italokkal. Mielőtt a részleteket is áttekintjük, érdemes megjegyezni, hogy a főbenjáró bűnök nem egyenlőek a halálos bűnökkel, az egyház éles határt húz a kettő közé, a hét főbűn jellemzően hétköznapi, sokunk életében lépten-nyomon jelen lévő jelenség, hiszen nem másról beszélünk, mint ezekről:

Iracundia- harag

Invidia – irigység

Superbia – büszkeség

Luxuria – bujaság

Gula – torkosság

Acedia – jóra való restség

Avariata – fösvénység

A katolikus egyház hamar felismerte a hétköznapiságukat és tettenérhetőségüket, már a negyedik századtól létezett tételes leírás a főbűnökről, amelyekkel aztán – többek között – a Canterbury mesékben vagy épp az Isteni színjátékban is találkozhattunk.

Luxuria – kitűnő indítása bármelyik White Raven élménynek

Érkeztünk után a makulátlan létezést könnyedén sutba dobtuk, és a páratlan panorámával szemben, a drámai felhőzet alatt helyet foglalva kóstolni kezdtük a koktélokat. Az utóbbi években a bárok egyre letisztultabb italokkal örvendeztetnek meg, ahol nincsenek öncélú formai megoldások, minden az ital teljességét, annak tökéletes élvezetét szolgálja. Ehhez a koncepcióhoz csatlakozott a fenntarthatósági szemlélet, ami külön öröm számomra. Azzal, hogy minimalizálni kívánják a koktélkészítéssel keletkező, kidobásra ítélt alapanyagok mennyiségét, rengeteg új kísérletezési lehetőség nyílt meg a bartenderek előtt, amiből nagyon izgalmas új alapanyagok, ízek születtek és születnek folyamatosan. A White Raven idei italkollekciójában is megjelenik a környezettudatosság, ami igazán üdvözölendő, így született például citrushéjakból cukor által kinyert olaj, az oleo, vagy fermentált ananászhéj, a tepache.

Választott bűneink

Egy könnyed indítással mindannyian felcsaptuk a bűnök tárházát, majd a hozzánk legjobban passzolót választottuk. Nem, értelemszerűen az italok összetételével ismerkedtünk, hogy megfontolt döntést hozzunk. Így érkezett Zsófi elé a vodka alapú, proseccóval kiegészített, licsivel és hibiszkusszal gazdagított, ruby csokoládével tálalt Avaritia, Anna keze ügyébe a karib hangulattal kecsegtető, gin alapú, passiógyümölcsös nektárral gazdagított Invidia, hozzám pedig a bergamotthéj likőrből, vodkából, piros bogyós gyümölcsök és ibolya hangulatából született Luxuria. 

Koktéljaink

Miután boldogan emeltük poharunkat az elmúlt év végére és a nyár kezdetére, az ételekre is vetettünk néhány pillantást. A bárkonyha mindig nehéz pálya, hiszen alapvetően az itteni gasztronómiában az italok viszik a prímet, de a konyha nem tud és nem is szabad, hogy lemaradjon – akár egy taktussal is – az italok mögött, hiszen a gasztronómia egészét együttesen adják. A bárba azonban nem feltétlen valódi nagy étkezések lebonyolítása céljából érkeznek a vendégek, bár most épp itallapon a falánkság, azaz ki tudja. Mindenesetre az étlap megkomponálásához nagy gyakorlat és jó beleérzőkészség kell, hogy a vendégigényeket maradéktalanul ki tudják szolgálni. A White Raven-ben ügyesen megtalálták az egyensúlyt, a konyha a koktélok, a borok, a párlatok és a pezsgők mellé is szépen felzárkózik, mutatós, mennyiségében is megfelelő, beltartalmilag ugyancsak kifogástalan fogásaival.

A Gömb

A szezonális kínálat fogásait választottuk könnyed vacsora gyanánt, érkezett is a lazacra és uborkára hangszerelt Füst és báj, a burrata szépségére építő A gömb, illetve a kukoricatextúrákkal játszó, csirkés fogás, a Nyári mező, meg persze egy kis rágcsálnivaló, szarvasgombás aiolival kínált sült krumpli.

A Nyári mező

A második körben kicsit variáltunk a téteken, miközben néztük a varázslatos fényeket és tudtuk, hogy Budapestet még csak kerülgeti a vihar (hiszen egy tetőteraszon ülünk), újra átfutottuk a főbűnök listáját. Zsófi Anna korábbi koktélját választotta, én egy tequila-mezcal irányt éreztem helyénvalónak, így esett a választásom a grapefruitos Iracundián, Anna pedig a torkosság jegyében a komolyabb mennyiségű tejszínhabbal kínált, málna-licsi-rózsa hangulatba burkolódzó, gin alapú Gula koktélt választotta.

Édes csábítás, karib hangulat és letisztult, citrusos tequila-mezcal alapú koktél

A White Raven igazi kuriózum. Egyedi panorámájával, gondosan összeállított itallapjával, frappáns fogásaival, igényes és szellős elrendezésű vendégterével tényleg azt szolgálja, hogy számunkra a lehető legjobb legyen.

Vihar előtti meleg fényekbe burkolva