MIRELLE | gasztro- és lifestyle magazin

Az ünnepek alatti nyugalomban volt idő olvasni, a jövőn merengeni, tervezni.

Alexandra Benedict – Gyilkosság a karácsonyi expresszen

Alexandra Benedict igazán szép, kellően modern, a jelen korra ügyesen reflektáló Agatha Christie parafrázist alkotott, amelyben az írónő munkáiból hol ez, hol az sejlik át. Ez nem azt jelenti, hogy fércművel lenne dolgunk, csupán Christie jól bevált, kellően ügyesre csiszolt technikájából merít, ügyesen. A Gyilkosság a karácsonyi expresszen kegyetlen tükröt tart a ma társadalma elé, nem kíméli az online sztárokat, de megmutatja a közösségi médiában szerzett hírnév árnyoldalát és talmiságát is, mindezt úgy, hogy közben karaktereket, jellemeket rajzol. Lehetőséget teremtve az olvasó számára, hogy maga is nyomozást folytasson, ne csak a főszereplő, a frissen nyugdíjazott nyomozó, aki csak egy békés, ajándékba kapott éjszakai vonatozást követően szeretné kezében tartani a most születő unokáját. A könyv nagyon fontos traumákkal, rossz társadalmi berögződésekkel is foglalkozok, fontos szerephez jut az erőszak és annak elszenvedői, az őket övező tehetetlenség és a múlni nem akaró áldozathibáztatás elképesztő romboló ereje.

Laura Barnett – Ajándékok

A Nincs Időm Olvasni Kihívás decemberi könyve egy bájos, szövevényes, kicsit a Love Actually ötletéből dolgozó, de azt nem másoló olvasmány volt. Az Ajándékok az apróságokról szól, arról, hogy milyen lehetetlen dolog mások életét kívülről megítélni, mennyire nem láthatunk bele a kapcsolatok mozgatórugóiba, nem ismerhetünk minden tényezőt, így ítélkezni is felesleges. Ellenben törekedni kell a másik megismerésére, annak elfogadására, főleg az ünnepek közeledtével. Egy frissen megálmodott angol kisváros most is tökéletes hátteret ad a történethez, amelynek szereplői rendkívül sokfélék. Nem csak a vallásuk, a bőrszínük, a társadalmi helyzetük különbözteti meg őket, akár két-három generációnyi idő is közéjük ékelődik, mégis izgalmas barátságok, soha meg nem szűnő rokoni kötelékek mutatkoznak meg, miközben mindenki keresi a helyét a világban és a tökéletes ajándékot a szerettei számára.

Egill Bjarnason – A megkerülhetetlen Izland

Izland története 1200 évvel ezelőtt kezdődött, amikor egy kiábrándult viking kapitány és haszontalan navigátora zátonyra futott az Atlanti-óceán északi részén. Ettől kezdve a sziget már nem csak a sarkvidéki madarak fészkelőhelye volt. Egy olyan nemzet otthona lett, amely csendesen kulcsszerepet játszott az általunk ismert világ alakításában. Kezdve azzal, hogy az izlandiak (nem Kolumbusz) fedezték fel először Amerikát, de túl szerények ahhoz, hogy beszéljenek róla. Ha nincs Izland, az ember nem tette volna a lábát a Holdra, Tolkien soha nem írta volna meg A Gyűrűk Urát. Ez a könyv történelmi körútra vezeti az olvasókat, bemutatva, hogy Izland milyen döntő szerepet játszott olyan változatos eseményekben, mint a francia forradalom, Izrael állam megalapítása vagy a női egyenjogúság kivívása. Ez a kis nép újra meg újra a történelmi események frontvonalában találta magát és formálta az általunk ismert világot.

,,Egill Bjarnason Izlandot helyezi mindennek a középpontjába, és története nem csak szórakoztat, hanem megvilágít és váratlan összefüggéseket tár fel.” – Andri Snaer Magnason, az Időről és a vízről szerzője

,,Figyelmeztetés: lehet, hogy az olvasók azt kívánják, bárcsak ők is izlandiak lennének!” – Helen Russell, az Egy év a világ legboldogabb országában – Hogyan éljünk dán módra című könyv szerzője

Janice Hallett – Karácsonyi színjáték

Hallett A színjáték című könyve egészen izgalmas debütálás volt. Hallett megalkotta a modernkori levélregényt, amelyben WhatUp üzenetek, Messenger beszélgetések és emailek alapján születik meg a történet. A színjáték lenyűgözően ügyes volt, kriminket és stíluskísérletnek is érdemes volt olvasni. A mostani, egy estés regényében visszakapjuk ezt a furcsa élményt, amibe – a korábbi könyvvel megszerezett gyakorlattal – már nagyon könnyű belesimulni, felvenni a szálakat, arról nem is beszélve, hogy nem csak a stílus, hanem a szereplők és a helyszín is ismerős lehet a korábbi könyvből, hiszen megint az amatőr színjátszó társulatban találjuk magunkat. A csapat most épp egy karácsonyi pantomim előadást kíván színre vinni, a szokásos fellengzősség, lelkesedés, dilettantizmus, belső viszályok és hatalmi harcok közepette. Hallett biztos kézzel irányítja az eseményeket és a szereplőket, nála is érezhető, hogy ez a technika most már rutin és hogy ezt a karácsonyi történetet ő magát is szórakoztatta.

V.E. Schwab – A hatalom törékeny szálai

Schwab A mágia árnyalatai trilógia után, a Fényigéző folytatásaként írta meg A hatalom törékeny szálait, amelyhez nem feltétlen kell ismerni Kell és Szelina történetét, valamint Londonokon átívelő birodalom históriáját, de ha van rá lehetőség, akkor érdemes a trilógiát is – idővel – elolvasni. Egyszer volt, hol nem volt, egykoron ​négy világ létezett, amelyek úgy simultak egymásra, mint egy könyv lapjai. Mindegyiket átjárta a mágia csodálatos hatalma, miközben egyetlen város kötötte össze őket: London. A mágia azonban túl gyorsan burjánzott, a világok pedig önvédelemből rákényszerültek, hogy bezárják a kapuikat egymás előtt. Egy idő után már alig akadt olyan mágus, aki képes volt olvasni a jelekből és megnyitni a világok közt még fellelhető kapukat. Olyannyira, hogy mára már csak három maradt, pontosabban háromról van tudomásunk: Kell Mareshről Vörös Londonból, Szelina Bardról Szürke Londonból, és Holland Vosijkről Fehér Londonból. Fehér Londonban azonban változik a hatalmi helyzet, megjelenik ugyanis egy új mágus, Kosika, és váratlanul elfoglalja a trónt. A fiatal királynő hajlandó vérrel táplálni a városát – még a sajátjával is –, ám ezzel olyan óriási erőt szabadít fel, amely felett nem biztos, hogy képes uralkodni. Eközben Vörös London királyi családjának életét lázadók fenyegetik, akik a királyság intézményének ledöntésével akarják kiegyenlíteni a hatalmi viszonyokat. A régi barátok és új ellenségek szövedékében ráadásul felbukkan egy lány, aki egy rejtélyes szerkezet birtokába jut. A lányt Tesnek hívják, és szokatlan képességével az összes világot veszélybe sodorhatja.

Időnyerő 2024

Nagy baj nem lehet, ha Fodor Ákos indítja az évet – gondoltam a Libertine 2024-es Időnyerőjét lapozgatva. A kétféle változatban elérhető naptár szerencsére nem egy Fodor verssel örvendezteti meg a használóját, irodalmi bon-bonok egész sora található benne. A jól szerkesztett, könnyen áttekinthető, kézbe simuló naptárral egyszerűen és átláthatóan alakíthatjuk a mindennapjainkat. A hatékony időmenedzsmenthez született időnyerőben novellákkal is találkozhatunk, amelyekre önismereti feladatok is épülnek. ezek a kimozgató, megmozgató elemek, feladatok nem hátráltatják a hatékonyságunkat, sőt, növelik azt, hiszen segítenek a döntési mechanizmusaink letisztításában, a lényegi dolgok megragadásában. A havi összesítő is ugyanígy nem csak a múltba réveszt, hanem lehetőséget teremt, hogy lássuk, mik azok, amelyek valóban fontosak voltak az elmúlt időszakban és ennek megfelelően tervezzük a következőt. A legszebb pillanat, a legjobb olvasmány mellett felidézhető, hogy miért vagyunk hálásak, mire vagyunk büszkék és mit tanultunk az adott időszakból, időszakban. A hónapokhoz egy-egy szó, gondolat is társul, aminek kibontására bőven van időnk, lehet forgatni, ízlelgetni, elemezni, megfejteni és a magunk módján definiálni.

Kétség nem fér hozzá: kiszorultam. A gyerekszoba átalakítása során néhány éve megnyertem magamnak egy gyönyörű íróasztalt, ahol a távmunkás napjaimat tölthettem, amíg a lányok iskolában voltak. Már a covid alatt erősen vesztésre álltam, de mivel mindennemű gasztronómiai kommunikáció és PR nagyjából másfél évre lehúzta a rolót, így pont annyi gépelnivalóm akadt, amit a kanapé sarkán is – minimális hátfájás mellett – meg tudtam valósítani.

Idén azonban ráfordultunk az érettségik évére és a lányok órarendje tótágast állt olyannyira, hogy már a délelőtti órákban is fontosabb dolgok zajlottak az asztalomon és hirtelen az egyébként nagyon szeretett, de munkaállomásnak nem teljesen alkalmas, bárszékekkel körülölelt konyhapultnál találtam magamat.

Alapjáraton abból főzünk, ami van, így nagyjából két hónapon át görnyedtem válogatott pozíciókban az asztal mellett, majd hevertem boldog baba pózban a szőnyegen, hogy a beállt vállam és hátam valami enyhet nyerjen. Aztán rátaláltam a Leitz kínálta tökéletes megoldásra, amely egy csapásra megváltoztatta és valóban munkára alkalmassá tette a konyhai szegletet, hiszen vélhetően hosszabb ideig a home office-om marad.

A németek tudnak valamit

Erről azért már többször sikerült megbizonyosodnunk. Egyszerűen jó, amit csinálnak, értik, hogy mi az a tradíció, a minőség és képesek a kor hívó szavát is meghallani. A Leitz cég 1871-ben kezdte meg a működését, a faesztergályos és feltaláló Louis Leitz olyan korszakalkotó irodai termékeket hozott létre, mint a gyűrűs mappa vagy konfettigyártásra is alkalmas, de ennél sokkal hasznosabb iratlyukasztó. Ezek az eszközök azóta is minden irodában fixen fellelhetőek, legalább 10-20 példányban. A cég portfóliója az idők során szépen kiforrta magát, a Leitz ismert a légszűrő berendezéseiről, a tárolás, rendszerezés, iratrendezés, laminálás, kötészet és a vágás is az ő asztala, emellett komoly energiát fektet abba, hogy olyan irodai és otthoni munkakörnyezetet teremtsen, amelyben a munkavégzés hatékony, környezettudatos és ergonómikus.

Ergonómia mindenek felett

A Leitz számára fontos, hogy a napi munkavégzéssel ne terheljük meg szükségtelenül a szervezetünket. Megoldásai nem csak irodai környezetben teremtenek optimális teret, hanem a sokszor kényszermegoldásokra épülő otthoni munkavégzést is egészen más szintre emeli rendkívül praktikus, ügyes eszközeivel, kiegészítőivel. Ezek a helytakarékos megoldások egészen más minőségű munkavégzést eredményeznek, hiszen ránk szabottá teszik a teret, legyen az akár egy talpalatnyi is.

A monitorkarokkal az asztalunk túlvégére, megfelelő magasságba száműzhetjük a képernyőket, a laptopállványok segítségével megfelelő magasságba kerülhet a kijelző (ha van egy külső billentyűzetünk), ülő- és állópárnái, ülőlabdája és ülő-álló széke pedig folyamatos mozgásban tartja a hátunk izmait, így nem fogunk – jó eséllyel – rossz tartásban görbedni az asztal felett és a hátunk sem áll be a rá rótt terhekről (legyen az fizikális vagy mentális). Az aktív és egészséges munkaterület kialakításához olyan eszközöket is ad a kezünkbe a Leitz, mint az ülő-álló munkaállomás, amely bár erősen emlékeztet egy kisméretű vasalódeszkára, ennél sokkal szofisztikáltabb, bölcsebb darab, és valóban nagy segítség, dolgozzunk bár az asztalunk mellett állva vagy a földön ülve. Kis helyigénye tényleg igazi jolly jokerré teszi.

Ülj úgy, mintha állnál

Bárasztalhoz irodai széket választani meglehetősen nehézkes. Egyszerűen semmi nem tökéletes, a klasszikus székeket sokszor nincs lehetőség olyan pozícióba állítani, hogy pihentető, stabil ülést adjanak. A Leitz Ergo Active 2 az 1-ben szék azonban valódi megoldást kínál, hiszen magassága nem csak az irodai székhez hasonló ülőmagasságra, hanem az állómunkát támogató magasságra is beállítható. Számomra külön előnyt jelent a lekerekített, csúszásmentes talp (ami nem teszi tönkre a padlót), hiszen az hintázásra, aktív mozgásra ösztönöz, ami nem csak a lábizmokat mozgatja meg, hanem erősíti a hátizmokat is, ezzel nagy terhet véve le a nyakamról és a lábzsibbadásaim is elmúltak, ami szintén egyértelműen a rosszul megválasztott szék okozta probléma volt. Az ülő-álló szék bár kicsi és egész könnyű, kifejezetten strapabíró szerkezet, akár 110 kg-ig terhelhető.

Kuang nálam a Bábellel jött, látott és győzött. A briliáns urban fantasy után – bár tudtam, hogy más kapok – mégis meglepett az a szatirikus hang és meglepő nyersesség, amellyel beavatja olvasóit a 21. század könyvkiadásának cseppet sem szép és egyáltalán nem felemelő világába. A Sárga egy nagyon izgalmas látlelet korunk rendkívül pc-nek tűnő (politically correct), de a kicsinyes társadalmi játszmáktól egyáltalán nem mentes (sőt!) valóságáról, egy írói álom sajátos megvalósulásáról, a lelket mardosó bűntudat soha el nem múló lenyomatáról, az írásba vetett hitről, a szenvedélyről, a sokszor sokféle módon megnyilvánuló tehetségről, a kitartás és a szorgalom fontosságáról, a közösségi média mindent felülmúló hatalmáról és elképesztő romboló hatásáról.

A könyvkiadás soha nem volt egyszerű, a könyvet megszült, napfényre dédelgetett írók bár minden köszönetnyilvánításban a szerkesztőik, ügynökeik és a kiadók éltetésével kezdik a sort, de ez részint önvédelem. Könyvet kiadni nehéz, könyvet piacra dobni még nehezebb. Jó szerkesztőt, grafikust, kiadót találni meg aztán annál is komplikáltabb, és akkor még nem beszéltünk arról, hogy mit kell tenni azért, hogy beszéljenek is a könyvünkről, várják, köztudatba kerüljön. A Sárga főhőse, June egy egészen elképesztő helyzetből egy meglehetősen sajátos megoldással vágja ki magát, szert téve egy izgalmas, de meglehetősen kötött témát feldolgozó kéziratra, amelyet – a maga szája íze és az olvasói igények szerint – könyvvé alakít, majd megjelenteti. A lelkiismeretével versenyt futnak az olvasók, a rajongók, az ellenlábasok, a valamit sejtők, miközben June – talán joggal – úgy érzi, hogy egyrészt megmentett egy fontos történetet a világ számára, igaz, ezzel a saját népszerűségét is megalapozza. Tud-e élni June a hirtelen jött népszerűséggel? El tudja-e hallgattatni a hangokat, amelyek kint és bent imposztort kiáltanak? Meg tud-e birkózni a rá háruló nyomással? Valódi íróvá tud-e válni?

A Sárga egy erős, ügyesen szerkesztett könyv, amely rengeteg olyan aspektust mutat meg a laikus számára, amivel az olvasó ritkán szembesül és ügyesen kacsint össze azokkal, akik az irodalmi ingovány valamilyen területén maguk is naponta megküzdenek az életben maradással és az előre jutással.