Vedd a létező legnagyobb rutint, add hozzá a megszokott helyeidet, legyél nagyon gyakorlatias és készülj fel időben, hogy a végén úgy autózz át Toszkánán, hogy nem tudod, hol fogtok aludni az elkövetkező egy hétben.
Rajtam nem múlt, ez tény. Én január 16-án a megszokott lendülettel kattintottam rá a Novasol csodaoldalán Nicole szállására és foglaltam le, immáron harmadszor ugyanazt a kempingezésre tökéletesen alkalmas lakrészt Nicole kúriájából, ahol ugyan naponta eldugul a márványmosogató, de a Val di Chiana teljes hosszára néz a terasz és a napfelkelte külön díszelőadással készül minden hajnalban, csak nekem.
Siena
A január közepi foglalást egy a családi csoportba történő értesítő követte, meg az éves szabadság kivétele, aztán hónapokra feledésbe is merült a dolog. Úgy egy hónapja kezdtünk el ráeszmélni, hogy lassan újra családdá szervezzük magunkat a toszkán ég alatt, ment is a levélváltás, ki hogyan érkezik és mikor, kutyát oltattam és a járművünket is lebeszéltem a Magyar Suzuki Zrt-vel, aki évek óta megbízható partnere a Mirelle-nek. Újabb munkával terhes napok, hőkupola, állatorvos, a megszokás görgette az életünk, közben persze fél szemem mindig a horizonton és a naptáron, időként a közös csoportban megvillanó kérdések és válaszok, Toszkána már ott motozott.
Siena, kisdobosok
A szombati indulás előtti délután olasz telefonszámról érkező hívás, majd email érkezik, keres a szolgáltató, jaj, persze, nem adtam meg, hogy hányra érkezünk, de hát Nicole otthon van, ismer, jövünk majd. Ja, mondja a talján oldal, nem ezért keresünk, az egész sztornó, bocsi, ugrott a szállás. Akkor most vissza is utalnánk a pénzt. Vagy inkább utaznátok? A részletekbe nem megyek bele, az olaszos nagyvonalúság, a pénteken szigorúan (megoldandó krízis esetén is) ötig tartó munkaidő és a mi harcedzett idegeink mentén szombat hajnalban úgy vágtunk neki Toszkánának, hogy nem volt szállásunk. Lett. A megszokottól szerethető távolságra, a dombjaink otthonosságában, egy parányi faluban, Arezzo alatt, ahol mi voltunk az utazók és ez most is nagyon jólesett.
Toszkána most így adott újat. Hogy picit elfordította a jólismertet és pont ez a parányi csavar, ez a nézőpontváltás tette izgalmassá a megszokottat és teremtett új kapcsolódásokat. Az első napot már utazással töltöttük. Annáért indultunk, keresztül a völgyeken, a ciprusokkal tűzdelt dombhátak mentén, át a Van Gogh tarlóit idéző tájon, hogy aztán a legnagyobb természetességgel pattanhasson a hátsó ülésre és alakuljon át a dinamikusvörös Suzuki belső tere egy olyan időkapszulává, amiből negyven kilométerrel arrébb már a tíz évvel ezelőtti megszokással működő családunk kezdje belakni a kőház tereit.
Nem terveztünk nagyot. Nálam ott lapult az Utas és holdvilág az olvasón, Anna szamárfüles példányával kettecskén tették teljessé az estéket, meg persze a könnyed, prosecco alapú italok, a környék fehérborai, amelyek szépen díszítették a medencében és a kertben töltött időt. A birtok ugyanis pazar volt. Gisella dombtetőre épült otthonát apróbb házak övezték, a testvére hosszan elnyúló otthona, a szülei Kádár-kockát idéző háza és körülötte az ápolt és mégis burjánzó környezet, amíg a szem ellát. A medencéből hatalmas diófákon át a környező dombok hullámait figyelhettem, alattam szőlő futott, rózsabokrok keretezték az emberhasználta tereket, a szőlőben Yolán ősellensége, a tarka cirmos pihent, míg a mi vad borsodi terrierünk egy nagyobbacska almafa árnyékában fekve szemlézte új birtokát. A házak mögött tarló, szegélyében olajligetek, lent a völgyben templom és harangszó.
Erre vágytam, a kommerciális részek nem izgattak igazán, persze tartottunk egy Conad-túrát, már csak a kutya miatt is, aki szerintem – ha bármilyen hitbéli elgondolása van – a földi mennyországnak tekinti a Conadot, ahová a kutyák valamilyen csoda és az olasz kisállat-imádat okán bebocsáttatást nyertek. Miatta megérte hosszan kalézolni a friss halat rejtő pultok előtt, de nagysága bármilyen élelmiszertől lázba jött és borzasztóan élvezte, ahogy gyűlik mellette az olasz létezésünk elkerülhetetlen üzemanyaga, az Estatea, a sült hasaalja, a friss töltött tészta és persze az elképesztően finom gyümölcsök és zöldségek.
A prücskörészős, kertben heverős, az élet dolgain mélázós létezésben pont volt ideje dolgozni Szerb Antalnak is, sokadjára megint mást adott, vicces volt belegondolni, hogy ott heverünk, mindketten Ravennában, hallgatjuk Mihályt és mennyire mást mond egy huszonévesnek és egy nagyon nem annak.
Az örök és gyomorszorító fájdalom mindig elkísér minden Szerb-írás kapcsán, egyszerűen nem tudom és nem is akarom megbocsátani a világnak, ami vele történt és mindannyiszor emel az, ahogy látta a világot, amennyire látta a világot és amilyen bámulatosan modern és letisztult módon tudta ezt megírni. Ropogós, szinte 21. századi prózával szedi ízekre a vágyódást, ami bennem mindig rengeteg kérdést vet fel.
Ebbe a bukolikus létbe azért városi miliőt is csaltunk. Első este a falu szolgáltatta a közeget, pont az éves görögdinnye-fesztivál idején sikerült megérkeznünk, ahol a környék lakói egy hatalmas bulival ünnepelték önnön létezésüket. Yolán gyors kapcsolatokra tett szert, megpróbálta a színpadon jól teljesítő Manuelt túlkiabálni, miközben mi Zsófival figyeltük az olasz vidék egyik legszerethetőbb örök motívumát, a tökéletesen koreografált táncot a parketten. Az olaszokat vonzza a sortánc, a speciális mozdulatsorok begyakorlása és annak a közösség előtt való igényes tálalása. Ebben valami elképesztőek és nincs korosztályi függés, a húszasoktól a sír szélén táncolókig mindenki a legtöbbet nyújtja. A falu egyetlen pizzériájában, a szenegáli-nigériai ősökkel rendelkező, pályamódosító ex-sienai Piternél este 11-kor is nagyüzem volt, az éjszakai égbolt alatt ránk is várt egy-egy aperitivo, némi pizza és caprese.
Sienába első nap csak Annáért futottunk el. Nem így terveztük, hosszan kívántunk lődörögni terrakotta-szín labirintusában, de vasárnap lévén minden helyben nyaralónak hasonló tervei lehettek, így mint a viccbéli kismalac, megráztuk magunkat és úgy tettünk, mintha kizárólag szállítmányozási célból tartózkodnánk a városban. Az oda- és visszaút amúgy is bőven megérte, a dombok lankái között strázsáló ciprussorokat csodáltuk, mély völgyekből szakadtak fel a reggeli hatalmas vihar párafelhői, úgy úsztunk át rajtuk, mintha a fellegekben járnánk.
Arezzo viszont boldogan várt. Könnyedén parkoltunk, rutinnal álltunk meg a ZTL fenyegető rémétől picit kintebb eső parkolóban, ahonnan már a megszokás kanyarított fel minket a város szívébe.
Elsétáltunk a Piero della Francesca freskóival ékes San Francesco-bazilika mellett, majd egy éles bal kanyarral megindultunk a főtér irányába. A várost nem uralták a turisták, ha nem is magányosan, de békésen várakozott a délutáni hőség utolsó hullámaiban. Mi pedig árnyékba húzódva, italozgatva figyeltük a tereit, néztük, hogyan változik a fény, hogyan mélyülnek az árnyékok, majd a városon átsétálva hazaindultunk egy jóféle sugo-tészta vacsorára.
Nagyon akartam, hogy ott legyek, nagyon tudtam, hogy hol akarok lenni és nagyon nem baj, hogy nem így alakult. Akikkel az utóbbi hetekben összehozott a sors, kollégák és barátok mind meghallgathatták, hogy mit várok most Itáliától. Hogy semmi nagyot, de abból viszont a nekem legtöbbet, napfelkeltéket, amiket a kőkorlátnak dőlve figyelek, mezítláb, hálóingben, hogy utána Annával leosonjunk a még álmos falunkba, ahol Mauro már főzi az első kávénk, hogy a helyiekkel vegyülve, elhíve az illúziót, hogy oda tartozunk, mi is a hűtő tetején lévő képcsöves tévé híreit faljuk, akadozva, de nagyon akarva.
A szállásunk lemondásával mindezt el kellett engedni. Nem volt bennem hamis nosztalgia, az adrenalin egészségesen felülírta a lehetőségét is, hogy ezen lamentáljak, de azért csak átautóztunk Monte San Savinóba, hogy tiszteletünket tegyük a helyeinknél. S rá kellett jönnöm újfent: nincsenek véletlenek. A parkolóból felsietve, a római kori ciszterna tereiből érkezve egyszer csak feltűntek a változások. A Corso Sangallo csendjében és macskakövein már nem a Bar Cavour billegő asztalai, hanem kiépített terasz és azon étkező turisták vártak, a városkapu szájánál lévő Arte pizzéria helyén toszkán tájkosztot ígérő damasztabroszos hely sziesztázott és amikor – szinte kétségbe esve – átfutottunk a középkori erődvárosunk túlfelén található kávézóig, Mauro neve sem díszelgett már a cégéren. Valami elmúlt. Monte San Savino térképre került. Mint Cortona. Remélhetőleg soha nem úgy és soha nem annyira.
Sienát nem adtuk fel. Anna innen indult neki Brüsszelig tartó hazaútjának, így a pályaudvarra való érkezést megelőzően sikerrel parkoltunk, majd hamar a város magjában találtuk magunkat.
A spirális szerkezetű városban könnyű eltévedni, de szinte érdemes is, a tölcsér alján ott vár a Campo, a szélén pedig ott egyensúlyoz a valaha tervezett egyik leggrandiózusabb templom örök ígérete. Ittunk, a felnőtt gyerekek csodája, hogy az aperitivo már mindannyiunk érdeme, Yolán ismerkedett a helyi faunával, most is rápróbált a Campo csodás akusztikájára, majd Anna aláereszkedett a pályaudvarnak, mi pedig sorra vettük a legkedvesebb olasz márkaboltjainkat, kezdve a Bialettivel.
Csendes napjaink közepén néha úgy éreztük, hogy kéne egy kis élet, valamerre mozdulni. Róma sokáig terv volt, aztán győzött a közepes józanság és Firenze lett a befutó. Firenzében sokszor és sokféleképp jártunk, nekem három éve lett befogadó otthonom, egy nagy kaland közepe, ahol egy komoly önismereti út elején kellett egy hely, ahol kipróbálhattam magam egy új minőségben és ehhez Firenze csodálatosan asszisztált. Napokig jártam a tereit, belaktam jó párat, olyan viszonyba keveredve a várossal, ami most nehezen bírta el a tömeget, a negyven fokot és az emiatt jogosan protestáló családtagjaimat.
De azért adott, bőven. Nagyjából két óra alatt átsétáltuk a nagyját, a Santa Croce most kimaradt, nem intettem Danténak, pedig lett volna miért, sőt a kertek is, mivel se a Bardini, se a Boboli nem látja szívesen a kutyákat. Ami számomra döbbenet egy olyan országban, ahol a misén ott ülnek a túltáplált, agyonszeretett házikedvencek a nénik mellett a főhajók padjainak oldalában. A belvárosi nyüzsgés, a forróságot lehelő kövek mellett a Piazza Santo Spirito pedig pont annyira kívül esett a vonzáson, hogy megteremtse azt, amire vágytam. Egyrészt jót ettünk, hosszan pihentünk egy hamisítatlan környezetben, másrészt Sarah Winman Csendélet című Itália-himnusza is itt játszódik, ezen a téren, azaz csak várni kellett, hogy mikor siklanak el felettem a papagájok.
Végül az olasz luxus előtt is tiszteletünket tettük, a saldi hamis illúziójának engedve vetetettük be magunkat jól temperált üzletekbe, ahol a legnagyobb nyereségünk – a meg nem vett tárgyak mellett – a lehűlés lehetősége volt.
Toszkána megint a legjobbat adta. Mást, mint amit vártam, mint amire befizettem, amit elterveztem. Tulajdonképp mindent felülírt, fittyet hányva az én akaratomra. Ha őszinte akarok lenni, jobbat nem is tehetett volna velünk.
Epilógus
Ha a férjemet kérdezik, Itália útjai rettenetesek, az olaszok vezetési stílusa, kreszre vonatkozó nagyvonalúsága bírhatatlan, de mégis, Itália tájain autózni csodálatos. Persze, érkezhetünk repülővel, városlátogatások esetén teljesen indokolt, de ha szeretnénk felfedezni, jobban bejárni a tereit és megélni magát az utat is élményként, akkor egy jó autóval érdemes nekivágni a talján világnak.
Hosszú évek óta Suzukival indulunk útnak, az S-Cross felszereltségében, méretében tökéletes bárkája a kis négyesünknek (nem számítva a kutyát). Lemondások nélkül csomagolhatunk, a hatalmas csomagtér mindent kényelmesen elnyel, a kialakítása profi, a nemkellő megy alulra, a gyorsankellő oldalra, a többi pedig patent módon kitölti a számára rendelt teret. Az összkerékmeghajtás nem hátrány sem odafele, a Júliai-Alpok terelt útjain, sem ott, ahol Lucignano mögött olyan meredek utakon várakozhat az ember a piros lámpánál, ahonnan fel sem látni a keresztútra.
A sávtartás hálás apróság a szerpentineken (Yolánnak így is bajos ez a menet), a távolságtartás ugyancsak nem árt, főleg, ha olaszokkal együtt dönget az ember autópályákon át (a felszabadult svájciak a legrosszabbak, csak szólok). Nekem mondjuk az azért még mindig utópisztikus, hogy az autó rászól a férjemre, ha álmosnak tűnik, hogy irány az első Autogrill és kávé-pihenés, hogy nem engedi macerálni a képernyőt, szól, ha kalandozik a figyelme és Zsófi is nehezen élte meg, hogy minden alkalommal lebukott, ha úgy érezte, a sötétített üveg mögött megbújva rá nem vonatkozik a „kösd be magad fiam” örök szabálya.
Ügyes, hogy az Android és az iOS is perfekt mód összecsattan a Suzuki saját oprendszerével, még egyszerre is bírja kezelni azt, hogy a férjem android eszközéről megy a navigáció, míg én a saját telefonomról játszom a DJ-t. Ebben a felosztásban beletartozik a légkondi kérdésköre is, amíg ő gyorsfagyasztva élvezi a tempomat előnyeit, nekem 22,5 fokon ketyeg a hűs.
Mivel családilag nem hiszünk a leírások, használati útmutatók igénybevételében, így azért a gyakorlati megismerés némileg lassította az összeszokást, de a rutin hamar kialakult, köszönhetően adaptív képességeinknek és az autó logikájának.
Még egy: Itáliában a leghasznosabb a kamerarendszer és a parkolás segítése, amiben a Suzuki ugyancsak profi. Itt egy gyufás skatulyában képesek négy Piaggoval és két terepjáróval megállni, szóval az elvárás magas, de a kocsi kameráinak segítségével könnyen és biztonságosan megugorható.
Bár az ikres lét eleje több volt mint leterhelő és ez a memóriámra is kihatott, élénken él bennem a Nőkkel közös első kiruccanások emléke, ahol vagy vittük a fél háztartást vagy a laissez-faire, laissez-passer gondolatiságát ötvöztük az alakuló szülői rutinnal, és kiságytól pelenkázón át biliig bármiből varázsoltunk mindent. Kalandos időszak volt.
Szerencsére ezeket a terheket magunk mögött hagytuk és most, mikor a Nők az önállóság csodás ösvényén törik fel épp pipe talpukat, én egy jacuzzi mélyén, a páratlan, fényszennyezéstől mentes tolnai ég alatt gondoltam végig, hogy milyen jó volt akkor és hogy itt aztán meg még jobb lehet.
Kamillás nyugalom a részem
Első fecskeként érkeztünk, a pilot csapat, a gyerekbarát szálló első felnőtt élvezői, exgyerekként, gyerekesként szemlélve mindazt, ami másnaptól már mások valósága. A Zichy Élménybirtok Bikácson nem kínál mást, mint családi kikapcsolódást. Ehhez teremti meg a környezetet, a gondoskodást, ad programokat, szemléletet, mutatja meg, hogyan lehet tudatosan is felhőtlenül pihenni. Tereiben minden életkorú vendég otthon érezheti magát, a színek, textúrák összessége nullikóméretes kora ellenére összeérett, egymásra csiszolt, szépen reflektálnak a részletek, kibomlik belőle az egészet létrehozó mögöttes akarat.
Mókutya a legjobb helyen
Az élménypark Bori bari otthona, ő az az állat – ahogy apám mondaná –, aki humanizálja az embert.
Barátságos pajtás
Ő tanít környezettudatosságra nagyobbat és kisebbet, mutatja be az őshonos állatokat, vele kézen fogva ismerhető meg a tolnai fauna, a park megannyi szegletében ő integet, hogy lépjünk közelebb, ismerkedjünk meg valamivel, ami a hétköznapokban kívül esik a fókuszunkon. Bori bari segít lassulni, átvenni a birtok ritmusát, felismerni a hely saját nyelvét és megtanulni azt.
Kiskamasz csacsi
A tulajdonosok alapvetően a kisebb gyerekesekre építették a koncepciót és ez jól látszik a kialakításon, nagyjából a kiskamasz korig minden adott, hogy a gyerekünk élményekkel, ismeretekkel gazdagodjon, új kapcsolatokra tegyen szert, miközben mi – az egyetemleges, örökké fáradt, de rendíthetetlen szülők – a magunk élvezetét is megtalálhatjuk, mind a gasztronómiában, mind a szobaszámhoz mérten grandiózus wellnessrészleg szolgáltatásaiban.
Bájos környezet
A csend és a csobogás egyensúlya
A 650 négyzetméteres Harmatliget Wellness közös tere a valódi, közös élményekről szól.
Valóban élmény
Miközben a legkisebbek a biztonságos, csobogó Bori Bari Vízi Világában teszik meg első, bátortalan lépéseiket a habok közt, addig tőlük karnyújtásnyira, de mégis a nyugalom buborékában a felnőttek a Herba Szaunavilág gőzében, sószobájában vagy a jakuzziban engedhetik el a szögreakaszthatatlannak tűnő fáradtságot. Nincs elszigeteltség, csak finomra hangolt együttlét, ahol a generációk kiegészítik egymást.
Ízek a családi asztal mellől
A szülői tehermentesítés másik letéteményese a konyha, igazi, megnyugtató szövetséges. Juhász Dániel séf nem akarja újradefiniálni a világot, helyette a magyar vidék tiszta, szerethető ízeit teszi asztalra.
Harcsapaprikás, jól
Az a fajta konyha ez, ami egyszerre tud szólni a felnőttekhez, de nem ijeszti el még a válogatós gyereket sem, a hét év alattiak all inclusive ellátás pedig az a fajta szülői luxus megélését teszi lehetővé, ami után már tényleg nem kell azon szorongani, hogy vajon mi kerül a tányérra, és ki hányszor kér még egy falatot.
Cigánypecsenye, ízléssel, klasszikusan
Mögöttes akarat és helyi gyökerek
Bori bari álma egy hatalmas, kétmilliárd forintos, saját forrásból létrejött teljes koncepcióváltás. A korábbi Zichy Park Hotel alapjain újjászülető, 12 hektáros birtok nemcsak a mi pihenésünket szolgálja, hanem a tolnai táj és a helyi közösség része is kíván lenni. Egy olyan apró, alig néhány száz lelkes településnek, mint Bikács, így teremt stabil megélhetést, a helyi beszállítóknak pedig állandó partnerséget. Ettől válik igazán organikussá az egész.
Ahogy ott ültem, lassan úszóhártyákat növesztve, a jacuzziban és figyeltem, ahogy Musk műholdjai átmasíroznak a csillagokkal telihintett égbolton, hirtelen nagyon távolinak tűnt az a régi, bőröndökkel és improvizált megoldásokkal teli lét, itt a Zichy Családi Élménybirtokon már elérkezett az az idő, amikor a kisgyerekes pihenés nem egy logisztikai hadművelet, csupán valós megélés.
A Palace mindig a szívem csücske volt. Pontosabban az a féltett kincs, aminek leromlása hetente kétszer fixen megfacsarta a szívemet, amíg a 78-as buszra vártam a Blahán, hogy hazarepítsen a Krisztinába. A megállóból tökéletes rálátás nyílt erre az elegáns, de nem merev, barátságos ornamentikával hívogató épületre, amelyen a pusztulás látható jelei hétről hétre egyre jobban kiütköztek. Ezért is voltam végtelen hálás, mikor az első felújítás híre elért, és ezért is fogadtam el örömmel a mostani meghívást, amely a frissen felújított, a Mövenpick égisze alá bevont szállodába invitált.
A Rákóczi úti Palace Szálló épületét Komor Marcell és Jakab Dezső tervezték, és 1911. február 13-án (hétfőn) adták át a használatnak. Az épület magán viseli a szecesszió (art nouveau) jellegzetes vonásait, nem csak ívelt erkélyekkel és kovácsoltvas rácsokkal – emelkedett ki a környék épületei közül, hanem emberléptékű belső tereinek organikus hömpölygését, a geometriát szerető ornamentikáját ennek az irányzatnak köszönheti. A belvárosi saroktelken álló hatemeletes szálloda korszerűsített formában épült fel: hat szinten alakítottak ki szállodai szobákat, mintegy 150 szobával rendelkezett, ma 227 vendégszobával várja az ide érkezőket a Mövenpick Hotel Budapest Centre.
A Palace Szálló eredetileg is vendégfogadási funkcióval épült, a kor igényeit kielégítő, sőt kifejezetten modernnek számító luxusszálloda volt, amely a Keleti pályaudvar megnyitását követő városfejlődés részeként magas színvonalú vendéglátást kínált és olyan korszerű szolgáltatásokat nyújtott, amelyek egyedinek számítottak a korabeli Budapest hoteljei között. A szálloda első emeletén olvasótermet, társalgókat és zárt tetőkertet (függőkertet) alakítottak ki ezzel is emelve az épület exkluzivitását.
A Palace Szálló korabeli ismertetői külön kiemelték a legmodernebb kényelmi eszközöket is. A szolgáltatások közé tartozott például központi fűtés és hideg- és melegvíz-ellátás minden szobában, liftekkel könnyítették meg a közlekedést, villamos hívólámpák és elektromos ébresztő készülék állt a vendégek rendelkezésére, a szobák többségéhez saját fürdőszoba is tartozott, sőt, egyedi szolgáltatásként a szállodában férfi- és női fodrászat működött, és még autókölcsönzésre is volt lehetősége a szállóvendégeknek.
A korabeli sajtó szerint a Palace Szálló megnyitása a „Budapest világvárossá válásához is hozzájárult”: a főváros egyik legmodernebb és legszínvonalasabb szállodájaként emlegették és a külföldi nagyvárosok hasonló intézményeivel is versenyképesnek tartották.
A két világháború közötti időszakban a Palace Szálló különféle átalakításokon esett át, először 1923 és 1928 között az épület belső tereit és berendezéseit alakították át részlegesen, majd, miután az épület a második világháború idején az épület nem szenvedett jelentős károkat, könnyedén államosítható volt, így 1958-ban a szálló átkerült a Pannónia Szálloda és Vendéglátó Vállalat irányítása alá. A szocialista vendéglátási rendszeren belül is Palace Szálló néven üzemelt, de korábbi fénye megkopott, az állam rossz gazdája volt az épületnek, amelynek nem csak berendezése lett lassan az enyészeté, hanem állapota is leromlott. Ennek köszönhetően 1964-ben jelentős átalakításokat hajtottak végre, megújították a közösségi részeket, a műemléki belsőt (például a hall és az étterem lambéria-rendszerét, csillárokat és díszítőelemeket) változatlanul megőrizték. 1999-ben az addigra saját maga egykori árnyképévé vált szállót – a bontás veszélyét elkerülendő – az Országos Műemlékvédelmi Hivatal műemléki védettség alá vette, megmentve ezzel a végleges bezárástól. 2002-re sikerült teljesen felújítani az épületet, amely most még szebb köntösben mutathatja meg valódi értékeit, méltó emléket állítva a századforduló Budapestnek, mindezt úgy, hogy nagyon is 21. századi kényelemmel várja a várost felfedezni érkezőket.
A felújított Palace étterem és kávéház a korabeli berendezések részleteit is megőrizte, így ma a sarkon álló épület nemcsak szállodaként, hanem műemléki értékű látványosságként is szolgálja Budapest közönségét.
Mit jelent, hogy a Palace Szálló Mövenpick Hotel Budapest Centre? A Mövenpick Hotels & Resorts egy svájci eredetű, prémium szállodalánc, amelyet 1948-ban alapítottak. A márka a gasztronómiai kiválóságáról és a vendégszeretetéről ismert, különös hangsúlyt fektetve a fenntarthatóságra és a környezettudatosságra. 2018-ban az Accor, a világ egyik vezető szállodaipari csoportja, felvásárolta a Mövenpick Hotels & Resorts-ot, ezzel bővítve prémium portfólióját. Azóta a Mövenpick márka az Accor prémium szegmensének részeként működik, és világszerte több mint 35 országban üzemeltet Mövenpick szállodákat.
A szálloda 227 szobával és lakosztállyal várja a vendégeket, amelyekben tökéletes egyensúlyban jelenik meg a szálloda múltja és a modern utazónak kijáró minden kényelmi szolgáltatás. Ennek megfelelően nem csak a szobák minősége, felszereltsége, hanem a szállodai szolgáltatások köre is ehhez igazodik, a hotelben hét teljesen megújult konferenciaterem áll rendelkezésre, amelyek több mint 300 fő befogadására alkalmasak, ideális helyszínt biztosítva rendezvények számára, de akár filmforgatásra is, hiszen az Angelina Jolie főszereplésével fogatott Callas című film néhány jelenetét is itt, pontosabban az éttermi részben vették fel.
Az étterem azonban nem csak ezért fontos sarokpontja a szállodának. A Palace étterem kínálata az autentikus magyar ízeket ötvözi a Mövenpick jellegzetes fogásaival, modern kulináris technikákkal. Emellett a szálloda különlegessége a naponta megrendezett csokoládé-óra, amelyet a lobbyban tartanak a vendégek számára. A Chocolate Hour ideje alatt csokoládés finomságokat kínálnak a vendégeknek, igazi kincsesbánya ez az édesszájúaknak és az se unja el, aki több napra érkezik, ugyanis a kínálat naponta megújul, mindig más és más csemegék találhatóak a széles kínálatban.
A Mövenpick Hotel Budapest Centre egy igazán szép ékköve Budapestnek, egy olyan szerény csillogású drágakő, amelyet ugyan nehezen veszünk észre, de utána már nem tudjuk róla levenni a szemünket. A hotel szépen ötvözi a történelmi örökséget a színvonalas, modern vendéglátással. Amelynek több aspektusát nem csak a szálloda lakói, hanem a budapestiek is élvezhetnek. Az étterem és kávéház ugyanis mindenki előtt nyitva áll, minőségi kínálatét érdemes egy üzleti ebéd vagy egy családi vacsora alkalmával megismerni.
A tökéletes békéhez és a zavartalan kikapcsolódáshoz sokszor egyáltalán nem szükséges a világ végére utazni. Elég átugrani a szomszédba, a Fertő-táj osztrák oldalára, Breitenbrunnba (Fertőszéleskútra), ahol a természet és a modern, fenntartható dizájn olyan harmóniában vár ránk, ami azonnal kiránt a folytonos készenlét állapotából, ellazít, kisimít, átjár. Az Esterházy Vállalat nagyszabású, 53 millió eurós beruházásának köszönhetően a Fertő-tavi Neuer Strand és a hozzá kapcsolódó exkluzív üdülőfalu egészen új szintre emeli a tó körüli létezést, a maga egyszerűségében teremtve meg a prémium pihenést korosztálytól függetlenül.
Ha egy kis home office elvonulásra vágynánk a nádasba futó privát teraszunkon, ha a családdal és a kutyával keresnénk a tökéletes bázist, vagy egyszerűen csak kiengednénk a gőzt egy harapnivalóan zöld környezetben, mutatjuk, miért érdemes célba venni a tónak ezt a szegletét.
UNESCO világörökség és szelíd turizmus
A Fertő-táj 2001 óta az UNESCO Világörökség része, amelynek kétharmada Ausztriához tartozik. Az Esterházy Vállalat 2019-ben vette vissza a terület üzemeltetését, és egy rendkívül tudatos, a szigorú természetvédelmi kritériumoknak megfelelő modernizációs folyamatba kezdett. A cél a szelíd turizmus megvalósítása volt. A modern kikötőépület 2024-es átadása után 2026-ra fejeződött be a projekt utolsó szakasza, amellyel a prémium vendégházak is felkészültek a pihenni vágyók fogadására.
Otthonos luxus: privát szaunás vendégházak és zöld építészet
Az üdülőterületen 45 modern, hat különböző kategóriába sorolt, teljesen önellátó vendégház várja a vendégeket, amelyek összesen maximum 162 fő befogadására alkalmasak. A négy- és hatfős házakat úgy tervezték, hogy maximálisan belesimuljanak a tájba, a házak és a környezetük kialakítása és egy nagyon tudatos tájrendezés eredményeképp született. A fenntarthatóság jegyében szárazságtűrő, a helyi klímának megfelelő növényzetet telepítettek az épületek köré, a házakban automatikus árnyékolás gondoskodik a kellemes belső hőmérsékletről, igazi prémium életérzés, hogy 28 víkendház saját szaunával rendelkezik, az összes vízparti épület, de akadnak rejtett gyöngyszemek is a területen.
A terek belsőépítészeti színvilágát a környéken honos három madár, a szürkegém, a guvat és a foltos nádiposzáta tollazatának árnyalatai ihlették, így az enteriőr is a kinti természetet tükrözi. A zöld szemléletet a házak tetején elhelyezett, az áramot és a téli fűtést biztosító napelemek teszik teljessé, az üdülőközpont kiemelkedő ökológiai minőségét pedig az Osztrák Fenntartható Építészeti Tanács arany fokozatú minősítése igazolja.
Nem kell túl nagy fantázia ahhoz, hogy magunk előtt lássuk a reggeli derengést, a napfelkeltéket a teraszon kávézva, hallgatva a nád susogását, a nádi életvilág csodás hangjait, lábunknál a mindent figyelő kutyával, mögöttünk a még alvó családdal, hogy aztán a közös reggeli után nyakunkba vegyük a környéket vagy csak lesétáljunk a parti fövenyre ejtőzni, olvasni, fürdeni, vagy a vízi sportokkal barátkozni. De bevallom őszintén, nekem a szimpla home office-os tevékenység is jobban menne ebben a választott magányban, szemben a nádassal, árnyas békében szüttyögve, meg-megmártózva a tóban és a nyugalomban.
Négylábú kedvencek és végtelen kalandok a környéken
Ahogy a korábbi képzeletbeli hajnalon már vázoltam, kutyával érkeznék, hiszen a teljes értékű pihenésből Yolán sem maradhat ki. Négy kifejezetten kutyásoknak fenntartott ház áll rendelkezésre, amelyekben külön kutyás bekészítés várja a négylábú utazókat. Bár magában a Fertő-tó fő medrében ezen a részen négylábúaknak a fürdés tilos, az épületek mögött egy külön erre a célra kialakított tó található, ahol bátran lehet csobbanni. Családdal vagy barátokkal érkezve a helyben kínált szórakozási- és kikapcsolódási lehetőségeken túl a helyszín tökéletes bázisa lehet a különféle tematikájú csillagtúráknak, a programlehetőségek pedig szinte kimeríthetetlenek.
A legkisebbek már helyben, a resort területén is biztonságban kalandozhatnak, hiszen egy háromszáz négyzetméteres, természetes alapanyagokból épült, függőhidakkal, mászófallal és slackline-nal felszerelt játszótér várja őket. De az alig egy karnyújtásnyira lévő szentmargitbányai Familypark is egész napos, felejthetetlen vidámparki kalandot kínál. Ha nagyobb gyerekekkel vagy baráti társasággal kelünk útra, a Szentmargitbányai Kőfejtő monumentális szabadtéri színpadán a nyári operaelőadások adnak lenyűgöző, csillagfényes kulturális élményt. Egy kényelmes autóúttal könnyen elérhető Eisenstadt, ahol a kismartoni Esterházy-kastély történelmi terei és gyönyörű parkja hívogatnak egy elegáns délutáni sétára. Ha pedig a természet és a kultúra mellett a társaság egy kis pezsgésre, divatra és komolyabb gardróbfrissítésre vágyik, a parndorfi designer outlet prémium kínálata is csupán egy gyors ugrásra van a nyugalom itteni oázisától.
Ahol mindig fúj a szél: vitorlázás és vízi sportok
A Fertő-tó ezen része a vízi sportok szerelmeseinek valóságos paradicsom. Itt valóban folyamatosan fúj a szél, így érthető, hogy már a hatvanas években is tömegek jártak ki Bécsből ide vitorlázni, és a mai napig rendszeresen rendeznek itt nemzetközi szörfbajnokságokat. Ha szeretnénk magunkat kipróbálni vagy fejleszteni a tudásunkat, helyben katamarán-, kite-szörf-, hagyományos szörf- és vitorlásiskola is működik.
Kulináris kényeztetés pannon alapokon: Libelle étterem
Ebben a paradicsomban a gasztronómia szerelmesei sem fognak csalódni. A kikötőépület felső szintjén található Libelle étterem az üdülőhely kulináris központja. A koncepció lényege a „soul food” ötvözése ázsiai inspirációkkal, szigorúan a régió legjobb, szezonális alapanyagaira építve.
Az étteremben kínált vadhús egyenesen az Esterházy Vállalat saját birtokáról származik, a helyi beszállítók minőségi alapanyagai mellett a borlap is a környék legkiválóbb tételeit vonultatja fel, ami tökéletes kísérője minden egyes naplementének.
Ha pedig a kisház adta nyugalomban, a teljesen felszerelt konyhában magunk főznénk a barátainkra, családunkra, akkor a kikötőház aljában egy modern, teljesen automatizált élelmiszerbolt üzemel a hét minden napján, a nap huszonnégy órájában, ahol prémium minőségű regionális termékeket szerezhetünk be a spontán esti borozásokhoz vagy a hajnali piknikekhez.
Fedezd fel a környéket két keréken vagy hajóval!
A szelíd turizmus jegyében a strand területe a gyalogosan vagy kerékpárral érkezők számára teljesen ingyenesen látogatható, és a biciklik parkolása is díjmentes. Érdemes egyébként két keréken felfedezni a tó körüli apróbb, hangulatos pannon falvakat, vagy akár hajóra szállni és a vízről megcsodálni a madárvilágot, de a kettő ötvözhető is, komppal a biciklikkel távolabbi falvakba is eljuthatunk, ahonnan csak szépen haza kell gurulni a jól kiépített bicikliutak valamelyikén. Jó tudni, hogy ez a vidék kiemelten fontos madármegfigyelő terület, ennek megfelelően kialakított környezettel, azaz itt minden ornitológus boldogan tölti a szabadságát.
A tó körüli tekeréshez a klasszikus B10-es útvonal mellett a mesés nevű B12 Cseresznyevirág kerékpárutat is választhatjuk, a helyi kerékpárkomppal pedig a bicikliket feltéve kényelmesen áthajózhatunk Podersdorfba. A stégeken kialakított megfigyelőhelyeken érdemes csendben megállni, mert kis szerencsével saját fészkük közelében láthatjuk a barkóscinegét, a cigányrécét vagy a méltóságteljes nagykócsagot. A vízi élmények és a teljes mentális lecsendesedés csúcsaként pedig a fertőszéleskúti öböl sima tükrén a SUP-jógát is kipróbálhatjuk.
A tökéletes családi kirándulás a legtöbb esetben nem több mint egy oximoron, ahol vagy a felnőttek unatkoznak műanyag mászókákkal felszórt, esztétikailag értékelhetetlen tereken, terekben, vagy a gyerekek vesztik el – alapvetően jogosan – a béketűrésüket az őket meg nem szólító, kegyeiket nem kereső programok során. A Schloss Hof elegánsan hidalja át ezt a problémát, megadva mindenkinek, ami jár, itt a 18. századi főúri luxus és a 21. századi szülői túlélési stratégiák tökéletes szimbiózisban léteznek. Míg a gyerekek biztonságos, ingergazdag környezetben merítik le az energiatartalékaikat, addig a felnőttek nyugágyakból, egy kiváló kávé mellől szemlélhetik a tájat, némi elégtétellel nyugtázva, hogy a barokk kornak is megvoltak a maga szépségei, amit érdemes a mostani létezésünkbe is beemelni.
Az autentikus majorság és a szülői tehermentesítés
Schlosshofon a több mint húsz éve tartó revitalizáció során nem egy múzeumot hoztak létre, hanem egy autentikusan működő majorságot. Savoyai Jenő idejében a birtok háromszáz embert látott el, működött itt asztalosműhely, sörfőzde, vadkonyha, és bár a sajtmestereket Svájcból hozatták, az ő üzemük egy szomszédos faluban, a beszédes nevű Milchhofban kapott helyet.
Ami egykor tehénistálló volt, az ma a birtok kiváló éttermeként funkcionál, de a stratégiailag tökéletesen elhelyezett kávézók – a játszótér melletti és a kastélykávézó – is azt a célt szolgálják, hogy a kísérők is élvezzék az ittlétet, ne csak túléljék a napot. A padok, székek és nyugágyak hálózata egyértelmű üzenet, itt a felnőttek pihenése is legális.
A területen több mint 250 állat él – lovak, kecskék, birkák és az osztrák-magyar fehér szamár populációjának laza tíz százaléka –, a haszon- és fűszerkertek mellett pedig a rózsakert nyújt esztétikai menedéket.
A gyerekek számára a vizes ösvény és hatalmas játszótér, az állatsimogató és a futóbicikli-pálya garantálja, hogy az élménygazdag nap után az esti altatás már ne okozzon gondot.
A víz, mint a legnagyobb barokk flex
A hétteraszos barokk kert lelke a víz, de a 18. században egy szökőkutat üzemeltetni komoly logisztikai rémálom volt. A versailles-i mintára épült kerttel Savoyai Jenő magát a Napkirályt, illetve annak udvarát akarta másolni. Ehhez a víz három és fél kilométerről, a groissenbrunni forrásokból kialakított műtavakból érkezett, kifúrt fatörzseken keresztül.
A domborzati viszonyok miatt a legalsó szökőkút vízlövellése volt a legmagasabb, de a korabeli fenntarthatóság – vagy inkább a technikai korlátok – okán a rendszer nem működött folyamatosan. A víz afféle attrakcióként volt látható, nagyjából tíz percig lövellt és zúdult, kizárólag akkor, amikor a fontosabbnak ítélt vendégek megérkeztek. Hogy a nyomást tovább növeljék, a tó mellé víztornyot is építettek, és abba emelték fel a vizet.
Éppen a vízhiány volt az, ami miatt alapkövetelmény volt, hogy maguk a szökőkutak szárazon is pazarul mutassanak. A revitalizáció során gondosan ügyeltek ezekre a részletekre is, a ma látható kastélyparki elemek egy kivételtől eltekintve mind eredetiek, csak a legnagyobb szökőkút szoborcsoportja másolat, de ott az engedmény oka is megvan, tudják hova került az eredeti szobor. A helyreállításhoz Canaletto korabeli festményét is használták, de mivel a művész – annak ellenére, hogy igen aprólékosan kidolgozott műveket hagyott maga után – az utókor minden kérdésére azért nem tudott válasszal szolgálni, így van, ahol számítógépek segítségével próbálták meg például az egyik szökőkút domborműveit helyükre illeszteni. Mindezt a kertet őrző szfinxek kicsit lesajnáló tekintete mellett, akik mindent túléltek, ők még látták magát Savoyait is.
Méregdrága virágok és üvegszilánkos ágyások
A barokk pompa nem ismert határokat, ha a külcsínről volt szó. A nemesített növények ellenben annyira drágák voltak, hogy egy kisebb tavaszi szegfűcsokor árából akár egy egész házat fel lehetett építtetni. Éppen ezért a parterekben virágokból kevesebb volt, a lenyűgöző mintákat adó ágyásokat fekete szénnel, vörös téglatörmelékkel és fehér márványkaviccsal töltötték fel. Ahol még ennél is nagyobb csillogásra vágytak, ott a márványt a korban elképzelhetetlenül drága üveggel helyettesítették.
A kastély és a sokat látott terek
A kastély számos átalakításon ment keresztül. A reneszánsz árkádokon még felfedezhető a Plank család címere, akiktől Savoyai a birtokot megvásárolta, mielőtt a neves építésszel, Hildebrandttal kibővíttette volna. A belső terek és a kert közötti átmenetet a Sala Terrena biztosítja. Ez a lenyűgöző, egykor aranyozott stukkókkal díszített tér Savoyai idejében még nyitott volt, és a herceg előszeretettel költötte el itt a reggelijét a felkelő nap fényében. Később a lovasiskola használta az épületet, a termet pedig praktikus okokból tornateremmé fokozták le, a stukkókat természetesen mind egy szálig leverték, így a jelenlegi állapot már a gondos helyreállítás eredménye.
Intrikák, desszertek és a barokk kert titkai
A kastély bútorozatlan szárnyában kapott helyet a barokk kerteket bemutató időszaki kiállítás, közvetlenül a császári lakosztály, a kápolna és Mária Terézia özvegyi lakosztálya mellett. A tárlat nemcsak a növényekről és a vízrendszerekről szól, hanem az összképről, a szigorú szimmetriában elrejtett apró, asszimetriákról, “easter eggekről”, valamint a sövényvágás és a pavilonépítés korabeli rejtelmeiről.
Az első terem rögtön a korszak legzaftosabb építészeti intrikájával indít. Savoyai Jenő ugyanis Harrach grófjától egyszerűen átcsábította a kivitelezőket, méghozzá irgalmatlan mennyiségű pénzzel. Amíg Harrach Nápolyban volt helytartó, egyszer csak levelet kapott otthonról, amelyben közölték vele: a herceg az egész stábját – beleértve Hildebrandt építészt és a kerttervezőt is – testületileg lenyúlta.
A kiállításon látható parter-makett megmutatja, hogyan állították össze a színeket és a virágokat azok szimbolikájának megfelelően. A luxus abszurd szintjét jól példázzák azok a csodásan festett, valódi virágokat ábrázoló desszertes tányérok is, amelyekből a vendégek csak kézzel ehető édességeket fogyaszthattak, nehogy az evőeszközökkel összekarcolják a méregdrága festést.
Az uralkodók kertészkedés iránti szenvedélyét pedig mi sem bizonyítja jobban, mint a kiállított metszőolló, amely egykor a rózsákat imádó Mária Teréziához tartozott. A császári családban ugyanis hagyomány volt, hogy minden gyermek egy „polgári mesterséget” is tanult. Így Mária Terézia unokája, I. Ferenc Károly magyar király (illetve II. Ferenc német-római császár) a kertészmesterséget tanulta ki, amivel jócskán öregbítette a lelkes hobbikertész uralkodó hírnevét.
Szenvedélyes növénygyűjtő és kertész volt: a Hofburg egyik épületszárnyának tetején például tetőkertet alakíttatott ki, ahol üvegház, szökőkút és számos virágágyás kapott helyet. Itt nagyszámú pelargóniát és más egzotikus növényt nevelt, a tetőkert pedig valóságos menedéket és pihenést jelentett az uralkodó számára. Mária Terézia metszőollójához hasonlóan Ferenc saját szerszámai is máig fennmaradtak az utókor számára.
Vizes ösvény és modern fenntarthatóság
Míg a barokk kor a pazarlásról szólt, a birtokon ma a fenntarthatóság az úr. Ezt testesíti meg az a 2000 négyzetméteres, interaktív vizes ösvény is, amelyet a legkisebbek birtokolhatnak. Itt mezítlábas sétányon, kavicsokon lépkedhetnek, és csobogók mellett időzhetnek.
Saját szemükkel láthatják és tapasztalhatják, hogyan működtek a vízrendszerek a 18. században, mindezt úgy, hogy közben patakmederben futhatnak és vízpermettel játszhatnak.
A víz csak akkor áramlik, ha valóban használják, és semmi sem vész kárba: a felhasznált vizet újrahasznosítják a barokk kert öntözéséhez. Szemléletformálás, méghozzá igen élvezetes formában, miközben az árnyas fák alatt a kísérők is fellélegezhetnek.
Indul a szezon
A birtok nemcsak passzív szemlélődésre ad lehetőséget. A kicsiket és nagyokat tematikus, szezonális élményprogramok várják a vezetett sétáktól a kézműveskedésen át a barokk jelmezes titoknyomozásig és a pónilovaglásig.
Ezek mellett az idényt különleges, egyedi rendezvények is színesítik. Így például június 12-én futóversenyt rendeznek a kastély kertjében. Kis hercegek és hercegnők is futhatnak, különböző kategóriákban: 17.30 óra: az 1-3 éves korosztály 100 méteres futása, 17.40 óra: a 4-7 éves korosztály 300 méteres futása, 17.50 óra: a 8-11 éves korosztály 600 méteres futása, 18.00 óra: a 12-15 éves korosztály 900 méteres futása. A felnőttek 18.50 órakor indulnak, 5 és 10 kilométeres szakaszon futnak, illetve, ha valaki inkább gyorsgyalogolni szeretne, akkor 5 kilométeres távon indulhat. A gyerekek nevezési díja 7-10 euró között, a felnőtteké egységesen 26 euró. Nevezni online június 9-ig lehet, de a verseny napján a helyszínen is még fél órával a kezdés előtt némi felárral. A bevétel egy részét jótékonysági célra ajánlják fel.
A nyár fénypontjaként, augusztus elsején rendezik meg a Fények tánca című varázslatos nyári estét, ahol a barokk ünnepségek eleganciáját és pompáját idézik fel. Az est pezsgős fogadással és látványos barokk lovasbemutatóval kezdődik a díszudvaron. Az esti kastélyvezetés során zene, történetek és hangulatos fények idézik meg a barokk kor világát, miközben a látogatók időutazásra indulhatnak a kastély elegáns termein át. Az árkádos udvarban és a kastélyterasz bárjában élőzene, finom falatok és hűsítő italok várják a vendégeket. A programot artisták és egy izgalmas csillagászati előadás teszik még különlegesebbé. Az este folyamán a kastélyterasz ragyogó diszkóvá alakul át a csillagos ég alatt, ahol a zene és a fények varázslatos hangulatot teremtenek.
Ezek a programok tökéletes alkalmat teremtenek arra, hogy a család minden tagja megtalálja a maga számítását, és a nap végén mindenki kellemesen elfáradva hagyja el a Savoyaiak egykori birodalmát.
