Utazásaink

A hatpöttyös katica – minőségi menza Székesfehérvár szívében

Az idei év egyik első meghatározó gasztronómiai élményét a hétvégi fehérvári Bormustra adta, amelyhez egy nagyon kellemes ebéd is társult. A boros fesztiválok csodája, hogy az ember az adott városba utazva kicsit kirándul, körülnéz, felfedez, és jó esetben talál magának egy ideális éttermet is, ismerkedik a helyi konyhával, és ha szerencséje van, nagyon szép történetekbe fut.

Ez történt velünk is, a negyedik Fehérvári Bormustrára igyekezve, Szabó Edit értő ajánlásának köszönhetően megismerkedhettünk Verával és az ő megvalósult álmával, a hat éve működő Hatpöttyös étteremmel, amely megváltozott munkaképességű és sérült emberek számára kínál lehetőséget a minőségi munkavégzésre.

A legszebb üzenet

A legszebb üzenet

Már maga az elképzelés is szívmelengető, hogy van, aki nem csak felméri és látja a problémát, hanem valóban tesz ellene, pontosabban tesz azért, hogy ezeknek az embereknek lehetőséget biztosítson a legteljesebb életre. Az már külön öröm, hogy mindezt a gasztronómia berkein belül tervezi és tudja végrehajtani.

Vera elképzelése ugyanis az volt, hogy egy egészen más típusú menzát mutasson meg a fehérváriaknak, mint amit addig ismertek. Újfajta napi menüvel szerette volna bevonzani őket, visszahozva a régi magyar ételeket, a gyerekkor kedvelt ízeit, a hagyományos házias konyha fogásait kínálva vendégeinek. Az elképzelés tökéletesnek bizonyult.

Ma már szinte mindig tele a Hatpöttyös, az ebédmenü hétköznapokon a környék munkavállalóit csábítja ide, szombatonként viszont a családosoké az étterem, a klasszikus fogásokat előszeretettel választják kicsik és nagyok egyaránt. Vasárnap Veráék zárva tartanak, ez a nap a családé, a pihenésé, hogy hétfőtől újult erővel tudják fogadni a törzsvendégeiket. Akikből szép számmal akad.

Ugyanis a kezdeti – javarészt megalapozatlan – félelmek után, a fehérváriak szívükbe zárták a helyet és az itt dolgozókat, akik között akadnak legendás alakok. A betegségekből fakadóan ugyan van fluktuáció a személyzet soraiban, de mindenki lelkesen, mosolyogva lát vendéget, főz a konyhán.

A helyben rejlő varázserőnek része Halász Imre séf, aki évek óta erős bástyája a Hatpöttyösnek, szívvel-lélekkel készített fogásai Budapest bármelyik felkapottabb éttermében megállnák a helyüket. Imre nem csak elhivatott, a szakmájában folyamatosan fejlődő konyhafőnök, hanem nagyon jó mentora, tanára a keze alatt dolgozó konyhai személyzetnek.

Vera és Imre

Vera és Imre

Az étterem az elmúlt években olyan sikereket ért el, hogy a Hatpöttyös már nem csak a saját éttermében kínálja a fogásait, hanem iskolai menzát tart fent, borvacsorákat szervez és számtalan helyi rendezvényen, esküvőn adja a cateringet.

Az általunk kóstolt menüsorban is igazi gyöngyszemekre bukkantunk. Az előételként kínált, tésztakosárkába felhalmozott lazactatár üde, friss citrusossága, a zöldfűszerekkel beállított, tökéletes harmóniája, hibátlan textúrája magasra tette a lécet, Imrének azonban sikerült kiegyenlített minőséget hoznia.

Lazactatár

Lazactatár

Az édesburgonyából készült krémleves, a házi sonkachipsszel szintén kellemes, valóban házias összhatású fogás volt. Engem a főételként szervírozott csirke supreme mellé felsorakoztatott téli zöldségekből készített kavalkád és a mellé kínált fehérrépakrém vett le a lábamról, bár tisztességes adagot kaptunk, abból több tányérra valót el tudtam volna csipegetni.

Csirke supreme

Csirke supreme

A desszert szép zárása volt a menünek és megint jó betekintést kínált a Hatpöttyös filozófiájába. Bár az összkép egyértelműen a séf keze munkáját dicsérte, a tányérra kerülő brownie az egyik lelkes, autodidakta kollégájuk munkája volt, amely tökéletesen illeszkedett a konyhafőnök elképzeléseihez, és tökéletes alkotóelemévé nemesedett a kész tányérdesszertnek.

Csokoládé mousse és brownie erdei gyümölcsökkel

Csokoládé mousse és brownie erdei gyümölcsökkel

Fehérvár kocsival 50 perc, a város hétköznap és hétvégén is megér egy kirándulást, a Bormustráról nem is beszélve. Ha erre jártok, feltétlen látogassatok el déltájt a Hatpöttyösbe.

Igényes vendéglátás Hévízen: Bonvital Wellness & Gastro Hotel

A hévízi hétvége ötlete egy ebéd köré szerveződött, de ha már úgy alakult, hogy pont a Brix Bistro ad otthont Moldován Viktor prezentálta magyar-japán ebédnek, akkor – az út hosszára és a lustaságunkra való tekintettel – meg is szállunk Hévízen, természetesen a Bonvital Wellness & Gastro Hotelben.

A magányos utazás nem az én műfajom, és különben is csábított a lehetőség, hogy valakit magammal vigyek, megosszam vele ezt a hétvégét. Végül Edömér barátnőmmel kettecskén vágtunk neki a túrának, a teljesen üres autópályán szinte szempillantás alatt a napsütötte Hévízre csöppentünk.

Napsütötte Hévíz :)

Napsütötte Hévíz :)

Szerencsére azonnal elfoglalhattuk a szobánkat, majd – a déli programot észben tartva – sétálni indultunk a városban. Hévíz barátságosan fogadott minket, a szikrázó napsütésben gyönyörűségesen festettek a tó körüli hatalmas platánok, a sétányon megidéződött bennem Karlovy Vary.

Minden várakozásunkat felülmúlta az idő és a táj

Minden várakozásunkat felülmúlta az idő és a táj

Fürdőbe menő, onnan érkező társaságok bandukoltak, sétálgattak szerte a városban, s mi – velük egy ritmusban – jártuk-keltünk, szemlélődtünk, élveztük a fergeteges időjárást, majd visszakanyarodunk a Brixhez.

Brix Bistro

Brix Bistro

Ebéd után megadtuk magunkat a helynek, ha Hévíz, akkor pihenés és fürdés, azaz a szálló wellness részébe indultunk, amely igazi ékszerdoboz. Igényes kialakítású, jó térkihasználású részleg, klasszikus szaunákkal, sótéglás infraszaunával, gőzzel és nagyon klassz, madárcsicsegős zárt térrel, ahol a szeánszok után valóban rekreálódhattunk. A hely nem csak funkciójában tökéletes, hanem a szem számára kellemes részletekben gazdag, a medencék üvegfalai pedig csak úgy vonzzák a tekintetet.

A hosszas szaunabéli ejtőzést egy kicsit rövidebb szobában töltött héderezés követte.

Gyermekded lelkünk ékes bizonyítékai: Mókutya bácsi és Malac, az alvóállatok

Gyermekded lelkünk ékes bizonyítékai: Mókutya bácsi és Malac, az alvóállatok

A franciaágyas szobánkból csodás kilátás nyílt a tó felé eső parkra, a hatalmas üvegajtóknak köszönhetően hajnalban premier plánban nézhettem végig, ahogy finoman pirkad a téli égbolt.

Az épület mögött, a fák között már ott a tó.

Az épület mögött, a fák között már ott a tó.

Bár a kifogástalan ebéd után sokáig úgy gondoltuk, hogy teljes képtelenség aznap bármit is enni, este nyolcra – a kitartó szaunázásnak hála – szinte megéheztünk, így teszteltük a Bonvital Wellness & Gastro Hotel konyháját, amely nem csak a Brix irányába teljesít, hanem a szállóvendégeknek kínált félpanzió svédasztalát is elkészíti. A nívós, jól összeállított választékból nehéz lett volna egyetlen egy fogást kiválasztani, így a szokásos turistacsapdába estünk, mindenből került a tányérunkra, igaz, csak falatok. Így viszont valós képet tudtunk alkotni az étlapról. A frissen készített fogások között a magyar és a nemzetközi konyha kedvelt ételeit találtuk, nálam az est befutói egyértelműen a fish and chips halfalatkái voltak, amelyek frissen sütve, azonnal tálalásra kerültek.

Letisztult, modern, de barátságos, otthonos. Az egész szállodára és az étteremre is ez a jellemző.

Letisztult, modern, de barátságos, otthonos. Az egész szállodára és az étteremre is ez a jellemző.

Az estét egy remek beszélgetéssel koronáztuk, majd reggel – a látványos napfelkelte után – felkerestem a wellness részlegben megbújó konditermet, és fél órás gyorsgyaloglással próbáltam egyensúlyba hozni magam. Az elégetett kalóriákat rögvest visszapótoltuk a gazdag büféreggeliből válogatva, ahol boldogan láttam, hogy van tejbegríz. Engem megvettek. Örültem én a friss zöldségeknek, a véres hurkának, sült sonkának és a széles teaválasztéknak is, de a csúcsot mégis a kakaóval megszórt, gyerekkori emlékeket felidőző gríz jelentette.

A szállóból az északi part felé vettük az irányt, a meggyőződéses Fonyódliget-rajongó barátnőmnek megmutattam, hogy engem mi vonz a Balatonban, hova térek vissza boldogan, bármikor.

Mostantól a Bonvital és a Brix is felkerült erre a listára.

hév1_v

Gasztrohegy, tányérról-tányérra ismerd meg Badacsonyt!

Az én balatoni emlékeimet nem a gyerekorom hordozza magában. Bár akkor is megfordultunk a Képcsarnok üdülőiben, a Balaton nekem a húszas éveimben vált afféle jó pajtássá. Kinga barátnőmék lábdihegyi nyaralója meg azt is egy életre eldöntötte, hogy ha valamiért a tó partjára vet a sors, az csak és kizárólag az északi lehet.

Nekem itt otthonos, itt ismerem már – boldog unalomig – a Balaton-felvidék kanyargós útjait, itt laknak a barátaim, ez a látkép tesz boldoggá. A Nőkkel minden évben áldozunk is 3-4 napot arra, hogy a bazaltorgonák tövében bóklászva élményeket gyűjtsünk.

Fotó: Kovács Bálint

Fotó: Kovács Bálint

Éppen ezért pendít meg benne pont jó húrokat a Gasztrohegy rendezvénysorozat, amely nem másra vállalkozik, mint a helyi vendéglátóhelyek, szállások, éttermek, borászatok összehangolt eseménysorozatával csalogatja le a városlakókat a minden évszakban gyönyörű Badacsonyba.

A helyi alapanyagokra, a helyi szokásokra, a helyiekre épülő rendezvénysorozat tematikája jól követi a szezont, az év végén különféle disznóságokkal készülnek, lesz vadas esemény január vége felé, februárban értelemszerűen a farsang köré szerveződik majd a program.

Amely nagyon ügyesen került kialakításra. Az organikusnak tűnő felszín alatt azért látszik a rengeteg befektetett munka, az alapos és bölcs tervezés, amit szépen eltakar a valódi lendület, a töretlen jókedv, a vendéglátás igaz öröme.

Fotó: Szindbád az Utazó

Fotó: Szindbád az Utazó

A múlt heti Halak a hegyen eseménysorozatba belecsöppenve rájöttem arra, hogy valami ilyesféle tematikus, de nem szájbarágós programra vágynék az országban sokfelé. Milyen jó lenne más vidékeket is hasonló lazasággal, kötetlenséggel, de mégis szervezetten megismerni, milyen jó lenne, ha a helyiek finoman fognák a kezem, miközben náluk járok.

gasztrohegy3

A Gasztrohegyen ugyanis a gasztronómia vezérleve mentén sétálhatjuk körbe a Badacsonyt, 9 vendéglátóhely vár ránk, hogy kóstoljunk náluk, ismerkedjünk velük, a balatoni ízekkel, s ahogy fogástól fogásig bevesszük a hegyet, úgy bomlik ki az adott hétvége jól felépített tematikája. A végére pedig jóllakottan és elégedetten pihenhetünk meg egy tartalmas gasztrokirándulással a hátunk mögött, hogy már tervezhessük is a következő eseményen való részvételünket.

Mindenkinek csak javasolni tudom, hogy menjen a Gasztrohegyre, vegyen részt a különféle programjaikon, ismerkedjen a heggyel, szeresse úgy, ahogy ők, és ahogy én.

Következő program:

gasztrohegy_december

 

Őrségi ősz

Az őszi családi kirándulások célpontjának keresgélése közben hamar megakadhat a szemünk az Őrségen, amely az utóbbi 10 évben kifejezetten felkapott kirándulóhely lett, ami nem csoda, hiszen rögtön három ország kínálja számunkra programjai legjavát.

Az idei őszi szünet meglehetősen hosszúnak ígérkezik, érdemes beletervezni egy pár napos családi kiruccanást. A külföldi vagy belföldi út kérdéskörét a határ menti falvak, városok kínálatával könnyedén áthidalhatjuk, lakhatunk itthon és kirándulhatunk itt is, ott is egyaránt.

Erre kínál remek megoldást a Gotthard Therme Hotel & Conference, ahol négy csillagos wellness kényelemben pihenhetjük ki a kisebb-nagyobb kirándulásainkat. A környék gyönyörű, a városkák, falvak különösebb tervezés nélkül is megérnek egy látogatást. Számos hétvégi fesztivállal kecsegtet az ősz, de ha mégis olyan időszakban érkeznénk, amikor épp nem szerveznek semmilyen ünnepséget a helyiek, akkor ott vannak az állandó programok, amelyekben nem csak a magyar házigazdák, hanem az osztrákok is jeleskednek.

Ilyen program a Vulcano sonkamanufaktúrában tett látogatás, amely az első pillanatra talán furcsa időtöltésnek tűnhet, de amint megismerkedünk Vulcanaval, a kis zöldfülű malaccal, rögvest értelmet nyert az egész program. Már az eleve nagyon szimpatikus, hogy valaki – aki világ életében a földből, az állattartásból élt és él – rádöbben a marketing jelentőségére és rögtön a legmagasabb szintet ugorja meg ebből. A tulajdonosok ugyanis régóta a környéken gazdálkodnak. Nincsenek titkok, csak egy bölcs sertéstenyésztő házaspár, akik belátták, hogy nem elég jót csinálni, hirdetni is kell. Így aztán Vulcana a kis zöld malac iránymutatásai alapján megépítették a földi sertésmennyországot, amelyet szíves örömest megmutatnak minden érdeklődőnek. A fantasztikus sonkák már a bejáratnál önmagukért beszélnek, de ehhez jön még Vulcana meséje, amelynek a végére nem gyűlöljük meg a zöldfülű malacból sonkát készítő házaspárt, hanem hirtelen rádöbbenünk, hogy sok-sok szelet levegőn érlelt sonkát szeretnénk enni. A kifejezetten nem vegáknak tervezett látogatóközpontban valóban piszok jó dolga van a sertéseknek, Mozart és Beethoven szól a napozóteraszukon, ahol nyaranta tusolót is üzemeltetnek a gondos gazdák. A malacok étkeztetése szintén eltér a szokványsertések menüjétől, itt nincs gyorsan hizlaló kukorica, cserében van gabona és az arra érdemeseknek egy kis sör.

Őrség3

Persze lélekmelengetés zajlik felsőfokon, a majdan mennyei sonkaként végző malackák között vannak különlegesek, akik ilyen-olyan módon jogot nyertek a végelgyengülésben való kimúlásra, ők azok, akik jogosultak a helyi sörmanufaktúra nekik készített nedűjére is. A többieknek pedig jár a komolyzene, a napozóterasz és a minőségi élet, egészen a végéig.

A minőség utána is adott, a malacokat teljes egészében feldolgozó manufaktúrában nagyon ügyelnek rá, hogy minden a lehető legmagasabb színvonalon készüljön el. A húskészítmények között igazi gyöngyszemek akadnak, a 27 hónapos combsonka mellett, ott a kenyérszalonna, amit nemes egyszerűséggel csak Oskarnak hívnak, mert ha lenne a kenyérszalonnáknak hollywoodi megmérettetés, biztos, hogy arany szobrocskával távozna.

Persze a sonkákat már egy ideje tesztelik, saját sonkaversenyt szerveznek, amelyen – vakteszt alapján – már a pármai sonka mellett, második helyen végzett a Vulcano sonkája. A hosszú érlelés javarészt tényleg kint, a lankás domboldal levegőjén zajlik, a többi pedig az éghajlatnak és az évszaknak megfelelő páratartalomra és hőfokra beállított érlelőtermekben történik.

A sonkamanufaktúrában természetesen kóstolni és vásárolni is lehet, akár kis zöldfülű malacot is.

Már a manufaktúrában úgy érzetem, hogy igen, ez az, így kell egy nehéz helyzetből összefogással és kvázi előre menekülve tőkét kovácsolni, de ezt az érzetet csak tovább fokozta a Zotter gyárban tett látogatás, ahol egyértelművé vált, hogy a marketing mindenható és az is, hogy Zotter úr csokoládéinak minőségéhez nem fér kétség.

A sonkamanufaktúra helyes grafikája, kedves hangvétele után egy frivol, minden ízében a gegget kereső hangulat várt minket a Zotter gyárban. Már az udvaron indult a polgárpukkasztás, ez folytatódott a pénztárnál, ahol halas csokoládéba márthattuk a pirított hernyóinkat, ha épp ahhoz volt kedvünk. A komplexum, amelyben a tárlatvezetés zajlik ügyesen körülöleli a gyárat. A belső magban folyik a szorgos munka, amíg mi – folyamatosan körbe-körbe keringve – a kakaóbabtól a végtermékekig megcsapoljuk a bentiek által készített finomságokat.

A kóstolás előtti filmben Zotter úr elmeséli, hogy milyen kényszer vitte rá a csokoládékészítésre, a cukrász végzettségű Zotter szintén előre menekült a csokoládéval való munkával, és lám, sikerült: az elhivatott cukrászból teljesen őrült csokoládémester vált, aki ma már igazi nagyágyúja a szakmának. Ehhez nem csak a jól megválasztott termékportfólió kellett, hanem a korszakalkotó ötletek (halas, sajtos vagy épp vaddisznótöpörtyűs csokoládé) és a megfelelő reklám, amely következetesen, elképesztően magas minőségben vonul végig mindenen, ami Zotterékhez tartozik.

Őrség4

A kóstolás szintén alapos, itt nem csak úgy törnek egy-egy kockányit ebből vagy abból, hanem a gyárba beérkező, a csokoládéik alapjául szolgáló pörkölt kakaóbabok kóstolásával kezdődik, az alap ízjegyeket már itt érezni, kiválasztható, hogy kinek mi ízlik a legjobban. Majd jön a még édesítetlen, konsírozatlan massza, amely sokkal intenzívebb, mint maga a babtöret. Ezt követik az alap csokoládék még folyékony, már konsírozott formában: tesztelhetjük a 100%-os perui csokoládét, kipróbálhatjuk a 90%-os bolíviai csokoládét vagy a 75% madagaszkári csokoládét, aztán jöhet a többi tétel, egészen a gyümölcsös, kávés, kókuszos-rizses változatokig. A kóstolás abbahagyhatatlan, holott mindenki tudja, hogy ez még csak a kezdet. A folytatásban a már szilárd, táblás változatokkal ismerkedhetünk meg, nagyon ügyes rendszerrel vághatunk magunknak egy-egy csíkot, ízlelhetjük, elgondolkodhatunk rajta, hogy melyek jöjjenek majd velünk a boltból, akár le is fotózhatjuk ehhez a címkét. Alattunk a gyárban zajlik a munka, a csokirobot és a helyi munkaerő egyaránt keményen dolgozik Zotter úr álmán.

Őrség

Mi pedig kóstolunk. Jönnek az extra, vegyes táblák és az ivócsokoládé, amelynek külön alpesi hütte jár a gyár tetején. Itt forró tejet kapunk, kis habverőt, jó tanácsokat, és választhatunk a számtalan előttünk ellibegő ivócsokoládé közül. A csoki a forró tejben hamar olvad, újabb oldalát mutatva meg a már babként és szeletben is kóstolt csokoládénak.

A folytatásban jönnek a nugátok, majd a különféle szórócsokoládék, a csokoládéval bevont apróságok megannyi pici drazsírozógépben forognak, végül pedig a rétegzett csokik mutatkoznak be, amelynek Zotter úr nagy mestere, van olyan táblás csokoládéja, amelyben hét különböző réteg bújik meg a csokoládékéreg alatt.

Mire kiérünk a tárlatvezetésről nem vágyunk több csokoládéra, azaz mégis! Ugyanis pontosan tudjuk, hogy mit szeretnénk hazavinni, melyek azok az ízek, amelyek a legjobban estek, tudjuk, hogy mivel lepjük meg az otthon maradt családtagjainkat, és ezzel a lendülettel vetődünk be a több teremből álló boltba, amelynek közepén, a pénztárnál oly ismerősen mosolyog ránk a kisfilmből megismert Zotter asszonyság, miközben a langaléta, mindig felemás cipőt viselő férje átsuhan a termeken. A vásárlók meg összesúgnak: – Láttad, ez valóban a Zotter volt!

Na, így kell birodalmat építeni.

A környékre tervezett kirándulásainknak számtalan célpontja lehet a Vulcano manufaktúra és Zotter csokoládégyár mellett, többek között ellátogathatunk a körmendi Batthyány-kastélyba, a Riegersburgi vagy a Güssingi várba, esetleg felkereshetjük Őriszentpétert. Ha szerencsénk van, akkor épp tart a Tökfesztivál, és a környék összes kézművese kint árulja a portékáját. Az őriszentpéteri Tökfesztiválon valóban minden kapható, a tökös dekoráció mellett ugyan akad nem kevés dísztökárus is, de tökmagolajat, késeket, edényeket, kaspókat, kékfestő ruhákat, íjakat vagy épp a boldogság kék madarát is beszerezhetjük. A konyha is készül a tökös ünnepre, a tökmagolajok mellett tökkrémes szendvicsek, tökös-mákos rétes, pirított tökmag, sült tök, tökleves szintén kapható, sőt savanyított, csípős tökbefőttel is feltölthetjük a kamránkat.

Őrség2

A sok-sok kalandozás után jól esik visszatérni a szállásra, ahol a megfáradt utazókat nem csak a magas komfortfokozatú szobáik, hanem a termál nyújtotta megannyi szolgáltatás is várja. A bekészített köntösöket magunkra kapva indulhatunk el felfedezni a termál kínálatát, élvezni a naplemente csillanó fényeit az üvegkupolán, bátran belemenni a meleg termálvízzel feltöltött kinti medencékbe, ellazulni a pezsgőfürdőben, gőzfürdőben vagy az aromaszaunában, esetleg a kültéren található szaunában.  Az ifjabbak és kevésbé elcsigázottabbak csúszdázhatnak, a legifjabbaknak pedig külön gyerekszekció áll a rendelkezésükre.

strand

A medencék termálvize gazdag nátrium-hidrogénkarbonátban és széndioxidban, ami számos betegség kezelésére alkalmas, így az is tökéletes választás, ha csupán ellazulunk a medence szélén végigfutó padokon és hagyjuk, hogy a víz kifejtse jótékony hatását.

A szállóvendégek rendelkezésére álló félpanziós lehetőséget kár kihagyni, az egész napos csavargás és a termálban történő csobbanás után jólesik a hazai és nemzetközi gasztronómia kedvenceiből álló, választékos svédasztalról csemegézni, ahol a házias konyha mellett, a könnyebb, egészségtudatosabb életmódot követők is megtalálják a nekik szánt fogásokat. A desszertek közül érdemes a ház saját sütésű tésztáit választani, kicsit olyan, mintha a nagymama készítette volna.

A hotel kínálta svédasztalos reggeli valóban kihagyhatatlan, igaz feltételezi, hogy mozogni tervezünk a környéken, azaz reggeli után célszerű kihasználni a szálloda egyik remek szolgáltatását, és biciklit bérelve letekerni a sonkás omlettet, a gofrit, az amerikai palacsintát, a komplett angol reggelit vagy a gyerekkorunkat idéző tejbegrízt.

Őrség1

A szálloda két légterű családi szobákkal várja a családokat, ami igencsak üdvözítő. Ezek a szobák olyan nagyok, hogy könnyedén pótágyazhatók, ami a nagycsaládosoknak is külön öröm. Nekünk meg az fontos szempont, hogy a nyulat is magunkkal vihetjük, hiszen a szálloda kisállatbarát, azaz nem csak a Nőkkel férünk el kényelmesen, hanem még Bolyhoska is szívesen látott vendég.

Hogyan készülnek a Lufthansa gépeinek fedélzetén kínált ételek?

Furcsa kettőség van bennem: egyfelől nagyon szeretek repülni, másrészt mindig van velem egy kis félsz. Egészen addig, amíg el nem érjük a repülőmagasságot és a fémdobozok jól ismert koccanása nem jelzi: jön az égi étterem.

Mindig is izgatott, hogy milyen tervezési fázisok előzhetik meg a légi menük kialakítását, illetve micsoda logisztika kell ahhoz, hogy a megfelelő számú konténerben a megfelelő számú és minőségű étel és egyéb kiegészítő kerüljön, minden egyes úton.

A repülőtársaságok – nem véletlen – nem szívesen avatnak be senkit ezekbe az ipari titkokba, ám a Lufthansa kivételt tett velem és lehetőséget kínált arra, hogy megkóstoljam a repülőjáratokon szervírozott menüket, bepillantást nyerjek az ételek fejlesztésébe, találkozzam fejlesztésben részt vevő, azt monitorozó kollégákkal és végigjárjam a LSG Sky Chefs gyárát, ahonnan a Lufthansa járatait és a partner légitársaságok gépeit feltöltik.

Az LSG Sky Chefs müncheni gyára

Az LSG Sky Chefs müncheni gyára

Bár első ránézésre valami egészen egyszerű dologról van szó, hiszen csak enni kell adni 10.000 méteren, a helyszínre érve pillanatokon belül kiderül, hogy ez milyen elképesztően nagy munkát igényel. Egyrészt a kontinentális, interkontinentális járatok hossza lényegesen eltér, azaz más mennyiségű és összetételű étel szükségeltetik, másrészt nem mindegy, hogy első osztályra, business classra vagy economy classra zajlik-e a fejlesztés és akkor még szóba se hoztuk a kulturális különbségeket, valamint a bajor és német hagyományok beépítését a Lufthansa szolgáltatásaiba.

Szigorú ellenőrzések után bejutottam az épületbe!

Szigorú ellenőrzések után bejutottam az épületbe!

A szigorú beléptetési procedúra után, egy nagyobb tárgyalóban találom magamat, ahová a Lufthansa frankfurti irodájából velem tart Judith és Thomas, és csatlakozik hozzánk Max Lange, az LSG SkyChef müncheni irodájának menedzsere. Velük kezdjük meg a kóstolást.

A gasztronómus utazók élete nehéz: szakszerű vizsgálat alá vetettem a jelenleg étlapon lévő fogásokat.

A gasztronómus utazók élete nehéz: szakszerű vizsgálat alá vetettem a jelenleg étlapon lévő fogásokat.

A gyors bemutatkozó körök után én már fotózok, elképesztően vonzó a Japánba tartó gép első osztályú menüje, a tányérok formája, színe, a rajtuk sorakozó ételek igényes kidolgozottsága. A fények jók, a meghökkent munkatársak között szlalomozom a kisebb-nagyobb tálcákkal, hogy a lehető legelőnyösebb oldalukról kaphassam le a fogásokat.

Igazán szép kompozíció, remek beltartalom: a japán járat kínálata.

Igazán szép kompozíció, remek beltartalom: a japán járat kínálata.

Amíg én fotózom, addig Thomas és Max a Lufhansa kulináris programjáról mesél. Az ételeket viszonylag gyakran cserélik, az első osztálytól az economy osztályig mindenütt kéthavonta új étlap fogadja az utazókat, ami egyrészt a szezonalitás miatt elengedhetetlen, másfelől a Lufthansa törzsutasai számára kínál megfelelő alternatívát arra nézvést, ha évente 5-6-7 alkalommal is a légitársaság járatait választják.

Thomas MINDENT tud a járatokra kerülő ételekről, italokról.  Látszik, hogy nagyon szereti a munkáját, öröm hallgatni ahogy mesél róla.

Thomas MINDENT tud a járatokra kerülő ételekről, italokról. Látszik, hogy nagyon szereti a munkáját, öröm hallgatni ahogy mesél róla.

Akkor sincsen gond, ha egy adott desztinációba ennél gyakrabban repülünk, hiszen az első osztályon egy menünk belül négy, a business classon három és az economy classon is kétféle meleg fogás közül választhatunk.

Az első osztály menüje,  tálalás előtt. Ebben két tipikus német fogás is található.

Az első osztály menüje, tálalás előtt. Ebben két tipikus német fogás is található.

A Lufthansa gépein kínált ételeknél nem csak az adott évszak, a frissen termő zöldségek, gyümölcsök határozzák meg az elénk kerülő ételek mibenlétét, hanem az is, hogy éppen honnan hova tartunk. Az interkontinentális járatokon ugyanis a Lufthansa alkalmazkodik a célállomás gasztronómiai, kulináris kultúrájához, azaz ennek megfelelő főételekkel gazdagítja a kínálatot. Például a japán, az indiai, a kínai és az arab irányokba tartó járatokon a helyi jellegzetességek kóstolhatók: a hazatérők számára az otthon ízeit kínálják, a most érkezőknek ízelítőt nyújtanak a megismerni vágyott világ konyhájából. Ezen kívül a vallási előírásokat is szem előtt tartják az ételek kialakításánál, elkészítésnél, például az indiai járatokon a marhahúsos ételek nem szerepelnek a kínálatban, helyettük zöldséges, vegetáriánus tételek kerülnek a választékba. De nem csak vallási alapon változtatnak a fogásokon, az egyes kultúrák számára vonzó ételek is megjelennek a menüben, azaz az amerikai utazóknak például nagyobb mennyiségű húsételt kínálnak.

Tényleg mindent letesztelek!

Tényleg mindent letesztelek!

A személyre, kultúrára szabott kínálat mellett, nagyon fontos a tálalás: a japán járatokon a hagyományoknak megfelelő tányérokban, tálakon kerülnek felszolgálásra a first class fogásai, amelynek kialakítása meglepően sok időt és energiát vett igénybe, hogy ne csak a laikus számára legyen szemet gyönyörködtető, hanem a japán utasok is érezzék a törődést. A megfelelő étkészlet kiválasztásában a Lufthansának egy japán edénygyártó cég sietett segítségére, többkörös egyeztetések után sikerült megtalálni a megfelelő tálakat, tányérokat, amelyek – a kívánalomnak megfelelően – formájukban, anyagukban és színükben finoman eltérnek, és az év folyamán bármikor terítékre kerülhetnek.

Komolyan letesztelem a kínált fogásokat, nézem az állagot, az alapanyagok minőségét, figyelem, hogy mennyire fűszeres, elégséges-e az adag.

Komolyan letesztelem a kínált fogásokat, nézem az állagot, az alapanyagok minőségét, figyelem, hogy mennyire fűszeres, elégséges-e az adag.

És mindent rendben is találok.

És mindent rendben is találok.

Ugyanez a gondos előkészítés, tervezés látszik a business classon is, ahol a szeptemberi-októberi időszakban, az Oktoberfest idején a bajor konyha kap nagyobb hangsúlyt. A first class menüjében is visszaköszönő német, bajor konyha kitűnő és gazdag fogásai – például szarvaspörkölt – mellett, ebben az időszakban egy szép hagyományt elevenít fel a Lufthansa: rántott húst és bajor módra, gyalult uborkával elkészített krumplisalátát, valamint frissen csapolt sört kínál a vendégeinek az üzleti osztályon. Már a hatvanas években bevett gyakorlat volt ez a légi sörfesztivál, amelyet most – a retro szellemében – visszacsempésztek a XXI. század járataira is.

A desztinációk regionális konyhájára jellemző számos fogáshoz az alapanyagok egy részét is helyben szerzik be, ez nem csak az ételekre igaz, hanem az italokra is. Az indiai járatokon kínált Chai massala tea kifejezetten a Lufthansa számára készül egy olyan indiai üzemben, amelynek saját teaültetvénye van.

Ez a tea ebben a formában csak a Lufthansa gépein kóstolható.

Ez a tea ebben a formában csak a Lufthansa gépein kóstolható.

De nem csak a mennyiség, a minőség, a regionális konyha alapanyagai fontosak a lehető legjobb égi koszt kialakításában, hanem annak a helyzetnek a felismerése is, hogy a repülőben megváltozik az utasok ízérzékelése, így ami a földön működött, az nem biztos, hogy a levegőben is fog. A kabinban tapasztalható alacsony páratartalom ugyanis nem csak a bőrünket szárítja ki, hanem a nyálkahártyánkra szintén hatással van, tompítja a szaglásunkat, ami viszony elengedhetetlen része a tökéletes ízérzékelésnek. Éppen ezért a felhők felett a sós és az édes ízek érzékelésében a legtöbb embernél változás áll be, ami nem csak az ételek megválasztását, fűszerezését befolyásolja, hanem a melléjük kínált borok kiválasztását szintén nehezíti.

Bár nem vetettünk be szimulációs kabint, azért végigkóstoltuk a Lufthansa first class, business class menüit, valamint megtekintettük a tálalást, azaz láthattuk, hogy a praktikus csomagolásból hogyan lesz esztétikusan tálalt étel. A mennyiségeket minden esetben tisztességesnek találtam, főleg, hogy a first class – az amuse bouche-t nem számítva – négy fogást kínál, a business class három fogást és az economy-n is két tétellel várja az utasokat, a kisebb-nagyobb snackekről nem is beszélve.

Számomra semmi sem volt túl sós, se sótlan, az ételeknek jó állaguk volt, a húsok omlósak voltak, de megvolt a tartásuk és a zöldségek roppanóssága is adott volt, bár ennek érzetét állítólag a repülőgép háttérzaja étkezés közben tovább fokozza. A sajtmártással és koktélparadicsomokkal kínált garganelli tészta al dente került tányérra, a natúr halfiléhez jól passzolt a kapribogyós mártás, a gyöngyhagymás német marharaguhoz boldogan ettem a pirított speclit, és elégedetten állapítottam, hogy az előttem sorjázó tányérok visszatérő eleme a gomba.

A tálalt garganelli

A tálalt garganelli

Az utasoknak kínált számtalan fogás mellett, a személyzet számára külön főznek a SkyChefsnél, itt is többféle étel közül lehet választani, sőt – akárcsak az utasok számára – a személyzetnek is desztinációtól függ a kínált fogás mibenléte. A légikísérőknek és a pilótáknak külön menüt kínálnak, amely szintén illeszkedik a repült desztinációhoz, bár a két pilóta soha nem eheti ugyanazt.

A tálalt és tesztelt fogások közti tobzódás után még belekóstoltunk a nagy gonddal kiválasztott borokba, amelyeket általában havonta lecserélnek. A first class kínálata minden hónapban változik, a business class-é minden második hónapban, de az economy-n utazók is számos tétel közül választhatnak. A borok kiválasztása a korábban említett viszonyok miatt sem egyszerű, valamint az adott tételeknek passzolniuk kell a megfelelő osztály éppen futó szezonális kínálatához. A feladatot egy nyolc emberből álló tesztelőcsapat végzi, akik évente 7-12 alkalommal ülnek össze és vakteszten választják ki az első osztály, a business class és az economy class borait.

Az elkészített fogások monitorozása folyamatosan zajlik, Judith ennek a legfőbb felelőse, az ő dolga a számtalan beérkező információból kinyerni a végső adatokat, amelyek adott esetben egy-egy fogás étlapról történő levételét is jelenthetik. De Judit nem csak a beérkező adatokat összesíti, hanem részt vesz a fejlesztésben is. Mint egykori légiutas kísérő, aki 18 évet töltött a levegőben, pontosan tudja, hogy milyen innovációra, fejlesztésre van szükség a vendégigények még tökéletesebb kiszolgálásához és a személyzet munkájának megkönnyítéséhez.

Judith elmeséli, hogy ő milyen szempontokat vesz figyelembe az ételek monitorozásánál.

Judith elmeséli, hogy ő milyen szempontokat vesz figyelembe az ételek monitorozásánál.

A vendégek kiszolgálása már a földön elkezdődik. Hogy erről pontos képet kapjunk, piros hajhálót, fehér köpenyt, cipővédőt húzunk, alaposan kezet mosunk és fertőtlenítünk, majd vendéglátóinkkal megindulunk a LSG Sky Chefs épületének labirintusában, ahol a különféle raktárakkal kezdünk.

Aprócska raktár

Aprócska raktár

A méretek elképesztőek, bár Max, helyi vezető csak legyint, ez egy afféle átmeneti raktár, a partner légitársaságok számára bekért alapanyagokat tartják itt, ha látnánk a frankfurtit. Azt ugyan nem látjuk, de elképzeljük. Ezt követően találkozunk a repülőkről visszaérkező fémkofferekkel, azaz azokkal a konténerekkel, amelyekben minden a gép fedélzetére kerül. A sokszor újrahasznosítható elemeket itt kitakarítják, majd felkészítik az új tételek szállítására. Amelyekből elképesztően sokféle sorakozik a Sky Chefs csarnokaiban.

A repülés falatnyi örömei (svájci csoki)

A repülés falatnyi örömei (svájci csoki)

Még étellel nem találkozunk, de már láttuk az italválasztékot, elsuhantunk több raklapnyi svájci csokoládé és keksz mellett, láttuk, hogy hogyan kell összeállítani az egészségügyi csomagokat és néhány ládányi gyerekjátékot is találtunk, amelyekkel a legkisebbek számára kedveskedik a Lufthansa arca, a mindenkori stewardess. A konténereket először ezekkel a hűtést nem igénylő tételekkel töltik fel, majd jöhetnek a különféle fogások.

Minden szülő álma: az új játék, amely leköti az utazó gyereket.

Minden szülő álma: az új játék, amely leköti az utazó gyereket.

Kicsit beljebb érve már észrevesszük az összefüggéseket, egyre több összekészített doboz várja a gazdáját, felettük kódok, járatszámok, desztinációk.

Ez egy gép komplett felszerelése egy útra

Ez egy gép komplett felszerelése egy útra

Az épülethez tolató hűtőkamionok hamar elnyelik a személyre szabott fogásokat, az italos trolikat és az első osztályra szánt elmaradhatatlan rózsákat, amelyeket legkorábban négy órával a járat indulása előtt vesz fel a kamion.

Rózsák az első osztályra

Rózsák az első osztályra

Judit a séta egy pontján szolgálatba helyezi magát és a korábbi idegenvezetésből monitorozásba csap át, tesztel, szemrevételez, ellenőriz, hogy valóban minden Lufthansa-minőségben hagyja el az LSG Sky Chefs épületét.

Judith tesztel

Judith tesztel

Én meg csak figyelem ezt a jól szervezett munkát, ahol mindennek megvan a helye, az ideje, a felelőse és a megfelelő eszköze. Nézem, ahogy tökéletesen kiporciózzák a különféle osztályokra induló ételeket, ahogy a szalag mellett tálcára kerül minden, amit azután a vendég számára kínál a Lufthansa.

Ilyen kamionokkal történik a szállítás

Ilyen kamionokkal történik a szállítás.

Boldogan időzöm a Sky Chefs saját sütödéjében is, ahol hatalmas üstökben dagad a kelt tészta, amit egy rendkívül bonyolult és ennek megfelelően igen hatékony gépbe töltenek.

Ott fent kerül be a bedagasztott tészta a masinába, s elől jönnek ki az egységes, formázott péksütemények.

Ott fent kerül be a bedagasztott tészta a masinába, s elől jönnek ki az egységes, formázott péksütemények.

A gép programozható, így tésztától és programtól függően számtalan péksütemény előállítására alkalmas. A hatalmas sütők duruzsolnak, sütik a napi 15000 péksütemény egy részét, én pedig nagy nehezen ellenállok a kísértésnek, hogy az egyik, éppen hűlő tepsiről magammal ragadjak egy nagy, túróban gazdag batyut.

Meleg és illatos, de jellem vagyok, nem veszek.

Meleg és illatos, de jellem vagyok, nem veszek.

A házbejárás végén megtekintjük a légiszemélyzet számára készülő fogásokra specializálódott konyhákat, találkozunk a séfek álmával, a PIN kóddal védett kés-trezorral, valamint megtekintjük a gyár dolgozóinak kantinját, ahol újra szíven üt a németes logika és precizitás.

Kedvencem: a késtrezor

Kedvencem: a késtrezor

Minden, még a mosatlan is megkérdőjelezhetetlen logika mentén kerül szelektálásra.

Csak szépen, rendben. A mosatlant is lehet szelektíven összekészíteni.

Csak szépen, rendben. A mosatlant is lehet szelektíven összekészíteni.

Az LSG Sky Chefsben tett látogatás után alapvetően másra se vágyom, mint a Lufthansa fedélzetén, a first class-on eltöltött tengerentúli utakra, ahol már a levegőben belekóstolhatok a felfedezésre váró gasztronómia fogásaiba, és egy business class útra a közeljövőben, ahol a frissen csapolt helles sör mellé ropogtathatom a színes cukormázzal gazdagon dekorált mézeskalács szívemet.

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • Twitter
  • RSS