Utazásaink

Őrségi ősz

Az őszi családi kirándulások célpontjának keresgélése közben hamar megakadhat a szemünk az Őrségen, amely az utóbbi 10 évben kifejezetten felkapott kirándulóhely lett, ami nem csoda, hiszen rögtön három ország kínálja számunkra programjai legjavát.

Az idei őszi szünet meglehetősen hosszúnak ígérkezik, érdemes beletervezni egy pár napos családi kiruccanást. A külföldi vagy belföldi út kérdéskörét a határ menti falvak, városok kínálatával könnyedén áthidalhatjuk, lakhatunk itthon és kirándulhatunk itt is, ott is egyaránt.

Erre kínál remek megoldást a Gotthard Therme Hotel & Conference, ahol négy csillagos wellness kényelemben pihenhetjük ki a kisebb-nagyobb kirándulásainkat. A környék gyönyörű, a városkák, falvak különösebb tervezés nélkül is megérnek egy látogatást. Számos hétvégi fesztivállal kecsegtet az ősz, de ha mégis olyan időszakban érkeznénk, amikor épp nem szerveznek semmilyen ünnepséget a helyiek, akkor ott vannak az állandó programok, amelyekben nem csak a magyar házigazdák, hanem az osztrákok is jeleskednek.

Ilyen program a Vulcano sonkamanufaktúrában tett látogatás, amely az első pillanatra talán furcsa időtöltésnek tűnhet, de amint megismerkedünk Vulcanaval, a kis zöldfülű malaccal, rögvest értelmet nyert az egész program. Már az eleve nagyon szimpatikus, hogy valaki – aki világ életében a földből, az állattartásból élt és él – rádöbben a marketing jelentőségére és rögtön a legmagasabb szintet ugorja meg ebből. A tulajdonosok ugyanis régóta a környéken gazdálkodnak. Nincsenek titkok, csak egy bölcs sertéstenyésztő házaspár, akik belátták, hogy nem elég jót csinálni, hirdetni is kell. Így aztán Vulcana a kis zöld malac iránymutatásai alapján megépítették a földi sertésmennyországot, amelyet szíves örömest megmutatnak minden érdeklődőnek. A fantasztikus sonkák már a bejáratnál önmagukért beszélnek, de ehhez jön még Vulcana meséje, amelynek a végére nem gyűlöljük meg a zöldfülű malacból sonkát készítő házaspárt, hanem hirtelen rádöbbenünk, hogy sok-sok szelet levegőn érlelt sonkát szeretnénk enni. A kifejezetten nem vegáknak tervezett látogatóközpontban valóban piszok jó dolga van a sertéseknek, Mozart és Beethoven szól a napozóteraszukon, ahol nyaranta tusolót is üzemeltetnek a gondos gazdák. A malacok étkeztetése szintén eltér a szokványsertések menüjétől, itt nincs gyorsan hizlaló kukorica, cserében van gabona és az arra érdemeseknek egy kis sör.

Őrség3

Persze lélekmelengetés zajlik felsőfokon, a majdan mennyei sonkaként végző malackák között vannak különlegesek, akik ilyen-olyan módon jogot nyertek a végelgyengülésben való kimúlásra, ők azok, akik jogosultak a helyi sörmanufaktúra nekik készített nedűjére is. A többieknek pedig jár a komolyzene, a napozóterasz és a minőségi élet, egészen a végéig.

A minőség utána is adott, a malacokat teljes egészében feldolgozó manufaktúrában nagyon ügyelnek rá, hogy minden a lehető legmagasabb színvonalon készüljön el. A húskészítmények között igazi gyöngyszemek akadnak, a 27 hónapos combsonka mellett, ott a kenyérszalonna, amit nemes egyszerűséggel csak Oskarnak hívnak, mert ha lenne a kenyérszalonnáknak hollywoodi megmérettetés, biztos, hogy arany szobrocskával távozna.

Persze a sonkákat már egy ideje tesztelik, saját sonkaversenyt szerveznek, amelyen – vakteszt alapján – már a pármai sonka mellett, második helyen végzett a Vulcano sonkája. A hosszú érlelés javarészt tényleg kint, a lankás domboldal levegőjén zajlik, a többi pedig az éghajlatnak és az évszaknak megfelelő páratartalomra és hőfokra beállított érlelőtermekben történik.

A sonkamanufaktúrában természetesen kóstolni és vásárolni is lehet, akár kis zöldfülű malacot is.

Már a manufaktúrában úgy érzetem, hogy igen, ez az, így kell egy nehéz helyzetből összefogással és kvázi előre menekülve tőkét kovácsolni, de ezt az érzetet csak tovább fokozta a Zotter gyárban tett látogatás, ahol egyértelművé vált, hogy a marketing mindenható és az is, hogy Zotter úr csokoládéinak minőségéhez nem fér kétség.

A sonkamanufaktúra helyes grafikája, kedves hangvétele után egy frivol, minden ízében a gegget kereső hangulat várt minket a Zotter gyárban. Már az udvaron indult a polgárpukkasztás, ez folytatódott a pénztárnál, ahol halas csokoládéba márthattuk a pirított hernyóinkat, ha épp ahhoz volt kedvünk. A komplexum, amelyben a tárlatvezetés zajlik ügyesen körülöleli a gyárat. A belső magban folyik a szorgos munka, amíg mi – folyamatosan körbe-körbe keringve – a kakaóbabtól a végtermékekig megcsapoljuk a bentiek által készített finomságokat.

A kóstolás előtti filmben Zotter úr elmeséli, hogy milyen kényszer vitte rá a csokoládékészítésre, a cukrász végzettségű Zotter szintén előre menekült a csokoládéval való munkával, és lám, sikerült: az elhivatott cukrászból teljesen őrült csokoládémester vált, aki ma már igazi nagyágyúja a szakmának. Ehhez nem csak a jól megválasztott termékportfólió kellett, hanem a korszakalkotó ötletek (halas, sajtos vagy épp vaddisznótöpörtyűs csokoládé) és a megfelelő reklám, amely következetesen, elképesztően magas minőségben vonul végig mindenen, ami Zotterékhez tartozik.

Őrség4

A kóstolás szintén alapos, itt nem csak úgy törnek egy-egy kockányit ebből vagy abból, hanem a gyárba beérkező, a csokoládéik alapjául szolgáló pörkölt kakaóbabok kóstolásával kezdődik, az alap ízjegyeket már itt érezni, kiválasztható, hogy kinek mi ízlik a legjobban. Majd jön a még édesítetlen, konsírozatlan massza, amely sokkal intenzívebb, mint maga a babtöret. Ezt követik az alap csokoládék még folyékony, már konsírozott formában: tesztelhetjük a 100%-os perui csokoládét, kipróbálhatjuk a 90%-os bolíviai csokoládét vagy a 75% madagaszkári csokoládét, aztán jöhet a többi tétel, egészen a gyümölcsös, kávés, kókuszos-rizses változatokig. A kóstolás abbahagyhatatlan, holott mindenki tudja, hogy ez még csak a kezdet. A folytatásban a már szilárd, táblás változatokkal ismerkedhetünk meg, nagyon ügyes rendszerrel vághatunk magunknak egy-egy csíkot, ízlelhetjük, elgondolkodhatunk rajta, hogy melyek jöjjenek majd velünk a boltból, akár le is fotózhatjuk ehhez a címkét. Alattunk a gyárban zajlik a munka, a csokirobot és a helyi munkaerő egyaránt keményen dolgozik Zotter úr álmán.

Őrség

Mi pedig kóstolunk. Jönnek az extra, vegyes táblák és az ivócsokoládé, amelynek külön alpesi hütte jár a gyár tetején. Itt forró tejet kapunk, kis habverőt, jó tanácsokat, és választhatunk a számtalan előttünk ellibegő ivócsokoládé közül. A csoki a forró tejben hamar olvad, újabb oldalát mutatva meg a már babként és szeletben is kóstolt csokoládénak.

A folytatásban jönnek a nugátok, majd a különféle szórócsokoládék, a csokoládéval bevont apróságok megannyi pici drazsírozógépben forognak, végül pedig a rétegzett csokik mutatkoznak be, amelynek Zotter úr nagy mestere, van olyan táblás csokoládéja, amelyben hét különböző réteg bújik meg a csokoládékéreg alatt.

Mire kiérünk a tárlatvezetésről nem vágyunk több csokoládéra, azaz mégis! Ugyanis pontosan tudjuk, hogy mit szeretnénk hazavinni, melyek azok az ízek, amelyek a legjobban estek, tudjuk, hogy mivel lepjük meg az otthon maradt családtagjainkat, és ezzel a lendülettel vetődünk be a több teremből álló boltba, amelynek közepén, a pénztárnál oly ismerősen mosolyog ránk a kisfilmből megismert Zotter asszonyság, miközben a langaléta, mindig felemás cipőt viselő férje átsuhan a termeken. A vásárlók meg összesúgnak: – Láttad, ez valóban a Zotter volt!

Na, így kell birodalmat építeni.

A környékre tervezett kirándulásainknak számtalan célpontja lehet a Vulcano manufaktúra és Zotter csokoládégyár mellett, többek között ellátogathatunk a körmendi Batthyány-kastélyba, a Riegersburgi vagy a Güssingi várba, esetleg felkereshetjük Őriszentpétert. Ha szerencsénk van, akkor épp tart a Tökfesztivál, és a környék összes kézművese kint árulja a portékáját. Az őriszentpéteri Tökfesztiválon valóban minden kapható, a tökös dekoráció mellett ugyan akad nem kevés dísztökárus is, de tökmagolajat, késeket, edényeket, kaspókat, kékfestő ruhákat, íjakat vagy épp a boldogság kék madarát is beszerezhetjük. A konyha is készül a tökös ünnepre, a tökmagolajok mellett tökkrémes szendvicsek, tökös-mákos rétes, pirított tökmag, sült tök, tökleves szintén kapható, sőt savanyított, csípős tökbefőttel is feltölthetjük a kamránkat.

Őrség2

A sok-sok kalandozás után jól esik visszatérni a szállásra, ahol a megfáradt utazókat nem csak a magas komfortfokozatú szobáik, hanem a termál nyújtotta megannyi szolgáltatás is várja. A bekészített köntösöket magunkra kapva indulhatunk el felfedezni a termál kínálatát, élvezni a naplemente csillanó fényeit az üvegkupolán, bátran belemenni a meleg termálvízzel feltöltött kinti medencékbe, ellazulni a pezsgőfürdőben, gőzfürdőben vagy az aromaszaunában, esetleg a kültéren található szaunában.  Az ifjabbak és kevésbé elcsigázottabbak csúszdázhatnak, a legifjabbaknak pedig külön gyerekszekció áll a rendelkezésükre.

strand

A medencék termálvize gazdag nátrium-hidrogénkarbonátban és széndioxidban, ami számos betegség kezelésére alkalmas, így az is tökéletes választás, ha csupán ellazulunk a medence szélén végigfutó padokon és hagyjuk, hogy a víz kifejtse jótékony hatását.

A szállóvendégek rendelkezésére álló félpanziós lehetőséget kár kihagyni, az egész napos csavargás és a termálban történő csobbanás után jólesik a hazai és nemzetközi gasztronómia kedvenceiből álló, választékos svédasztalról csemegézni, ahol a házias konyha mellett, a könnyebb, egészségtudatosabb életmódot követők is megtalálják a nekik szánt fogásokat. A desszertek közül érdemes a ház saját sütésű tésztáit választani, kicsit olyan, mintha a nagymama készítette volna.

A hotel kínálta svédasztalos reggeli valóban kihagyhatatlan, igaz feltételezi, hogy mozogni tervezünk a környéken, azaz reggeli után célszerű kihasználni a szálloda egyik remek szolgáltatását, és biciklit bérelve letekerni a sonkás omlettet, a gofrit, az amerikai palacsintát, a komplett angol reggelit vagy a gyerekkorunkat idéző tejbegrízt.

Őrség1

A szálloda két légterű családi szobákkal várja a családokat, ami igencsak üdvözítő. Ezek a szobák olyan nagyok, hogy könnyedén pótágyazhatók, ami a nagycsaládosoknak is külön öröm. Nekünk meg az fontos szempont, hogy a nyulat is magunkkal vihetjük, hiszen a szálloda kisállatbarát, azaz nem csak a Nőkkel férünk el kényelmesen, hanem még Bolyhoska is szívesen látott vendég.

Hogyan készülnek a Lufthansa gépeinek fedélzetén kínált ételek?

Furcsa kettőség van bennem: egyfelől nagyon szeretek repülni, másrészt mindig van velem egy kis félsz. Egészen addig, amíg el nem érjük a repülőmagasságot és a fémdobozok jól ismert koccanása nem jelzi: jön az égi étterem.

Mindig is izgatott, hogy milyen tervezési fázisok előzhetik meg a légi menük kialakítását, illetve micsoda logisztika kell ahhoz, hogy a megfelelő számú konténerben a megfelelő számú és minőségű étel és egyéb kiegészítő kerüljön, minden egyes úton.

A repülőtársaságok – nem véletlen – nem szívesen avatnak be senkit ezekbe az ipari titkokba, ám a Lufthansa kivételt tett velem és lehetőséget kínált arra, hogy megkóstoljam a repülőjáratokon szervírozott menüket, bepillantást nyerjek az ételek fejlesztésébe, találkozzam fejlesztésben részt vevő, azt monitorozó kollégákkal és végigjárjam a LSG Sky Chefs gyárát, ahonnan a Lufthansa járatait és a partner légitársaságok gépeit feltöltik.

Az LSG Sky Chefs müncheni gyára

Az LSG Sky Chefs müncheni gyára

Bár első ránézésre valami egészen egyszerű dologról van szó, hiszen csak enni kell adni 10.000 méteren, a helyszínre érve pillanatokon belül kiderül, hogy ez milyen elképesztően nagy munkát igényel. Egyrészt a kontinentális, interkontinentális járatok hossza lényegesen eltér, azaz más mennyiségű és összetételű étel szükségeltetik, másrészt nem mindegy, hogy első osztályra, business classra vagy economy classra zajlik-e a fejlesztés és akkor még szóba se hoztuk a kulturális különbségeket, valamint a bajor és német hagyományok beépítését a Lufthansa szolgáltatásaiba.

Szigorú ellenőrzések után bejutottam az épületbe!

Szigorú ellenőrzések után bejutottam az épületbe!

A szigorú beléptetési procedúra után, egy nagyobb tárgyalóban találom magamat, ahová a Lufthansa frankfurti irodájából velem tart Judith és Thomas, és csatlakozik hozzánk Max Lange, az LSG SkyChef müncheni irodájának menedzsere. Velük kezdjük meg a kóstolást.

A gasztronómus utazók élete nehéz: szakszerű vizsgálat alá vetettem a jelenleg étlapon lévő fogásokat.

A gasztronómus utazók élete nehéz: szakszerű vizsgálat alá vetettem a jelenleg étlapon lévő fogásokat.

A gyors bemutatkozó körök után én már fotózok, elképesztően vonzó a Japánba tartó gép első osztályú menüje, a tányérok formája, színe, a rajtuk sorakozó ételek igényes kidolgozottsága. A fények jók, a meghökkent munkatársak között szlalomozom a kisebb-nagyobb tálcákkal, hogy a lehető legelőnyösebb oldalukról kaphassam le a fogásokat.

Igazán szép kompozíció, remek beltartalom: a japán járat kínálata.

Igazán szép kompozíció, remek beltartalom: a japán járat kínálata.

Amíg én fotózom, addig Thomas és Max a Lufhansa kulináris programjáról mesél. Az ételeket viszonylag gyakran cserélik, az első osztálytól az economy osztályig mindenütt kéthavonta új étlap fogadja az utazókat, ami egyrészt a szezonalitás miatt elengedhetetlen, másfelől a Lufthansa törzsutasai számára kínál megfelelő alternatívát arra nézvést, ha évente 5-6-7 alkalommal is a légitársaság járatait választják.

Thomas MINDENT tud a járatokra kerülő ételekről, italokról.  Látszik, hogy nagyon szereti a munkáját, öröm hallgatni ahogy mesél róla.

Thomas MINDENT tud a járatokra kerülő ételekről, italokról. Látszik, hogy nagyon szereti a munkáját, öröm hallgatni ahogy mesél róla.

Akkor sincsen gond, ha egy adott desztinációba ennél gyakrabban repülünk, hiszen az első osztályon egy menünk belül négy, a business classon három és az economy classon is kétféle meleg fogás közül választhatunk.

Az első osztály menüje,  tálalás előtt. Ebben két tipikus német fogás is található.

Az első osztály menüje, tálalás előtt. Ebben két tipikus német fogás is található.

A Lufthansa gépein kínált ételeknél nem csak az adott évszak, a frissen termő zöldségek, gyümölcsök határozzák meg az elénk kerülő ételek mibenlétét, hanem az is, hogy éppen honnan hova tartunk. Az interkontinentális járatokon ugyanis a Lufthansa alkalmazkodik a célállomás gasztronómiai, kulináris kultúrájához, azaz ennek megfelelő főételekkel gazdagítja a kínálatot. Például a japán, az indiai, a kínai és az arab irányokba tartó járatokon a helyi jellegzetességek kóstolhatók: a hazatérők számára az otthon ízeit kínálják, a most érkezőknek ízelítőt nyújtanak a megismerni vágyott világ konyhájából. Ezen kívül a vallási előírásokat is szem előtt tartják az ételek kialakításánál, elkészítésnél, például az indiai járatokon a marhahúsos ételek nem szerepelnek a kínálatban, helyettük zöldséges, vegetáriánus tételek kerülnek a választékba. De nem csak vallási alapon változtatnak a fogásokon, az egyes kultúrák számára vonzó ételek is megjelennek a menüben, azaz az amerikai utazóknak például nagyobb mennyiségű húsételt kínálnak.

Tényleg mindent letesztelek!

Tényleg mindent letesztelek!

A személyre, kultúrára szabott kínálat mellett, nagyon fontos a tálalás: a japán járatokon a hagyományoknak megfelelő tányérokban, tálakon kerülnek felszolgálásra a first class fogásai, amelynek kialakítása meglepően sok időt és energiát vett igénybe, hogy ne csak a laikus számára legyen szemet gyönyörködtető, hanem a japán utasok is érezzék a törődést. A megfelelő étkészlet kiválasztásában a Lufthansának egy japán edénygyártó cég sietett segítségére, többkörös egyeztetések után sikerült megtalálni a megfelelő tálakat, tányérokat, amelyek – a kívánalomnak megfelelően – formájukban, anyagukban és színükben finoman eltérnek, és az év folyamán bármikor terítékre kerülhetnek.

Komolyan letesztelem a kínált fogásokat, nézem az állagot, az alapanyagok minőségét, figyelem, hogy mennyire fűszeres, elégséges-e az adag.

Komolyan letesztelem a kínált fogásokat, nézem az állagot, az alapanyagok minőségét, figyelem, hogy mennyire fűszeres, elégséges-e az adag.

És mindent rendben is találok.

És mindent rendben is találok.

Ugyanez a gondos előkészítés, tervezés látszik a business classon is, ahol a szeptemberi-októberi időszakban, az Oktoberfest idején a bajor konyha kap nagyobb hangsúlyt. A first class menüjében is visszaköszönő német, bajor konyha kitűnő és gazdag fogásai – például szarvaspörkölt – mellett, ebben az időszakban egy szép hagyományt elevenít fel a Lufthansa: rántott húst és bajor módra, gyalult uborkával elkészített krumplisalátát, valamint frissen csapolt sört kínál a vendégeinek az üzleti osztályon. Már a hatvanas években bevett gyakorlat volt ez a légi sörfesztivál, amelyet most – a retro szellemében – visszacsempésztek a XXI. század járataira is.

A desztinációk regionális konyhájára jellemző számos fogáshoz az alapanyagok egy részét is helyben szerzik be, ez nem csak az ételekre igaz, hanem az italokra is. Az indiai járatokon kínált Chai massala tea kifejezetten a Lufthansa számára készül egy olyan indiai üzemben, amelynek saját teaültetvénye van.

Ez a tea ebben a formában csak a Lufthansa gépein kóstolható.

Ez a tea ebben a formában csak a Lufthansa gépein kóstolható.

De nem csak a mennyiség, a minőség, a regionális konyha alapanyagai fontosak a lehető legjobb égi koszt kialakításában, hanem annak a helyzetnek a felismerése is, hogy a repülőben megváltozik az utasok ízérzékelése, így ami a földön működött, az nem biztos, hogy a levegőben is fog. A kabinban tapasztalható alacsony páratartalom ugyanis nem csak a bőrünket szárítja ki, hanem a nyálkahártyánkra szintén hatással van, tompítja a szaglásunkat, ami viszony elengedhetetlen része a tökéletes ízérzékelésnek. Éppen ezért a felhők felett a sós és az édes ízek érzékelésében a legtöbb embernél változás áll be, ami nem csak az ételek megválasztását, fűszerezését befolyásolja, hanem a melléjük kínált borok kiválasztását szintén nehezíti.

Bár nem vetettünk be szimulációs kabint, azért végigkóstoltuk a Lufthansa first class, business class menüit, valamint megtekintettük a tálalást, azaz láthattuk, hogy a praktikus csomagolásból hogyan lesz esztétikusan tálalt étel. A mennyiségeket minden esetben tisztességesnek találtam, főleg, hogy a first class – az amuse bouche-t nem számítva – négy fogást kínál, a business class három fogást és az economy-n is két tétellel várja az utasokat, a kisebb-nagyobb snackekről nem is beszélve.

Számomra semmi sem volt túl sós, se sótlan, az ételeknek jó állaguk volt, a húsok omlósak voltak, de megvolt a tartásuk és a zöldségek roppanóssága is adott volt, bár ennek érzetét állítólag a repülőgép háttérzaja étkezés közben tovább fokozza. A sajtmártással és koktélparadicsomokkal kínált garganelli tészta al dente került tányérra, a natúr halfiléhez jól passzolt a kapribogyós mártás, a gyöngyhagymás német marharaguhoz boldogan ettem a pirított speclit, és elégedetten állapítottam, hogy az előttem sorjázó tányérok visszatérő eleme a gomba.

A tálalt garganelli

A tálalt garganelli

Az utasoknak kínált számtalan fogás mellett, a személyzet számára külön főznek a SkyChefsnél, itt is többféle étel közül lehet választani, sőt – akárcsak az utasok számára – a személyzetnek is desztinációtól függ a kínált fogás mibenléte. A légikísérőknek és a pilótáknak külön menüt kínálnak, amely szintén illeszkedik a repült desztinációhoz, bár a két pilóta soha nem eheti ugyanazt.

A tálalt és tesztelt fogások közti tobzódás után még belekóstoltunk a nagy gonddal kiválasztott borokba, amelyeket általában havonta lecserélnek. A first class kínálata minden hónapban változik, a business class-é minden második hónapban, de az economy-n utazók is számos tétel közül választhatnak. A borok kiválasztása a korábban említett viszonyok miatt sem egyszerű, valamint az adott tételeknek passzolniuk kell a megfelelő osztály éppen futó szezonális kínálatához. A feladatot egy nyolc emberből álló tesztelőcsapat végzi, akik évente 7-12 alkalommal ülnek össze és vakteszten választják ki az első osztály, a business class és az economy class borait.

Az elkészített fogások monitorozása folyamatosan zajlik, Judith ennek a legfőbb felelőse, az ő dolga a számtalan beérkező információból kinyerni a végső adatokat, amelyek adott esetben egy-egy fogás étlapról történő levételét is jelenthetik. De Judit nem csak a beérkező adatokat összesíti, hanem részt vesz a fejlesztésben is. Mint egykori légiutas kísérő, aki 18 évet töltött a levegőben, pontosan tudja, hogy milyen innovációra, fejlesztésre van szükség a vendégigények még tökéletesebb kiszolgálásához és a személyzet munkájának megkönnyítéséhez.

Judith elmeséli, hogy ő milyen szempontokat vesz figyelembe az ételek monitorozásánál.

Judith elmeséli, hogy ő milyen szempontokat vesz figyelembe az ételek monitorozásánál.

A vendégek kiszolgálása már a földön elkezdődik. Hogy erről pontos képet kapjunk, piros hajhálót, fehér köpenyt, cipővédőt húzunk, alaposan kezet mosunk és fertőtlenítünk, majd vendéglátóinkkal megindulunk a LSG Sky Chefs épületének labirintusában, ahol a különféle raktárakkal kezdünk.

Aprócska raktár

Aprócska raktár

A méretek elképesztőek, bár Max, helyi vezető csak legyint, ez egy afféle átmeneti raktár, a partner légitársaságok számára bekért alapanyagokat tartják itt, ha látnánk a frankfurtit. Azt ugyan nem látjuk, de elképzeljük. Ezt követően találkozunk a repülőkről visszaérkező fémkofferekkel, azaz azokkal a konténerekkel, amelyekben minden a gép fedélzetére kerül. A sokszor újrahasznosítható elemeket itt kitakarítják, majd felkészítik az új tételek szállítására. Amelyekből elképesztően sokféle sorakozik a Sky Chefs csarnokaiban.

A repülés falatnyi örömei (svájci csoki)

A repülés falatnyi örömei (svájci csoki)

Még étellel nem találkozunk, de már láttuk az italválasztékot, elsuhantunk több raklapnyi svájci csokoládé és keksz mellett, láttuk, hogy hogyan kell összeállítani az egészségügyi csomagokat és néhány ládányi gyerekjátékot is találtunk, amelyekkel a legkisebbek számára kedveskedik a Lufthansa arca, a mindenkori stewardess. A konténereket először ezekkel a hűtést nem igénylő tételekkel töltik fel, majd jöhetnek a különféle fogások.

Minden szülő álma: az új játék, amely leköti az utazó gyereket.

Minden szülő álma: az új játék, amely leköti az utazó gyereket.

Kicsit beljebb érve már észrevesszük az összefüggéseket, egyre több összekészített doboz várja a gazdáját, felettük kódok, járatszámok, desztinációk.

Ez egy gép komplett felszerelése egy útra

Ez egy gép komplett felszerelése egy útra

Az épülethez tolató hűtőkamionok hamar elnyelik a személyre szabott fogásokat, az italos trolikat és az első osztályra szánt elmaradhatatlan rózsákat, amelyeket legkorábban négy órával a járat indulása előtt vesz fel a kamion.

Rózsák az első osztályra

Rózsák az első osztályra

Judit a séta egy pontján szolgálatba helyezi magát és a korábbi idegenvezetésből monitorozásba csap át, tesztel, szemrevételez, ellenőriz, hogy valóban minden Lufthansa-minőségben hagyja el az LSG Sky Chefs épületét.

Judith tesztel

Judith tesztel

Én meg csak figyelem ezt a jól szervezett munkát, ahol mindennek megvan a helye, az ideje, a felelőse és a megfelelő eszköze. Nézem, ahogy tökéletesen kiporciózzák a különféle osztályokra induló ételeket, ahogy a szalag mellett tálcára kerül minden, amit azután a vendég számára kínál a Lufthansa.

Ilyen kamionokkal történik a szállítás

Ilyen kamionokkal történik a szállítás.

Boldogan időzöm a Sky Chefs saját sütödéjében is, ahol hatalmas üstökben dagad a kelt tészta, amit egy rendkívül bonyolult és ennek megfelelően igen hatékony gépbe töltenek.

Ott fent kerül be a bedagasztott tészta a masinába, s elől jönnek ki az egységes, formázott péksütemények.

Ott fent kerül be a bedagasztott tészta a masinába, s elől jönnek ki az egységes, formázott péksütemények.

A gép programozható, így tésztától és programtól függően számtalan péksütemény előállítására alkalmas. A hatalmas sütők duruzsolnak, sütik a napi 15000 péksütemény egy részét, én pedig nagy nehezen ellenállok a kísértésnek, hogy az egyik, éppen hűlő tepsiről magammal ragadjak egy nagy, túróban gazdag batyut.

Meleg és illatos, de jellem vagyok, nem veszek.

Meleg és illatos, de jellem vagyok, nem veszek.

A házbejárás végén megtekintjük a légiszemélyzet számára készülő fogásokra specializálódott konyhákat, találkozunk a séfek álmával, a PIN kóddal védett kés-trezorral, valamint megtekintjük a gyár dolgozóinak kantinját, ahol újra szíven üt a németes logika és precizitás.

Kedvencem: a késtrezor

Kedvencem: a késtrezor

Minden, még a mosatlan is megkérdőjelezhetetlen logika mentén kerül szelektálásra.

Csak szépen, rendben. A mosatlant is lehet szelektíven összekészíteni.

Csak szépen, rendben. A mosatlant is lehet szelektíven összekészíteni.

Az LSG Sky Chefsben tett látogatás után alapvetően másra se vágyom, mint a Lufthansa fedélzetén, a first class-on eltöltött tengerentúli utakra, ahol már a levegőben belekóstolhatok a felfedezésre váró gasztronómia fogásaiba, és egy business class útra a közeljövőben, ahol a frissen csapolt helles sör mellé ropogtathatom a színes cukormázzal gazdagon dekorált mézeskalács szívemet.

Indián nyár Bajorországban: Therme Erding

Éveken át jártunk Bajorországba nyaralni a Nőkkel. Ami nem véletlen, mivel kifejezetten gyerekbarát hely, ahol könnyen találtunk mindig olyan programot a nekik és nekünk is élvezetes. A helyi fürdőkkel is hamar megismerkedünk. Bajorországban ugyanis szinte minden faluban, kisvárosban akad egy tisztességes strand, ahol a Nők boldogan csúszdáztak, múlatták az időt, mi pedig napoztunk, élveztük a nyugalmat. Erdingben nem akármilyen komplexum várja a pihenni vágyókat.

Impozáns méretek

Impozáns méretek

Európa második legnagyobb termálfürdője egy véletlennek köszönheti a létét. A nyolcvanas években ugyanis a kísérleti olajfúrások során, a szakértők nem a remélt kőolajra, hanem termálvízre bukkantak. A vízre építve rögvest született is egy kisebb termálfürdő, majd a kilencvenes évek végén elkészült a ma ismert Therme Erding , amely azóta is folyamatosan bővül, gyarapszik.

A Therme Erding számtalan jó tulajdonságot ötvöz magában. Egyfelől élménypark, másrészt strand, harmadrészt igazi gyógyfürdő, ahol nem csak az ásványi anyagokban dúskáló vizekben úszhatunk, rengeteg más módját is választhatjuk a szervezetünk felfrissítésének, kúrálásának.

Ott bent egy egész dzsungel van!

Ott bent egy egész dzsungel van!

Erding nagy érdeme a hatalmas kültéri részhez kapcsolódó elképesztően nagy beltér, amely télen is tökéletes illúzióját adja a Karib-tengeri paradicsomoknak. A hullámmedencét magába foglaló, grandiózus, nyitható kupolájú üvegházat számtalan pálmafával igazi dzsungellé varázsolták.

Rengeteg lehetőség van a privát tér megteremtésére, a sok vendég ellenére nincs tumultus, mindenki tud pihenni, akár egy-egy pálmafa árnyékában is.

Rengeteg lehetőség van a privát tér megteremtésére, a sok vendég ellenére nincs tumultus, mindenki tud pihenni, akár egy-egy pálmafa árnyékában is.

A fák nem dézsákban hevernek szerteszét, hanem rendkívül kulturáltan, a padlózatba építve, abból bukkannak elő, körülöttük a dzsungel más növényei, rajtuk pedig információs táblák, amelyről megtudhatunk minden a növény fajtájáról, származási helyéről.

Nagyon nagy piros pont a termálnak azért, hogy nem csak dekorációs célra használja a fákat.

Nagyon nagy piros pont a termálnak azért, hogy nem csak dekorációs célra használja a fákat.

A dzsungelből kiérve pedig ott a víz, hatalmas hullámokat vetve és a kalózhajó, amely a termál területén található szállodák egyikét rejti magában.

Pont, mint a képen. A hatalmas hullámmedence mellett ott áll talán épp Hook kapitány kalózhajója, amibe most be is költözhetünk.

Pont, mint a képen. A hatalmas hullámmedence mellett ott áll talán épp Hook kapitány kalózhajója, amibe most be is költözhetünk.

A szomszédos csarnok a gyerekek kedvét keresi, mármint a nagyobbakét, akik számtalan csúszdán tesztelhetik bátorságukat. A kezdők kisebb pályákon gyakorolhatnak, amíg a haladók számára már a szabadesés is adott. A szülőknek pedig ott a több soros nézőtér, ahol az áttetsző csövekben kereshetik száguldó csemetéjüket és a kijelzőn figyelhetik, hogy a csúszdázók milyen szédületes tempóban vernek rá egymás sebességrekordjára.

Pálmadzsungel után csúszdadzsungel.

Pálmadzsungel után csúszdadzsungel

A számtalan beltéri csúszda mellett, kint is találni néhányat, köztük az idei évben átadott, Big Wave –re keresztelt, egészen egyedi kialakítású példányt, amelyre szinte mindig kígyózó sorban várnak gyerekek és felnőttek.

IMG_20180906_124758

A kert nagyon sok attrakciót tartogat. A vízparti tematikára felfűzhető helyszínek mind megjelennek, de ez nem vezet káoszhoz, a különféle karakterű, hangulatú részek inkább szeparált kis terekké válnak, amelyekben megbújhatunk, ejtőzhetünk.

Nyitás előtti nyugalom

Nyitás előtti nyugalom

Kisebb-nagyobb heverők, hintaágyak, családi bungalók, nomád sátorra emlékeztető hencserek tarkítják az egész kertet, ahol a csúszdákon kívül szabadtéri medencék, játszóterek, animációs programok egész hada várja a vendégeket.

Karib hangulatú szeglet a kültéri medencék mellett.

Karib hangulatú szeglet a kültéri medencék mellett.

A lazulni, feltöltődni vágyónak ott a huszonöt szauna és több gőzkabin, amely – a német és osztrák hagyományokat követve – a termál naturisták számára fenntartott, több teremből, kerti pavilonból és medencéből álló részén helyezkedik el. De azoknak sem kell lemondaniuk a szaunáról és a gőzről, akik nem vallják a naturista nézeteket, a termál Vital Oase szekciójában mindezt szintén megtalálni, sőt itt többféle, gyógyhatású vízzel teli medencében is megpihenhetnek. A medencéknél minden esetben feltüntetik, hogy mennyi időt célszerű eltölteni a vízben, a medencék kipróbálásának sorrendjével kapcsolatban is kapunk hasznos tanácsokat.

Én a kora őszi napon másra se vágytam csak kicsit pihenni, meditálni. Ehhez választottam a Vital Oase kertjében megbújó szaunát, majd egy kiadós pihenés után kipróbáltam a meditációs szaunát, ezt követően – a javasolt öt perc erejéig – beleereszkedtem az ásványi anyagokban gazdag termálvízbe. Ezután a szelénnel és jóddal dúsított fürdő következett, amely egészen meglepő módon ellazított és végül lebegtem egy kicsit a holt tengeri ásványokban gazdag gyógyvíz tetején.

Helyhez öltözve

Helyhez öltözve

A sok fürdőzéstől viszont megéheztem. De ez itt nem jelentett problémát, a termál területén nem csak számtalan szárazföldi és vízi bár várja a vendégeket, hanem számos étteremben és önkiszolgáló gyorsétteremben beszerezhetők a bajor és a nemzetközi konyha kedvelt fogásai. A minőségre és a mennyiségre sem lehet panasz, a rántott húsom pont elég energiát adott a nap további részéhez.

IMG_20180906_135626

Bár nagyon igyekeztem, de így se lehetett mindent kipróbálni. Úszkáltam számtalan medencében, barlangfürdőztem, jártam a Kneipp-taposóban (mert nagyon szeretem és valóban nagyon jót tesz a lábnak), relaxáltam a sószobában, kipróbáltam a kövekből kirakott akupresszúrás talpmasszázs- pályát, majd eljátszottam a gondolattal, hogy a toszkán tájból átsétálok a színes fényekkel tarkított pihenőszobák valamelyikébe, és alszom egy jót.

Ám inkább kerítettem egy koktélt, elhevertem a kert egyik hintaágyában, és élveztem az erdingi indián nyarat.

Az indián nyár is nyár!

Az indián nyár is nyár!

Müncheni pillanatkép

München ajándékként csöppent az életembe. A Lufthansa LSG Sky Chefs laborjában és gyárában tett, kivételesnek tekinthető, mondhatni exkluzív látogatásom margójára pont ráfért München, és én ennek szívből örültem.

A rendszerváltás idején jártam erre utószor, az Európát átszelő nyarunk egyik röpke állomása volt csak a bajor főváros, ahol a Marienplatz sarkán kiözönlöttünk a buszból és a belvárost pár órányi szabadprogram során fedezhettük fel. Emlékszem, a városháza óratornyában épp táncot lejtettek a figurák, de valóban más, a városhoz köthető emlékem nem maradt.

Napjában kétszer perdülnek táncra a torony figurái, érdemes előre betervezni a napunkba.

Napjában kétszer perdülnek táncra a torony figurái, érdemes előre betervezni a napunkba.

Ezt szerettem volna most pótolni. Az idő szűkössége miatt sorsot vetettem a kiszemelt programpontok között: végül egy nagyon kellemes és jó benyomást eredményező túrát kaptam. A belváros térérzete nagyban emlékeztetett a belga, holland városokra, a sörfőzdékkel tarkított piactér ezt az érzetet csak tovább erősítette. Útitársaimmal már a reptéren betértünk az első adandó sörfőzdébe (igen, a reptérnek van saját sörfőzdéje, az Airbrau), s a klasszikus bajor fehérkolbász mellé nem csak a kedvenc perecemet törtem, hanem – fittyen hányva a korai órára – a megszokott tejeskávé helyett sört ittam, így a városban is dukált egy kupa jóféle sör. A „Der Pschorr” jó választásnak bizonyult, közepesen széles kínálatot felvonultató étlapján kedvünkre csemegézhettünk a bajor és a müncheni fogások között.

A piac melletti étteremben nagyon klassz ételválaszték várt minket és jóféle csapolt sörök.

A piac melletti étteremben nagyon klassz ételválaszték várt minket és jóféle csapolt sörök.

Az energiára szükségünk is volt, hiszen ha nem is nagy München óvárosa, de számos apró utca tarkítja, amelyeken érdemes keresztülvágni, kicsit betévedni egyik-másik udvarra, már csak azért is, hogy felfedezhessünk egy-egy passzázsban megbújó cukrászdát, vagy a miénk legyen a felismerés, hogy a városháza belső udvarán egy nagyobbacska sörterasz várja a vendégeket.

Városházi sörkert

Városházi sörkert

Ugyancsak ennek az elveszésnek köszönhetően tévedtünk be a Bürgersaalkirsche altemplomába, amely nem csak temploma a münchenieknek, hanem egyben kegyhely is. Itt emlékeznek meg az ellenállás egyik legendás müncheni alakjáról, a 1979-ben boldoggá avatott Pater Rupert Mayerről. A templomban – a megindítóan szép stáció szobrok mellett – az atyának szentelt kiállítást érdemes megnézni.

IMG_20180904_154440

Ugyancsak így, véletlenül keveredtünk Toszkánába. Egyik pillanatban még a neogót épületeket csodáltuk, majd hirtelen ott találtuk magunkat egy loggia és egy reneszánsz palota tövében,  szemközt a hanza városok hosszúkás házai egymásnak dőlve szemlélték a teret, amely mindennek ellenére nem volt diszharmónikus, inkább csak meglepő.

Egy falatnyi Toszkána

Egy falatnyi Toszkána

Újabb meglepetések értek, mikor az Odeonplatz-on szembe találtam magam a firenzei Loggia dei Lanzi-val. Mint kiderült, nem hallucináltam, az I. Lajos bajor király által rendelt épület kialakításánál Karl Friedrich von Gaertnert – akinek kelheimi impozáns épületében egyként szerettünk bele néhány éve – valóban ez az épület inspirálta.

Firenze is tiszteletét teszi Münchenben

Firenze is tiszteletét teszi Münchenben

Az Odeontól már nem sétáltunk tovább, hanem metróba szálltunk és az Olimpiai park tövében álló BMW múzeum felé vettük az irányt. Nem vagyok a sebesség megszállottja, nem nézem az autóversenyeket, de a szép autók teljesen magukkal tudnak ragadni. Jó nézni a vonalaikat, elgondolni, hogy micsoda mérnöki munka, mennyi fejlesztés áll mögöttük. Az Ingolstadtban található Audi múzeumot pár éve töviről hegyire bejártuk és imádtuk, ez adta az ötletet, hogy a bajor fővárosban a BMW múzeuma is megérne egy próbát. Megérte. Minden egyes perce egy élmény volt. Már maga az épület lenyűgöző, ahogy a délutáni napfényben az egyes elemei – a múzeumtól a BMW Welt-ig ívelő hídig – egyetlen dinamikus elemmé olvadnak össze.

Hosszan és merengve nézhető.

Hosszan és merengve nézhető.

A kiállítás pedig impozáns. Nagy terek, rengeteg, gyönyörű állapotban lévő autó. Bár egy ilyen kiállítás esetében nem elvárható, hogy interaktív legyen (azért egy Isettát elvittem volna néhány körre), itt mégis megoldották a személyes élményt. Számos történetet eleveníthetünk fel a saját testi valónkkal, az információk ugyanis csak akkor jelennek meg, ha a megfelelő helyen tartózkodunk.

A német mellett mindenütt volt angol információ is.

Angol guide

A múzeumban azonban nem a kiállított tárgyak a legzseniálisabbak, hanem a fény. A legtöbb kiállításon a világítás torzít és nyomorba dönt, hogy véletlenül se tudd magaddal vinni az élményt anélkül, hogy sokért megvennéd a shopban az albumot.

IMG_20180905_164922

 

Ebben a múzeumban azonban minden autó tökéletesen van megvilágítva, mindegyik a lehető legszebb, ami azt a nagyon pozitív üzenetet sugallja számomra, hogy a BMW büszke a történetére és a sikereire. Megértem.

IMG_20180905_171329

Valamit el kell még mesélnem: amíg szájtátva jártam egyik termet a másik után, feltűnt, hogy egy úriember két törlőronggyal és egy nyeles tollseprűvel járt-kelt a kocsik között, majd megállt, figyelt, nézte az autót és egészen finoman megtörölgette ott, ahol a látogatók összefogdosták.

IMG_20180905_170745

Így járt teremről teremre, maga volt a nyugalom, nem volt ideges vagy mogorva, szerető gonddal simított végig az autón, hol a rongyokkal, hol a tollseprűvel. Olyan volt, mint egy mese. Nem tudom, mióta dolgozhat ott, és hogy napjában hányszor törli le a szabályszegő, túlontúl lelkes BMW-rajongók ujjnyomait, de abban, ahogy dolgozott nem volt semmilyen felszínes unalom, csak törődés.

Isetta a leghelyesebb autó, amit valaha terveztek.

Isetta a leghelyesebb autó, amit valaha terveztek.

Ennyit kaptam most Münchentől. Egy nagyon kedves, izgalmas város benyomását, amely persze még messze nem teljes. Remélem, hogy nemsokára megint megyek, és akkor tuti megnézem a folyami szörfösöket, az Angolkertben lévő kínai tornyot, és legalább fél napra beveszem magam az Alte Pinakothek és a Neue Pinakothek termeibe.

Képek még:

Éhen halni Münchenben reménytelen. :)

Éhen halni Münchenben reménytelen. :)

Már csak ezért is.

Már csak ezért is.

Vagy ezért.

Vagy ezért.

Errefelé már a templomokban is fizethetünk kártyával.

Errefelé már a templomokban is fizethetünk kártyával.

Ha nem költöttük el minden pénzünket dirndlire. Mondjuk erre.

Ha nem költöttük el minden pénzünket dirndlire. Mondjuk erre.

Vagy ezekre.

Vagy ezekre.

Netán rájuk. :)

Netán rájuk. :)

Az Isettáról is hoztam még képet. Ilyen hátulról.

Az Isettáról is hoztam még képet. Ilyen hátulról.

És igen, itt az orrán kellett beszállni. Érdemes rákeresni a korabeli BMw reklámfilmekre, elképesztő sebességgel tudta akár 5 fős családok is kiszállni ebből a parányi autóból.

És igen, itt az orrán kellett beszállni. Érdemes rákeresni a korabeli BMW reklámfilmekre, elképesztő sebességgel tudta akár 5 fős családok is kiszállni ebből a parányi autóból.

Sörfesztivál Erdingben

Régóta szerettem volna elmenni egy olyan igazi sörfesztiválra. Ahol literes krigliket hordanak körbe a dirndlibe öltözött lányok, szól a sramli és boldogan énekel, táncol a mulatozó nép. Az ember azt gondolná, hogy ez ebben a formában majdnem, hogy illúzió, afféle sztereotípia, amely a valóságban messze nem így fest. A tamáskodóknak üzenem: Erdingben mesebeli sörfesztivál van! Pont olyan, ahogy az elképzeltem. Változatos és ízléses népviseletbe öltözött baráti társaságok, családok ülnek együtt, iszogatnak, szól a zene és elképesztően erős személyzet hordja a söröket, valamit az ajtónyi fatálcákra halmozott étkeket.

De ne szaladjunk ennyire előre. Erding München mellett található kisváros, amelyben már augusztus végén megindul a hangolás az Oktoberfestre. A közel ötven éve, családi vállalkozásként indított – és azóta is egy család, a Römersperger-Richter família által üzemeltetett – fesztivál nyitja meg a bajorok éves sörfesztivál szezonját.

Fiatal pár a helyi partibuszon, amely egész a fesztivál ideje alatt szállítja a sörfesztivál látogatóit. Természetesen népviseletben.

Fiatal pár a helyi partibuszon, amely egész a fesztivál ideje alatt szállítja a sörfesztivál látogatóit. Természetesen népviseletben.

A sörfesztivál egyben városi ünnep is, Erding lakossága közel két héten át ünnepel, közös programokon vesz részt, koncertre jár, esténként pedig szépen felöltözik és a minőségi vurstlival körített sörsátorokban tölti az estéjét a családjával, kollégáival, barátaival. Rendkívül vonzó látvány, ahogy ezek az emberek örülnek egymásnak, családok látogatnak át más családok asztalához. Nincs hangos szó, nincs kötekedés, csak kötetlen, kulturált jókedv.

Elképesztő méretek, felszabadultan, de nagyon kulturáltan mulató vendégek.

Elképesztő méretek, felszabadultan, de nagyon kulturáltan mulató vendégek.

A sörsátor hatalmas gyomrában közel háromezer ember vacsorázik, beszélget, az ifjúság pedig a szomszédos – kicsit kisebb – sátorban táncol, modernebb zenékre ugyan, de hangulat azonos a másik sátoréval.

Az ifjak sátra csak zenei választékában különbözött a nagyobb sártortól. Itt is mindenki népviseletben táncolt, na jó, talán egy kicsit többen ropták az asztal tetején.

Az ifjak sátra csak zenei választékában különbözött a nagyobb sártortól. Itt is mindenki népviseletben táncolt, na jó, talán egy kicsit többen ropták az asztal tetején.

A sátorokban a személyzet is helyi, mindenkihez van egy-egy jó szavuk, mosolygósak, kedvesek, pedig lenne okuk morogni, elképesztő súlyokat mozgatnak meg minden egyes alkalommal, amikor a literes teli söröskorsókkal és a fejük felett egyensúlyozott roskadozó fatálcákkal vágnak át a sátoron. A választék bőséges és tökéletesen bajor. A helyi helles sör, a Stiftungsbrau fesztiválsöre viszi a prímet, de ihatjuk az erdingi sörfőzdék (Stiftungsbrau, Erdinger) más tételeit is, azaz csapolt radlert, búzasört, vagy citromos búzasört, azaz Russ-t.

Ó, igen. A literes korsóm és én. Már csak egy szép dirndli hiányzik a tökéletes boldogsághoz. Majd legközelebb!

Ó, igen. A literes korsóm és én. Már csak egy szép dirndli hiányzik a tökéletes boldogsághoz. Majd legközelebb!

Az ételek szintén igazodnak a fesztiválszezonhoz, tartalmas húsok, tökéletes savanyú káposzta, krumpligombóc kerül terítékre. Az étlap fesztiválajánlatában szerepel fél kacsa, csirkesült, egyben sült húsok és hasaaljából készített szaftos belsejű, ropogós bőrű tekercs. Mindegyik adag méretes, mondhatni emberes, de lassan, egy-két korsó sörrel kísérve gond nélkül eltűntethető, akárcsak a desszertek. A fesztivál konyhája itt sem tagadja meg önmagát, a legkiválóbb német hagyományokat követve szilvalekvárral töltött, mákkal hintett és vaníliasodóval körített gőzgombóc, friss gyümölcsökkel átforgatott császármorzsa (szigorúan hat fős adagban elkészítve) és túróval gazdagon töltött rétes szerepel a kínálatban. Az én választásom az általam legritkábban fogyasztott gőzgombócra esik, amely mélytányérban érkezik és még rajtam is kifog. Az adag hatalmas, a minőség nagyon is rendben.

Így váljanak valóra az álmaim, azaz íme a vacsorám: literes korsónyi helyi sör, hasaalja krémes káposztával és krumpligombóccal, és a kedvenc gőzgombócom.

Így váljanak valóra az álmaim, azaz íme a vacsorám: literes korsónyi helyi sör, hasaalja krémes káposztával és krumpligombóccal, és a kedvenc gőzgombócom.

Amíg falatozunk, addig boldog félmosollyal nézelődöm. Figyelem, ahogy gomolyog a nép, nézem a szebbnél szebb népviseleteket, a kékfestős kötényben rohangáló kicsiket és a szintén viseletben lévő kamaszokat, akik rendre visszatérnek a nekik szentelt sátorból, egy ölelésre, egy fél mondatra, akiknek az arca felderül az asztalhoz csapódott ismerős láttán. Mindenkinek van egy mosolya, egy jó szava a másikhoz.

Ein Prosit der Gemütlichkeit!

Ein Prosit der Gemütlichkeit!

A népviseletek kapcsán több kérdés merül fel bennem: Vajon van divatja a dirndlinek? Mik azok a helyes kis csipeszek a lánykák ruháin? Előbbire feltehetően az igen, a helyes válasz, hiszen München belvárosának összes üzletében, a nagy áruházláncokat is beleértve, mindenütt ott vannak ezek a ruhák, számtalan színben, fazonban. Vannak hétköznapibb darabok és vannak elegáns, egészen alkalmi viseletek, sőt a designer boltokban is felfedezek egy-két egészen szép ruhát. A csipeszekre pedig a fesztivált körülölelő vurstliban lelem meg a választ.

Varázslatos égbolt alatt sütik a friss, cukrozott mandulát, amit papírstaniclibe tesznek és azt ropogtathatjuk egész este.

Varázslatos égbolt alatt sütik a friss, cukrozott mandulát, amit papírstaniclibe tesznek és azt ropogtathatjuk egész este.

Miközben papítstanicliből szedegetem a meleg cukor mandulát, rálelek egy külön standra, ahol a különleges facsipeszek árulják. Vannak előre megírt darabok, de ott helyben bele is égetik az általunk kért szöveget. Az oktoberfest glubbal népszerű viselet, a nevünk mellett számtalan más üzenetet is a ruhánkra csíptethetünk.

Nem feltétlen kell megelégedni az előre legyártott szövegekkel, helyben is beleégetnek kérésre bármit a facsipeszekbe.

Nem feltétlen kell megelégedni az előre legyártott szövegekkel, helyben is beleégetnek kérésre bármit a facsipeszekbe.

Az est záróakkordja a tűzijáték, amelyre kisereglik a nép a hatalmas csarnokokból, majd a mikor az utolsó fények is kihunynak, lassan mindenki hazaindul, hogy holnap, munka után újra itt találkozhasson a barátaival.

Ennél kulturáltabban nem is érhetne véget egy sörfesztiválos este. A kijáratnál letehetjük az üvegeinket. Nincs is szemét körülöttünk, amíg a buszhoz sétálunk.

Ennél kulturáltabban nem is érhetne véget egy sörfesztiválos este. A kijáratnál letehetjük az üvegeinket. Nincs is szemét körülöttünk, amíg a buszhoz sétálunk.

Az erdingi Sörfesztivált jó szívvel javaslom azoknak, akik szeretnének megismerkedni a bajor fesztiválokkal, vágyják a családias hangulatot, szeretik a jó bajor konyhát és a tisztességes söröket. Erdingben minden adott ehhez.

IMG_20180904_175632

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • Twitter
  • RSS