Utazásaink

Hosszú hétvége Graz környékén

Ugyan nem reklámozom folyamatosan, de az eltűnéseim fő oka: a Nők nyolcadikosok, zajlik a korosztályukat sújtó felvételi, ami a szülők szabadidejét sem kíméli. Nálunk ugye halmozott a helyzet, rögtön két entitás köré kell megszőnünk a jövő hálóját, rettenetes weboldalak és baráti szóbeszédek szövedékéből kiemelni az infókat, ami alapján viszonylag megalapozottnak tűnő döntéseket hozhatunk.

Léggömbhámozás, napi 36 órában. A rendszer meg rossz. Minden szempontból. Már hatodikban is az volt, igaz, akkor tét nélkül, a közeledő karibi nyaralás boldog rózsaszín felhőjében úszva tettünk egy próbát, minden elképzelés nélkül, inkább csak azért, hogy a Nők ízelítőt kapjanak a kétszer negyvenöt perc stresszéből, ne érje váratlanul őket majd élesben.

Ez persze nagyon jól és bölcsen hangzott akkor és teljesen feleslegesnek és haszontalannak tűnik most, amikor október óta masszírozzuk a világhálót, az elérhető ismerősöket, és keressük a valódi megoldásokat. Meglátjuk most elég okosnak bizonyulunk-e, időelbaltázásban már világbajnokok vagyunk – hála a rendszernek, a saját alaposságunknak és annak, hogy rögtön két nyolcadikost engedünk a világba.

Ennek köszönhetően radikálisan csökkentek a szabad óráim, cserébe megnőtt bennem a vágy, hogy az egész – időpontokkal, leadási határidőkkel teleaknázott – telünkbe egy kis fényt és kikapcsolódást csempésszek.

Így esett, hogy az őszi, szentgotthárdi sajtóutunk nyomán – szinte azt lekövetve – leszerveztem egy miniszünidőt. Bridget Jones is megirigyelte volna, amit beletettünk. Első körben keresztülvágtunk az országon, boldogan állapítva meg, hogy az utóbbi évtizedben útnak nevezhető valami vezet már Sopronig és Kőszegig, azaz nem kell mégsem akkora levegővétel ahhoz, ha erre kívánunk elindulni. A határon átlépve először a Zotter manufaktúrába mentünk.

IMG_20190208_135747

 

Ez a hely ősszel megbabonázott, a polgárpukkasztó hangvétel, az elképesztően finom csokoládék megtették a hatásukat: el szerettem volna ide vinni a Nőket. Neten lefoglaltam az időpontot, majd négyórányi autókázás után már pirított hernyót lakmároztunk a gyár előterében, míg a tárlatvezetésre vártunk.

IMG_20190208_130006

 

A Nőknek bejött a hely, nekem most is tetszett, sőt kifejezetten élveztem, hogy minden kötöttség nélkül, időkorláttól mentesen kóstolhatok, vissza-visszatérve a favoritokhoz, és tesztelve a múltkor idő- és gyomorkapacitás hiányában kimaradt tételeket.

Az idő tavaszt játszott, nekünk meg eszünkbe jutott Oskar, azaz a Vulcano sonkamanufaktúra verhetetlen szalonnája, s nemsoká már a lankás dombok között kanyarogtunk a stájer táj szívében, hogy beszerezzünk egy darabkát.

AirBrush_20190208191101

 

A Vulcanoban profik dolgoznak, ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a helyben dolgozó magyar lány rögvest megismert minket az őszi sajtótúráról, és felajánlotta, hogy két túra között a Nők is megismerkedhetnek – a kisfilmen keresztül – Vulcanaval, a kismalaccal, aki a csillagokat szerette volna lehozni az embereknek.

AirBrush_20190208213530

A zseniális mese most is ült, a gazdát és feleségét nem utáltuk meg, amiért Vulcanából sonka lett a végére, bár Zsófit nem lehetett becsapni, az ő lelkében visszhangot vert szegény feltaláló kismalac halála. Majd ledöbbent a valódi sertések láttán. Bennem fel se merült, hogy városi gyerekként a Nők még nem láttak malacokat, pontosabban kifejlett sertésekkel még nem találkoztak, így különösen vicces volt, ahogy a napozóteraszukon sziesztázó állatok láttán megállt bennük az ütő. Ennyi élmény és egy kiadós sonkatál után elindultunk a szállásunkra, a Gotthard Therme-be, ahol rögtön a wellness felé vettük az irányt és vacsoráig itt lebzseltünk. A Nők hamar megpattantak, mi pedig egy kedves nyugdíjas osztrák rendőrrel beszélgettünk. Pontosabban a férjem angolul, a pasas németül beszélt és így remekül elvoltak. A bácsi a szállástól 10 km-re az osztrák oldalon él, kétnaponta átjön ejtőzni a termálba, az összes szabadságát pedig Magyarország felfedezésével tölti. Szépen sorolta is, hogy mely városokban járt az utóbbi években, mik a kedvencei, s hova tervezi az idei útjait.

Én meg közben arra gondoltam, hogy milyen jó lenne, ha én is ilyen lelkesedéssel, mindentől elvonatkoztatva tudnék viszonyulni ezekhez a helyekhez, majd arra jutottam: végülis amíg ő nálunk barangol, én az ő országában teszek felfedezéseket.

Másnap ugyanis Grazba indultunk. Nem kapkodtuk el. A Gotthard Therme híresen jó reggelijét az utolsó cseppig kiélveztük, majd a Nők vágyainak engedve vásárolni mentünk, s onnan tova, Ausztria második legnagyobb városába. Amely meglepően kicsi. Már épp alkonyodott – mire lepakolva a cuccainkat – besétáltunk a városba, de a városmag jól körülhatárolható volt, minden irányba eltébláboltunk a széléig és nagyjából két óra alatt fel is térképeztük az egészet. Az esti fényekben is szép városban szereztünk némi vacsorát, meg reggelinek valót, majd felkészültünk a másnapi városnézésre.

graz

Első fontos szempont a megfelelő kávézó megtalálása volt, amit már itthon abszolváltam, a tribeka nevű lánc pont megfelelőnek tűnt, úgy éreztem, hogy nagyjából azt a speciality vonalat képviselhetik, amivel én boldog vagyok. Így is lett. A Mura partján lévő kávézóban zajlott az élet, ismerős típusok, arcok itták a kávéjukat, olvasták a lapokat, beszélgettek, melegedtek a hirtelen jött metsző szél elől bemenekülve. Köd ült a városon, az előző napi napsütés helyét finom derengés vette át. Kávéinkat ledöntve a várhegy felé vettük utunkat, miközben napvilágnál is megnéztük a 2003-ban épített mesterséges színházszigetet a Murán, és a parton található, parányi amőbára emlékeztető Művészeti Múzeumot, amely valóban barátságos idegenként pihent az egyébként egységes városkép kellős közepén.

IMG_20190210_100421

A várba – a javasolt gyaloglás helyett – lifttel száguldottunk fel, magunk mögött, mellett hagyva a liftet körülölelő csúszdát, amit sajnos időszakosan lezártak, pedig szívesen lecsúsztam volna a várhegy gyomrában.

A hegytetőn a lenti derengés várt, az egész várost valótlan ragyogásba vonva, azaz igazán nem láttunk semmit, de az majd kisütötte a szemünket.

IMG_20190210_103309

 

A szél valamit enyhült, így lehetőségünk nyílt az egész környéket bejárni, a vár minden zegét-zugát megtekinteni.

IMG_20190210_105149

 

Lefelé már gyalogosan indultunk neki – ugyan hőbörögtek a Nők egy kicsit – de végül minden gond nélkül aláereszkedtünk a városba, amelynek főterétől csillagtúraszerű kitérőket tettünk, majd flammkuchent és friss fánkot ebédeltünk, s úgy határoztunk, hogy a kedves idegen lényt az esti díszkivilágítás, a reggeli megvilágítás után, bentről is szemügyre vesszük.

IMG_20190210_120010

 

Az épület jó arányokkal bír, bár jóval kisebb, mint amilyenre az ember a fotók és a leírások alapján számít. A tetején elterülő kilátótérből pazarul bomlik ki Graz látképe, a kiállítótereit – a kívülről is meghatározó csápjai – belül is markánsan egyedivé teszik.

IMG_20190210_135250

 

Sajnos épp két kiállítás között sikerült az épületbe tévednünk, így a kevéssé izgalmas terek kevéssé izgalmas tárlataival kellett beérnünk.

IMG_20190210_135053

Kora délutánig a városban csavarogtunk, majd rövid szabadságunk lejártával elindultunk haza. Azt gondolom, hogy nagyon kellemes, a pihenést és a városnézést jól ötvöző három napot töltöttünk együtt, amely mindannyiunkat kikapcsolt, és ami lehetőséget adott arra, hogy örök érvényű mondatok szülessenek társasozás közben.

IMG_20190210_125948

Graz egynapos város, maximum kettő, de átutazóban vagy egy hétvégényi hely keresése közben érdemes észben tartani a létezését. Nyáron ráadásul az egész várhegyet elborítják a virágok, az óratorony környékén állítólag fantasztikus virágkompozíciókban gyönyörködhetnek a látogatók.

A hatpöttyös katica – minőségi menza Székesfehérvár szívében

Az idei év egyik első meghatározó gasztronómiai élményét a hétvégi fehérvári Bormustra adta, amelyhez egy nagyon kellemes ebéd is társult. A boros fesztiválok csodája, hogy az ember az adott városba utazva kicsit kirándul, körülnéz, felfedez, és jó esetben talál magának egy ideális éttermet is, ismerkedik a helyi konyhával, és ha szerencséje van, nagyon szép történetekbe fut.

Ez történt velünk is, a negyedik Fehérvári Bormustrára igyekezve, Szabó Edit értő ajánlásának köszönhetően megismerkedhettünk Verával és az ő megvalósult álmával, a hat éve működő Hatpöttyös étteremmel, amely megváltozott munkaképességű és sérült emberek számára kínál lehetőséget a minőségi munkavégzésre.

A legszebb üzenet

A legszebb üzenet

Már maga az elképzelés is szívmelengető, hogy van, aki nem csak felméri és látja a problémát, hanem valóban tesz ellene, pontosabban tesz azért, hogy ezeknek az embereknek lehetőséget biztosítson a legteljesebb életre. Az már külön öröm, hogy mindezt a gasztronómia berkein belül tervezi és tudja végrehajtani.

Vera elképzelése ugyanis az volt, hogy egy egészen más típusú menzát mutasson meg a fehérváriaknak, mint amit addig ismertek. Újfajta napi menüvel szerette volna bevonzani őket, visszahozva a régi magyar ételeket, a gyerekkor kedvelt ízeit, a hagyományos házias konyha fogásait kínálva vendégeinek. Az elképzelés tökéletesnek bizonyult.

Ma már szinte mindig tele a Hatpöttyös, az ebédmenü hétköznapokon a környék munkavállalóit csábítja ide, szombatonként viszont a családosoké az étterem, a klasszikus fogásokat előszeretettel választják kicsik és nagyok egyaránt. Vasárnap Veráék zárva tartanak, ez a nap a családé, a pihenésé, hogy hétfőtől újult erővel tudják fogadni a törzsvendégeiket. Akikből szép számmal akad.

Ugyanis a kezdeti – javarészt megalapozatlan – félelmek után, a fehérváriak szívükbe zárták a helyet és az itt dolgozókat, akik között akadnak legendás alakok. A betegségekből fakadóan ugyan van fluktuáció a személyzet soraiban, de mindenki lelkesen, mosolyogva lát vendéget, főz a konyhán.

A helyben rejlő varázserőnek része Halász Imre séf, aki évek óta erős bástyája a Hatpöttyösnek, szívvel-lélekkel készített fogásai Budapest bármelyik felkapottabb éttermében megállnák a helyüket. Imre nem csak elhivatott, a szakmájában folyamatosan fejlődő konyhafőnök, hanem nagyon jó mentora, tanára a keze alatt dolgozó konyhai személyzetnek.

Vera és Imre

Vera és Imre

Az étterem az elmúlt években olyan sikereket ért el, hogy a Hatpöttyös már nem csak a saját éttermében kínálja a fogásait, hanem iskolai menzát tart fent, borvacsorákat szervez és számtalan helyi rendezvényen, esküvőn adja a cateringet.

Az általunk kóstolt menüsorban is igazi gyöngyszemekre bukkantunk. Az előételként kínált, tésztakosárkába felhalmozott lazactatár üde, friss citrusossága, a zöldfűszerekkel beállított, tökéletes harmóniája, hibátlan textúrája magasra tette a lécet, Imrének azonban sikerült kiegyenlített minőséget hoznia.

Lazactatár

Lazactatár

Az édesburgonyából készült krémleves, a házi sonkachipsszel szintén kellemes, valóban házias összhatású fogás volt. Engem a főételként szervírozott csirke supreme mellé felsorakoztatott téli zöldségekből készített kavalkád és a mellé kínált fehérrépakrém vett le a lábamról, bár tisztességes adagot kaptunk, abból több tányérra valót el tudtam volna csipegetni.

Csirke supreme

Csirke supreme

A desszert szép zárása volt a menünek és megint jó betekintést kínált a Hatpöttyös filozófiájába. Bár az összkép egyértelműen a séf keze munkáját dicsérte, a tányérra kerülő brownie az egyik lelkes, autodidakta kollégájuk munkája volt, amely tökéletesen illeszkedett a konyhafőnök elképzeléseihez, és tökéletes alkotóelemévé nemesedett a kész tányérdesszertnek.

Csokoládé mousse és brownie erdei gyümölcsökkel

Csokoládé mousse és brownie erdei gyümölcsökkel

Fehérvár kocsival 50 perc, a város hétköznap és hétvégén is megér egy kirándulást, a Bormustráról nem is beszélve. Ha erre jártok, feltétlen látogassatok el déltájt a Hatpöttyösbe.

Igényes vendéglátás Hévízen: Bonvital Wellness & Gastro Hotel

A hévízi hétvége ötlete egy ebéd köré szerveződött, de ha már úgy alakult, hogy pont a Brix Bistro ad otthont Moldován Viktor prezentálta magyar-japán ebédnek, akkor – az út hosszára és a lustaságunkra való tekintettel – meg is szállunk Hévízen, természetesen a Bonvital Wellness & Gastro Hotelben.

A magányos utazás nem az én műfajom, és különben is csábított a lehetőség, hogy valakit magammal vigyek, megosszam vele ezt a hétvégét. Végül Edömér barátnőmmel kettecskén vágtunk neki a túrának, a teljesen üres autópályán szinte szempillantás alatt a napsütötte Hévízre csöppentünk.

Napsütötte Hévíz :)

Napsütötte Hévíz :)

Szerencsére azonnal elfoglalhattuk a szobánkat, majd – a déli programot észben tartva – sétálni indultunk a városban. Hévíz barátságosan fogadott minket, a szikrázó napsütésben gyönyörűségesen festettek a tó körüli hatalmas platánok, a sétányon megidéződött bennem Karlovy Vary.

Minden várakozásunkat felülmúlta az idő és a táj

Minden várakozásunkat felülmúlta az idő és a táj

Fürdőbe menő, onnan érkező társaságok bandukoltak, sétálgattak szerte a városban, s mi – velük egy ritmusban – jártuk-keltünk, szemlélődtünk, élveztük a fergeteges időjárást, majd visszakanyarodunk a Brixhez.

Brix Bistro

Brix Bistro

Ebéd után megadtuk magunkat a helynek, ha Hévíz, akkor pihenés és fürdés, azaz a szálló wellness részébe indultunk, amely igazi ékszerdoboz. Igényes kialakítású, jó térkihasználású részleg, klasszikus szaunákkal, sótéglás infraszaunával, gőzzel és nagyon klassz, madárcsicsegős zárt térrel, ahol a szeánszok után valóban rekreálódhattunk. A hely nem csak funkciójában tökéletes, hanem a szem számára kellemes részletekben gazdag, a medencék üvegfalai pedig csak úgy vonzzák a tekintetet.

A hosszas szaunabéli ejtőzést egy kicsit rövidebb szobában töltött héderezés követte.

Gyermekded lelkünk ékes bizonyítékai: Mókutya bácsi és Malac, az alvóállatok

Gyermekded lelkünk ékes bizonyítékai: Mókutya bácsi és Malac, az alvóállatok

A franciaágyas szobánkból csodás kilátás nyílt a tó felé eső parkra, a hatalmas üvegajtóknak köszönhetően hajnalban premier plánban nézhettem végig, ahogy finoman pirkad a téli égbolt.

Az épület mögött, a fák között már ott a tó.

Az épület mögött, a fák között már ott a tó.

Bár a kifogástalan ebéd után sokáig úgy gondoltuk, hogy teljes képtelenség aznap bármit is enni, este nyolcra – a kitartó szaunázásnak hála – szinte megéheztünk, így teszteltük a Bonvital Wellness & Gastro Hotel konyháját, amely nem csak a Brix irányába teljesít, hanem a szállóvendégeknek kínált félpanzió svédasztalát is elkészíti. A nívós, jól összeállított választékból nehéz lett volna egyetlen egy fogást kiválasztani, így a szokásos turistacsapdába estünk, mindenből került a tányérunkra, igaz, csak falatok. Így viszont valós képet tudtunk alkotni az étlapról. A frissen készített fogások között a magyar és a nemzetközi konyha kedvelt ételeit találtuk, nálam az est befutói egyértelműen a fish and chips halfalatkái voltak, amelyek frissen sütve, azonnal tálalásra kerültek.

Letisztult, modern, de barátságos, otthonos. Az egész szállodára és az étteremre is ez a jellemző.

Letisztult, modern, de barátságos, otthonos. Az egész szállodára és az étteremre is ez a jellemző.

Az estét egy remek beszélgetéssel koronáztuk, majd reggel – a látványos napfelkelte után – felkerestem a wellness részlegben megbújó konditermet, és fél órás gyorsgyaloglással próbáltam egyensúlyba hozni magam. Az elégetett kalóriákat rögvest visszapótoltuk a gazdag büféreggeliből válogatva, ahol boldogan láttam, hogy van tejbegríz. Engem megvettek. Örültem én a friss zöldségeknek, a véres hurkának, sült sonkának és a széles teaválasztéknak is, de a csúcsot mégis a kakaóval megszórt, gyerekkori emlékeket felidőző gríz jelentette.

A szállóból az északi part felé vettük az irányt, a meggyőződéses Fonyódliget-rajongó barátnőmnek megmutattam, hogy engem mi vonz a Balatonban, hova térek vissza boldogan, bármikor.

Mostantól a Bonvital és a Brix is felkerült erre a listára.

hév1_v

Gasztrohegy, tányérról-tányérra ismerd meg Badacsonyt!

Az én balatoni emlékeimet nem a gyerekorom hordozza magában. Bár akkor is megfordultunk a Képcsarnok üdülőiben, a Balaton nekem a húszas éveimben vált afféle jó pajtássá. Kinga barátnőmék lábdihegyi nyaralója meg azt is egy életre eldöntötte, hogy ha valamiért a tó partjára vet a sors, az csak és kizárólag az északi lehet.

Nekem itt otthonos, itt ismerem már – boldog unalomig – a Balaton-felvidék kanyargós útjait, itt laknak a barátaim, ez a látkép tesz boldoggá. A Nőkkel minden évben áldozunk is 3-4 napot arra, hogy a bazaltorgonák tövében bóklászva élményeket gyűjtsünk.

Fotó: Kovács Bálint

Fotó: Kovács Bálint

Éppen ezért pendít meg benne pont jó húrokat a Gasztrohegy rendezvénysorozat, amely nem másra vállalkozik, mint a helyi vendéglátóhelyek, szállások, éttermek, borászatok összehangolt eseménysorozatával csalogatja le a városlakókat a minden évszakban gyönyörű Badacsonyba.

A helyi alapanyagokra, a helyi szokásokra, a helyiekre épülő rendezvénysorozat tematikája jól követi a szezont, az év végén különféle disznóságokkal készülnek, lesz vadas esemény január vége felé, februárban értelemszerűen a farsang köré szerveződik majd a program.

Amely nagyon ügyesen került kialakításra. Az organikusnak tűnő felszín alatt azért látszik a rengeteg befektetett munka, az alapos és bölcs tervezés, amit szépen eltakar a valódi lendület, a töretlen jókedv, a vendéglátás igaz öröme.

Fotó: Szindbád az Utazó

Fotó: Szindbád az Utazó

A múlt heti Halak a hegyen eseménysorozatba belecsöppenve rájöttem arra, hogy valami ilyesféle tematikus, de nem szájbarágós programra vágynék az országban sokfelé. Milyen jó lenne más vidékeket is hasonló lazasággal, kötetlenséggel, de mégis szervezetten megismerni, milyen jó lenne, ha a helyiek finoman fognák a kezem, miközben náluk járok.

gasztrohegy3

A Gasztrohegyen ugyanis a gasztronómia vezérleve mentén sétálhatjuk körbe a Badacsonyt, 9 vendéglátóhely vár ránk, hogy kóstoljunk náluk, ismerkedjünk velük, a balatoni ízekkel, s ahogy fogástól fogásig bevesszük a hegyet, úgy bomlik ki az adott hétvége jól felépített tematikája. A végére pedig jóllakottan és elégedetten pihenhetünk meg egy tartalmas gasztrokirándulással a hátunk mögött, hogy már tervezhessük is a következő eseményen való részvételünket.

Mindenkinek csak javasolni tudom, hogy menjen a Gasztrohegyre, vegyen részt a különféle programjaikon, ismerkedjen a heggyel, szeresse úgy, ahogy ők, és ahogy én.

Következő program:

gasztrohegy_december

 

Őrségi ősz

Az őszi családi kirándulások célpontjának keresgélése közben hamar megakadhat a szemünk az Őrségen, amely az utóbbi 10 évben kifejezetten felkapott kirándulóhely lett, ami nem csoda, hiszen rögtön három ország kínálja számunkra programjai legjavát.

Az idei őszi szünet meglehetősen hosszúnak ígérkezik, érdemes beletervezni egy pár napos családi kiruccanást. A külföldi vagy belföldi út kérdéskörét a határ menti falvak, városok kínálatával könnyedén áthidalhatjuk, lakhatunk itthon és kirándulhatunk itt is, ott is egyaránt.

Erre kínál remek megoldást a Gotthard Therme Hotel & Conference, ahol négy csillagos wellness kényelemben pihenhetjük ki a kisebb-nagyobb kirándulásainkat. A környék gyönyörű, a városkák, falvak különösebb tervezés nélkül is megérnek egy látogatást. Számos hétvégi fesztivállal kecsegtet az ősz, de ha mégis olyan időszakban érkeznénk, amikor épp nem szerveznek semmilyen ünnepséget a helyiek, akkor ott vannak az állandó programok, amelyekben nem csak a magyar házigazdák, hanem az osztrákok is jeleskednek.

Ilyen program a Vulcano sonkamanufaktúrában tett látogatás, amely az első pillanatra talán furcsa időtöltésnek tűnhet, de amint megismerkedünk Vulcanaval, a kis zöldfülű malaccal, rögvest értelmet nyert az egész program. Már az eleve nagyon szimpatikus, hogy valaki – aki világ életében a földből, az állattartásból élt és él – rádöbben a marketing jelentőségére és rögtön a legmagasabb szintet ugorja meg ebből. A tulajdonosok ugyanis régóta a környéken gazdálkodnak. Nincsenek titkok, csak egy bölcs sertéstenyésztő házaspár, akik belátták, hogy nem elég jót csinálni, hirdetni is kell. Így aztán Vulcana a kis zöld malac iránymutatásai alapján megépítették a földi sertésmennyországot, amelyet szíves örömest megmutatnak minden érdeklődőnek. A fantasztikus sonkák már a bejáratnál önmagukért beszélnek, de ehhez jön még Vulcana meséje, amelynek a végére nem gyűlöljük meg a zöldfülű malacból sonkát készítő házaspárt, hanem hirtelen rádöbbenünk, hogy sok-sok szelet levegőn érlelt sonkát szeretnénk enni. A kifejezetten nem vegáknak tervezett látogatóközpontban valóban piszok jó dolga van a sertéseknek, Mozart és Beethoven szól a napozóteraszukon, ahol nyaranta tusolót is üzemeltetnek a gondos gazdák. A malacok étkeztetése szintén eltér a szokványsertések menüjétől, itt nincs gyorsan hizlaló kukorica, cserében van gabona és az arra érdemeseknek egy kis sör.

Őrség3

Persze lélekmelengetés zajlik felsőfokon, a majdan mennyei sonkaként végző malackák között vannak különlegesek, akik ilyen-olyan módon jogot nyertek a végelgyengülésben való kimúlásra, ők azok, akik jogosultak a helyi sörmanufaktúra nekik készített nedűjére is. A többieknek pedig jár a komolyzene, a napozóterasz és a minőségi élet, egészen a végéig.

A minőség utána is adott, a malacokat teljes egészében feldolgozó manufaktúrában nagyon ügyelnek rá, hogy minden a lehető legmagasabb színvonalon készüljön el. A húskészítmények között igazi gyöngyszemek akadnak, a 27 hónapos combsonka mellett, ott a kenyérszalonna, amit nemes egyszerűséggel csak Oskarnak hívnak, mert ha lenne a kenyérszalonnáknak hollywoodi megmérettetés, biztos, hogy arany szobrocskával távozna.

Persze a sonkákat már egy ideje tesztelik, saját sonkaversenyt szerveznek, amelyen – vakteszt alapján – már a pármai sonka mellett, második helyen végzett a Vulcano sonkája. A hosszú érlelés javarészt tényleg kint, a lankás domboldal levegőjén zajlik, a többi pedig az éghajlatnak és az évszaknak megfelelő páratartalomra és hőfokra beállított érlelőtermekben történik.

A sonkamanufaktúrában természetesen kóstolni és vásárolni is lehet, akár kis zöldfülű malacot is.

Már a manufaktúrában úgy érzetem, hogy igen, ez az, így kell egy nehéz helyzetből összefogással és kvázi előre menekülve tőkét kovácsolni, de ezt az érzetet csak tovább fokozta a Zotter gyárban tett látogatás, ahol egyértelművé vált, hogy a marketing mindenható és az is, hogy Zotter úr csokoládéinak minőségéhez nem fér kétség.

A sonkamanufaktúra helyes grafikája, kedves hangvétele után egy frivol, minden ízében a gegget kereső hangulat várt minket a Zotter gyárban. Már az udvaron indult a polgárpukkasztás, ez folytatódott a pénztárnál, ahol halas csokoládéba márthattuk a pirított hernyóinkat, ha épp ahhoz volt kedvünk. A komplexum, amelyben a tárlatvezetés zajlik ügyesen körülöleli a gyárat. A belső magban folyik a szorgos munka, amíg mi – folyamatosan körbe-körbe keringve – a kakaóbabtól a végtermékekig megcsapoljuk a bentiek által készített finomságokat.

A kóstolás előtti filmben Zotter úr elmeséli, hogy milyen kényszer vitte rá a csokoládékészítésre, a cukrász végzettségű Zotter szintén előre menekült a csokoládéval való munkával, és lám, sikerült: az elhivatott cukrászból teljesen őrült csokoládémester vált, aki ma már igazi nagyágyúja a szakmának. Ehhez nem csak a jól megválasztott termékportfólió kellett, hanem a korszakalkotó ötletek (halas, sajtos vagy épp vaddisznótöpörtyűs csokoládé) és a megfelelő reklám, amely következetesen, elképesztően magas minőségben vonul végig mindenen, ami Zotterékhez tartozik.

Őrség4

A kóstolás szintén alapos, itt nem csak úgy törnek egy-egy kockányit ebből vagy abból, hanem a gyárba beérkező, a csokoládéik alapjául szolgáló pörkölt kakaóbabok kóstolásával kezdődik, az alap ízjegyeket már itt érezni, kiválasztható, hogy kinek mi ízlik a legjobban. Majd jön a még édesítetlen, konsírozatlan massza, amely sokkal intenzívebb, mint maga a babtöret. Ezt követik az alap csokoládék még folyékony, már konsírozott formában: tesztelhetjük a 100%-os perui csokoládét, kipróbálhatjuk a 90%-os bolíviai csokoládét vagy a 75% madagaszkári csokoládét, aztán jöhet a többi tétel, egészen a gyümölcsös, kávés, kókuszos-rizses változatokig. A kóstolás abbahagyhatatlan, holott mindenki tudja, hogy ez még csak a kezdet. A folytatásban a már szilárd, táblás változatokkal ismerkedhetünk meg, nagyon ügyes rendszerrel vághatunk magunknak egy-egy csíkot, ízlelhetjük, elgondolkodhatunk rajta, hogy melyek jöjjenek majd velünk a boltból, akár le is fotózhatjuk ehhez a címkét. Alattunk a gyárban zajlik a munka, a csokirobot és a helyi munkaerő egyaránt keményen dolgozik Zotter úr álmán.

Őrség

Mi pedig kóstolunk. Jönnek az extra, vegyes táblák és az ivócsokoládé, amelynek külön alpesi hütte jár a gyár tetején. Itt forró tejet kapunk, kis habverőt, jó tanácsokat, és választhatunk a számtalan előttünk ellibegő ivócsokoládé közül. A csoki a forró tejben hamar olvad, újabb oldalát mutatva meg a már babként és szeletben is kóstolt csokoládénak.

A folytatásban jönnek a nugátok, majd a különféle szórócsokoládék, a csokoládéval bevont apróságok megannyi pici drazsírozógépben forognak, végül pedig a rétegzett csokik mutatkoznak be, amelynek Zotter úr nagy mestere, van olyan táblás csokoládéja, amelyben hét különböző réteg bújik meg a csokoládékéreg alatt.

Mire kiérünk a tárlatvezetésről nem vágyunk több csokoládéra, azaz mégis! Ugyanis pontosan tudjuk, hogy mit szeretnénk hazavinni, melyek azok az ízek, amelyek a legjobban estek, tudjuk, hogy mivel lepjük meg az otthon maradt családtagjainkat, és ezzel a lendülettel vetődünk be a több teremből álló boltba, amelynek közepén, a pénztárnál oly ismerősen mosolyog ránk a kisfilmből megismert Zotter asszonyság, miközben a langaléta, mindig felemás cipőt viselő férje átsuhan a termeken. A vásárlók meg összesúgnak: – Láttad, ez valóban a Zotter volt!

Na, így kell birodalmat építeni.

A környékre tervezett kirándulásainknak számtalan célpontja lehet a Vulcano manufaktúra és Zotter csokoládégyár mellett, többek között ellátogathatunk a körmendi Batthyány-kastélyba, a Riegersburgi vagy a Güssingi várba, esetleg felkereshetjük Őriszentpétert. Ha szerencsénk van, akkor épp tart a Tökfesztivál, és a környék összes kézművese kint árulja a portékáját. Az őriszentpéteri Tökfesztiválon valóban minden kapható, a tökös dekoráció mellett ugyan akad nem kevés dísztökárus is, de tökmagolajat, késeket, edényeket, kaspókat, kékfestő ruhákat, íjakat vagy épp a boldogság kék madarát is beszerezhetjük. A konyha is készül a tökös ünnepre, a tökmagolajok mellett tökkrémes szendvicsek, tökös-mákos rétes, pirított tökmag, sült tök, tökleves szintén kapható, sőt savanyított, csípős tökbefőttel is feltölthetjük a kamránkat.

Őrség2

A sok-sok kalandozás után jól esik visszatérni a szállásra, ahol a megfáradt utazókat nem csak a magas komfortfokozatú szobáik, hanem a termál nyújtotta megannyi szolgáltatás is várja. A bekészített köntösöket magunkra kapva indulhatunk el felfedezni a termál kínálatát, élvezni a naplemente csillanó fényeit az üvegkupolán, bátran belemenni a meleg termálvízzel feltöltött kinti medencékbe, ellazulni a pezsgőfürdőben, gőzfürdőben vagy az aromaszaunában, esetleg a kültéren található szaunában.  Az ifjabbak és kevésbé elcsigázottabbak csúszdázhatnak, a legifjabbaknak pedig külön gyerekszekció áll a rendelkezésükre.

strand

A medencék termálvize gazdag nátrium-hidrogénkarbonátban és széndioxidban, ami számos betegség kezelésére alkalmas, így az is tökéletes választás, ha csupán ellazulunk a medence szélén végigfutó padokon és hagyjuk, hogy a víz kifejtse jótékony hatását.

A szállóvendégek rendelkezésére álló félpanziós lehetőséget kár kihagyni, az egész napos csavargás és a termálban történő csobbanás után jólesik a hazai és nemzetközi gasztronómia kedvenceiből álló, választékos svédasztalról csemegézni, ahol a házias konyha mellett, a könnyebb, egészségtudatosabb életmódot követők is megtalálják a nekik szánt fogásokat. A desszertek közül érdemes a ház saját sütésű tésztáit választani, kicsit olyan, mintha a nagymama készítette volna.

A hotel kínálta svédasztalos reggeli valóban kihagyhatatlan, igaz feltételezi, hogy mozogni tervezünk a környéken, azaz reggeli után célszerű kihasználni a szálloda egyik remek szolgáltatását, és biciklit bérelve letekerni a sonkás omlettet, a gofrit, az amerikai palacsintát, a komplett angol reggelit vagy a gyerekkorunkat idéző tejbegrízt.

Őrség1

A szálloda két légterű családi szobákkal várja a családokat, ami igencsak üdvözítő. Ezek a szobák olyan nagyok, hogy könnyedén pótágyazhatók, ami a nagycsaládosoknak is külön öröm. Nekünk meg az fontos szempont, hogy a nyulat is magunkkal vihetjük, hiszen a szálloda kisállatbarát, azaz nem csak a Nőkkel férünk el kényelmesen, hanem még Bolyhoska is szívesen látott vendég.

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • Twitter
  • RSS