Isztambulban, ahol a keleti és a nyugati történelem és a kultúra találkozik, most egy mindkét kultúra számára ikonikus épület új életre kél. A több mint másfél évezredes Hagia Sophia ugyanis egy grandiózus restaurálási projektnek köszönhetően visszakapja régi dicsfényét. A világhírű műemlék most olyan átfogó felújításon esik át, amely nemcsak hogy biztosítja, hogy még évszázadokig ellenálljon az időnek, hanem a földrengésekkel is szemben is felvértezi.
A Hagia Sophia nem csupán egy épület – ez a keresztény és iszlám világ közös öröksége, egy valóságos időutazás, amely a múlt különböző rétegeit ötvözi. A bizánci korszakban bazilikaként működött, majd az oszmán időkben mecsetté alakították, és ma ismét a vallásos közösség imádságainak színtere. A mostani restaurálás leglátványosabb része a 43,5 méteres belső acélállványrendszer kiépítése, amely lehetővé teszi, hogy az épület belső mozaikjain dolgozzanak anélkül, hogy megszakítanák a vallási szertartásokat. A felújítás azonban nemcsak a belső teret érinti. A dóm külsejét is megújítják, az ólomfedéseket leszerelik, javítják, vagy újakkal helyettesítik. Az egyik legnagyobb kihívást az a 60 méteres daru jelenti, amelyet kifejezetten a Hagia Sophia szerkezetéhez terveztek, hogy segítse a munkálatokat és garantálja az épület védelmét.
A restaurálás korábbi szakaszaiban már az épület számos fontos része megújult, például a Szelim, III. Mehmed és III. Murád szultán sírja, az egykori elemi iskola és az időmérő helyiség is. A galéria szintjét is látogathatóvá tették, hogy még többen megismerhessék ennek a csodálatos építménynek a varázsát. Az épület minden egyes részletét digitalizálták, így megszületett a Hagia Sophia „digitális ikertestvére”, amely örökre megőrzi az épület eredeti állapotát.
A Hagia Sophia nem csupán egy épület, hanem Isztambul lelke. A mostani restaurálás célja, hogy megőrizzék a jövő nemzedékeinek is a világ egyik legcsodálatosabb műemlékét, és ők is átélhessék mindazt, amit ez az évezredes épület képvisel.
Aki csak egyszer is járt Lengyelországban, tudja: ez az ország egy igazi jóféle meglepetés. Amely most ezernyi izgalmas okot szolgáltat arra, hogy csomagoljunk – vagy legalábbis elkezdjünk ábrándozni, hiszen Lengyelország trendi, elérhető és tele van izgalmas desztinációkkal!
Új járatok, új kalandok
A Wizzair és a Ryanair nyári menetrendje igazán kedvező hírekkel szolgál: júliustól Katowice, Wrocław és Gdańsk is közvetlenül elérhető lesz Budapestről. A légiközlekedés tehát most már nemcsak Varsóra korlátozódik, hanem új perspektívákat nyit meg a városnézős, kultúrszomjas, gasztronómia-faló és természetimádó utazók számára is.
Katowice – Az iparból újragondolt városi élmény
Katowice sokáig csak a bányászmúltjáról volt ismert, de mára teljes átalakuláson ment keresztül. A Szilézia Múzeum és Nikiszowiec, a hangulatos, vöröstéglás munkásnegyed egyszerre mutatják meg a város múltját és jelenét. Innen érdemes kiruccanni a zabrze-i Guido bányába vagy akár a częstochowai Jasna Góra zarándokhelyre. A természetbarátoknak ott van Szczyrk vagy Wisła, a túrázók kis paradicsomai.
Wrocław – A törpék városa, ahol a hidak számát megszámolni is kihívás
Alsó-Szilézia ékköve, Wrocław már régen kinőtte magát „Krakkó kisöccse” szerepből. A város karakteres, bohém és gyerekekkel is kiváló úti cél. A közel 800 törpeszobor, a Botanikus kert, az ország legnagyobb állatkertje és az Afrikárium, a víz témáját körüljáró Hydropolis vagy a miniatűr csodákat rejtő Kolejkowo – mind olyan helyszínek, ahol a család minden tagja talál magának kedvencet.
Gdańsk – A balti csoda
Gdańsk egyszerre hanza város, történelmi színhely és tengerparti chillzóna. A Második Világháború Múzeuma, a Szolidaritás központ, a homokos strandok, parkok és kiváló éttermek mind hozzájárulnak ahhoz, hogy ez a város tökéletes „city by the sea” élményt adjon. És ha már ott vagy, Sopot vagy Gdynia sincs messze – egy kis vasúti kaland, és máris három várost zsebelhetünk be egyetlen hosszú hétvégén.
Varsó – A kontrasztok városa
Agata Rybkiewicz prezentációjából kiderült: Varsó soha nem statikus. Itt a múlt, jelen és jövő egyszerre van jelen. A klasszikus látnivalóktól – Łazienki park, Királyi út, Chopin öröksége – a modern városrészekig, alternatív múzeumokig és gasztroélményekig minden korosztály és stílus talál magának programot. Aki a Vistula partján ülve nézne naplementét, vagy vegán bisztróban reggelizne, itt megtalálja a számítását.
Poznań – A Szent Márton kiflitől a krumpli múzeumig
Ha valaki nem tudja, mi az a Poznan-tánc, ideje kideríteni. Poznań nemcsak olcsó hétvégi város, hanem történelmi és kulináris csemegéket is kínál. A viaskodó kecskék, az Enigma múzeum, a Szent Márton kifli és a krumpli-történelem mind-mind részei ennek a játékos, mégis mély városnak.
Kampány, játék, nyeremény
A „Fedezd fel a Krakkói-régiót!” kampány április végéig tart, és nemcsak inspirációval, de több mint 20 nyereménnyel is várja az érdeklődőket. Krakkói, zakopanei, tarnówi szállások, ajándékcsomagok, belépők – mindazoké lehetnek, akik jól válaszolnak a weboldalon feltett kérdésekre. A lengyelorszag.travel oldal ráadásul friss arculattal, letisztult, tematizált tartalommal segíti az útitervezést.
LOT – A megbízható légihíd
A LOT nemcsak napi négy járattal köti össze Budapestet Varsóval, de a flotta bővítése is tervben van. Aki tehát a klasszikus útvonalakat preferálja, annak is lesz bőven lehetősége felfedezni a lengyel városokat, hiszen Varsóból tizenegy belföldi célállomás is elérhető.
Lengyelország nem csupán közel van – elérhető, izgalmas és megfizethető. Aki még nem gondolt rá városi úti célként, az most garantáltan elkezd majd játszani a gondolattal. És nemcsak játszani – talán még nyerni is.
Kövessétek a kampányt, inspirálódjatok, és fedezzétek fel Lengyelországot!
A héten több különleges élményben volt részem, többek között a Mátyás-templom tornyából kilépve egyenesen Portorož-ban találtam magam. A LifeClass szállodalánc bemutatkozója a legjobbkor talált: szezon előtti latolgatás időszakában, amikor az ember már érzi a nyár sürgető ígéretét, de még nem tudja biztosan, hogy merre és hogyan szeretné megélni. A kisfilm nem hagyott kétségeket bennem: Szlovénia tökéletesen alkalmas hely erre. A szárazföldi részekkel már jó ideje jó barátságban vagyunk, a Nőkkel az elmúlt évtizedben többször nyaraltunk Ljubljanában, jártunk Mariborban és szemléztük a cseppköveket Postojnában.
De a hegyek és a tenger eddig kimaradt. Pedig mindössze hatórányi autóútra Budapesttől egy varázslatos tengerparti városkában találhatjuk magunkat, ahol a kristálytiszta víz és a mediterrán hangulat azonnal magával ragad. Portorož, Szlovénia gyöngyszeme, évről évre kiérdemli a Kék Zászló minősítést, amely a tiszta és biztonságos strandok nemzetközi elismerése. Ez a festői üdülőhely tökéletes választás párok és családok számára egyaránt, lehet érkezni ide kutyával is, hiszen a rövid utazási időnek köszönhetően a gyerekek és a kutyák is könnyedén viselik az utat, akár egyetlen pihenővel is elérhetjük a célunkat.
Ha a repülést részesítjük előnyben, a közeli Trieszt repülőtere ehhez ideális választás, innen rövid autóút vezet Portorož felé. De miért is várnánk nyárig, hiszen Szlovénia – közelsége és lenyűgöző természeti kincsei miatt – ideális úti cél egy hosszú hétvégére vagy egy 4-5 napos kikapcsolódásra, már az előszezonban is. Az utószezonra ugyanez áll: szintén tökéletes választás, hiszen a kellemes klíma és a nyugodt környezet garantálja a feltöltődést.
Portorož nemcsak gyönyörű strandjairól híres, hanem pezsgő kulturális és gasztronómiai életéről is. A város szívében található a Portorož Marina, ahol sétálhatunk a vízparton, megcsodálhatjuk a kikötött jachtokat, vagy akár hajót is bérelhetünk. A kikötő környékén számos kávézó és étterem vár ránk, ahol megkóstolhatjátok a helyi specialitásokat. Itt bőven akad friss tengeri herkentyű, nem ismeretlen a mediterrán konyha, a halételek, a helyi klasszikus fogások mellett a fine dining kedvelői is megtalálhatják a számításukat. A város kulturális kínálata is lenyűgöző. Érdemes ellátogatni a közeli Sečovlje Sólepárlóhoz, ahol megismerkedhetünk a hagyományos sókitermelés évszázados módszereivel, miközben gyönyörködhetünk a természetvédelmi terület gazdag élővilágában is.
Ha pedig szállást keresnék, akkor a parti részen található LifeClass Hotels & Spa szállodalánc számos lehetőséget kínál számunkra, hogy a legoptimálisabb módon pihenhessünk a tenger mellett és felejthetetlen élményekkel gazdagodjunk. A hat magas színvonalú tematikus hotel mindegyike egyedi élményt kínál.
A Hotel Slovenija 5* az ötcsillagos presztízs és a mediterrán hangulat találkozása. Modern berendezésű szobákkal, kiváló gasztronómiai élményekkel és közvetlen hozzáféréssel rendelkezik a wellness központokhoz. A szálloda éttermeiben a helyi ízeket modern tálalásban élvezhetjük, az élményt a tengerre nyíló kilátás teszi teljessé. A Hotel Riviera 4* korszerű szobáival és modern berendezésével új szintre emeli a tengerparti pihenést. A szálloda közvetlenül a tengerparton helyezkedik el, pár lépés után már a homokos strandon találhatjuk magunkat. A hotel saját strandrésszel és medencékkel rendelkezik, amelyek tökéletesen megfelelnek egy családi kikapcsolódáshoz. A Grand Hotel Portorož 4 superior* elegáns és kényelmes szobáival, valamint a tengerre néző kilátással tökéletes választás a luxust kedvelők számára. A szálloda közvetlen kapcsolatban áll a portoroži termálfürdővel is.
A Wellness Hotel Apollo 4* a mediterrán gyógynövények illatával csábít, ez a hely a wellness szerelmeseinek paradicsoma. Itt bármikor kezdhetjük a napot frissítő jógával és élvezhetjük a különféle spa kezeléseket. A szálloda nyugodt környezete és professzionális szolgáltatásai garantálják a teljes kikapcsolódást. A Hotel Neptun 4* kerékpárosbarát szálloda, amely közvetlenül a kerékpárutak csomópontjánál található, éppen ezért kifejezetten ajánlott az aktív pihenést kedvelő családok számára. A szálloda közelében számos túraútvonal és kerékpáros lehetőség található, amelyekkel könnyedén felfedezhetőek a környék természeti szépségei. A Hotel Mirna 4* pedig kifejezetten a gyerekes családok igényeire lett szabva, tágas családi szobákkal és gyermekbarát szolgáltatásokkal. A kültéri és beltéri medencék melegített tengervízzel és termálvizes medencékkel várja a kicsiket és nagyokat.
A Danubius Hotels legújabb kutatása érdekes és izgalmas eredményeket hozott a budapesti szállodák külföldi vendégeinek szokásairól. A kutatás célja volt, hogy jobban megismerjék a városba látogató turisták igényeit, és ennek alapján fejlesszék szolgáltatásaikat. A válaszadók között főként olyan tapasztalt utazók voltak, akik nemcsak egyszer, hanem több alkalommal is visszatérnek Budapestre.
Miért térnek vissza?
A kutatás eredményei szerint Budapest nem csupán egy egyszeri látogatás célpontja, hanem egy olyan város, amely újra és újra csábítja a turistákat. Első alkalommal a válaszadók leginkább a város kulturális kincseivel, építészetével vonzódtak ide. Azonban, ami igazán megtartja őket, az az ínycsiklandó helyi gasztronómiai élvezetek, valamint a híres fürdők. A Danubius Hotels vendégei élményeket keresnek, és ezek középpontjában a finom étkezések és a helyi étkezési szokások állnak. A szállodai reggelik minősége pedig kiemelkedően fontos számukra – hiszen a nap első étkezése hatalmas szerepet játszik a vendégélményben.
A gasztronómia kiemelt szerepe
A kutatás eredményei egyértelműen megmutatják, hogy a vendégek leginkább a reggelinél találkoznak a szállodai gasztronómiával, és itt a minőségi pékáru és kávé kiemelkedő szerepet játszik. A reggeliélményhez való hozzáállásban a nők és a férfiak egyaránt tudatosan keresik a finom helyi termékeket, friss gyümölcsöket és meleg ételt. Az egészségtudatos étkezési lehetőségek is egyre fontosabb szerepet kapnak, különösen a 18-34 éves korosztály körében. A Danubius Hotels szállodái figyelmet fordítanak arra, hogy a vendégek minden ízlelését kielégítsék, és a reggelik minőségét folyamatosan fejlesztik.
Úti cél kiválasztása – Miért pont Budapest?
Amikor a válaszadók az úti célt választották, az eredmények alapján kiderült, hogy a látnivalók és a város nevezetességei voltak az elsődleges szempontok. A turisták egyharmada már a tervezés fázisában minden részletet alaposan megtervez, beleértve a szállást, a látnivalókat, és a helyi közlekedést. A válaszadók 72%-a számára a szállás elhelyezkedése kulcsfontosságú volt a választás során. Budapest tehát nemcsak egy megfizethető város, hanem olyan hely, amely minden sarkából új élményeket kínál.
A Nők tudatosabbak és többször használják az appokat
A kutatás eredményei azt is mutatják, hogy a nők tudatosabban készülnek fel utazásaikra, és a férfiaknál magasabb arányban használják a szálláshelyekkel kapcsolatos mobilalkalmazásokat és weboldalakat. A szálláshelyek, étkezési lehetőségek és helyi programok terén a nők jellemzően jobban utánaolvasnak és szívesebben választanak egyedi, helyi kulináris élményeket, illetve kulturális programokat.
A válaszadók több mint 60%-a „csodálatos”, „szép”, „elképesztő” és „legjobb úti cél” kifejezésekkel jellemezte Budapestre tett látogatását. A kutatás eredményei világosan mutatják, hogy Budapest továbbra is rendkívül népszerű, és nem csupán egyszeri látogatásra érdemes, hanem évről évre visszatérő úti célként is.
Nem tudjuk ki nézte be, talán már nem is érdekes, lehet az applikáció fagyott le vagy a gyerek, a lényeg az, hogy egyszer csak arra eszméltünk, hogy a rendszerünkben akad egy Róma-Budapest hazaút egy olyan napra, amikor egyáltalán nem terveztünk Olaszországban lenni. Első meglepődésünk után gyors ütemben orvosoltuk a benézést, a megfelelő – tényleg a megfelelő – időpontra beszerezve a jegyeket, majd elkezdett valahol mélyen piszkálni a gondolat, hogy veszni hagyok egy remek lehetőséget. A 21.40-es hazaút így aztán egy 06.10-es kistestvérrel gazdagodott, kerítettem hozzá aznap hajnalra egy jegyet és hónapokra meg is feledkeztem a dologról. Úgy két-három hete viszont elkezdtem aktívan tervezni az egy napos Rómát. Az egy napos Milánó könnyedségével ellentétben ez a város túl sok látnivalót, kísértést tartogat alapból és most aztán szezonális szenzációkból és kiállításokból is igen jól áll és akkor az épp zajló Szent évről még nem is beszéltünk.
Csiszolgattam, forgattam, érleltem magamban az utat, kutyasétáltatás közben, az elalvás előtti kreatív félálom boldog időszakában már a macskaköves római utcákat jártam, keresve azt az ideális egyensúlyt, aminek köszönhetően nem egy eszelős rohanás, hanem egy hibátlan megélés élményével tudok majd gazdagodni. A nyugvópontot a Munch kiállítás belépője adta és innentől időben és térben kötve voltam, azaz tudtam tervezni.
A Fiumicinóról valamikor nyolc környékén szabadultam, átverekedtem magam a városba induló tömegen és a vasútállomás előtt az appban nem a turistás és enyhén túlárazott Leonardo expresszre vettem jegyet, hanem a legkedvesebb városrészemben, a Trasteverén is megálló, menetrendszerinti Trenitalia járatra. A vonaton békésen töltődtem, a telefonom a székek közötti 220-ról, én a mellettem elsuhanó pineák látványától, a virágzó lilaakáctól és a felhőtlen kék égen szikrázó napsütéstől. A pályaudvarra érve követtem az olaszokat, be az első kávézóba, cappuccinóval indítva a napot. A Trastevere pályaudvara barátságosan kicsi, pont olyan, mint Modenában vagy Castel San Pietróban, azaz vidékies, könnyen áttekinthető, tömegtől és zajtól teljesen mentes (vö. Termini). Az előtte lévő térről induló villamosokkal és buszokkal pedig viszonylag egyszerű a belvárosi részekre való bejutás (gyorsnak nem nevezném, a nyolcas villamos annyit állt út közben, hogy nem lefutni, de kb. legyalogolni is tudja, aki jobb kondiban van, este pedig a H jelzésű busz ablakából hosszan, megállókon keresztül szemléltem egy idős urat, akivel nagyjából egyszerre értünk a pályaudvarra).
A Tevere partján leszálltam a villamosról, magamba szívtam az ébredő város hangjait, néztem a motorbőgéssel munkába induló olaszokat, a mazsolává töpörödött apácákat a buszmegállóban, oda és vissza sétálgattam a hidakon, a domboldalra futó kutak és szökőkutak látványát élveztem, megörültem pár ismerős olasz dallamnak, boldogan tovább is dúdoltam, majd elléptem reggelizni.
Hónapokkal ezelőtt került fel a listámra a teljesen gluténmentes New Food, amelynek több egysége is van a városban, az egyik pékség pont itt, a Tevere partján, a Via Giulia eredőjénél található.
A választékból velem jött egy hatalmas pisztáciás cornetto, majd a napsütésben lesétáltam nagyjából négyháznyit, megálltam az Accademia d’Ungheria előtt és megreggeliztem a napon.
Végül beléptem a Palazzo Falconieribe, a földszinten nyíló tárlat felé vettem az utamat. Az elmúlt években két fantasztikus kiállítás is volt a Falk Miksa utcában. Először a Kieselbachnál egy itáliai képekben gazdag Czene Béla kiállítás, majd a Virág Juditnál egy csodálatos tárlat, amely nem véletlenül kapta a Róma-Budapest elnevezést.
Most pedig itt, Rómába nézegethettem a magyar festők itáliai ihletésű műveit, a Nagy magyar műgyűjtők sorozatban Dobos Máté gyűjteményét, amely – nem véletlenül – az Inspired by Rome nevet viseli. Jó indítása volt a napnak.
Mire kiértem, addigra az ég kékje úgy vakított, hogy ideje volt napozni. Átandalogtam a majdnem teljesen felújított Palazzo Farnese mellett a Campo de’ Fiorira, intettem Giordano Brunónak, megvizsgáltam a piac kínálatát.
Volt pünkösdirózsa, babarózsa, mimóza, cukkinivirág, articsóka, friss szamóca és a paradicsomok végtelen sora, majd megkerestem a tér legnaposabb sarkát, kerítettem egy asztalt, egy tündéri pincért, egy aperolt és egy órára el is feledkeztem mindenről.
Imádtam nézni, ahogy a helyi kifutósárc utánaszól a két bőven nyolcvan feletti hölgynek, Ragazze! – mondja és a cekkert cipelő fáradt testekből feltör a kislányos kacaj, ahogy zenefoszlányok érnek el hozzám, amint a helyiek friss zöldségekkel sietnek haza, hogy meglegyen a pranzo, mire a sziesztára hazatér a család. 11 körül aztán éreztem, hogy lépni kell, a kedvenc utcáimon át (valahol itt is laktunk egyszer anyával) kikeveredtem a Navonára, ahol néhány rajzszakoson és egy kevés amerikain kívül senki nem zavarta a város nyugalmát.
A kutak elkészültek, a Négy folyó kútját épp takarították, azaz megint volt mit nézni, hosszú percekig, ahogy precízen zárják el hol ennek, hol annak a folyónak a folyását, söpörnek és tisztítanak, akkurátusan és gyakorlottan.
A Pantheon is ebben a békében várt, sehol egy fia sor (pedig kerestem), így a látogatás díját leróva egyenesen az opeion alatt találtam magam. Itt is amerikai hangokat vert a visszhang, egyébként csend és nyugalom honolt az épületben.
Hosszan keringtem, gondolatban megemeltem a kalapom Raffaellónak, majd fagylaltozni tértem. Talán három éve fedeztük fel a Fiocco di Neve, azaz a Hópehely fagyizót a Pantheon mellett, cuki kis hely, mindenük gluténmentes, így valóban tobzódva lehet itt fagylaltra szert tenni. Az alapállapotom mindig egy Fior di Latte, ez most sem volt másképp, majd jöhetett mellé egy erdei gyümölcs, én meg kiültem az üzlet elé a napra, néztem a Pantheont, merengetem a helyieken és a turistákon, az arány most igen szerethető volt.
Üldögélés közben nagyjából végiggondoltam, hogy mik a terveim, aztán megindultam a Corso felé, közben alaposan és ráérősen nézegettem az épületeket, az olaszokat, figyeltem, hogy micsoda katonai készültség van a városban, ruhát próbáltam és vettem, majd elkanyarodtam a Trevi felé, hogy lássam, milyen lett a végeredmény és hogy mutat a kordonnal szabályozott tömeg.
A Trevinek jót tett a kordon, könnyedén és tömegmentesen fotózható, a lesípolomafejedhaleülsz rendőröket ide telepítette át a város a Spanyol lépcsőtől (arra most le lehetett ülni, el se hiszem), a medence türkize szépen muzsikált együtt a varázslatosan kék éggel, ha az ember nem szeretne közvetlenül ott állni a partján, annak most a kút jobb fotótéma lett. A Trevi mögött, a Via di propaganda felé indultam, a Spanyol lépcsőhöz.
Azáleák látványára vágytam, de még koránnak bizonyult, itt viszonylag sokan voltak, fel is adtam, hogy valami értékelhető képet készítsek (mintha nem lenne elég), inkább kávéztam egyet a Grecóban.
Majd kicsit ődöngtem a megfizethetetlen elegancia Mekkájában, ahol a letisztult olasz divat integetett vissza minden kirakatból. Visszatértem a Corsóra, békés sétatempóban (női sétatempó = minden második üzlet közelebbi megszemlélése) eljutottam a Piazza Veneziára, ahol a Palazzo Bonapartébe volt jelenésem kettőkor.
Edvard Munch munkásságáról szégyenszemre nagyon keveset tudtam, a Sikoly persze az én tudatomban is megvolt, a hozzá kötődő információk egy részével, tudtam hivatkozni az expresszionizmusra és nagyon értő módon hümmögtem is hozzá, ha kell, de igazából Munch valódi tehetségéről, elképesztően gazdag munkásságáról, technikai tudásáról vajmi keveset tudtam.
Valahol értem, hogy miért a Sikoly lett az, ami egy norvég festőt be tudott emelni a kánonba, tényleg tapintható az összes érzelem a képen, szinte lefolyik a lábunk elé a fájdalom, de közben meg egy olyan skatulyába kényszeríti bele Munchot és az egész életművét, amely teljes mértékben igazságtalan.
Ezerarcú, elképesztően tehetséges, a nagy kortársakkal együtt alkotó (jól látszik a művein, hogy épp ki volt terítéken akkor Párizsban, amikor épp megint arra járt), az érzelmek kifejezésére koncentráló, azt boncoló, az önkifejezés számos módját megtaláló alkotó volt, aki hosszú élete során sokszínű és izgalmas életművet hagyott hátra.
Ebbe botlottam én bele (nagyon tudatosan) és éltem meg itt, Rómában, miközben a Piazza Venezián a szokásos őrületben szóltak a dudák.
Egy bő órára kiszakadtam Itáliából, feloldódtam ebben a pazar térben, élveztem az alkotásokat, örömet okozott a jól szervezett kiállítás, végre helyén láttam az immerzív élményt, amely itt nem helyettesített valamit, hanem kiegészítette az eredeti alkotások nyújtotta impressziót. Nagyjából kétszer végigjártam a kétemeletnyi anyagot és erős késztetésem lett, hogy a norvég Munch múzeumot is felkeressem Oslóban.
Visszatérve Rómába, a Piazza Veneziát megkerülve szemügyre vettem a tokától bokáig felállványozott Capitolumot, majd a Marcellus-színház és a Portico d’Ottavia között andalogtam.
Végül Róma és Itália legrégebbi hídján, a Pons Fabriciuson átkeltem a Tevere szigetre, és innen visszatértem a kiindulási pontomra, a Trasteverére.
Megéheztem. A cornetto, a két mandarin, ami még a reptéren fogyott el, a két kávé és a fagylalt délután négyre kevésnek bizonyult, főleg a lábamban lévő 11-12 kilométerhez. Enni is itt terveztem.
Ősszel Ildi barátnőmmel egy boldog és elégedett estét töltöttünk a Vatikán melletti Tonnarellóban, pontosabban a balzsamos őszi estében, a házfalnak támasztott parányi asztalnál, a szénégetők spagettijével és – én a magam részéről – a ház borával.
A Tonnarello több egységet is üzemeltet a városban, a Trasteverén is akad kettő Tonnarello meg egy Nannarella néven futó helyük. Ez utóbbi bájos és napos terasszal rendelkezik, ide kértem bebocsáttatást és ültem le a délutáni napfénytől majd’ felgyulladó asztalhoz. A rendelésen nem kellett gondolkodni, jöhetett ugyanaz, ami ősszel. A bor már más tészta volt, míg ősszel fehéret ittam mellé, most megegyeztünk a pincérrel, hogy dőreség lenne kihagyni egy jó kis montepulcanói vöröset, így az kísérte a fogásomat.
Néztem a teret, hallgattam a mellettem hol olaszul, hol katalánul, hol spanyolul évődő párt, bennfentesen mosolyodtam el a babérkoszorúban sörözgető srác láttán és szívből gratuláltam neki magamban (most diplomázott, azért a koszorú), néztem a vékony fémkorláton verébmód ücsörgő, békésen fagylaltozó papokat és csak voltam. Pont úgy, ahogy terveztem. Semmi több. Feloldódtam ebben a zajos, boldog, egyszerű, hétköznapi létben, a mediterrán nap jótékony fényében.
Ebéd után a Piazza di Santa Maria in Trasteverén bementem a bazilikába, az apszis ablakán épp betűzött a lemenőben lévő nap, megvilágította az oltárt, a felette lévő baldachint, csillogtak tőle a bizánci mozaikok. Beültem a padba, hol a fafedélszéket, hol a napfény által újraszabott tereket figyeltem.
Az egyik oldalkápolnában egy zarándokcsoport énekelt, én pedig ezzel távozta. Zárásként az emlékeimre hagyatkozva, a trasteverei piac mögött megkerestem a kisállat boltot, megvettem a Yolán legújabb sípolós labdáját, majd alámerültem egy Conadba, lett a családnak sajt, nekem eper, a férjemnek amalfi citrom, végül felkapaszkodtam egy buszra, s mire a vonatom kilőtt az állomásról, addigra átvette Róma felett az uralmat az este.
