Múlt héten, az egyik ragyogó kánikulai napon, talán épp a legmelegebben útra keltünk a Nőkkel, hogy az általam kifejezetten szeretett Vendéglátóipari Múzeumban elcsípjünk egy a kekszekről szóló remek sajtótájékoztatót. Mielőtt azonban irányt vettünk volna a múzeumba, beálltam az egyik megszokott benzinkútra a környéken, tankolni. Egy könnyed nyári ruha volt rajtam, kezemben ezernyi cucc, azok se […]
Az utóbbi hónapokban többször belefutottam a zaklatás modern kifejezésébe, amely már magában hordozza a megváltozott teret és időt, újabb generációk számára nevesítve a félelmet. Bár igazából kevés bántás ért az iskolában, éles emlékeim maradtak ezekről (vajon miért pont ezekről?). Határozottan emlékszem, amikor elsőben az egyik későbbi legjobb általános iskolai barátom folyamatosan a copfomat huzigálta, az […]
Apámat egy idő után csak Podger bácsinak hívtuk. Szenvedélyesen szeretett szerelni, egy szobányi műhelyt alakított ki az első kerületi polgári lakásunkban, de hiába a 20 négyzetméter, tele szögekkel, csiszolólapokkal, az utcán összeszedett és drágán beszerzett barkácsszerszámokkal: apámból a szikrája is hiányzott bármilyen kézművességnek. Furcsa, azt gondoltam, hogy akiben nincs meg a kellő tehetség ezekhez a […]
Amikor én kislány voltam, akkor a Sprite még csak az éjjel-nappalik polcán létezett. Buda jól el volt eresztve ezekkel az üzletekkel, amelyek akkor nyertek igazi jelentőséget, amikor apa úgy érezte, hogy itt az ideje egy kis apa-lánya beszélgetésnek, és a késő esti, éjszakába hajló kutyasétáltatásaihoz úgy nyert meg partneréül, hogy belengette az éjjel-nappalik kínálatának áttallózását. […]
