Ha belegondolok, hogy mi vár rám Itáliában, nem a Sixtus-kápolna zsivaja vagy épp Firenze óvárosa villan elém, nem gondolában ringok és a Frarit járom, hanem egy instabil asztalka mellett billegek, márványon vagy macskakövön, ölemben Yolán, mellettem egy izzadó pohárba csomagolt színes ital és vagy ebben a szűk, de megnyugtató társaságban vagy 1-2 emberrel nagyobb tömegben […]
A húsvéti szünetünkbe robbant be a Nemzeti Galéria csodás kiállítása, a Dolce Vita, elhozva a vágyott itáliai napfényt, megkongatva szívünk harangjait, amelyek addig halkan csilingeltek a vágyakozás finom légmozgásaira, de innentől mintha félreverték volna őket. Annával szédülten keringtünk a termekben, újraélve számos korábbi kiállítást és itáliai létezést. A Dolce Vita alapötlete a Római Iskolából indult […]
Vége, ne keressetek tovább az önsegítő könyvek polcain, hiszen megérkezett Sophie Minchilli katekizmusa. A húszas évei legvégét taposó szerző végre írásba foglalta azt, amit a genetikailag szerencsésebbek eleve tudnak. A Dolce Far Niente nem a dán, kötött zoknis, teázós látszat-nyugalom magasztalására tett kísérlet, hanem a színtiszta, esztétizált hedonizmus kézikönyve. A megfoghatatlan bibliája, amire minden egyes […]
Federica Manzon legújabb regénye az Alma (magyarul: Visszatérés Triesztbe) az utóbbi évek egyik legfontosabb olasz irodalmi műve, amely a rangos Premio Campiello elnyerésével bebizonyította, hogy Triesztről lehet és kell is ma érvényes módon beszélni. Az olasz kritikák egyöntetűen azért ünneplik az írónőt, amiért képes volt lefejteni a városról a Claudio Magris vagy Italo Svevo nevével […]
