Öt évvel ezelőtt azzal a biztos tudattal kezdtem bele a nyekes szülők gimnáziumi létébe, hogy most egy jó darabig hátradőlhetek, az elkövetkező években kis kiigazításokkal eldöcög majd az a közoktatás, amivel dolgoznunk kell, körültekintésünknek hála jó közösségekbe kerültek a gyerekeink és majd a végén egyszer csak felnőtt embereket dob ki a gép. Tudom, sarkos, de […]
Az az igazság, hogy úgy terveztem, hogy ötévente egyszer visszatérek. Nem tudom, hogy mi fogott meg igazán ebben a városban, de nem is firtattam, firtatom az okát, nekem ott jó, azaz ha lehet, megyek. Felkészülés Mostanra szerencsére a Nők is megérettek Barcelonára, úgyhogy egy kiterjesztett hétvégét magunkra szántam, majd megnyitottam a kedvenc táblázatkezelőmet, a fülekre […]
Igaza van a férjemnek, Bécsbe én már haza járok. Olyan rigolyáim vannak a várossal szemben, amit átutazóként nem engednék meg magamnak, de nagyjából 20 éve tudom, hogy mit szeretek benne és élvezem a közelségét. Amikor a Nők megszülettek az első tesztutunk is Bécsbe vezetett. 3 hónaposak voltak, mindannyian bírtuk a kiképzést, a friss együttesünk képesnek […]
Az utóbbi hetek megint visszairányítottak a kelt tészták világába. Egyrészt a pacsni-délibáb üldözése, másrészt egy zseniális BBC sorozat okán, harmadrészt a JÓkenyér pilisszentiváni gyárában történt látogatás miatt. A pacsni-kísérleteimről már volt eleget szó, az eredménnyel még mindig vannak fenntartásaim, de a sorozatról és a Jókenyér fantasztikus gyáráról és példaértékű gyerekpékségéről még nem esett szó. A […]
