Nagyvárad tárt karokkal vár. Már az odautat nagyon szeretem, kis térben négy nő, ebből három szószátyár és egy türelmes. A belvárost megkerülve pillanatok alatt otthonra lelünk a három hónapja nyílt Mercure Oradea Hotelben. Amely az őszi szünetben csúcsra jár, családi csoportok vonulnak át a tágas aulán, szájtáti gyerekek köré ékelődve nézzük mi is a kolibri-órát, […]
A Bajza utca kapcsán mindig elfog a nosztalgia. Leszállok a kisföldalattiról és már Darvas Iván kissé megfáradt, de oly elegáns hangja szól a fejemben, ahogy a Csókos asszony szomorbús felajánlását énekli a vágyott szubrettnek. A lépcsőn felérve aztán megcsap az Andrássy valósága, ami szerencsére nekem mindig Andrássy volt és marad, a miliő magával ragad, már […]
A belvárosi Erzsébet királyné szállóra kamaszkorom óta úgy tekintettem, mint egy kihagyott lehetőségre. Ahogy a Ferenciekről baktattam a Szerb utca felé, hogy az Egyetem teret ölelő aprócska utcák pókhálóján át lecsorogjak a VPG-ig, sokszor elvitt az utam a szálló mellett. Tegnap végre örömmel láttam, a hosszú gubólét után az Erzsébet színpompás pillangóvá érett és a […]
Bár az ikres lét eleje több volt mint leterhelő és ez a memóriámra is kihatott, élénken él bennem a Nőkkel közös első kiruccanások emléke, ahol vagy vittük a fél háztartást vagy a laissez-faire, laissez-passer gondolatiságát ötvöztük az alakuló szülői rutinnal, és kiságytól pelenkázón át biliig bármiből varázsoltunk mindent. Kalandos időszak volt. Szerencsére ezeket a terheket […]
