A bolygó hollandi – nyári opera Szentmargitbányán, a kőfejtőben
Bíztam az osztrákokban és milyen jól tettem! Bevallom, a burgenlandi nyári kulturális szezonban elengedhetetlen szentmargitbányai opera témájául választott Wagner kapcsán kicsit bizonytalan voltam. Egész gyerekkoromat az operában töltöttem, anya minden létező darabra több körben, több életszakaszban is elvitt, és talán Wagner volt az, akinek a darabjaiban nem tudtam feloldódni. Kívül tartott a rettentően statikus előadásmód, amely – erre konkrétan emlékszem – teljesen elképesztő, negyedóráig változatlan színpadképekben mutatkozott meg, ahol már a fél nézőtér (legalábbis a türelmetlenebbik fele) erősen fontolgatta a beavatkozást. Wagner és Wagner között már anno éreztem a különbséget: az Istenek alkonya letaglózó erővel hatott rám, míg a Rajna kincse alatt azért erősen kellett koncentrálnom, hogy ne kalandozzon el a figyelmem. A bolygó hollandiból a színpadképre emlékszem, volt hajó, festett hullámok, aztán néha valaki kijött a színpad elejére énekelni egy kicsit.
A kőfejtőben életre kelő fjord: látványos és részletgazdag színpadkép
Szerintem ez, a műfaj 80-90-es évekbeli, a budapesti Operában megélt teljesen téves értelmezése tartotta távolt tőlem Wagnert, azt a hamis érzetet keltve bennem, hogy csak a legkifinomultabb szakértők számára értékelhető a zene, holott a történetek (és nem csak a vígoperáké) a kevéssé műértő, a zenére nyitott közönség számára is élvezetessé tehetők, némi koncepcióváltással.
Minden részletében profi
A rendkívül izgalmas megoldásairól, egyedi színpadképeiről ismert a különleges hangulatú szentmargitbányai kőfejtő, az előadást megalkotó fantasztikus gárda most megmutatta, hogy Wagner mindenki számára fogyasztható, élvezetes tud lenni.
A bolygó hollandi
A bolygó hollandi ideális választás, látványos, a Bayreuth-i tízes kánonban is helyet kapó darab. A hossza – a mostanában futó filmeken edzett közönség számára – már valóban könnyen értelmezhető, messze nem zavaró, a három felvonás két részletben történő feldolgozása is teljesen helyén van. Az opera kiállítása pedig egyenesen pazar. Tele a modern technika adta látványelemekkel és a klasszikus színpadképek legszebb hagyományaival, ötletes, kedvesen mozgalmas, a 10 perces nyitány alatti színpadkép jó felvezetése az operának, minden szereplő megmutatkozik, mindenkinek a habitusából kapunk egy kis ízelítőt. A Karib-tenger kalózait megidéző holland szellemhajó, a matrózok és a kapitány figurája remekül megalkotott, a norvég falucska élő, a díszletezés a legutolsó keresztgerendáig, foncsorozott tükörig, csipketerítőig aprólékos.
Élő közvetítés Daland kapitány otthonából
2025 nyarán először csendül fel Richard Wagner zenéje a különleges hangulatú szentmargitbányai kőfejtőben: a bécsi rendező, Philipp M. Krenn és díszlettervezője, Momme Hinrichs keze alatt a helyszín drámai tengeri tájjá alakult, ahol a sziklák, hullámok és lángok között elevenedik meg az elátkozott tengerész története, aki csak akkor szabadulhat örök vándorlásából, ha talál egy nőt, aki örökké hű lesz hozzá. Wagner művében a drámai erő mellett a vágyakozás, a sorsszerűség és a szerelem is meghatározó motívumok.
A zene drámaisága a színpadképben is tökéletes visszhangra talál
A produkció különlegessége, hogy a lenyűgöző színpadkép mellett a zenei megvalósítás is nemzetközi élvonalbeli előadókat vonultat fel. Patrick Lange, a tapasztalt Wagner-karmester dirigálja az előadást, a zenekari kíséretet pedig rezidens zenekarként a magyar zenészekből álló Piedra Fesztiválzenekar biztosítja. A látványos színpad mögött komoly technikai háttér áll: a díszletekhez több mint 6 kilométer faanyagot, 600 köbméter hungarocellt és 42 tonna acélt használtak fel, miközben a fenntarthatóságra is ügyeltek – a felhasznált anyagok többsége újrahasznosítható vagy más produkciókban is felhasználható lesz.
A rendezés az opera érzelmi mélységeit látványos, mozgalmas képekkel emelje ki: a kórus tagjai most – szokatlan módon – aktív résztvevői az eseményeknek, míg a díszlet, a vetítések és a fénytechnika a fjordok zord világát idézik meg. Az akciójelenetek koreográfiáját Raun Arthur Braun állította össze, míg a fényekről az osztrák Paul Grilj gondoskodik.
A kórus akcióban
A főbb szerepekben három nemzetközileg elismert énekes váltja egymást: a Hollandi szerepében Georg Gagnidze (Grúzia), James Rutherford (USA) és Tommi Hakala (Finnország) hallható, míg Senta alakját Elisabeth Teige (Norvégia), Johanni van Oostrum (Dél-Afrika) és Johanna Will (Németország) formálja meg. Erik szerepében AJ Glueckert, Dominik Valdes Chenes és Nenad Čiča váltják egymást.
A szabadtér csodája: naplemente súrló fényei, fecskerajok, csillagos égbolt, mindez tökéletesen belekomponálva a színpadképbe
Az előadás július 9-én debütált, és egészen augusztus 23-ig 24 alkalommal látható a kőfejtő lenyűgöző színpadán, hétvégi estéken. A Sopronból érkező nézők számára július 12-én és 26-án, valamint augusztus 9-én és 23-án különjáratú shuttle-buszt is indítanak.
Az idei szezon zárása után 2026-ban Puccini Tosca című melodrámája tér vissza a Kőfejtő színpadára Thaddeus Strassberger rendezésében és Giuseppe Palella jelmezeivel.
Előadás időpontok:
Július: 9., 10., 11., 12., 17., 18., 19., 23., 24., 25., 26., 31.
Augusztus: 1., 2., 6., 7., 8., 9., 14., 15., 16., 21., 22., 23.
Kezdés júliusban: 20:30, augusztusban: 20:00
Időtartam: kb. 2 óra 45 perc
Jegyinformáció:
Árak: 29 – 168 €
Jegyrendelés: +43 2682 65065, tickets@panevent.at, www.operimsteinbruch.at
A büfék kínálata mellett sem mehetünk el szótlanul: gazdag, izgalmas választék, jó kávék, kitűnő italok
